Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-07 / 262. szám, péntek

PRÁGA: Nagygyűlés a Fučík Parkban (Folytatás az 1. oldalról) Kempný elvtárs beszédét a jelenlevők érdeklődéssel hallgatták végig és helyeslésük jeléül tapsukkal többször is félbeszakították. „Éljen a Szovjetunió, örök időkre a Szovjetunióval", hallatszott az ünneplő közönség percekig tartó skandálása, amikor Sz. V. Cservonyenko, a Szovjetunió nagykövete emelkedett szólásra. „ Cservonyenko elvtárs méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, mely lehetővé tette a világ első szocialista államának a megalakulását. Ennek az államnak az ereje nemcsak az imperialista intervenció elleni harcban mutatkozott meg, hanem később is, a német fasizmus elleni harcban és a szabadságukért küzdő többi nemzet harcában is. Beszélt a szovjet népnek a kommunizmus építésében elért sikereiről és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt következetesen valósítja meg békepolitikáját. Ezt bizonyltja a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek a közelmúltban megtartott értekezlete is. A csehszlovák—szovjet kapcsolatokról szólva Cservonyenko elvtárs kijelentette, hogy azokat a kölcsönös bizalom jegyében kívánjuk e)mélyíteni, majd Husák elvtársnak Moszkvában elhangzott beszédéből idézve megerősítette azt az állítását, miszerint Csehszlovákia a szocialista országok társadalmának szerves része, nemcsák ma, hanem a jövőben is. Ezután dr. Jan Némec, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség főtitkára felolvasta a jelenlevőknek a szovjet néphez Intézett üdvözletét, melyben köszönetet mondunk a Szovjetunió legutóbb tanúsított hűségéért, megértéséért és testvéri segítségéért. A jelenlevők a szívből jövő érzelmeiket hűségesen tolmácsoló levél tartalmát egyhangúlag jóváhagyták. Az ünnepély utolső programpontjával, az Internacionáléval, melyet a közönség állva énekelt el, véget ért a lelkes hangulatú nagygyűlés. -/cm— JOSEF KEMPNÝ ELVTÁRS BESZÉDE Dr. J. Kempný professzor beszédének bevezető részében rámutatott arra, hogy 52 év telt el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, amely első ízben törte szét a rabság bilincseit, s amellyel megkezdődött az emberiség új történelme. A felejthetetlen 1917. november 7-hez minden évben visszatér és vissza fog térni az egész haladó világ. A világ proletariátusának álma 52 évvel ezelőtt vált megfogható valósággá: az orosz munkások és parasztok, az orosz bolsevik párt gyakorlatilag bebizonyította a marxilenini eszmék életképességét, igazságát és forradalmiságát. A szónok beszéde további részében hangsúlyozta, hogy az NOSZF lerombolta a tőkés világuralom örökkévalóságának mítoszát, s ezzel megkezdődött a szocialista forradalom, a a gyarmatosítás széthullásának, a kapitalizmus pusztulásának és a szocializmus fejlődésének a korszaka. A világimperializmus általános válságba került, olyan válságba, amelyből nincs kivezető út. A mi optimizmusunk — mondotta Kempný elvtárs — nem naiv, romantikus, primitív és elvakult. A társadalmi fejlődés törvényeinek tudományos ismeretén alapul, és eredője az a tudományos meggyőződés, hogy a világ feltartóztathatatlanul a kommunizmus felé fejlődik. Ebből ered a marxisták forradalmi szilárdsága, ebből ered a jövőbe vetett hit. Különféle revizionisták és opportunisták a burzsoáziával együtt valótlan elméleteket hirdetnek arról, hogy a marxizmus elavult, különböző új modelleket gondolnak ki, amelyeket elneveznek nemzetinek, vagy „demokratikus szocializmusnak", vagy emberi arcú szocializmusnak. így akarják elérni, hogy szocializmusunk ne szocialista és marxista legyen, hanem valami más. A revizionizmus, amely ellen Lenin harcolt, éppen ezért ma sem kevésbé veszélyes, mint 50 évvel ezelőtt volt. Azonban a szocializmust ma "már nemcsak a halálra is kész vöröskatonák és vörös tengerészek ágyúi védik. A szocializmus biztonságát ma - már modern, légi és kozmikus technika, hajóhad, rakéták, atom- és termonukleáris fegyverek védelmezik. Ezért a burzsoázia nem engedheti meg magának egy új háború kirobbantását, mivel ezzel saját létét kockáztatná. A szocialista világrend erőinek növekedése különösen az utóbbi években fokozatosan megfosztja