Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-30 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

Őszi teendők a szőlészetben Szüret után a szőlőtőkék fáradtan, kimerülten téli nyu­govóra készülődnek. Nem vonulhat azonban nyugovóra a szőlősgazda. Már az idén meg kell kezdeni a jövő évi gazdag termés alapjainak lerakását. Az egyik fő teendő a talajból kivont tápanyagok visszaadása. A tápanyagpótlás idejének megválasztása ls fontos. Nagy általánosságban lomb­hullástól rügyfakadftsig végzik ezt a munkát. Legbeváltabb az őszi trágyázás. Így a tápanyagok a kiadós őszi és téli csapadékok hatására a talajjal kellően összeérnek, és ta­vasszal a nedvkeringés megindulásával egyidejűleg a szőlő számára elvehetövé válnak. Hogy mennyi trágyát adagol­junk, azt csakis a talaj vegyelemzése alapján lehet meg­állapítani. Nagyon fontos a talaj tápanyagtartalma arányának a ki­egyensúlyozása, ami annyit jelent, hogy a foszfor, a kálium, a nitrogén és a mész megfelelő arányban legyenek egy­mással. 4—5 évenként egy árra 4—5 mázsa jóminőségű szervestrágyát, a közbeeső években pedig mintegy 1—5 kg nitrogénes, 1 kg foszforos, 1,5—2 kg káliumos műtrá­gyát adagolhatunk Bár éghajlatunk a szőlőtermesztésre kedvező, előfordul, hogy a fagy sok kárt okoz, hasonlóképpen az ólmos eső is, amely jégréteget képez a vesszőn és a sze­meken, így azok levegő hiányában befulladnak. Ez ellen a tőkefej művelésű szőlőben a tőkefej, a csapok és az éves vesszők betakarásával védekezünk. Az elfagyás a talaj­szinttől mintegy 40—60 cm magasságig a legveszélyesebb. A félmagas és magas vezetésű szőlőkben az elfagyás ve­szélye kisebb, ámbár ott ls előfordulhat. Lugasrendszerű művelés esetén a házikert tulajdonosok a fagy és az ól­mos eső ellen a szőlőt szalmával és papírral kötözik be. Ez azonban elavult módszer, alkalmazása csupán egynéhány tőkénél lehetséges. Beváltabb, nagyban is alkalmazható módszer, ha a metszéskor a tökefej magasságában a csapon hagyunk egy, esetleg két szál vesszőt (ún. biztosító csa­pot), a fedéskor ezeket a földre hajtjuk és betakarjuk. Elfagyás esetén a metszéskor ezen szálvesszőket teljes hosszúságban meghagyjuk, ezzel a fagy okozta kárt eny­híteni tudjuk. Szüret után, levélhullás idején megkezdhetjük a szőlő pótlását: bújtatással, döntéssel. A hagyományoktól elté­rően az utóbbi években egyre több szőlőt telepítenek ősszel. A gyümölcsészetben elfogadott szabály az őszi ültetés. Ta­vasszal általában kevesebb időnk van a telepítésre. Ha nem élnénk az őszi telepítés lehetőségével, vágjuk ki az el­öregedett, keveset termő tőkéket, végezzük el a talaj for­gatását és a továtbi ültetés alá a talajelőkészítést. Gyűjt­sük össze avagy szerezzük be szaporítás céljaira a szőlő­vesszőt, alanyt, oltványt, amelyből ősszel nagyobb a fajta­és minőségi választék, mint tavasszal. A szaporítóanyagot gondosan pincében, esetleg veremben, homok közé vermel­jük el. A növényhulladékokből és egyéb szerves anyagok­ból készítsünk komposztot. KÁSA MIHÁLY Kertészkedőknek Az ősz folyamán lazítsuk fel, Illetve ássuk gyümölcsö­seink talaját. Nagyüzemi gyü­mölcsészetekben főképp a magas törzsű fák esetében füvesítjük a talajt. Ez nem a legszerencsésebb eljárás, mert a zöld pázsit erősen átszövi gyümölcsös talaját és a nyári hónapokban ren­geteg