Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-04 / 259. szám, kedd

MEGALKUVAS NÉLKÜL... Szocialista mezőgazdaságunk továbbfejlesztésének néhány kérdése A társadalmi fejlődés utolsó évtizedeinek egyik legjellemzőbb vonása a technika és az automatizálás előretörése. A technika és a tudomány fejlődése elsősorban az ipari termelés terén ért el magas színvonalat és a mezőgazdasági termelésben törvényszerűen csak később *érvényesül majd. A mo~ dern, tökéletesen gépesített, ipart jellegű mezőgazdaság megköveteli az ipari termelés fejlettségét, a mezőgazdasági és azzal összefüggő tudományok megfelelő színvonalát, valamint a társadalom struktúrájának jelentős változását. A

z elmúlt év viharos hónapjai során meglehetősen sokszor vitt utunk a dél-szlovákiai járásokba, hogy saját szemünkkel győződhessünk meg az ott uralkodó állapotokról, sőt nem egyszer a tendenciózusan beállított rosszszándékú híresztelések igazáról, illetve igaztalanságairól. Az elmúlt hetek megnyugvást hoztak, s végre lekerült a napirendről az a „bűnlista", melyet 1968 tavaszi—nyári hónapjaiban egyesek oly szívesen szerkesztgettek. így tehát nem a kollektív bűnhődtetés „felmelegített" vádjai kényszerű vonzásának engedelmeskedtem, mint az elmúlt évben annyiszor, hanem a dunaszerdahelyi járás élete iránti őszinte érdeklődés adta az ötletet: látni és tapasztalni, hogyan él ma a járás, s milyen gondok mérik hétköznapjait. Igaz, a

z elmúlt év megpróbáltatásai ellenére a járás mindvégig tartotta magát. Bár a megújhodással együttjáró túlkapások, s hisztérikus egyéni teljesítmények itt sem hiányoztak, a járás megőrizte nyugalmát, józanságát, sőt elvhüségét is. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, aligha találunk az országban még egy ennyire öszszeforrt közösséget, mely a párt által követendő út megítélésében, a szocialista elvek számonkérésében, s a túlkapásokkal szembeni türelmetlenségben annyira egységes lett volna, mint a dunaszerdahelyi. Éppen ezért most látszólag „nyeregben" kellene lenniük, hisz az idö őket igazolta. Őszintén szólva, kíváncsi voltam arra is, vajon a magabiztosság a jóízlés határain belül maradt-e ... A járás községeit járva, s az emberekkel beszélve tapasztalhatjuk, jól eső érzés az számukra, hogy az ország válságos napjaiban is tudták, hol a helyük, sőt azt is: a szocialista eszmék mit követelnek meg tőlük. Nyoma sincs azonban az önelégedettségnek, a fennhéjázó kivagyiságnak, vagy a bosszútól lihegő visszavágó szándéknak. Kétségtelenül megnyugtatta őket az elmúlt hónapok történései, a párton belüli konszolidáció éppúgy, mint a társadalmi, figyelmüket azonban elsősorban a feladatokra összpontosítják. A teendőkre, amit az ország elvár tőlük, s amivel meggyőződésük szerint tartoznak az országnak, hogy valóban mihamarabb a REND legyen a fejlődés meghatározója ... Persze, hogy fellélegeztek, hisz ezzel végeszakadt annak az időszaknak is, amikor a jobboldali-nacionalista elemek uszításának céltáblájává vált a járás; mások szemében pedig a dogmatikus-konzervatív nézetek fő fészkévé. Bíznak abban, hogy a megbélyegzések után végre végeszakad kivételes helyzetüknek, s az elvek, törekvések, elképzelések egy célt, egyetlen érdeket szolgálhatnak mindenütt: a szocializmus igazát erősíthetik. S

okak szinte privilégiumnak tekintik, hogy az elmúlt évek során oly sok szó esett a dunaszerdahelyi járásról. Márpedig az „előjogot, kiváltságot" itt egyetlen szempont mérheti: az a mélyen demokratikus közszellem, mely évek során kialakult, s melynek eredményeképp a gazdasági élet megszervezése is céltudatosan haladt. Az igazsághoz tartozik ugyanis az is, hogy az élet új igényei, s a lenini munkastílus itt nem 1968-ban követelt magának helyet, hanem a járási pártvezetőség jóvoltából sokkal — mintegy félévtizeddel — korábban. Tehát a politikai és társadalmi élet demokratizmusa, s nem utolsósorban a nemzetiségi kérdés iránti érzékeny magatartás volt az alapja annak, hogy a járás a legjobbak közé sorakozhatott, s a nagy megpróbáltatások, társadalmi és gazdasági válság idején is szilárdan állt a lábán. Igaz, a nemzetiségi kérdésben sajátos a helyzetük (a lakosság 87 százaléka magyar), s kissé hajlamosak arra, hogy saját adottságaikból kiindulva ítéljék meg a kérdést, mindenképp érdemük marad azonban, hogy az igazságos rendezés elve, szándéka vezérli a járás vezetőségét. Annak bizonyítására viszont, mennyire a közérdek lebeg szemük előtt, a tavalyi járási pártkonferenciát említhetem, melyről a sajtó és a központi szervek megfigyelőinek sommás vádja így hangzott: nem elég politikus a tanácskozás, a küldöttek elsősorban kenyérgondokkal — értsd: termelési problémákkal — foglalkoznak. Kezdeményezésben azonban nem volt hiba. Mivel a járás nem tanúsított kellő érdeklődést a megújhodás eszméi iránt (mely Szlovákiában elsősorban a sovén-nacionalista megnyilatkozásokat jelentette, erősen fudák színezettel), a sajtó egy része s a járás néhány „vállalkozó" szellemű „progresszív" elkötelezettje próbálta bevonni őket az ún. politikumba. Egy újságíró-küldöttség tagjaként láttam: azokban a hónapokban, az egyes tisztségek megragadása érdekében már az sem volt elég, ki milyen nemzetiségűnek valotta magát, azt nyomozták, ki milyen „érzelmű" ... Ennek ellenére a járási pártvezetőség továbbra is ragaszkodott ahhoz az elvhez, hogy az embereket munkájuk, tudásuk s politikai elkötelezettségük szerint ítélje meg. Ezzel is magyarázható, hogy a politikai talajmozgás — mely napjainkra jellemző — kevés személyt érintett a járásban. Az elmúlt év eseményei közt az ő érdemlik az is — szlovák és magyar kommunistáké —, hogy a pozsonyi fiatalok körében demagóg jelszavakkal szervezett délszlovákiai menetelés, melyet több ezresre terveztek, megbukott. Ők ismerték fel ebben elsőként a pogrom-veszélyt, s határozott magatartásuknak köszönhető, hogy a legfelsőbb vezetés megtette aztán a szükséges — politikai! — intézkedéseket... N

em túlzunk, ha azt mondjuk, a dél-szlovákiai magyarság elsősorban a féktelen nacionalista kampányon keresztül mérte le a „megújhodás" eszméit, s eleve különvéleménye wolt. Éppen ezért később különvéleménye volt az augusztusi események megítélésében is. A szocializmus érdeke szempontjából ítélték meg a kérdést, s ma is így látják a történteket... Persze, az augusztust követő időszak sem volt könnyű. Hisz a megbélyegzések kimondatlanul is hatottak, s a járási pártvezetőség, mely türelmetlen volt a legfelsőbb pártvezetés erélytelenségével szemben, ismét a „dogmatikus-szektás" megbélyegzés sorsára jutott. Következetes elvhűséggel, józansággal haladtak azonban a saját útjukon, s a munka és a tenniakarás jelentette számukra az igazi politizálást. — Nem arról van szó, hogy nem csináltunk hibákat — mondja a múltra emlékezve Štefan Ferencei, a járási pártbizottság vezető titkára —, de azt az elvet vallottuk mindig, hogy kommunistákhoz méltóan nézzünk szembe önmagunkkal. Ezt tettük a múltban, s ezt teszszük a jövőben is... Ha talán kevesebb volt nálunk a túlkapás és a hisztéria, azt azzal magyaráznám, a járás kommunistái tudatosították, nem x vagy y kedvéért léptek a pártba, hanem egy eszme szolgálatában. És ezt az elvet nem ad luk fel... Elsősorban tehát ennek a következetességnek, elvhűségnek az érdeme, hogy a járás nagyobb kilengések nélkül halad hatott a fejlődés útján. Igaz, az ipari termelés szempontjából az ország legelmaradottabb része, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásnak azonban ma már olyan eredmé nyei vannak, melyek az országhatárakon túl Is híresek. A közeli hetekben lezajlott pártgyűlések azt bizonyítják, a járás kommunistái megértéssel fogadták az elmúlt hetek ese ményeit, s bíznak abban, hogy az ország valóban és mihamarabb kilából azokból a bajok bői, melyekbe az elmúlt évek során jutott... A januári politika értelméről, értékéről be szélgetve megtudtam azt is, a párttagság nem azonosítja a jA NUÁRT a torzulásokkal, a januári eszmékben továbbra is a fejlődés szükségszerű, értékes lehetőségét látja. — A legnagyobb hiba az volt — mondja Ferencei elvtárs —, hogy a jobboldal ellopta a januárt ... Az akkori pártvezetésnek sajnos nem volt elég ereje ahhoz, hogy ezzel az érté kes lehetőséggel éljen — a párt és a társadalom javára ... A fejlődés törvényszerűsége pedig eleve megköveteli, hogy ne illúziók szerint éljünk, hanem a valóság törvényeit tudatosítva... A sok mulasztás mellett azonban haszna is van az elmúlt hónapoknak: rádöbbentett bennünket azokra a jelenségekre, melyekről korábban már azt hittük, megszűntek létezni... A vezető titkárral folytatott beszélgetésből még egy gondolatot ragadnék kí: a szabad tér elvének értelmezését: „Ahol űr keletkezik, ott a szabad tér elve érvényesül — mondja —, s ezzel az a lehetőség: mindenki olyannak mutatkozik, amilyen ..." I

me, az önarckép: miért lettek olyanok, amilyenek voltak ... Ha ehhez hozzávesszük még azt a megállapítást is, melyet nemrég Miklós Istvántól, a jnb elnökétől hallottam, hogy „a járásnak nem voltak olyan problémái, melyeket nem tudott volna megoldani", nyilvánvalóvá válik, minek köszönhetik azt, hogy ma megbánás nélkül nézhetnek vissza a múltra ... Azokra a hónapokra, amikor az értékek devalválódtak, s mutatós köntösben s a demokrácia pózában olyan célok és szándékok tetszelegtek, amivel ők semmiképp sem tudtak egyetérteni. Igaz, elvétve még ma is akadnak olyanok, akik tegnapi önmaguk mentésére ismét a régi nótát fújják s az „elnemzetlenítő" vádat akasztanák a legszívesebben a pártvezetés nyakába. Ez azonban aligha zavarhatja azokat, akik elvhűségből, politikai bölcsességből az elmúlt hónapokban is csillagos egyesre vizsgáztak. Ők ugyanis nemcsak ma, de tegnap is tudatosították: az ármánykodás helyett az együttélés elvei legteljesebb érvényesülését kell biztosítani. Az alamizsnaként kínált „jogok" helyett a valós jogok érvényesülését, hogy így minél kevesebb élettere legyen azoknak, akik oly szívesen halásznak a zavarosban. Az alkotmányjogi törvény évfordulója idején aligha utalhatunk másra, mint a járás dolgozói bizakodására, hogy az intéz ményes rendezés ügye nem várat sokat magára, s az a dicsérendő jó példa, mely az ő esetükben szinte természetessé vált, hovatovább általános érvényű gyakorlat is lehessen ... Mert ők ebben sem akarnak kivételek lenni, de ugyanakkor ilyen értelemben sem hagyták ellopni JANUÁRT. ... S mindenképp nekik van igazuk: megalkuvás nélkül, illúziók nélkül élni azt is jelenti — a valóságért, az emberért élni és cselekedni. Ez a legnagyobb erő, melyet igazunk érdekében és védelmében felsorakoztathatunk! FONOD ZOLTÁN A fejlett ipar a korszerű mezőgazdaság előfeltétele A népgazdaság ipari ágazatai termelik a társadalomnak a legfontosabb termelőeszközöket, amelyek lényegesen kihatnak a társadalmi termelés nem ipari ágazataira, így természetesen a mezőgazdaságra is. Az ipar által gyártott gépek minőségétől nagymértékben függ a talajművelés minősége, a veszteségek alnkulása. A gépek minősége szorosan összefügg az állattenyésztéssel. A gépek teljesítményétől függ a fontos agrotechnikai határidők betartása. Az egyes termelési folyamatok komplex gépesítésétől függ a munkaráfordítás és a munkaerőszükséglet alakulása. Nem utolsósorban a gépek árától függ azok alkalmazásának a hasznossága. A felsoroltakból tehát világosan kitűnik, hogy az ipari termelés, ha nem is közvetlen úton, nagyban kihat a mezőgazdaságra. Racionális munkamegosztást a mezőgazdasági-ipari komplexumban A fejlett államokban a kii(CSTK) — Az Alacsony Tátrában, az 1200 méter magasságot meghaladó részekel 30 centiméteres hótakaró borítja. Legmagasabbb a hótakaró vastagsága a Chopok két oldalán és természetesen magán a hegycsúcson. A turisták és az üdülők azonban nem sok örömet találnak a hóban. Az Alacsony Tátra magasabban fekvő területein hirtelen lehűlt a levegő és erős szél lönböző társadalmi rendszerektől eltekintve a társadalmi munkamegosztás fejlődésében főleg a huszadik században bizonyos törvényszerűség tapasztalható. Ez a törvényszerűség a társadalmi munkamegosztás fejlődésének három szakaszában nyilvánul meg. Az első fázisban, amire jellemző, hogy az eddig legfontosabb termelő ágazatokból, azaz a mezőgazdaságból a munkaerő más ágazatokba, illetve az iparba áramlik. A második fázisra jellemző, hogy az ipari fejlődés magas szintet ér el és a munkaerőáramlás véget ér. A harmadik fázisban rohamos fejlődés áll be a szolgáltatások, a piac, az üzlet és irányítás terén, ami természetesen magával hozza a munkaerő újabb áramlását. Elméleti és gyakorlati értekezések szerint Csehszlovákia* fentebb említett fejlődés mástv dik szakasza kezdetén áll, amire jellemző a mezőgazdaságból való munkaerő elszivárgása főleg az ipari ágazatokba. Érdekes megfigyelni ebből a szempontból a munkaerők számának és elosztásának fejlődését az elkövetkező években. júj. Mínusz 5 fokos hidegben a szél sebessége eléri az óránkénti 160 kilométert. A Chopokon nem közlekedik ezért a felvonó sem. Több mint 10 centiméter Hó hullott Donovalyban is. A Banská Bystricából Ruíomberokba Donovalyn keresztül vezető erdei úton az első hó elolvadt és komoly gondot okozott a járművezetőknek. A MUNKAERŐK VÁRHATÓ SZAMA MILLIÓKBAN Év Mezőgazdaság Ipar és építészet Forgalom, üzlet, szolgáltatások Összesen 1965 1970 1975 1980 1,33 1,20 1,08 0,98 3,01 3,16 3,28 3,38 2,12 2,28 2,48 2,63 6,46 6,64 6,84 6,97 Amint a táblázatból kitűnik, a munkaerő társadalmi elosztása és fejlődése az elkövetkező években nem a legkedvezőbb, mivel nem teljesíti teljes mértékben a mezőgazdasági és élelmezési komplexum szükségleteit. Nem kedvező jelenség, hogy az iparban foglalkoztatottak száma tovább növekszik és nem elégséges a munkaerő növekedése a szolgáltatások terén. A mezőgazdasági dolgozók számának csökkenése világviszonylatban mutatkozó jelenség, de csak abban az esetben kívánatos, ha a csökkent munkaerőt teljes mértékben és minőségbén képes helyettesíteni a gépesítés. Mezőgazdaságunk munkatermelékenységének a növelésénél főleg a szolgáltatások terén mutatkoznak nagy lehetőségek. A hangsúlyt a szolgáltatások bőséges kiépítésére kell helyezni az egész agrokomplexum keretén belül. A szolgáltatások létesítésében nagy figyelmet kell szentelni a növények trágyázásának és tápanyagokkal, valamint vegyi hatószerekkel történő ellátásának. Mai mezőgazdaságunkra még mindig jellemző a nem gazdaságos trágyakezelés, szállítás és adagolás. Nagy hiányosságok mutatkoznak az. istállótrágya kezelésénél, ahol a veszteségek még manapság is elérik a 40 száza lékot. A jó tapasztalatok alapján a műtrágyaszükséglet 60 százalékát kevert formában kell alkalmazni. Ezért országszerte nagyteljesítményű műtrágyakeverök épülnek, amelyek a keveréssel párhuzamosan biztosítják az optimális arányokat is. A szolgáltatások terén tovább kel fejleszteni a takarmánykeverékek termelését is. Mezőgazdasági üzemeink évente mintegy hárommillió tonna keveréket kapnak. Ezt szükséges tovább növelni. A szolgáltatások kiépítésénél figyelembe kell venni a szemes termények tárolásának kérdését is. Tovább kell fejleszteni a gépjavítást és a pótalkatrészekkel való ellátást. Szükségesnek mutatkozik a beruházási szolgáltatások bővítése és tökéletesítése. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a szolgáltatások és ezzel kapcsolatos ágazatok kiépítése ' ľontos feltétele lesz az ipari jellegű stabil mezőgazdaságnakA tudomány mint új termelőerő A fejlett termelési módok egyik fontos feltétele a tudomány magas színvonala, ami az utolsó években új, nagyon hatékony termelőerővé válik a mezőgazdaságban is. A modern tudomány eredménye például a nagyhozamú búzafajták kinemesítése, a kémiai hatóeszkőzök előállítása, a gazdasági állatok leghatékonyabb keresztezése és egyéb nemesítés! módszerek. A gazdaságtudomány modern matematikai módszereit racionálisan kell majd a jövőben alkalmazni a tervezés és irányítás terén is. Csak így tudjuk mielőbb behozni á lemaradást és kiküszöbölni a nemkívánatos gazdasági ingadozásokat. TÓTH ENDRE Havazás és orkán az Alacsony-Tátrában