reményeitől a burzsoáziát, hogy a szocializmus katonailag megsemmisíthető. De csődöt mondtak azok az imperialista remények ls, hogy a szocialista közösséget gazdaságilag megsemmisíthetik. A tegnapi és a mai antikommunisták azt állítják, hogy a kommunizmus nem tartós jelenség, hanem csak történelmi átmenet, az anyagi nyomor terméke. Ebből születtek azok a nagyon is átlátszó jelszavak, amelyek az imperialista világban szokvánnyá váltak: számoljátok fel az anyagi nyomort — irtsátok ki a kommunizmust — stb. Az imperializmus szolgáinak ezt az invektíváját csak azért említjük, mert ezek ellen Vlagyimir Iljics Lenin már 50 évvel ezelőtt harcolt. Az imperialista propaganda kísérő jelensége az a rendkívül nagy igyekezet, amellyel a közelmúltban nálunk a belpolitikai fejlődés befolyásolta. Ez a fejlődés, amely országunkat a katasztrófa szélére juttatta, ismét bebizonyította, hogy az imperializmus soha nem adja fel céljait, és hogy ezekről a célokról a belső reakció sem mond le. A hazai események szemléltetően megmutatták, hova vezethet a revizionizmus és az opportunizmus, különösen ha befészkelődik a párt vezetőségébe. Ismét meggyőződhettünk október hagyományának érvényességéről, a lenini tanok állandó és nemzetközi jelentőségéről, valamint a Szovjetunió múltbeli és jelenlegi jelentőségéről a nemzetközi kommunista mozgalomban. Az, hogy ezeket az alapvető elveket a január utáni vezetőség többsége nem tartotta tiszteletben, előidézte pártunkban és országunkban az ismert tragikus eseményeket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem csupán Lenin műve. Lenin Marx tanítványa volt. A marxizmus—leninizmus történetének megvan a kapitalista rendszerben a maga őstörténete. A Nagy Októberi Forradalom kulcsfontosságú esemény volt a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet szakaszában. A munkásmozgalom sokévi törekvésének eredménye. Ezért a kommunista mozgalom, a kommunista pártok és a marxisták internacionalizmusát aszerint értékelik, hogy milyen magatartást tanúsítanak az Októberi Forradalommal kapcsolatban, hogyan viszonyulnak a lenini hagyományokhoz, és mit jelent számukra a Szovjetunió. Ez mindig így volt és ma is így van. Azonban ha valaki bármilyen okból Lenint Marxszal akarná szembeállítani, akkor nem a marxizmus—leninizmus követője, hanem opportunista, akit a mozgalom előbb vagy utóbb kitaszít magából. Szocializmus csak egy lehet. Ezért bíráljuk most és a jövőben is azokat, akik burkoltan vagy nyíltan a leninizmust öszsze akarják kapcsolni az ún. bürokratikus szocializmussal. Ilyen emberekhez nekünk is volt szerencsénk. Élesen bíráljuk és bírálni fogjuk mindazokat az ún. teoretikusokat, akik — Marxszal visszaélve — a demokratikus „európai" szocializmus koncepcióját hirdetik. Az ilyen mesterséges megosztás csak a szocializmus ellenségeinek kedvez. Megosztják a szocialista országokat és a kommunista mozgalmat, rágalmazzák a Szovjetuniót és aláássák az internacionalizmust. Mindnyájan átéltük, különösen az elmúlt évben, a szocializmus lényegének sajátos értelmezésére tett kísérleteket. Ezek következményeit mindnyájan ismerjük és levonjuk belőlük a kötelező tanulságot a kommunista mozgalom politikai és ideológiai egysége javára. A mi mozgalmunk széthullana és nem teljesítené feladatát, ha lemondana a szocializmus egységes értelmezéséről. Nem a részletekről van szó, de a szocializmus alapját mint szemünk fényét kell őriznünk az ellenség, a revizionisták ellen, és ezt türelmesen meg kell magyaráznunk az átmenetileg megtévedt embereknek. ÖTVENKÉT ÉVE (Folytatás az 1. oldalról) Jött 1917, másutt háború, Oroszországban fegyverletétel, békekövetelés, forradalom. így volt, de nem maradt így mindörökT e. A véres trónon már nem ül II. Miklós cár. „Isten kegyelméből minden oroszok cárja, Moszkva, Kijev, Vlagyimir-Novgorod cárja, Asztrahán cárja, Lengyelország cárja, Szibéria cárja, l'auriai Herszonesz cárja, Litvánia, Volhénia, Podolszk és Finnország nagyhercege." A trón most már „isten kegyelméből" a nép kezében van. Forradalom — győzelem! Igen ám, de ez a győzelem drágán, sok vérrel megváltott győzelem volt. Dehogy lehet mindent felsorolni, csak Ízelítőt adhat egy-két adat. A kommunisták hozták a legnagyobb áldozatokat, számukra különösen drága volt a párt vezető szerepének megváltása. 1918. október 1-én például a Vörös Hadseregben 180 ezer kommunista harcolt, ebből 50 ezren a harcokban elestek. Rersze, ez a kárpötolhatatlannak, az elvesztett emberi élet számának csak töredéke, százezrek, milltók estek $gy haladó eszméért folytatott harc áldozatául. A távlatokat tekintve ä szocializmus van előnyben, jövője világos. A politikai munka azonban nem várhat tétlenül a távoli holnapokra. E munka értelme és célja, hogy megnyerjük az ország lakosságának döntő többségét e politika megvalósítására. A marxistáknak, ha valóban marxisták akarnak lenni, viszsza kell utasítaniuk az osztályharc gépies megszűnéséről hirdetett tételeket és nézeteket. Vissza kell utasítaniuk azokat az értelmetlen elméleteket, melyek szerint az osztályellentétek áthidalása után ezek az ellentétek maguktól elhalnak. 1968 januárjának el kellett jönhie. Úgy véljük, korábban, mint ahogy jött. Kifejezte az igyekezetet a régi hibák és torzulások felszámolására, a politikai, a gazdasági, az ideológiai és a nemzetiségi problémák megoldására. .Január pozitív programja megfelelt és megfelel Csehszlovákia nemzetei életfontosságú érdekeinek, és az egész szocialista közösség érdekeinek. Január után azonban a jobboldal lehetőséget látott a maga számára, hogy érvényesítse saját revizionista elképzeléseit. Támadást intézett, hogy megszerezze a hatalmat a pártban és az államban. Támadását támogatták a külső és a belső antiszocialista erők is. A politikai logika a január utáni vezetőséget állandó visszavonulásra kényszerítette, és végül el kellett hagynia a marxizmus pozícióit, a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióhoz fűződő barátság és a szocialista közösséggel valő együttélés pozícióját. A jobboldal fokozatosan kezébe kerítette a tömegtájékoztatási eszközöket, semlegesítette és megbontotta á kommunls.ta pártot, megbénította vezető szerepét. Ezzel egyidejűleg kezdték kialakítani az antiszocialista politikai rendszert, amely a kapitalizmushoz való visszatérést jelentette volna. A munkásosztály történelmi szerepének tagadása, a párt vezető szerepének gyengítése, az egész 20 évi fejlődés eredményeinek diszkreditálása .társadalmunk egész forradalmi fejlődésének megállásához vezetett. A szocializmus lényegéért, a szocialista tábor közös érdekeiért, 1917 októberének eredményeiért jogosan aggódó szocialista országok ilyen körülmények között teljesítették internacionalista kötelességüket. 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés államai megsemmisítették a hazai és a külföldi reakció reményeit, hogy ellenforradalmi államfordulatot idézzenek elő Csehszlovákiában. Ilyen körülmények között ezt nem minősíthetjük ellenséges lépésnek, hanem ellenkezőleg, a pártunknak és a szocialista köztársaságunknak nyújtott Internacionális segítségnek. A NOSZF 52. évfordulója alkalmából ismét hangsúlyozzuk a marxi—lenini irányzatú kommunista pártok hatalmas és kétségbevonhatatlan jelentőségét. Egyedül ők képesek kielégíteni a munkásosztály, a v.ilágproletariátus érdekeit. Kommunista pártunk és a jelenlegi pártvezetőség ezért szilárdan ragaszkodik a Szovjetunióhoz, a valamennyi kommunista és munkáspárthoz fűződő megbonthatatlan barátságunkhoz. Ezzel hozzájárulunk ahhoz is, hogy a kommunizmus eszméje legyőzhetetlen, megsemmisíthetetlen lesz, és végül az egész világon győzedelmeskedik. Ez a legfájóbb. A pótolható kár sem volt kicsi. Az egész nemzetgazdaság romokban hevert. Leégett, lerombolt városok, falvak, tönkretett gyárak, üzemek, bányák, szétvert mezőgazdaság, állatállomány — mintegy 40 milliárd rubel anyagi kár. Igaza volt Paul Distelbarth nyugatnémet publicistának, mikor azt írta: „Oroszországot csak Oroszországgal lehet összehasonlítani: az 1917-es Oroszországot, a mai Oroszországgal. Ehhez ismerni kell a hajdani Oroszországot, méghozzá tökéletesen, mert különben minden a levegőben lóg." Hát igen, úgy van, ahogy Diestelbarth írta: „minden a levegőben lóg", mennyire a levegőben lógtak nálunk is az utolsó időben a rágalmak, a vádak, a gyanúsítgatások, hogy mennyit fizettünk rá a Szovjetunióra stb., stb. Ráfizetés? Ez adatokkal nagyon könnyen és nagyon gyorsan megdönthető. De uramisten, az Októberi Forradalom óta volt még egy világháború, újabb országégéssel, rombolással. A Szovjetunió mintegy 20 millió ember életét áldozta fel a fasizmus leverésére, győzelmünk, a mi szabadságunk kivívására is. Van vajon ökonőmus, aki ki tudná számítani, hogy itt, ebben a i esetben a mérleg kinek a javára billen?! Ki kire fizetett rá? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján gondolkozzunk el ezen, emberek, magunkba szállva, becsületesen. LŐRINCZ GYULA A HÁLA KÖSZÖRŰI (ČSTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártja, a szövetségi és a cseh kormány, a Szövetségi Gyűlés, a Nemzeti Front és a Szovjetunió képviselői tegnap a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából koszorúkat helyeztek el az olšanyi temetőben a Csehszlovákia felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák emlékművénél. A történelmi emlékezetű Duklán és a szovjet hadsereg monumentális svidníki emlékművénél a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén a Dukla-vidék lakosságán kívül a kelet-szlovákiai pártbizottságok, üzemek, állami hivatalok küldöttségei is lerótták kegyeletüket. A NEMZETVÉDELMI MINISZTER NAPIPARANCSA Martin Dzúr vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulóján napiparancsot adott ki, mely többek között megállapítja: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme fordulópont volt az emberiség történelmében, kezdete az elnyomott népek és dolgozók felszabadulásának az imperializmus szociális és nemzeti elnyomása alól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi, különösen a nemzeti felszabadítás, a szociális Igazságosság és a béke eszméi döntő befolyást gyakoroltak a csehszlovák állam megalakulására. A Szovjetunió mindig népünk oldalán állt a hazánk szabadságáért és függetlenségéért vívott küzdelmében. Népünk s vele együtt a csehszlovák néphadsereg saját ünnepeként ünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulóját." BESZTERCEBÁNYA Besztercebányán a kora délutáni órákban kezdődtek az ünnepségek. A Nemzeti Frontban tömörült szervezetek kerületi, járási és városi vezetőségének képviselői, továbbá az ideiglenesen Közép-Szlovákiában állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviselői megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. Délután ünnepi akadémia volt az Urpín moziban. KASSA A szovjet hősök emlékműve és a Kassa felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák sírjainak megkoszorúzásával kezdődtek Kassán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulójának ünnepségei. Este ünnepi nagygyűlés volt az Állami Színházban. ÉRSEKÚJVÁR A Gottwald téren ugyancsak ünnepi nagygyűlést tartottak Érsekújvár dolgozói. A nagygyűlés több ezer részvevője előtt Barta István, az SZLKP járási bizottságának titkára mondott beszédet szlovák és magyar nyelven. — I.UDVÍK SVOBODA köztársasági elnök üdvözlő táviratot küldött Burgibának, a Tunéziai Köztársaság elnökének újraválasztása alkalmából. — A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE a „Kiváló munkáért" kitüntetést adományozta a bratislavai tűzoltótestületnek felelősségteljes és önfeláldozó munkásságáért. — A MAGYAR KERESKEDELMI KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG — melyet Tordai Jenő, a külkereskedelmi miniszterhelyettese vezet — érkezett Prágába, hogy részt vegyen az MNK és a CSSZSZK közti 1970. évi árucsere-forgalomról folytatott tárgyalásokon. — A PRÁGAI Hrzán-palotábail tegnap kezdődött meg a csehszlovák—német gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság 11. együttes ülése. A csehszlovák kormányküldöttséget František Hamouz, szövetségi miniszterelnök-helyettes és külkereskedelmi miniszter, az NDK kormányküldöttségét pedig dr. Günter Mittag, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára vezeti. MEGHALT JÁN CHOLEVA ELVTÁRS Ján Choleva elvtárs, a Vörös Szakszervezetek és később a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom alapító tagja és éveken át funkcionáriusa, elvhű kommunista, november 3-án, hétfőn, az esti órákban elhunyt. Az elhunyt hamvait november 5-én, szerdán délután helyezték örök nyugalomra a kassai temetőben.