Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-30 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

Lengyelországi ripor Egy régi vágy Jóval a második világháború előtt vetődött fel a parasztház építésének a gondolata. Ki adakozhatott volna akkor ilyen célra? A földbirtokos a fővárosban is szemrebbenés nélkül kifizette a szállodát. Neki nem volt szüksége a parasztházra. A kisparasztok pedig örültek, ha tartozásuk törlesztésére JutLtt néhány zloty. A gon-. dolat megvalósításához csak a háború után jutottak közelebb, amikor felosztották a nagybirtokokat és végre földhöz jutottak a szegényparasztok ezrei. Csakhogy ekkor még romokban hevert az ország. Tönkrement az ipar, megbénult a mezőgazdasági termelés. A parasztoknak előbb a mindennapit, a létszükségletet kellett biztosítaniuk, csak aztán gondolhattak régi tervük megvalósítására. A kormány az első évtizedben csak elvben támogathatta kezdeményezőiket, mivel a fontosabb szakaszt, a termelés felújítását kellett előnyben részesítenie. Megkezdődött a szervezés, és a parasztok 1946-tól 1950-ig több mint 16 millió zlotyt gyűjtöttek a célra. Közben a mezőgazdasági politika alakulásával módosult az eredeti elképzelés is. A kormány olyan létesítmény építését szorgalmazta, amely nem csak „szállást biztosit" a fővárosba érkező falusiaknak, hanem tevékenységével segíti a fokozatos áttérés politikájának a megvalósítását. Az építést állami kölcsönnel kezdték. A költségek meghaladták a 80 millió zlotyt. A létesítményt 1961ben adták át rendeltetésének. A Parasztok Háza szervezeti tulajdon. A szervezetnek tagja lehet egyéni gazdálkodó, szövetkezet, állami gazdaság vagy mezőgazdasági kör mint jogi személy. Ezért mondják hogy az ő hétezer tagjuk lényegében tízmillió embert jelent. A közgyűlés választja a vezetőséget, élén az elnök" "il. Az igazgatót úgy nevezik ki, 5 felelős a gazdálkodásért. Évekig ez a „hely" volt működésük legfájóbb pontja. Nem tudták törleszteni az állami kölcsönt, ráfizetéssel gazdálkodtak. 1963-ban három, 1964-ben 1,5 millió zloty veszteséggal zárták az évet. Csak a következő évben történt javulás, amikor Kazimierz Trepk o w s k i, a kiváló kereskedelmi szakember vette kezébe az Irányítást. Az új igazgató egy év alatt egyensúlyba hozta a gazdasági mérleget. Elsősorban az ő érdeme, hogy zökkenőmentesen működik a gépezet, és ezt az évet is jelentős nyereséggel zárják. íettős feladat Trepkowski igazgató készségeseri vállalta az „idegenvezető" szerepét, s valóban a pincétől a padlásig minden lényegesebb helyiséget megmutatott. A 620 ágyas szállodai rész három szakaszra oszlik. Az első osztályon egy- és kétágyas szobák, teljes összkomfort. Éjszakai pincérszolgálat, mindent az ágyhoz hoznak, persze „felárért" 445 vendégnek nyújthatnak ilyen elhelyezést. Minden emeleten keskeny folyosó vezet a felvonótól a turistarészlegre. Ide nem hallatszik az utca zaja. Ezt a 120 egyágyas szobát — természetesen fürdőszobával — azoknak ajánlják, akik a csendet szeietik. Az épület udvar menti szárnyán kapott helyet az 55 ágyas ifjúsági részleg. A folyosókon, a szo'jákban kifogástalan a rend és a tisztaság. A vendégek 70 százaléka falu-si, csak 5 százalék külföldi. — Ez a ház több mint szálloda. Mi küldetést teljesítünk. Nemcsak kényelmes otthont nyújtunk a fővárosba látogató falusiaknak, hanem arról is gondoskodunk, hogy megismerjék a fővárost. Jogi és szakmai kérdésekben tanácsadóinktól felvilágosítást kapnak. Varsó nevezetesebb helyein gyakran találkoztam a falusiak 15—20 tagú csoportjaival. Megragadta figyelmemet, hogy nem andalogtak céltalanul, rendszerint egy-egy szobot vagy nevezetes épület előtt álltak, hallgatták