Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-07 / 262. szám, péntek

PRÁGA: Nagygyűlés a Fučík Parkban (Folytatás az 1. oldalról) Kempný elvtárs beszédét a jelenlevők érdeklődéssel hall­gatták végig és helyeslésük je­léül tapsukkal többször is fél­beszakították. „Éljen a Szovjet­unió, örök időkre a Szovjetunió­val", hallatszott az ünneplő kö­zönség percekig tartó skandá­lása, amikor Sz. V. Cservonyen­ko, a Szovjetunió nagykövete emelkedett szólásra. „ Cservonyenko elvtárs méltat­ta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, mely lehetővé tette a világ első szo­cialista államának a megalaku­lását. Ennek az államnak az ereje nemcsak az imperialista intervenció elleni harcban mu­tatkozott meg, hanem később is, a német fasizmus elleni harc­ban és a szabadságukért küzdő többi nemzet harcában is. Be­szélt a szovjet népnek a kom­munizmus építésében elért si­kereiről és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a többi szocialis­ta országgal együtt következe­tesen valósítja meg békepoliti­káját. Ezt bizonyltja a Varsói Szerződés tagállamai külügy­minisztereinek a közelmúltban megtartott értekezlete is. A csehszlovák—szovjet kap­csolatokról szólva Cservonyen­ko elvtárs kijelentette, hogy azokat a kölcsönös bizalom je­gyében kívánjuk e)mélyíteni, majd Husák elvtársnak Moszk­vában elhangzott beszédéből idézve megerősítette azt az ál­lítását, miszerint Csehszlovákia a szocialista országok társadal­mának szerves része, nemcsák ma, hanem a jövőben is. Ezután dr. Jan Némec, a Cseh­szlovák—Szovjet Baráti Szövet­ség főtitkára felolvasta a jelen­levőknek a szovjet néphez In­tézett üdvözletét, melyben kö­szönetet mondunk a Szovjet­unió legutóbb tanúsított hűsé­géért, megértéséért és testvéri segítségéért. A jelenlevők a szívből jövő érzelmeiket hűsé­gesen tolmácsoló levél tartal­mát egyhangúlag jóváhagyták. Az ünnepély utolső program­pontjával, az Internacionáléval, melyet a közönség állva éne­kelt el, véget ért a lelkes han­gulatú nagygyűlés. -/cm— JOSEF KEMPNÝ ELVTÁRS BESZÉDE Dr. J. Kempný professzor be­szédének bevezető részében rá­mutatott arra, hogy 52 év telt el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, amely első íz­ben törte szét a rabság bilin­cseit, s amellyel megkezdődött az emberiség új történelme. A felejthetetlen 1917. novem­ber 7-hez minden évben vissza­tér és vissza fog térni az egész haladó világ. A világ proletariá­tusának álma 52 évvel ezelőtt vált megfogható valósággá: az orosz munkások és parasztok, az orosz bolsevik párt gyakor­latilag bebizonyította a marxi­lenini eszmék életképességét, igazságát és forradalmiságát. A szónok beszéde további ré­szében hangsúlyozta, hogy az NOSZF lerombolta a tőkés vi­láguralom örökkévalóságának mítoszát, s ezzel megkezdődött a szocialista forradalom, a a gyarmatosítás széthullásának, a kapitalizmus pusztulásának és a szocializmus fejlődésének a korszaka. A világimperializmus általános válságba került, olyan válságba, amelyből nincs kive­zető út. A mi optimizmusunk — mon­dotta Kempný elvtárs — nem naiv, romantikus, primitív és el­vakult. A társadalmi fejlődés törvényeinek tudományos isme­retén alapul, és eredője az a tu­dományos meggyőződés, hogy a világ feltartóztathatatlanul a kommunizmus felé fejlődik. Eb­ből ered a marxisták forradal­mi szilárdsága, ebből ered a jö­vőbe vetett hit. Különféle revizionisták és op­portunisták a burzsoáziával együtt valótlan elméleteket