Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-01 / 257. szám, szombat

E G É R T E Eredményes volt! Ezzel a két szóval jellemezhetnénk tömören a Tanyi Egységes Föidművesszövetkezet 20 éves munkásságát. Eredményes volt nemcsak gazdasági szempontból, hanem a közösségben dolgozó emberek jel lömének formálása szempontjából is. A csallóközi kis falu szövetkezete két évtizeddel ezelőtt az elsők között alakult meg. Nincstelen mezőgazdasági munkások fogtak össze kezdetben. Olyan emberek, akiknek nem fájt, hogy a közösben „más hajtja a lovukat, vagy más ember feji a tehenüket", tekiirtve, hogy ilyen soha azelőtt nem volt a tulajdonukban. Ök mindig a más lovát, ökrét nógatták a gazda földjén, s nem az ő számukra csordult az általuk kifejt tej a telién tőgyéből. A közösben azonban hamar ráébredtek arra, hogy minden, amivel rendelkeznek, az övék, és senki más nem dolgozik helyettük, csakis a saját munkájuktól várhatnak eredményt. Ezt az igazságot felismerték a szövetkezetbe ötvenkettőben tömegesen belépett kis- és középparasztok is, és kezdettől fogva ennek jegyében végezték munkájukat. „A mi szövetkezetünk jól indult, kezdettől fogva jó volt a munkaerkölcs. Húsz év alatt nem fordult elő, hogy a kitűzött napon elmaradt volna a fizetés. A tanyi szövetkezeti tagok mindig rendes fizetséget kaptak munkájukért. Az egykori magángazda is hamar otthonra talált a szövetkezetben, mert az nemcsak a megélhetését biztosította, hanem az életét is könnyebbé tette." Az indulás éveit így foglalta össze Marton Pál szövetkezeti elnök, az alapító tagok egyike. Az anyagi javakat nem adják ingyen, becsületesen meg kell értük dolgozni. A tanyi szövetkezetben tavaly negyvenhat korona ötven fillért ért egy munkaegység. Három és fél millió koronát fizettek ki a tagoknak. Az átlagkereset egyénenként meghaladta az ezernyolcszáz koronát, az állattenyésztésben pedig nem ritka a harmincötnegyvenezer korona évi átlagos jövedelem sem. Az Idén úgy fest a helyzet, hogy nem maradnak a tavalyi eredmények alatt. Sőt... „Kedvezőnek ígérkezik az idei zárszámadás — jelenti ki az elnök —, azt hiszem, elégedettek lehetünk majd az elért eredményekkel." Az elégedettség természetesen nem a megelégedettséget jelenti. Tavaly túlszárnyalták a tavaly előtti eredményeket, az tdén pedig minden bizonnyal túl fogják szárnyalni a tavalyit. A nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek példáival ma már sok gazdaságunkban találkozhatunk. A tanyi szövetkezetben Is megtaláljuk ezeket. A mintegy hétszáz hektáros gazdaság bruttó bevétele tavalyi tíz ós fél millió korona volt. Az Idei terv is ennyit fr elő. A háromnegyedévi értékeAz országos átlag alatt Köxép-Szlovakia lakosságának csupán 40 százaléka kap ivóvizet vfzvezetékhálőzatból (az országos átlag 52 %). Bár a háború után több csoportos vizvezetékhálózat épült itt, ezek kapacitása nem növelhető tovább és a kivitelezés I

rossz minősége miatt az üzemeltetésben is gyakran zavarok mutatkoznak. Több járásban mint pl. j a Dolný Kubín iban saját erőforrások felhasználásával építettek 1. vízvezetéket. Számos járásban egy helyben topogás tapasztalható i e téren, bár a vízellátás jelentős | problémákat okoz. V. G. lés azt mutatja, hogy a tervhez viszonyítva már mintegy százötvenezer korona többletet is elértek. A szövetkezet kezdettől fogva az állattenyésztési termelésre vett irányt. A legnagyobb hasznot hajtó termelési ágazatuk a sertéstenyésztés. Tíz év alatt teljes száz százalékkal emelték a termelés mennyiségét. Az idén a felvásárló üzemmel 1350 mázsa sertéshús eladására kötöttek szerződést, de az év végéig 1500 mázsa sertéshúst adnak el. Ugyanennyi hús kitermeléséhez már a jövő évre is biztosították a feltételeket. Amennyiben minden gazdaság ilyen eredményekkel dicsekedhetne ežen a téren, akkor nem lenne húshiány a piacon. Egy kiló sertéshúst nyolc korona nyolcvanegy fillérért termelnek ki. Az átvételi ár tizenkét korona ötven fillér, plusz kilogrammonként egy korona harminc fillér ľelár. Az elválasztástól az eladásig állatonként 48 deka a napi súlygyarapodás. Az elnök előrebocsátja, hogy a következő adat szinte hihetetlennek tűnik, de a takarmányfogyasztás ellenőrzése ezt teljes mértékben alátámasztja: ,,Január elsejétől október elsejéig egy kiló sertéshús kitermelésére három kiló huszonhat deka abraktakarmánvt fordítottunk." A sertéshizlalást teljesen gépesítették, a takarmány: a keverőből csőrendszeren át kerül a vályúba. Bödök Jenő bácsinak, meg a többi sertésgondozónak az a fő dolga, hogy a hosszú ólat átszelő folyosón végigjárva az egyes rekeszeknél meghúzza a fogantyút és a vályúba engedje a szükséges mennyiségit takarmányt. A gépesítés teszi lehetővé, hogy egy gondozó 360—420 hízósertés ellátásáról gondoskodhat. Munkájuk ennek ellenére nem mechanikus. Gondosan ügyelniük kell arra, hogy a takarmányt az állatok étvágya szerint adagolják, és egy csepp takarmány se vesszen kárba, viszont az állatok teljes mértékben megkapják azt a mennyiséget, amit optimálisan hasznosíthatnak. Ennek érdekében ott, ahol gyorsan kiürül a vályú, „pótadagot" adnak a jó étvágyú sertéseknek. A sertéshús olcsó kitermelése a nagyüzemi gazdálkodás egyik előnye. Egyszersmind pótolja azt a ráfizetést, amit a szarvasmarha-tenyésztés mindmáig okoz a szövetkezetnek. Pedig a termelési eredmények ezen a téren is elég szépek. Kezdjük talán azzal, hogy a szarvasmarha hektárokhoz viszonyított száma elég jelentős, 100 hektáronként a sűrűség hatvan-hatvankettő, ebből huszonkilenc a tehén. Hét évvel ezelőtt végleg felszámolták a tuberkulózissal fertőzött állatokat, s az állomány feltöltésére a környékbeli egyéni állattartóktól is jelentős számú tehenet vettek. Abban az esztendőben kétezerszáz literes tehenenkénti fejési átlagról indultak el, s tavaly már feltornászták magukat 3159 literre, az idén pedig elérik a 3340 literes átlagos tejhozamot. A takarmányadag emellett ugyanolyan, mint 1962-ben volt. A szép tejhozam ellenére minden liter tej kitermelésére 25-30 fillért ráfizetnek. „Előnyösebb lenne számunkra, ha kevesebb szarvasmarhát tartanánk — mondja az elnök —, ez azonban nem jöhet számításba, mert elsődleges követelmény a hústermelés biztosítása." Nagy gondot fordítanak a borjúnevelésre. Azonban a helyzet ma még olyan, hogy minél több borjút adnak el a hizlalással foglalkozó gazdaságoknak, annál nagyobb a ráfizetésük. Kilogrammonként 17,50 koronáért termelik a borjúk kilóját, s amikor eladják, kapnak érte 14 koronát. Az igaz, hogy a veszteségből valamit visszatérít a tenyészüszők nevelése, amelyért kilónként 20—22 koronát fizetnek a szövetkezetBek. A múlt évben több mint negyedmillió koronát fizettek rá a szarvamarha-tenyésztésre. A teljes igazság kedvéért természetesen meg kell mondani: ebben a munkaegység magas értéke is közrejátszik. A másik ok, hogy ma még olyan telie neket is kénytelenek tartani, amelyek hasznossága nem kifizetődő. Ezeket csak fokozatosan cserélhetik ki. Ha azonban figyelembe vesszük a szarvasmarha-tenyésztésnek az utóbbi években elért fejlődését, láthatjuk, hogy itt is egyre inkább megmutatkoznak a nagyüzemi g*i ztl á lkod ás előnyei. Annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk a tanyi szövetkezet állattenyésztéséről, említsük meg a mintegy háromszáz állatot kitevő juhállományt, ami biztosítja azt, hogy a parcellákon semmi ne vesszék kárba a termésből, s lényegéljen még a hulladék vagy a gyom is koronát hozzon az eladott gyapjú révén a közös pénztárába. A nagyüzemi gazdálkodás fejlőtlésének további előnyeként említi meg Marton elvtárs azt a lehetőséget, hogy a szövetkezetek a Terményfelvásárló Üzeni Takarmánykeverőjéből az eladott szemestakarmány helyébe olyan takarmánykeveréket kapnak, ami minden tekintetben megfelel az állatok sajátos szükségletének. „Nagy segítség ez a szövetkezetnek — hangoztatja az elnök —, mert azelőtt, amikor mondjuk árpával rendelkeztünk, azt etettük, amikor meg kukorica volt a magtárban, azt kapták az állatok. Ez az egyoldalú takarmányozás megszűnt, s most az év minden napján azt adjuk az állatoknak, amire szükségük van. Nálunk például az előbbi 25—30 dekás súlygyarapodás fokozásához az állatgondozók igyekezetén kívül ez a tényező is hozzájárult. Régebben ugyanannyi anyától, mint amennyi most van, csak 500—600 mázsa sertéshúst adtunk a piacra." Amikor a tanyi szövetkezetet 1960-ban Munkaérdemrend del tüntették ki, jutalmul állami eszközökből megkezdték 150 hektárnyi területükön alagcsöves öntözőberendezés létesítését. A munkálatok nagyon elhúzódtak, éveken át sok bosszúságot okoztak, az elmúlt években azonban már hasznosítani tudták a berendezést. Az öntözött területen kétszeresére emelkedtek a hektárhozamok. Ez egyebeken kívül a termelési költségeket is csökkentette. A hasznot hajtó növénytermesztés másik tényezője a gépesítés. A 16 traktor és a további gépek segítségével egyes növények termesztését teljesen vagy nagyrészben gépesítették. „Néhány éve még ráfizetéses volt vagy semmi hasznot nem adott például a cukorrépa termesztése — mondja a szövetkezet elnöke. — Az öntözés és a betakarítás gépesítése lehetővé tette, hogy most csak 14 korona 70 fillérbe kerül egy mázsa cukorrépa kitermelése. A búzát 58 korona 40 fillérért, az árpát pedig 50 korona 70 fillérért termeljük. A nagyhozamú szovjet gabonafajták termesztése jelentős növekedést eredményezett a hektárhozamokban. A kukorica termesztése kicsit drágább, 108 koronán felül van a morzsolt kukorica mázsánkénti kitermelési költsége. Az átlagos hektárhozam még nem elég magas, az idén előreláthatólag 33 mázsa lesz a 32 mázsás tervvel szemben. Húsz hektár vetéséhez jugoszláv vetőmagot kapott a szövetkezet. Annak ellenére, hogy nem a legjobb földbe vetették ezt a magot, mégis hatvan-hetven mázsa morzsolt kukoricát értek el hektáronként a hibrid vetőmagból. „Ha legalább ötven hektáron termeszthetnénk ilyen kukoricát, nagy változás történnék ezen a téren is," hangoztatták a szövetkezet vezetői. Változnak, fejlődnek az emberek. Megváltoznak, tovább fejlődnek a termelési feltételek a szövetkezetben. „A jövőt nálunk csak az az ember nem látja maga előtt, aki behunyja a szemét," jelentette ki befejezőül Marton Pál elnök. GAL LÁSZLÓ A MARXISTA ELVHŰSÉG PRÓBAÉVE HOGYAN DOLGOZIK A ZSÉLYI ÉS A SZKLABONYAI PARTSZERVEZET CSEPPET SEM KÖNNYŰ az olyan bonyolult, sokrétű, rengeteg homályos foltot tartalmazó időszak politikai mérlegelése, értékelése és elemzése, amilyen a pártszervezetek életében és munkájában az 1968-as esztendő, és lényegében az utóbbi 20 hónap volt. Nem könnyű ez a mérlegelés akkor, amikor a pártszervezetek tagsága előtt olyan kérdésben való döntés feladata áll, mint éppen az internacionalizmushoz, a szocializmushoz való elvhűség minden egyes kommunistánál. Ebben az időszakban annyi körülmény játszott közre, annyi irányból kínálkozott lehetőség az emberek nézeteinek befolyásolására, hogy most a kommunistának valóban minden tudására szüksége van, hogy az egyes kérdésekben helyesen dönthessen. A probléma bonyolultsága azonban nem tarthatja vissza a pártszervezeteket attól, hogy a lehető legtárgyilagosabban, a közrejátszott körülmények okos, józan, hozzáértő és elsősorban osztályszempontból való mérlegelésével és pártossággal értékeljék az elmúlt másfél év alatt végzett tevékenységüket. Két szomszédos falu pártszervezete, a nagykürtösi járásbeli Zsély és Szklabonya kommunistái vizsgálták meg az elmúlt napokban az utóbbi másfél évben végzett munkájukat a fenti szempontok következetes szem előtt tartásával. Szomszédos községekről van szó, problémakörük is nagyjából azonos, mindkettőben jól gazdálkodó szövetkezet van, és a lakosság szociális összetételében sincs lényegesebb különbség. A pártszervezetek munkájában azonban jelentős különbség mutatkozik, s azt sem lehet elhallgatni, hogy a zsélyi pártszervezet javára. MINDKÉT ALAPSZERVEZETRE jellemző, hogy az elmúlt húsz hónap áttekinthetetlen politikai helyzete, a jobboldaliopportunista megnyilvánulások, a szocialistaellenes kilengések és a szovjetellenes akciók — amelyekkel országszerte találkozni lehetett —, egyik pártszervezetben sem hagytak mélyebb nyomokat. Mind a zsélyi, mind pedig a szklabonyai kommunisták zöme idejében felismerte a népszerű szólamok mögött rejtőző antiszocialista igyekezeteket, így idejében harcba tudtak bocsátkozni hordozóikkal. Ezen kívül a zsélyiek mellett szól az a tény, hogy az alapszervezet tagsága rendszeresebben gyűlésezett, mint a szklabonyaiak, a járási pártbizottságon keresztül igyekeztek minél több és megbízhatóbb információt szerezni, amelyekkel aztán nemcsak a tagsági gyűléseken ismerkedtek meg, hanem megvitatta őket az alapszervezetben tevékenykedő négy pártcsoport is. így elérték, hogy ezekkel az információkkal a kommunistákon kívül a pártonkívüliek is megismerkedhettek, ami nem kis mértékben hozzájárult a községben az elmúlt évben is tapasztalt aránylag szilárd politikai helyzet kialakításához. Mindkét alapszervezet tagsága részletesen foglalkozott a tagság eszmei egységének megszilárdításával, vagyis a párttagok nevelésével. Nem lehet elhallgatni azt a tényt sem, hogy az elmúlt év politikai káosza kedvezőtlenül befolyásolta a pártoktatást nemcsak a nagykürtösi járásban, hanem az ország valamennyi alapszervezetében. Nem kivétel ez alól sem a zsélyi, sem pedig a szklabonyai alapszervezet, mindkettő meglehetős nehézségekkel küzdött. De míg a szklabonyai elvtársak elsősorban a tagságnak a politikai élet legidőszerűbb feladatairól való tájékoztatását, és például a CSKP KB novemberi plenáris ülésének határozatával való megismertetését tartották a pártoktatás központi témájának, addig a zsélyi alapszervezet vezetősége igyekezett azt az előre kidolgozott program szerint lebonyolítani. Elérték, hogy nemcsak a tagság zöme látogatta rendszeresen az egyes előadásokat, hanem 21 párton kívüli hallgató is, elsősorban az ifjúság soraid ból. A zsélyiek erejéből és ki-, tartásából arra is futotta, hogy júniusi gyülésükön annak rendje és módja szerint ki is értékelték a pártoktatást. Külön sikerként könyvelhető el Zsélyen, hogy a községben működő pedagógusokból — szémszerint 91 — külön tankört szerveztek. Mindkét pártszervezet megelégedetten állapíthatta meg, hogy az elmúlt Időszak zavaros politikai és társadalmi viszonyai között is sikerült biztosítaniuk a szövetkezetben a zavartalan termelést. Nem kis mértékben a párttagoknak köszönhető, hogy például a szklabonyai pártszervezet tagjainak annak ellenére, hogy az elmúlt évben, éppen az augusztusi időszakban, amikor a rendszeres gyűlésezés többek között a nyári mezőgazdasági munkák következtében is akadozott (a párttagok zöme a szövetkezetben dolgozik) teljes mértékben sikerült biztosítaniuk a községben a fegyelmet és a rendet, s nem utolsó sorban a termelési féladatok teljesítését. Ebben az időben a pártagok operatív jellegű gyűléseken vitatták meg a teendőket, elsősorban arra ügyelve, ne kerüljön sor a községben olyan eseményekre, amelyeknek beláthatatlan következményei lehettek volna. A rendszeres gyűlésezést múlt év szeptemberében újították fel, és pontosan körvonalazták azokat a feladatokat, amelyek a kommunistákra vártak a felettes pártszervek döntéseinek értelmében. Még ebben az időszakban is komoly gondot okozott á pártvezetőségnek a tagsági gyűléseken való hiányos részvétel, illetve az azokon tapasztalható passzivitás. A PÁRTSZERVEZETEK számára biztos kiindulópontot jelentett a CSKP KB múlt évi novemberi plénumának felhívása. Elsősorban is a pártélet normalizálására fektették a fő súlyt, ügyelve arra, hogy a felettes j)ártszervek döntései minden párttaghoz eljussanak, azokkal megismerkedhessenek, s rajtuk keresztül a község lakossága is tudatában legyen azoknak a feladatoknak, amelyek ezekből a döntésekből származnak. Ehhez maximális erőfeszítéseket kellett tenniük a pártbizottságoknak a tagság aktivizálására. S hogy ez nem olyan egyszerű dolog, azt jól le lehet mérni a zsélyi példán. Ennek az alapszervezetnek 87 tagja van, s a tavalyi események ékesen bebizonyították, hogy túlnyomó többségük teljesen tisztában van a marxizmus—leninizmussal. Komoly gondot okozott és okoz jelenleg is a vezetőségnek az a tény, hogy a tagság zöme igen magas korú. S ez nemcsak Zsélyen van így, Szklabonyán is foglalkozniuk kell ezzel a problémával. Ebből adódik mindkét alapszervezet egyik legfontosabb feladata az elkövetkező időszakra: minél többet kell foglalkozni a fiatalokkal, s maximális mértékben érvényesíteni nevelésükben a marxista—leninista eszméket. S éppen ezen á területen kamatoztathatják tavalyi előrelátásukat a zsélyiek, akik a pártoktatás során is gondoltak a fiatalokra és nem sajnálták a fáradságot, hogy megnyerjék őket a pártoktatás számára. Ez az a terület, ahol rá kell kapcsolniuk a szklabonyaiaknak. Mindkét alapszervezet célkitűzése azonos: határozott és következetes harcot indítani az elmúlt időszak káros Ideológiai és politikai következményei ellen a saját portájukon —, s ebben a harcban elsősorban ls a saját erejükre, tudásukra és politikai érettségükre kel! támaszkodniuk. AGÚCS VILMOS