vezetőjük magyarázatát. Mikor először hallottam, hogy „ezek is nyolcnaposok", rögtön a „másnaposokra" gondoltam, s azt hittem, valami kétértelmű szójátékkal akarnak lépre csalni. Tévedtem. Ez a nyolcnapos országjárási akció évek óta kedvelt kirándulási forma. A Gromada nevű utazási Iroda — szintén a Parasztok Házában található — szervezi országszerte ezeket a kirándulásokat. Gondoskodnak képzett vezetőkről, akik nyolc nap alatt — az érdeklődés szerint, előre meghatározott program alapján — valóban megismertetik a főváros érdekességeit a látogatókkal. HallgatA PARASZTOK HÄZÄNAK FÖ BEJÁRATA Varsó kellős közepén található a legnagyobb lengyel parasztbirodaiom. Ne gondoljon senki szántóföldre, rétre, pirostetős házra. A parasztbirodalom egy hatalmas épülettömb. Az egyik szárnya kívülről egyszerű lakóházhoz hasonlít, a másik — a fő bejárat — mozaikkal díszített, a lengyel építészek korszerű alkotása. Az épület jobb szárnyán hatalmas betűk hirdetik: DOM CHLOPA: - Parasztok Háza. tam egy vezető magyarázatát az Operaház előtt. Figyeltem az emberek arcát, vártam a szavak hatását. Ez a fél óra úgy ragadt meg az emlékezetemben, mint a felnőttek hazaszeretetre való nevelésének klasszikus példája. A falusiak körében oly vonzók ezek a fővárosi kirándulások, hogy a szállodai ágyak egyötödét már fél évvel előre lefoglalták a „nyolcnaposok". Az épület földszintjén a legnagyobb a forgalom. A főbejárat melletti önkiszolgáló étterem éjfélig, a hidegkonyha egész éjszaka üzemel. Ide nem is annyira a szálló vendégei, mint inkább azok a varsóiak járnak, akik szeretik az ízletes falusi módra készült ételeket. A benti étteremben csak véletlenül lehet helyet kapni. Lefoglalják a csoportok és az épületben tartott különféle rendezvények — kiállítások, konferenciák stb. látogatói számára. Aki a 440 ülőhelyes kávéházban akarja eltölteni az estét, annak ajánlatos már ebéd után asztalt foglaltatnia. Hét óra körül már minden hely foglalt, nemcsak az asztaloknál, hanem a táncparketten is. Nyáron kitárják a hatalmas üvegajtókat és a kisudvaron elhelyezett asztaloknál további 120 vendég foglalhat helyet. A ház hallja egy nagy vasútállomás előcsarnokához hasonlít. Minden megtalálható itt — az újságárustól a tájékoztatási irodáig — amire egy vendégnek szüksége lehet. A portások és az elárusítónők több nyelven beszélnek, s végtelenül udvariasak. Pedig naponta átlag háromezer egyén fordul meg a hallban. Itt van a ház központja. Innen lehet feljutni a kiállítási termekbe, az utazási irodába, a fodrászhoz és a jogi tanácsadóba. Ez utóbbi évente átlag hatezer különféle ügyet Intéz el. Itt van a kisterem, a közkedvelt, író—olvasótalálkozók színhelye. Meglepő, hogy az egyes járások, vidékek lakói milyen nagy érdeklődést tanúsítanak a falvaikból származó írók, festők, művészek munkája Iránt. A társalgóban állandó vendégek a lengyel rádió „Jó reggelt" című érdekes műsorának a szerkesztői. Itt gyűjtik az adáshoz szükséges témákat. Az előcsarnok tágas belső teraszán a járási és a vajdasági népművészeti vetélkedők győzteseinek a munkáit szemlélhetik a látogatók. Itt találkoznak a fővárosi művészek, festők, szobrászok a „felfedezett" falusi tehetségekkel, A Parasztok Házának vezetősége karolta fel a faluról származó írók és művészek kezdeményezését: alakítsunk egy paraszt-kabarét FELVÉTELÜNK AZ ÉPÜLET HALLJÁBAN KÉSZÜLT 1969 óta itt „üzemel" a kabaré, ahol a falusi élet fonákságait tűzték tollhegyre. Az első műsort 16 ezren tekintették meg, a másodikat több mint 8 ezren. — Ennyi a ml birodalmunk, — mondja az igazgató, miközben visszatérünk az irodájába. Az éttermekben és a kávéházban naponta átlag 2700 személyt szolgálunk kt. Személyzetünk 378 fö. Amikor átvettem a vezetést, 460-an voltunk. Azóta történt egy átszervezés. Szeretem, ha tudják az emberek, hogy miért felelősek. Azt mondják, szigorú vagyok. Igen. De mi olyan munkahelyen dolgozunk, amelyet a fél ország tart szemmel... Sajátos út Négy napot laktam a Parasztok Házában. Beszéltem igazgatókkal, szövetkezeti elnökökkel és egy tucatnyi kis- és középparaszttal. Érdekelt, miként vélekednek a lengyel mezőgazdaság helyzetéről. Oj ismerőseim közül többen jártak hazánkban és Magyarországon. Egy parasztbácsi két éve járt állatorvos fiával Kassán és a Bodrogközben. Tapasztalatait egyetlen mondatba sűrítette: ha nekünk annyi gépünk volna... A lengyel mezőgazdaság nagyon mély pontról Indult. A háború előtt a nagybirtokosok — a földtulajdonosoknak 0,9 százaléka — a földtert let 45 százalékán gazdálkodtak. A háborúban több mint félmillió paraszttelepülés pusztult el, elvesztették a lóállományuk felét, a sertésés a szarvasmarha-állomány kétharmadát. A háború után szinte nem létezett ipar. Ha figyelembe vesszük, hogy a 20 millió hektár mezőgazdasági területből 15,4 millió hektár a szántóföld, akkor elképzelhető, mekkora erőfeszítésre volt szükség, míg felújították a termelést. Felszámolták a nagybirtokokat, majd rohamosan kollektivizáltak, helytelenül mérték fel e folyamat társadalmi, gazdasági hatását. Akikkel beszélgettem, úgy említették az 1965-ös évet mint a reális mezőgazdasági politikára való áttérés időpontját. Ezután alakult ki a „fokozatos áttérés" elmélete, amely a termelőerők fejlettségi fokára épül. Egy Krakkó környéki mezőgazdász kifejtette, hogy náluk a technikai fejlődés folyamata szabja meg a kollektivizálás folyamatának az időtartamát. Vagyis a technikai és társadalmi átalakulásnak párhuzamban kell haladnia. Jelenleg az ország termőterületének 84,7 százaléka 3,6 millió egyéni gazdálkodó tulajdona. Figyelemre méltó a parasztság rétegeződése. A művelésre alkalmas föld 55 százalékát 3— 10 hektáros gazdák foglalják el, 20 százalékát 10—15 hektáros, és 12,4> százalékát 15 hektárnál nagyobb gazdaságok. Ugyanennyi a 3 hektárnál kisebb gazdaságok száma is. A kormány segíti a parasztgazdaságokat, hogy nagyobb terméshozamokat érjenek el. A parasztok autonóm szervezetei — a mezőgazdasági körök — a falvak több mint 80 százalékában működnek. E körök hitelt kapnak az államtól, traktorokat, mezőgazdasági gépeket vásárolnak, s ezeket közösen használják. Míg a háború előtt ezer traktor dolgozott a mezőgazdaságban — persze a földbirtokosok földjén —, addig ma csupán a mezőgazdasági köröknek több mint 72 600 traktoruk van. Nem is szólva az egyéb gépi felszerelésről, a beruházásokról, amit közös tulajdonnak tekintenek. Ezért mondják, hogy e körök egy lépcsőfokot jelentenek a falu szocializálásának útján. A társalgóban ismerkedtem meg egy 12 hektáros gazdálkodóval, aki idei aratás után lépett a szövetkezetbe. Elhatározását így indokolta: kiszámítottam, hogy harmadmagammal egy év alatt ugyanannyit keresek, mint a mai Jövedelmem, és feleannyi gondom sem lesz. Jártam a prerovi járásban, láttam, milyen eredményeket érnek el az Önök szövetkezetei. Mi sem vagyunk önmagunknak ellenségei, tudjuk, hogy a nagyobb táblán több terem, de az átéréshez feltételeket kell teremteni. Ha nekünk annyi gépünk és műtrágyánk volna mint Önöknek ... Ehhez a magállapításhoz szinte kivétel nélkül mindannyian visszatérnek. Jól megjegyeztem az igazgató szavait: ez csak egy ház, de ha nyitott szemmel jár, lemérheti, miként birkózunk a jelennel... Igaza volt. A főváros kellős közepén kaptam az első ízelítőt a lengyel valóságból. CSETÖ JÁNOS