hir­detnek arról, hogy a marxiz­mus elavult, különböző új mo­delleket gondolnak ki, amelye­ket elneveznek nemzetinek, vagy „demokratikus szocializ­musnak", vagy emberi arcú szo­cializmusnak. így akarják elér­ni, hogy szocializmusunk ne szocialista és marxista legyen, hanem valami más. A revizio­nizmus, amely ellen Lenin har­colt, éppen ezért ma sem kevés­bé veszélyes, mint 50 évvel ez­előtt volt. Azonban a szocializmust ma "már nemcsak a halálra is kész vöröskatonák és vörös tengeré­szek ágyúi védik. A szocializ­mus biztonságát ma - már mo­dern, légi és kozmikus techni­ka, hajóhad, rakéták, atom- és termonukleáris fegyverek védel­mezik. Ezért a burzsoázia nem engedheti meg magának egy új háború kirobbantását, mivel ez­zel saját létét kockáztatná. A szocialista világrend erőinek növekedése különösen az utób­bi években fokozatosan meg­fosztja reményeitől a burzsoá­ziát, hogy a szocializmus kato­nailag megsemmisíthető. De csődöt mondtak azok az impe­rialista remények ls, hogy a szo­cialista közösséget gazdaságilag megsemmisíthetik. A tegnapi és a mai antikom­munisták azt állítják, hogy a kommunizmus nem tartós jelen­ség, hanem csak történelmi át­menet, az anyagi nyomor termé­ke. Ebből születtek azok a na­gyon is átlátszó jelszavak, ame­lyek az imperialista világban szokvánnyá váltak: számoljátok fel az anyagi nyomort — irt­sátok ki a kommunizmust — stb. Az imperializmus szolgáinak ezt az invektíváját csak azért említjük, mert ezek ellen Vla­gyimir Iljics Lenin már 50 év­vel ezelőtt harcolt. Az imperialista propaganda kísérő jelensége az a rendkívül nagy igyekezet, amellyel a kö­zelmúltban nálunk a belpoliti­kai fejlődés befolyásolta. Ez a fejlődés, amely országunkat a katasztrófa szélére juttatta, is­mét bebizonyította, hogy az im­perializmus soha nem adja fel céljait, és hogy ezekről a cé­lokról a belső reakció sem mond le. A hazai események szemlél­tetően megmutatták, hova ve­zethet a revizionizmus és az op­portunizmus, különösen ha be­fészkelődik a párt vezetőségébe. Ismét meggyőződhettünk október hagyományának érvényességé­ről, a lenini tanok állandó és nemzetközi jelentőségéről, vala­mint a Szovjetunió múltbeli és jelenlegi jelentőségéről a nem­zetközi kommunista mozgalom­ban. Az, hogy ezeket az alapve­tő elveket a január utáni veze­tőség többsége nem tartotta tiszteletben, előidézte pártunk­ban és országunkban az ismert tragikus eseményeket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem csupán Lenin műve. Lenin Marx tanítványa volt. A marxizmus—leninizmus történetének megvan a kapita­lista rendszerben a maga őstör­ténete. A Nagy Októberi Forra­dalom kulcsfontosságú esemény volt a kapitalizmusból a kom­munizmusba való átmenet sza­kaszában. A munkásmozgalom sokévi törekvésének eredménye. Ezért a kommunista mozgalom, a kommunista pártok és a mar­xisták internacionalizmusát aszerint értékelik, hogy milyen magatartást tanúsítanak az Ok­tóberi Forradalommal kapcso­latban, hogyan viszonyulnak a lenini hagyományokhoz, és mit jelent számukra a Szovjetunió. Ez mindig így volt és ma is így van. Azonban ha valaki bármi­lyen okból Lenint Marxszal akarná szembeállítani, akkor nem a marxizmus—leninizmus követője, hanem opportunista, akit a mozgalom előbb vagy utóbb kitaszít magából. Szocializmus csak egy lehet. Ezért bíráljuk most és a jövő­ben is azokat, akik burkoltan vagy nyíltan a leninizmust ösz­sze akarják kapcsolni az ún. bürokratikus szocializmussal. Ilyen emberekhez nekünk is volt szerencsénk. Élesen bírál­juk és bírálni fogjuk mindazo­kat az ún. teoretikusokat, akik — Marxszal visszaélve — a de­mokratikus „európai" szocializ­mus koncepcióját hirdetik. Az ilyen mesterséges megosztás csak a szocializmus ellenségei­nek kedvez. Megosztják a szo­cialista országokat és a kom­munista mozgalmat, rágalmaz­zák a Szovjetuniót és aláássák az internacionalizmust. Mind­nyájan átéltük, különösen az elmúlt évben, a szocializmus lényegének sajátos értelmezé­sére tett kísérleteket. Ezek kö­vetkezményeit mindnyájan is­merjük és levonjuk belőlük a kötelező tanulságot a kommu­nista mozgalom politikai és ideológiai egysége javára. A mi mozgalmunk széthullana és nem teljesítené feladatát, ha le­mondana a szocializmus egysé­ges értelmezéséről. Nem a rész­letekről van szó, de a szocializ­mus alapját mint szemünk fé­nyét kell őriznünk az ellenség, a revizionisták ellen, és ezt tü­relmesen meg kell magyaráz­nunk az átmenetileg megtévedt embereknek. ÖTVENKÉT ÉVE (Folytatás az 1. oldalról) Jött 1917, másutt háború, Oroszországban fegy­verletétel, békekövetelés, forradalom. így volt, de nem maradt így mindörök­T e. A véres trónon már nem ül II. Miklós cár. „Isten kegyelméből minden oroszok cárja, Moszkva, Kijev, Vlagyimir-Novgorod cárja, Asztrahán cárja, Lengyelország cárja, Szibéria cárja, l'auriai Herszonesz cárja, Litvánia, Volhénia, Podolszk és Finnország nagyhercege." A trón most már „isten kegyelméből" a nép kezében van. Forradalom — győzelem! Igen ám, de ez a győzelem drágán, sok vérrel megváltott győzelem volt. Dehogy lehet mindent felsorolni, csak Ízelítőt adhat egy-két adat. A kommunisták hozták a legnagyobb áldozatokat, számukra kü­lönösen drága volt a párt vezető szerepének megváltása. 1918. október 1-én például a Vörös Hadseregben 180 ezer kommunista harcolt, ebből 50 ezren a harcokban elestek. Rersze, ez a kár­pötolhatatlannak, az elvesztett emberi élet szá­mának csak töredéke, százezrek, milltók estek $gy haladó eszméért folytatott harc áldozatául. A távlatokat tekintve ä szo­cializmus van előnyben, jövője világos. A politikai munka azonban nem várhat tétlenül a távoli holnapokra. E munka ér­telme és célja, hogy megnyer­jük az ország lakosságának döntő többségét e politika meg­valósítására. A marxistáknak, ha valóban marxisták akarnak lenni, visz­sza kell utasítaniuk az osztály­harc gépies megszűnéséről hir­detett tételeket és nézeteket. Vissza kell utasítaniuk azokat az értelmetlen elméleteket, melyek szerint az osztályellen­tétek áthidalása után ezek az ellentétek maguktól elhalnak. 1968 januárjának el kellett jönhie. Úgy véljük, korábban, mint ahogy jött. Kifejezte az igyekezetet a régi hibák és tor­zulások felszámolására, a poli­tikai, a gazdasági, az ideológiai és a nemzetiségi problémák megoldására. .Január pozitív programja megfelelt és megfe­lel Csehszlovákia nemzetei élet­fontosságú érdekeinek, és az egész szocialista közösség ér­dekeinek. Január után azonban a jobb­oldal lehetőséget látott a ma­ga számára, hogy érvényesítse saját revizionista elképzeléseit. Támadást intézett, hogy meg­szerezze a hatalmat a pártban és az államban. Támadását tá­mogatták a külső és a belső antiszocialista erők is. A poli­tikai logika a január utáni ve­zetőséget állandó visszavonu­lásra kényszerítette, és végül el kellett hagynia a marxizmus pozícióit, a proletár internacio­nalizmus, a Szovjetunióhoz fű­ződő barátság és a szocialista közösséggel valő együttélés pozícióját. A jobboldal fokozatosan ke­zébe kerítette a tömegtájékoz­tatási eszközöket, semlegesítet­te és megbontotta á kommunls.­ta pártot, megbénította vezető szerepét. Ezzel egyidejűleg kezdték kialakítani az antiszo­cialista politikai rendszert, amely a kapitalizmushoz való visszatérést jelentette volna. A munkásosztály történelmi szerepének tagadása, a párt ve­zető szerepének gyengítése, az egész 20 évi fejlődés eredmé­nyeinek diszkreditálása .társa­dalmunk egész forradalmi fej­lődésének megállásához veze­tett. A szocializmus lényegéért, a szocialista tábor közös érde­keiért, 1917 októberének ered­ményeiért jogosan aggódó szo­cialista országok ilyen körül­mények között teljesítették in­ternacionalista kötelességüket. 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés államai megsemmisí­tették a hazai és a külföldi reakció reményeit, hogy ellen­forradalmi államfordulatot idéz­zenek elő Csehszlovákiában. Ilyen körülmények között ezt nem minősíthetjük ellenséges lépésnek, hanem ellenkezőleg, a pártunknak és a szocialista köztársaságunknak nyújtott In­ternacionális segítségnek. A NOSZF 52. évfordulója al­kalmából ismét hangsúlyozzuk a marxi—lenini irányzatú kom­munista pártok hatalmas és kétségbevonhatatlan jelentősé­gét. Egyedül ők képesek kielé­gíteni a munkásosztály, a v.i­lágproletariátus érdekeit. Kom­munista pártunk és a jelenlegi pártvezetőség ezért szilárdan ragaszkodik a Szovjetunióhoz, a valamennyi kommunista és munkáspárthoz fűződő meg­bonthatatlan barátságunkhoz. Ezzel hozzájárulunk ahhoz is, hogy a kommunizmus eszméje legyőzhetetlen, megsemmisíthe­tetlen lesz, és végül az egész világon győzedelmeskedik. Ez a legfájóbb. A pótolható kár sem volt kicsi. Az egész nem­zetgazdaság romokban hevert. Leégett, lerombolt városok, falvak, tönkretett gyárak, üzemek, bá­nyák, szétvert mezőgazdaság, állatállomány — mintegy 40 milliárd rubel anyagi kár. Igaza volt Paul Distelbarth nyugatnémet publi­cistának, mikor azt írta: „Oroszországot csak Oroszországgal lehet összehasonlítani: az 1917-es Oroszországot, a mai Oroszországgal. Ehhez is­merni kell a hajdani Oroszországot, méghozzá tökéletesen, mert különben minden a levegőben lóg." Hát igen, úgy van, ahogy Diestelbarth írta: „minden a levegőben lóg", mennyire a levegőben lógtak nálunk is az utolsó időben a rágalmak, a vádak, a gyanúsítgatások, hogy mennyit fizet­tünk rá a Szovjetunióra stb., stb. Ráfizetés? Ez adatokkal nagyon könnyen és nagyon gyorsan megdönthető. De uramisten, az Októberi Forra­dalom óta volt még egy világháború, újabb or­szágégéssel, rombolással. A Szovjetunió mintegy 20 millió ember életét áldozta fel a fasizmus le­verésére, győzelmünk, a mi szabadságunk kivívá­sára is. Van vajon ökonőmus, aki ki tudná szá­mítani, hogy itt, ebben a i esetben a mérleg kinek a javára billen?! Ki kire fizetett rá? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulóján gondolkozzunk el ezen, emberek, ma­gunkba szállva, becsületesen. LŐRINCZ GYULA A HÁLA KÖSZÖRŰI (ČSTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártja, a szövetsé­gi és a cseh kormány, a Szö­vetségi Gyűlés, a Nemzeti Front és a Szovjetunió képviselői tegnap a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 52. évfor­dulója alkalmából koszorúkat helyeztek el az olšanyi temető­ben a Csehszlovákia felszabadí­tásáért hősi halált halt szovjet katonák emlékművénél. A történelmi emlékezetű Duklán és a szovjet hadsereg monumentális svidníki emlék­művénél a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom előestéjén a Dukla-vidék lakosságán kívül a kelet-szlovákiai pártbizottsá­gok, üzemek, állami hivatalok küldöttségei is lerótták kegye­letüket. A NEMZETVÉDELMI MINISZTER NAPIPARANCSA Martin Dzúr vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 52. évfordulóján napi­parancsot adott ki, mely többek között megállapítja: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme forduló­pont volt az emberiség törté­nelmében, kezdete az elnyo­mott népek és dolgozók felsza­badulásának az imperializmus szociális és nemzeti elnyomása alól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi, különösen a nemzeti felszabadítás, a szo­ciális Igazságosság és a béke eszméi döntő befolyást gyako­roltak a csehszlovák állam meg­alakulására. A Szovjetunió min­dig népünk oldalán állt a ha­zánk szabadságáért és függet­lenségéért vívott küzdelmében. Népünk s vele együtt a cseh­szlovák néphadsereg saját ün­nepeként ünnepli a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 52. évfordulóját." BESZTERCEBÁNYA Besztercebányán a kora dél­utáni órákban kezdődtek az ün­nepségek. A Nemzeti Frontban tömörült szervezetek kerületi, járási és városi vezetőségének képviselői, továbbá az ideigle­nesen Közép-Szlovákiában állo­másozó szovjet csapatok pa­rancsnokságának képviselői megkoszorúzták a szovjet hő­sök emlékművét. Délután ün­nepi akadémia volt az Urpín moziban. KASSA A szovjet hősök emlékműve és a Kassa felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák sírjainak megkoszorúzásával kezdődtek Kassán a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 52. évfordulójának ünnepségei. Es­te ünnepi nagygyűlés volt az Állami Színházban. ÉRSEKÚJVÁR A Gottwald téren ugyancsak ünnepi nagygyűlést tartottak Érsekújvár dolgozói. A nagy­gyűlés több ezer részvevője előtt Barta István, az SZLKP járási bizottságának titkára mondott beszédet szlovák és magyar nyelven. — I.UDVÍK SVOBODA köztársa­sági elnök üdvözlő táviratot kül­dött Burgibának, a Tunéziai Köz­társaság elnökének újraválasztása alkalmából. — A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE a „Kiváló munkáért" kitüntetést ado­mányozta a bratislavai tűzoltótes­tületnek felelősségteljes és önfel­áldozó munkásságáért. — A MAGYAR KERESKEDELMI KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG — melyet Tordai Jenő, a külkereskedelmi miniszterhelyettese vezet — érke­zett Prágába, hogy részt vegyen az MNK és a CSSZSZK közti 1970. évi árucsere-forgalomról folytatott tár­gyalásokon. — A PRÁGAI Hrzán-palotábail tegnap kezdődött meg a csehszlo­vák—német gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködési bi­zottság 11. együttes ülése. A cseh­szlovák kormányküldöttséget Fran­tišek Hamouz, szövetségi minisz­terelnök-helyettes és külkereske­delmi miniszter, az NDK kormány­küldöttségét pedig dr. Günter Mit­tag, az NSZEP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a KB titkára vezeti. MEGHALT JÁN CHOLEVA ELVTÁRS Ján Choleva elvtárs, a Vörös Szakszervezetek és később a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom alapító tagja és éveken át funkcionáriusa, elvhű kom­munista, november 3-án, hét­főn, az esti órákban elhunyt. Az elhunyt hamvait november 5-én, szerdán délután helyezték örök nyugalomra a kassai te­metőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom