Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)
1969-11-30 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó
Rimaszombat azok közé a kisvárosok közé tartozik, ameiyek megjelelő tornatermekkel rendelkeznek, ennek eiienére a teremsportok mégis gyengén működnek. Az iskolákban szinte egyáltalán nincs érdeklődés a röp-, kosár- és kézilabdázás iránt. Annál meglepőbb, hogy rövid idő ötatí kitűnő fiatal atlétákat neveltek, és néhány sportágban megvan a reményük arra, hogy a közeljövőben jo eredményeket érjenek e' t r • s* '' __ , , . Í; »• i •••• Nem íélnek a jövőtől A rimaszombati labdarúgópályát kettéosztva, „kiskapuznak" külön a felnőttek és külön az ifjúságiak. A hegyek felól fújdogáló hűvös szél pirosra festi az arcokat, de a labdát kergető játékosok nem érzik, hogy már jócskán lehűlt a levegő. Vidáman végzik edzésüket, jókedvűen lövik a gólokat. Az egyik rögtönzött kapu mögött Tóth Bélának a labdarúgó-szakosztály vezetőségi tagjának társaságában nézzük a kergetőző játékosokat. — Jó a hangulat a csapatban — kezdjük a beszélgetést. — Ennek mi is örülünk — válaszol a Slovan funktalok körében rendkívül nagy az érdeklődés a cselgáncsozás iránt, és így nem csoda, hogy a jövőt rózsásnak látjuk. Kielégítő edzéslehetőséget biztosítanak számunkra, az anyagi támogatás ellen sem lehet kifogásunk. Remélem, hogy a jövőben még sokszor hallatunk magunkról. Kijutottak a hullámvölgyből Csaknem tíz évvel ezelőtt a rimaszombati asztaliteniszezők az I. liga résztvevői voltak, s a bajnoki mérkőzéseket, melyeket a Tatra-szálló nagytermében rendezték meg 400—500 lelkes néző szurkolta végig. Akkoriban még vegyes csapatok játszottak a rimaszombati együttesben, bár a női játékosok tudása elmaradt a férfiakétól. Talán ez is közrejátszott abban, hogy romlottak az eredmények, és mind lejjebb csúsztak. — Antikor öt évvel ezelőtt a Lokomotívába kerültem, — emlékezik Pinzík Ľubomír, a csapat jelenlegi edzője és egyúttal játékosa — akkor a divízióban szerepeltünk, de minden igyekezetünk ellenére, setn sikerült bejutnia II. ligába. — Sajnos, felkészülésünk nem volt ideálisnak mondhattuk. Tavaly már én voltam a csapat edzője, és míbajnoki mérkőzéseket a taraásfalvai kultúrotthonban kellett játszanunk. Ezt anyagi okok miatt sokáig nem bírhattuk. Tavaly már én voltam a csapat edzője, és mivel a CSSZ1SZ járási bizottsága is megkönyörült rajtunk, kaptunk helyiséget ha nem is éppan megfelelőt. — A játékosok fokozatosan kiöregedtek, nem volt megfelelő utánpótlás, így történt azután, hogy a legalacsonyabb osztályban kötöttünk ki. Felvetődött a kérdés lesz-e asztaliteniszsport Rimaszombatban vagy sem- A régi gárdából csupán Molnár Sanyi, Kovács és jómagam RIMASZOMBATI SPORTKALEIDOSZKŰP Miért nem foglalkoznak a teremsportokkal? • A labdarúgók nagyon bíznak a jövőben • Több sportág indult el a íeilődés útján eionáriusa, s ha továbbra is ilyen jó lesz a közösségi szellem az együttesben, nem kell félnünk a jövőtői. — Elégedettek az idén elért eredményeikkel? — Igen, hiszen csak nemrég jutottunk be az I. a osztályba, és ma már a hetedik helyen szerepelünk. Többet a fiúktól az őszi idényben nem is várhattunk. Jövőre azonban szeretnénk még előbbre lépni. — Ezt hogyan akarják elérni? Kérdésünkre Ján Garay, a felnőtt csapat edzője válaszol már az öltözőben, ahová az egyre csípősebb hideg ellen menekültünk. — Elsősorban néhány új játékost építünk be a csapatba. Az üzemek közti bajnoki fordulókon feltűnt tehetségekből szerzünk erősítést, annak ellenére, hogy utánpótlás dolgában sem állunk rosszul, hiszen az ití, diák- és kölyökcsapataink osztályukban az első helyen végeztek. A kitűnően összekovácsolódott ifjúsági együttest nem szándékozunk megbontani, csupán Bárczi kerül be a felnőtt csapatba. — Mit terveznek a téli hónapokra? — Most még néhány kupamérkőzés következik, amennyiben nem esünk ki. Decemberben pihenünk, januárban pedig megkezdjük felkészülődésünket a tavaszi idényre. Tíznapos edzőtáborozást tervezünk, sízéssel egybekötve, majd tornatermi eröiiléti edzések következnek. Elismerést érdemelnek A tornatanárok lelkes munkáját dicséri, hogy Rimaszombatban éš környékén kitűnő képességű fiatal atléták nevelkednek. Sajnos az alapfokú iskola elvégzése után — mondja Antal Igor metodikus — többnyire másutt folytatják tanulmányaikat és ott kamaťoztätj'ák azt, amit otthon tanultak. Rimaszombatban Kobélovszky, Feleden Szegedi, Tornaiján pedig Ďurinka foglalkozik a fiatalokkal. — Alig hároméves munkájuk eredményét dicséri a serdülők kitűnő szereplése Szlovákia bajnokságán. A 4X100 m-es leány váltó — Sztruhár, Pecho, Ondko, Rudický — a negyedik helyen végzett. Sztruhár a 30 m-es síkfutásban hatodik lett, Ocsovay a gerelyhajításban a harmadik helyet szerezte meg, Pech pedig a diszkoszvetésben nyert bajnokságot. A fiúknál Nagy a négytusában az első helyen végzett. — Az említetteken kívül még jónéhányan értek el figyelemre méltó eredménvt. Akikről hallani fogunk — Diákkoromban Mártonban ismerkedtem meg a cselgánccsal, — emlékezik a kezdetre Libiak Vladimír, a Lokomotíva cselgáncsozólnak lelke. Katonáskodás után a rimaszombati jnb-n kaptam állást, s mivel szerettem volna folytatni a cselgáncsozást, — mit tehettem egyebet — szakosztályt alapítottam. 1967 novemberében az ipariskola tornatermében megtartottuk első edzésünket. — A kezdet — talán mondanom sem kell — nem volt könnyű. Ez azonban nem szegte kedvemet. Ma már hüszan (köztük két leáijy is) hódolunk a cselgáncsnak, s mivel megszereztük a sárga övet, amint elintézzük a formaságokat, bekapcsolódhatunk a bajnoki küzdelmek be. Libiak Vladonak nincs edzői minősítése, mégis szíve son foglalkozik a fiatalokkal. Huszonhárom évével ő köztük a legidősebb. •4? Semmink sem volt, amikor megkezdtük ténykedé síinket, de hála a tanonciskola igazgatóságának, no meg a jnl) és az SZTSZ járási bizottságának most már megfeleli), felszereléssel rendelkezünk. A rimaszombati fiamaradtunk. Leszerelt és visszajött Molnár Tibor és Pintér. A csapatot Vaszil és Molnár István — Tibor fivére — egészítette ki. — Az idei évadot jól kezdtük, első három mérkőzé sünket megnyertük. Jó a közösségi szellem, ezért bizakodva tekintünk a jövőbe. Ogy látszik kijutottunk a hullámvölgyből. A legégetőbb kérdés a tornaterem hiánya. Huszonhárom fiatal játékosunk van. közülük 16-an kezdők. Heten már egy éve játszanak, á magyar kilencéves alapfokú iskola növendékei, ahol a testnevelők szívügyüknek tekintik a sportot. Reméljük, hogy jövőre az alapiskola tornaterme már rendelkezésünkre állhat — két éve javítják — oda járhatunk majd edzésekre. Akkor azután az utánpótlás nevelésének kérdése is megoldódik Egy új sportág feijövöbesi A kulturizmus Közép-Szlovákiában is iiuudnagyobb teret hódít. Érthető, hogy Rimaszombatban is akadnak hívei. A szépen kidolgozott izmok, az arányos férfi test, ott is elismerést vált ki a fiatalok körében. A rimaszotn bati kulturizmus „atyja" Ráliely Attila, aki alig két évvel ezelőtt foktette le a sportág alapjai a városban. — Mindnyájan a huszonötévesek közé tartozunk, aini kor elkezdtük, s ahhoz hogy kivételes eredményeket érjünk el, bizony már öregek voltunk. A rövid idő ellené re. becsületesen felkészültünk az idei kerületi bajnokságra, ahol sikerült egy második és egy harmadik helyet szereznünk. Nem volt könnyű feladat, hiszen a kerületben olyan kulturisták vannak, mint a Slovenská Lupča-i Lamper, aki Zólyom itagydi|án az országos ba! nok Kyprt gyózte le — Jövőre Kassán lesz edzui Kiképzés, és ezen én is részt veszek, majd a fiatalok nevelésének szentelem minden szabad időmet. Öcsém, László már most olyan képességekkel rendelkezik, hogy jövőre az országos baj nokságon akár a harmadik helyet is megszerezheti. — Kívüle a 16-éves Ács István érhet el figyerteinre méltó eredményeket. A járási sportvezetők ígéretet tettek, hogy támogatni fognak. Az érdeklődés sportágunk iránt rendkívül nagy. Egy-egy edzésünket 20—30 gyer mek nézi végig. Csupán egy szavunkba kerülne, azonnal jelentkeznének, de hát nekik ntég egy kis időt várniuk kell. Három szép helyiségben tartjuk edzéseinket, fel szerelésünk is megfelelő, ezért nyugodtan állithatom, hogy u jövőben még tovább fejlődünk KOLLÁR JÓZSEF A NAGY DÖNTÉS NAPJA ELŐTT A labdarúgás nagykönyvében mindig emlékezetes nap marad 1969. december 3.-a, amikor Marseille városában eldől, hogy két jobb sorsra érdemes válogatott csapat közül a csehszlovák, vagy a magyar kerül-e az 1970-es mexikói VB 16-os mezőnyébe. Két kétszeres exvilágbajnokról van szó, s hogy egyikük számára nem lesz hely a világ „legjobbjai" között, az önhibáján kívül is történik, s rossz fényt vet a FIFA sorsolási diplomájára, amely a kiemeléseknél nem veszi ilvesmínek az eleiét I • A szí nHely - választás diplomáciája Elég sokáig tartott, míg a két érdekelt fél megegyezett Franciaországban, illetve Marseille városában. A magyarok a szocialista államokon kívül Olaszor szágot ajánlották, de a csehszlovák fél nem tartotta a maga számára kedvezőnek ezt a színteret. Az itteni szaklapok célzásai Solti Dezsőre, az olasz szuper csapatok magyar származású menedzserének összeköttetéseire utaltak, s attól tartottak, hogy a magyar csapat számá ra készíti elő a talajt. A tárgyilagosság kedvéért viszont meg kell állapítanunk hogy aggodalmuk alaptalan volt, mert Solti Magyarországon „nem kívánatos személy", s egyelőre volt hazáját meg sem látogathatja. Csehszlovák részről előzetes szondázás nélkül „vetették be' a francia színhelyet, s a magyar fél haleegyezését adta. Nem tartott attól, hogy Scherer, aki a chilei VB-n az emlékezetes gólt lőtte Grosics hálójába, s ezzel a magyar csapatot búcsúztatta a további küzdelmektől — jelenleg az Olympique NIMES játékosa, az ugyancsak Franciaországban profiskodó Popluhárral és Pospíchallal együtt „szolgálatokat tehet" volt együttesének. A két csapat törzs-szurkolói közül egy egy külötjvonatnyi jut el a dél-francia kikötővárosba és számukat biztosan meghaladja azon csehszlovák, vagy ma gyar nézők száma, akiknek francia föld a második hazáink Kilencven, vagy százhúsz? A két ,,tutDall vezér ', Marko és Sós a nagy napig variálja a felállítást, la tolgatja, hogy a rendelkezésre álló |á tékosok közül" kik tudnák maradék nélkül megvalósítani nagy tervüket. A mérkőzés csak abban az esetben tart 2X45 percig, ha a rendes játékidőben valamelyik csapat meg tudja szerezni r győzelmet. Ha a 90 perces küzdelem után az eredmény döntetlen lenne, 2X15 perces hosszabbítás következik. A cseh szlovák csapatol csak a győzelem se gítheti Mexikóba, míg a magyar együt tesnek az esetleges 120 perces küzde lem döntetlenje if viláebainnk' llető séget biztosít A játékosokat ugy Készítik ele lio«\ erőnléttel és idegekkel, — legalábbis el méletben, — bírják akár a 120 nerce* találkozót is. Szakértők véleménye szerint mindkét csapat erőnléte közel egyenlőnek lát szik, s nem éri el a nyugati élcsapato két (az angolét, ny. németét, skótét! mindenesetre a labdarúgó-idény előre haladottságára való tekintettel túl lesz a kulminációs ponton. Egy biztos szántszándékkal a magyar csapat nem iáts? hat" döntetlenre A pálya talaját, s a világítást nem tartják elsőrendűnek, s ez valóban egy forma hátránvt 'elent mindkét küzdő fél számára A 90, vagy 1Z0 perces Küzdelem után valamelyik csapat látékosai örömmámor ban úszva veszik körül szövetségi Ka pitányukal, míg az elmarasztalt tél fele lős vezetője már készülődbe! is posztia átadására, hiszen sohasem a játékosok felelősek, hanem a kispad mesterei Pe dig a mexikói út meghiúsulása nem azonos a világ végéve! Lovagias, sportszerű Küzdelmet va runk amelyre mindkét tél büszke lehet s amelynek láttán a FIFA felelősei sa' hálhatják, mit hoztak össze ZALA JÓZSEF Kiadja Szlovakia Kommurtislo Partja Kölponti Bitottsoaa. Sierkesiti a uerkesito bizottság. Fősierkesító: lőrinci ömlő rősieikeí«iónel»etie»e« ». Iván ás Síücs Béla. Szerkesitőség Bratislavo Gorkil utco 10 teleion 53> 16 512-33. 335-68 Fősierkesító 532-20 tilkórsáo 550 18 sportrovat 505 0i ügiek 506-39. toviro M308 iourno Kiadotwvoloi S»oii»lo«o wotgogroaskc B ľ*»oi\.jo o Provdo M»oir.ao»oliola> wMxIavai iiieme 3/otislo«a. ovo 4. Hirdetőiroda: Brolislavo, lesenského 12. telelőn 551 83 Elôiiietési dij bavonto 14,70 korona, o Vasárnapi Úi Stá negredéne 11 korona lerjesili Posta Hirlapsiolgálat. Előfizetéseket elfogad minden sosiahivatal és oostai kéibesitó Küllőit), meqrendeléiek PNS - Úslrednó mmliiio Hote BranGottwoldovo námestie «8íVII