Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

BARÁTSÁGFESZTIVÁL A Z IDÉN is megrendezésre került az im" már hagyományos berlini Barátságfesztivál. Ez idén kilenc ország huszonkét énekese versenyzett az első díjért. A rendezőség ebben az évben új formát adott a fesztiválnak. Zsűri egyáltalán nem volt, így a közönséget és a közreműködő művészeket megfosztották attól a lehetőségtől, hogy amennyiben nem születik számukra kedvező eredmény, a zsűri szidalmazásával csillapíthassák felbolydult idegeiket... A verseny kimenetelét ezúttal maga a közönség döntötte el- Minden előadás előtt, minden egyes néző kapott egy szavazólapot, amelyen szünetben leadhatta voksát. Ezzel a verseny be is fejeződött, a második részben már mindenki versenyen kívül, pusztán a közönség szórakoztatására énekelt. Ezalatt öszszegyűjtötték a szavazatokat és a koncert végén kihirdették az eredményt. Az utolsó koncert után pedig összesítették a részeredményeket, s így született meg a végeredmény. A színvonal az előbbi évekhez képest kétségtelenül emelkedett, de ez nem ís csoda, hiszen a mezőny többsége sokszoros fesztiválnyertesekből állt. Harangozó Teri a „Még hazakísér" c. dalt németül, és a „Nem kell ahhoz csillagjósnak lenni" c. fesztiváldalomat magyarul énekeltem. A győzelmet a német Dagmar Frederic — Siegfried Uhlenbroch kettős szerezte meg. Kétségtelen, hogy ehhez a „hazai pálya" előnye is hozzájárult, de ez első helyet elsősorban kellemes hangjuknak s eleganciájuknak köszönhették. Már az első három koncert után szinte biztosnak tűnt győzelmük, a második helyért azonban heves küzdelem alakult ki a két román énekes: Michaela Mihai és Ľan Spatarn, illetve Harangozó Teri és én közöttem. Végül mindössze 2—3 ember szavazatán múlott, hogy a második helyet Michaeláék szerezték meg. Michaela valóban kitűnő énekesnő! Előadásmódjára a szinte fanatikus átélés és a féktelen temperamentum jellemző. {CSEHSZLOVÁKIÁT három énekes képviselte. Eva Biharyová, Norbert Fiebig Pozsonyból és a fiatal Aleš Ulm Prágából. A német közönség mindhármukat őszinte elismeréssel jutalmazta. És most bocsássanak meg egy kis szubjektivitást. fártam már sokszor külföldön, de enynyi kedves, szimpatikus kollégával mint Berlinben, még nem találkoztam. Jó volt a társaság, és az ember egészen másképp énekel, ha jó kedve van! A hosszú, fáradságos utazásokat állandó viccmeséléssel rövidítettük. Nem fukarkodom vele, Önöknek is átadok egyet, annál is inkább, mert az énekléssel kapcsolatos. Eredeti azerbajdzsáni vicc. A cirkuszigazgató barátja elmegy egyszer az előadásra. A fő attrakció az, hogy egy gorilla gyönyörűen énekel egy krokodil zongorakíséretével. A barát az előadás után kissé kételkedve megkérdezi az igazgatót, hogy nincs-e a dologban valami svindli? Az igazgató kissé zavarba jön: — De van. A gorilla nem is tud énekelni. — Akkor hogyan csinálja? — A krokodil, miközben zongorázik, énekel is helyette. A gorilla csak tátogat... Utazás közben a társaság oroszul, németül, angolul, franciául, de leginkább kézzel-lábbal beszélgetett. Persze az a lényeg, hogy jól megértettük egymást és gondosan feljegyeztük egymás címét... EGYELŐRE, — Berlin után — a Szovjet^ unióba utazom, de otthonról — Magyarországról majd ismét jelentkezem. Addig is szívélyes üdvözlet. H |A|LQ A HF könyvespolca Kittenberger Kálmán: Utolsó afrikai vadászatom A szerző hat ízben járt a „fekete földrészen", ahol számtalan útiélményben volt része. Kittenberger Kálmán azonban nem csupán neves Afrika-kutató, hanem kiváló író is. Ezt eddig megjelent könyvei bizonyítják, melyeket az olvasók szinte kivétel nélkül rokonszenvvel fogadtak. Utolsó vadászútja hét hónapig tartott. Az itt szerzett élmények jelentik a könyv anyagának magvát, de bőven merített az előző útjain szerzett tapasztalataiból is. Ez a könyve is joggal tarthat számot a fiatal olvasók érdeklődésére. (—nerj PILÓTAÉLET Fölpillant az előtte fekvő újságból: — A mi életünk az időjárástól és a szerencsétől függ ... Nagy kár, hogy önerejéből egyiket sem tudja befolyásolni az ember! Különben nem rostokolnánk már itt két teljes órája — mondja. — Hiába van itt szép idő, ha Pozsony és Prága köd miatt nem fogad. — És a szerencse? — Nem vagyok ugyan babonás, de a repüléshez az is kell. Egy pilóta bármikor olyan helyzetbe kerülhet, hogy nem elég az elméleti tudás vagy az ügyesség, hanem Fortuna kegyeire is szükség van. — ön volt már ilyen helyzetben? Felvillanyozódik hangja. — Évekkel ezelőtt. Prágából Kassára röpültünk, pozsonyi közbeleszállással. Pozsonyban símán földet értünk és a kötelező műszerellenőrzés s tartálytöltés után ismét fölszálltunk. A kassai röptér fölé érve hallom a kapitány utasítását: „Leszállunk, kerekeket kiengedni!" Megnyomom a szükséges gombot — és az ellenőrző lámpa nem gyullad kl! Próbálom még egyszer, hiába... A kerekek bennragadtak! ... Tanácstalanságunkban néhány kört írtunk le a röptér fölött. Körözés közben — véletlenül — egy légzsákba kerültünk. A gép hirtelen rándulással zuhant néhány métert és a következő gombnyomásnál kigyulladt a lámpa: a kerekek leszállásra készek voltak. Az utasok? Ök mit sem tudtak a veszélyről A pilóta: Jiri Novák. Harminckét éves, nyugodt tekintetű férfi. Tizenhárom éve repül. Igazi repülőgépre csak tényleges katonai szolgálata alatt került először, de addig is sokat foglalkoztatta őt a repülés gondolata. Szakkönyveket vásárolt, kalandos repülős-történeteket olvasott. Amikor nyolcadik elemiben a pályaválasztás előtt állt, a gépészeti szakközépiskolát választotta azzal a céllal, hogy repülőgépjavító lehessen. S hogy mégis pilóta lett, az saját szorgalmának eredménye is, hiszen katonai szolgálatának első évében bajtársainál lényegesen gyorsabban tanulta meg a repülés fortélyait. A pilótaélet romantikája felől kérdem. — Minden egyes út még a tapasztalt repülősök számára is kalandot jelent, mert az ember sohasem tudhatja, miképpen fordul az időjárás, nem várja-e valamilyen váratlan meglepetés az úton? ... Különösen a kisebb gépek pilótái vannak sokszor saját leleményességükre utalva. Egy csinos légikisasszony lép a helyiségbe, Jifi Novák elé egy géptávírón érkezett jelentést tesz. A pilóta arca földerül: — Mehetünk! Prága körül fölszakadt a köd-gyűrű. A hangosbemondó készülődésre szólítja a tétlenül vár»kozó utasokat. Együtt megyünk az indulásra kész IL—14-es felé. — Lámpaláza van? — kérdem. — Mindig. Akárcsak a színésznek, mielőtt színre lép. De félni sosem félek! A repülés tudományának gyors elsajátítása ügyesség és rátermettség kérdése. A pilőtaélet romantikája korunk egyik legvonzóbb, legférfiasabb foglalkozásává tette a repülést. De bátornak azonban születni kell. (mik—) Vitya és Surik szomszédok. Mindig egymáshoz járnak vendégségbe. Most Vitya jött Surikhoz. Azt mondja neki Surik: — Gyere, játsszunk bájócskát. — Jó, de először én bújok el — jelentette ki Vitya. — Jól van, akkor én leszek a hunyó — mondta Surik és kiment az előszobába. — Vitya beszaladt a szobába, bebújt az ágya alá, onnan kiáltotta: — Szabad! Surik bejött a szobába, bekukucskált az ágy alá és már meg is találta Vityát. Vitya kimászott az ágy alól és azt mondja: — Nem jól bújtam el! Ha jól bújtam volna el, nem találtál volna meg. Megint én leszek a bújó. — Na jó. Bújj el még egyszer — egyezett bele Surik és újra kiment az előszobába. Vitya kiszaladt az udvarra és látja, hDgy Bobik kutyaháza üres. Bemászott hát a kutyaházba és onnan kiáltotta: — Szabad! Surik kiment az udvarra és keresni kezdte Vityát. Keresi, kereti, sehol sem találja. Vitya végül is megunta a kuporgást a kutyaházban, és kidugta a fejét. Surik meglátta. — Ohó! Hát ide bújtál? Vitya kimászott a kutyaházból és azt mondta: — Nem te találtál meg, én bújtam elő! — Hát miért bújtál elő? — Mert meguntam már a kucorgást a kutyaházban. Ha nem bújtam volna elő, sose találtál volna meg. Megint én bújok el. — Nem, most már én jövök sorra — felelte Surik. — Akkor én nem játszom — haragudott meg Vitya. — No jól van, bújj el még egyszer — engedett Surik. Vitya beszaladt az előszobába, a fogashoz ment és bebújt egy kabát alá. Surik bejött, keresni kezdte. A nyitott ajtón Bobik is besurrant, egyenesen a fogashoz szaladt és hízelegni kezdett Vityának. Vitya megpróbálta a lábával ellökni Bobikot, Surik meglátta és felkiáltott: — Megvagy, megvagy! Ott, a fogas mögötti Bújj csak elő! — Vitya előjött. — Most se te találtál meg, hanem Bobikl Megint én vagyok a bújó. — Nem, most én bújok el — mondta Surik. — Akkor én egyáltalán nem játszom. — Mit képzelsz, egész idő alatt folytonosan csak én leszek a hunyó? (NOSZOV MESÉJE) — Még egyszer találj meg, akkor elbújhatsz te — mondta Vitya. Surik megint behunyta a szemét. Vitya meg beszaladt a konyhába, kiszedte a szekrényből az összes edényt és bebújt a szekrénybe. Onnan kiáltotta: — Szabad! Amikor Surik bejött és látta, hogy a szekrénybői kiszedték az edényt, rögtön kitalálta, hol van Vitya. Halkan odalopakodott a szekrényhez, rácsukta a zárat, aztán kiszaladt az udvarra és Bobikkal kezdett bújócskát játszani. Elbújt, Bobik meg kereste. — Ez igen! — gondolja Surik. — Bobikkal sokkal jobb játszani, mint Vityával. Vitya meg csak ült a szekrényben, fiit, és már nagyon unta a dolgot. Kl akart mászni, de az ajtó nem nyílt ki. Nagyon megijedt, kiabálni kezdett: — Surik! Surik! Surik meghallotta, odaszaladt a szekrényhez: — Engedj ki! — kiabálta Vitya — valamiért nem nyílik ki az ajtó. — Hogyha te leszel a hunyó, akkor kiengedlek. — Miért lennék én, amikor nem . találtál meg? — De hiszen megtaláltalak. — Dehogy találtál meg, én kezdtem kiabálni. Ha nem kiabáltam volna, nem találtál volna meg. — Hát akkor csak ülj itt a szekrényben, én elmegyek sétálni — mondta Surik. — Jól van, én leszek a hunyó, csak engedj ki — kérte Vitya. Surik elhúzta a zárat, Vitya kimászott a szekrényből és meglátta a zárat. — Cgy, szóval te szándékosan zártál be engem? Hát akkor nem is leszek én a hunyó. — Nem is kell — mondta Surik. — Inkább Bobikkal játszom. — Bobik tud bújócskát játszani? — Tud bizony. — Tudod mit, akkor bújjunk el mind a ketten Bobik elől. Vitya és Surik kimentek az ud varra és együtt bújtak el Bobik elől. Bobik nagyszerűen tudott bújócskát játszani, csak éppen hunyni nem tudott. SZPENDIAROVA: GYERMEKDAL LENINRŐL Mi tudjuk, Lenin nagy gonddal, Vigyázva figyelt reánk: Ha élne, térdire vonna, S kérdezné, miként apánk: „Nos, gyermekeim, hogy éltek?" És csengene énekünk: „Ahogy nekünk megígérted, Oly boldog az életünk. Október az ország földjét Az ifjaknak adta át, Miénk a kastély, a zöld rét A tábor, a nagy világ. Köszönjük, hogy napjainkat Nem nyűgözi baj s teher, Hogy boldog gyermekek, ifjak Víg éneke szárnyra kel." Vajda Endre fordítása TÖRD A FEJED * TÖRD A FEJED * TÖRD A VÍZSZINTES: 2. Idézet Gyulai Pál egyik verséből. 17. Technikai atmoszféra. 19. Két ország közt húzódik. 20. Szénát gyűjt. 21. Vágd a rendet! 22. A 48-as szabadságharc híres tábornoka. 26. Kevert izom. 27. AAAA, és feltételes kötőszó vissza. 29. Lábra való. 32. Német folyó. 35. Három majdnem azonos magánhangzó. 36. Idézetünk harmadik, befejező része. 39. Közepetlen tér! 40. Villamos csehül (V-felesleges). 41. Vissza: elege van belőle, és megy. 42. Bratislava! öblös edényl 44. Sor szlovákul. 46. Csüng. 48. Ára keverve és a Lengyel Légiforgalmi Társaság rövidítése. 50. Sorszám idegen rövidítése. 52. Mindennapi eledel Ázsiában. 55. Kívánság. 58. Végtelen kimenő. 59. Török apa. 61. Harmat szlovákul (fonetikusan). 63. Kém. 64. Légnemű anyag-e. 66. Szín. FÜGGŐLEGES: 1. Idézetünk második része. 3. Pihe közepe. 4 Végtag része. 5. És latinul. 6. Az éhes kismadár csinálja a szájéval. 7. Sör mássalhangzói. 8. Fordítot

1 személynévmás. 9. Sorba tesz. 10. EEEE! 11. A kakas fején látható. 12. SR. 13. S-sel a végén a madarak királya. 14. Becézett női név. 15. Károly, András, Olga, Elemér. 16. Még egyszer, újból. 18. Csavar. 23. Hamar össze-visszal 24. Űtra kel. 25. Betűhiánnyal Törökország fővárosa. 28. Gyorsan. 29. Zűrzavar, ricsaj. 30. Honfoglaláskori nép. 31. Régi fegyver, és egykor a hadseregben fontos szerepet játszó állat + K. 32. Vissza! kettő. 33. Az egyik oldal (hibásan) 34. Földet forgatnak. 37. Iskolai törlő gumi-e? 38. Aki régi dolgokkal foglalkozik. 43. Gyümölcsök. 45. Négyes! 47. Élei, betűi. 49. Oxigén és nem azé. 51. Othello része. 53. Félig mozog! 54. AZE. 56. Róbert, Péter, Nándor. 57. Nem kevés. 80. Azonos magánhangzók. 62. Baba közepe. 65. Névelő. Beküldte: Diószegi Lajos, Lelesz KÉTHETE MEGJELENT FEJTÖRŐNK HELYES MEGFEJTÉSE: Akik a hazáért harcoltak. Emberi sors Feltört ugar Csendes Don KIK NYERTEK? Két hete beküldött keresztrejtvényünk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Bödön Ilona, Rimaszombat, Czafik Rozália, Rozsnyó, Matus Beáta, Vásárát, Németh Béla, Lég és Ronyec Sándor, Gömörhorka. Leveleiteket, megfejtéselteket, az alábbi címre küldjétek: Új Szó, GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gorkého 10. REJTVÉNYKÉSZlTÖK FIGYELMÉBE: Kérjük .mindazokat, akik közlésre szánt keresztrejtvényeket küldenek be, hogy időszerű jelmondatokat válasszanak és a keresztrejtvényt gondosan, tussá rajzolják le kétszeres nagyságban. (A számokat nem kell beírni), Külön kell mellékelni a teljei megfejtést.