vizet párologtat el. Az elmúlt időszakban so­kat vitáztak róla, vajon a szástás, illetve az ásás árt-e a gyümölcsfáinknak. Több­éves kutatással megállapí­tották, hogy az ásással tönk­retett hajszálgyökerek nin­csenek befolyással a követ­kező termésére. Különösen akkor tanácsos a gyümöl­csösök talajának mélyebb ásása, ha Istállótrágyát, Il­letve szuperfoszfátot jutta­tunk a földbe. Az öt éven át végzett kí­sérletek szerint sem a fa növekedésében, sem a ter­més nagyságában nem mu­tatkozott eltérés az őszi szántás következtében. Meg­állapították, hogy legcél­szerűbb a 18 cm mély sor­közi művelés. Legkisebb termést ott értek el, ahol 10 cm mélyen vagy egyálta­lán elhanyagolták a gyü­mölcsfák talajának őszi la­zítását. (a) BARKÁCSOLÓKNAK Ha nincs még a háznál sző­nyegporoló, kevés Fáradsággal magunk is készíthetünk a kü ziilt ábrák alapján. A készítés során ügyeljünk arra, hogy a poroló stabil le­gyen. Ezt úgy érhetjük el, hogy pontosan dolgozunk, és egyforma vastagságú deszkákat használunk a talapzathoz, a merevítő deszkákat pedig szo rosan fektetjük egymásra. Az Is fontos, hogy az elfűrészelt szélek pontosan egy vonalban legyenek (lásd a képen). A kész porolót ajánlatos olajfestékkel vagy acetonfes­tékkel bekenni, mert így job­ban ellenáll az időjárás vi­szontagságainak. •Ket szel egy vonalban # otthon DIVAT REGGELTŐL ESTIG A jó ízlésű nő a nap minden szakában igyekszik ízlésesen öltözködni. A tartozékokat úgy választja meg, hogy azok össz hangban álljanak öltözékével. 1. Kétsoros gombolású sportos szabású flauskabát, bevágott zse­bekkel és lezser övvel. A divatos sál és a kalap jól kiegészíti az öl­tözéket. 2. A kabát alatt viselt raba szabásvonala hasonló jellegfi. Szintén kihajtott fazonja és bevá­gott zsebei vannak. 3. Munkában egyszerű szövetru­hát viselünk. A gallér és a kézelő készülhet borból vagy műbőrből. 4. Este színházba, szórakozni megyünk. Erre az alkalomra csi­nos, trapéz vonalú ruhát vise­lünk, amelynek mellrészét, kám­zsagallérját és zsebét sűrű gyöngyhímzés díszíti. Add kölcsön a rúzsodat... Barátnők, kolléganők között gyakran előfordul, hogy elké­rik egymás rúzsát. Néha azért, mert otthon felejtették a saját­jukat, máskor viszont azért, mert szeretnék kipróbálni a szép színű rúzst, különösen, ha az külföldi. Nem is hisszük, hogy ez az ártatlannak látszó hiúság mennyi veszélyt rejt magában. Az őszi és a téli hónapok­ban nagyon gyakran előfordul, hogy meghűlés következtében különféle betegség — influen­za, nátha, torokfájás stb. — lap­pang az emberben. Az Idegen rúzs használatával a baktériu­mokat, vírusokat átvisszük sa­ját ajkunkra, és innen, a szá­junkon keresztül belekerül szervezetünkbe. Ha jó az erőn­létünk, a szervezetünk észre­vétlenül leküzdi a fertőzést. De előfordulhat az ls, hogy a barátnőnktől kapott influenza­vírusok komoly megbetegedést okoznak. Jól tudjuk, hogy a baktériu­mok elterjedése óriási; minde­nütt megtalálhatók: a levegő­ben, a vízben, a talajban, az emberi testben, sőt testünk felületén is. Ha ujjúnkat vagy ajkunkat steril üveglapra nyomnánk, és ezt az üveglapot mikroszkóp alatt megnéznénk, nagyon meglepő látványban volna részünk. Ugyanis ajkunk nyomán az üvegen a strepto­coccusok és staphylococcusok tömegét láthatnánk. A levegő­ben néhány száz van literen­ként. Zárt helyiségben, Iskolá­ban, moziban, munkatermek­ben stb. még a 2000-et is meg­haladja a számuk. Arról nem is beszélve, hogy a zárt helyi­ség levegőjét mennyire fertő­zik azok a lelkiismeretlen em­berek, akik a levegőbe- tüsz­szentenek, köhögnek, ahelyett, hogy ilyenkor a zsebkendőjü­ket használnák. A másik rossz szokás, fésűt kölcsönkérni. Valamikor ez el­sősorban azért volt veszélyes, mert a tisztátalan hajban elter­jedt férgeket átvihettük saját hajunkba. Ma már a fejtetű úgyszólván egyáltalán nem for­dul elő, azonban a különféle bőrbetegségek, bőrgombásodás stb. ma is veszélyezteti azokat, akik idegen személy fésűjét használják. Ezért mielőtt mun­kába indulnánk, vagy szórakoz­ni megyünk, vizsgáljuk meg kézitáskánkat, hogy benne van-e a rúzsunk, púderünk, fésűnk, hogy ne kelljen ezeket másoktól kölcsönözni. HÁZTARTÁS Az ügyes szakacs az étrendet mindig az évszaknak megfele­lően állítja össze. A gyakorlott háziasszony tudja, hogy a hű­vösebb idő beálltával szerveze­tünknek több kalóriára van szüksége. Ezért zsírban gazda­gabb, kiadósabb ételeket ké­szít. Kolbászleves A jól megmosott füstölt kol« bászt vegyes zöldséggel feltesz­szük főni, mint a húslevest. Ha kész, tűzálló tálba leszűrjük, majd annyi tojást ütünk bele. ahány személyre tálalunk. Ezu­tán már csak nagyon rövid ide­ig hagyjuk a tűzön, hogy a to­jások ne keményedjenek meg egészen. A főtt kolbászt vékony karikákra vágva visszatesszük a levesbe. Pirított zsemlekoc­kát adunk hozzá. Hajdúkáposzta Egy kis fej vöröshagymát zsírban megpirítunk, megpaprl­kázzuk és beleteszünk 1/2 kg kicsavart savanyú káposztát, és kb. 1/2 óra hosszat pároljuk. Ezalatt 1/2 kg füstölt húst vagy kolbászt összedarabolva, vörös­hagymán, zsíron, pörkölt mód­ra elkészítünk, majd a káposz­tához keverjük és egy kis ide­ig még együtt pároljuk. Tejföl­lel meglocsolva tálaljuk. Töltött kacsa A megtisztított, megmosott ka­csát besózzuk, majd megtölt­jük a következő töltelékkel: vékony makarónit vagy spaget­tit apró darabokra törünk és sós vízben kifőzzük. Leszűrjük, jól lecsepegtetjük, azután meg­hintjük 15 dkg reszelt sajttal, adunk hozzá 1—2 evőkanál va­jat, és az egészet jól összeke­verjük. A megtöltött kacsát sü­tés közben levével gyakran meglocsolgatjuk. Ha szép ro­pogósra megsült, feldaraboljuk és párolt vöröskáposztával meg burgonyapürével tálaljuk. Rakott burgonya füstölt hússal Szükségnek megfelelő mennyi­ségű burgonyát héjában meg­főzünk. Melegen meghámozzuk és vastagabb karikákra vágjuk. Jó zsíros füstölt húsból annyit főzünk, hogy megdarálva elég legyen két réteg burgonya kö­zé. A megdarált húst őrölt fe­keteborssal, egy nagyon kevés elmorzsolt majoránnával és mustárral fűszerezzük. Ha nem elég zsíros, egy kevés disznó­zsírt keverünk hozzá. Azután zsírral megkent, zsemlemorzsá­val meghintett tűzálló tálba tesszük egy réteg karikákra vá­gott burgonyát, egy réteg da­rált füstölt húst, és azt így is­mételjük tovább. amíg a tál megtelik. A tetejét burgonyaré­teggel fedjük be. Azután 1—2 dl tejfölben elhabarunk 1—2 tojást, ráöntjük a rakott burgo­nyára, és sütőben szép pirosra sütjük. Savanyú káposztából ké­szült salátával tálaljuk. A nyers savanyú káposzta ebben az év­szakban igen fontos C-vitamin­forrásunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom