Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-28 / 280. szám, péntek

Filmátvétel és export fn» BESZÉLGETÉS Dr. MARIAN FRIDRICHOVSKÝVAL, A SZLOVÁK FILMVÁLLALAT KÜLKERESKEDELMI OSZTALYA VEZETŐJÉVEL Amikor hetente változik a moziműsor, s filmszínházainkban új külföldi film kerül vetítésre, ez mindenki számára természetes. Talán soha eszünkbe sem jut, hogyan és kinek a jóvoltából kerülnek ezek a filmek forgalomba... Dr. Marian Fridrichovskýval, a Szlovák Filmvállalat külkereskedelmi osztálya vezetőjével a filmátvétel, Illetve behozatal, a kivitel és műsorpolitika kérdéseiről beszélgetve elsősorban afelől érdeklődtünk: • Milyen az exportforgalmunk és kik a legjobb üzletfeleink, keresettek-e a nemzetközi piacon a hazai filmek? — A szlovák filmek iránt mutatkozó érdeklődésről szólva különbséget kell tennünk a játék- és a rövidfilmek közt. A rövidfilmek rendkívül kelendőek, ezekből ugyanis világviszonylatban igen nagy hiány mutatkozik. Különösen kapósak a dokumentumfilmek és a népszerű tudományos filmek. A legjpbb üzletfelünk az Egyesült Államok. A második helyen áll Nyugat-Németország, majd utána Svédország, Belgium, Norvégia és Olaszország következik. Ezek az országok az iskolai oktatáshoz rengeteg rövidfilmet Vásárolnak tőlünk. — A játékfilmeket illetően különbséget kell tennünk a kiawndottan hazai alkotások és a koprodukcióban készült filmek között. A koprodukciós {Űrnek esetében ugyanis az az előny, hogy a gyártó cégek •emcsak a költségeken osztoznak, de megosztják a forgalmasást is, a közös vállalkozásból adódóan tehát már eleve biztosított a film külföldi forgalmasása. — Sokkal összetettebb és bonyolultabb a helyzet a nemzeti Játékfilmek exportját illetően. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa országaiban Wbbnyire csak a kommersz és látványos filmeknek van közönségsikerük. A kísérleti Jellfegű és társadalompolitikai kérdéseket feszegető filmek viszont szigorú művészeti elbíráÉsban részesülnek, emiatt filmjjemk nem minden esetben ütik meg a kívánt mércét. Kertelés nélkül meg kell mondanom, bizony előfordul, hogy egy-egy rítan nem lépi át az ország haÄrát, esetenként pedig csak a Mmklubok tűzik műsorra. Viszont az is előfordul, hogy megkésve érdeklődnek produkálóink iránt. Például a Hőhéráíester című film külföldi forgalmazásáról (Hollywood, ŰjŽéland, USA, Anglia) most folynak a tárgyalások. — A szocialista országokkal Jsttanyebb a dolgunk, mivel az •gyjs filmvállalatok közti keíélszerzödések lehetővé teszik, Bogy kereskedelmi küldöttségek és filmátvételi bizottságok Äegyed- vagy félévenként megtekinthessék a baráti országok legfrissebb filmtermését, és a ^legmegfelelőbbeket a helyszínen megvásárolhassák. Ily módon rendszerint évi 7—8 film átvételére kerül sor. — Nagy gondot fordítunk arsa, hogy a szlovák filmek eljussanak a nagy nemzetközi filmvásárokra is. Üzleti tárgyalásokra és szerződések kötésére kerül sor a filmfesztiválokon is, például Cannes-ban, ahol a producerek megvételre kínálják „áruikat". Kiváló alkalomnak bizonyid ilyen szempontból a brnói Filmfórum is, ahol a világ évi filmterméséből mintegy 300—350 alkotás kerül bemutatásra. • S milyen kapcsolataik vannak az ún. fejlődő országokkal? — Sajnos, ezekben az országokban —« kivétel talán csak az Egyesült Arab Köztársaság —• még nem tartanak számon bennünket, ezért meglehetősen kockázatos lenne bármilyen filmforgalmazás. Idő kérdése, hogy itt is felfigyeljenek ránk. Az érdeklődés felkeltését célozzák a különféle rendezvények (fesztiválok és csehszlovák filmnapok), mint például a Sao Paoló-i, az acapulcói, a Mar Del Plata-i fesztivál — hogy csak a legjelentősebbeket említsem. • Érdekelne bennünket a filmvásárlás, az átvétel kérdése is. Hány külföldi filmet vásárolunk, s milyen formában történik az átvétel? — Az átvétel módja többféle lehet. Az egyik — a már említett forma — a szocialista országok közt levő megállapodások értelmében történő behozatal, vagy a nemzetközi filmfesztiválokon folyó üzleti tárgyalásokon kötött szerződések. Előfordul azonban az is, hogy egyes külföldi cégek időközönként elküldik filmjeiket, hogy felkínálják megvételre. A filmátvételi bizottság, mely a Központi Filmkölcsönző Vállalat mellett működik, különféle meggondolások és követelmények alapján ítéli meg a látott filmeket és kimondja az igen-t vagy a nem et. — Az átvétel elsősorban pénzügyi probléma. Köztudott, hogy a tőkésországok filmjeiért dollárral fizetünk. Dollárt viszont csak a minden tekintetben hasznos filmekre érdemes költeni. Egy-egy új filmért vagy kiemelkedő alkotásért csillagászati számokban kifejezett összegeket kérnek. Mondanunk sem kell, hogy ilyen filmek számunkra elérhetetlenek — legalábbis néhány évig —, mert a külföldi filmek vásárlásának a költségvetését nem meríthetjük ki egyszerre, azaz az erre a célra előirányzott pénzt nem fordíthatjuk egy-két film megvásárlására. Ezzel a pénzzel úgy kell sáfárkodnunk, hogy évente 150 film megvételére elegendő legyen. • Milyen elvek és elgondolások szerint történik a válogatás s a műsorpolitika menynyiben van tekintettel a különféle igényekre és érdeklődésre? — A filmátvételi bizottság az átgondolt válogatásnál abból a feltevésből indul ki, hogy a film elsősorban művészet, nem csupán szórakoztatóipar. Éppen ezért — a lehetőségek keretén belül — olyan filmeket kötnek le, melyeknek mondanivalója nincs ellentétben az elveinkkel, a szórakozás mellett nevelnek, s művészi szempontból is nyújtanak valamit a közönségnek. A válogatás a nézők rétegeződésére való tekintettel tehát különféle kritériumok alapján történik. Célunk, hogy a világ filmterméséből keresztmetszetet adjunk a közönségnek, az ízlés, a műveltségi szint, az érdeklődés figyelembevételével kielégítsük a nézők igényeit. Am nem feledkezüirk meg arról, hogy a film oktat és nevel, sőt közvetve példát ls mutat. • Szeretnénk, ha mondana valamit az együttműködésről is... — A kolibai filmstúdió a koprodukciók tekintetében csakugyan gazdag tapasztalattal rendelkezik. Az első közös vállalkozásban (jugoszláv, francia, olasz) készült film a Hetedik kontinens volt, mely tulajdonképpen utat nyitott a világ filmművészetébe való bekapcsolódásunknak. Azóta kapcsolatba kerültünk Franciaországgal, Olaszországgal és Nyugat-Németországgal, de gyakran együttműködünk más országgal is (például különféle szolgáltatásokat végzünk). Az együttműködés különféle formában nyilvánul meg, s lehetővé teszi a tapasztalatcserét. Legutóbb egy magyar—román közös vállalkozásban vettünk részt — a Dózsa. Györgyről készült ítélet című koprodukciós filmre gondolok. • Mit tartalmaz a közelmúltban aláírt csehszlovák—magyar megállapodás s a filmgyártás mely területeire vonatkozik? — Elöljáróban meg kell mondanom, hogy a csehszlovák és a magyar filmgyártás közt már régebben létezett ún. keretszerződés, a két ország közti kulturális egyezmény értelmében. A most megkötött szerződés azonban a szlovák és a magyar filmvállalat közti együttműködés konkrét formáit öleli fel. Ez nagyon szoros együttffiunkálkodást feltételez. A föderá-! ció kikiáltása óta ez az első Ilyen jellegű szerződés, de rövidesen a szovjet, a német és a lengyel filmvállalatokkal is hasonló egyezmény megkötésére kerül sor. — A szlovák—magyar egyezmény rendkívül sokrétű s a filmgyártásnak és forgalmazásnak csaknem valamennyi területére kiterjed. — A Hungarofilm és a Szlovák Filmvállalat külkereskedelmi osztálya közt levő szerződés annak érdekében, hogy a csehszlovákiai magyarok, de a szlovák és a cseh nézők számára ls hozzáférhetővé tegye a magyar filmgyártás legújabb alkotásainak a megismerését, valamint a szlovák filmek magyarországi forgalmazását, megállapodott abban, hogy a filmátvétel eddigi módja mellett (kölcsönös válogatás, kínálat) közös filmátvételi bizottság révén dönti el a filmek átvételét éspedig úgy, hogy a két szervezet különvetítések rendezésével, vagy kópiák megküldésével, esetleg a szlovákiai Központi Filmkölcsönző Vállalat és a Hungarofilm filmátvételi bizottsága közreműködésével lehetővé teszi a filmek mielőbbi megtekintését és rugalmas forgalmazását. Ennek értelmében a külkereskedelmi osztály az átvételi bizottság döntése alapján megvásárolhatja a film forgalmazási jogát. Hasonlóképpen jórhat el a Hungarofilm is. Az átvételnek ezzel az újszerű módjával szereztük meg a már vetített Egri csillagokat, s ennek eredményeképpen a közeljövőben újabb magyar filmeket ismerhet meg a közönség. TOLGYESSY MÁRIA 3 >. U o c Cl < küzdelmes kor krónikása A mikor nem jár külföldön ** vagy nem követi vad nyomát az erdőben, a bajmóci állatkert vagy a vármúzeum területén található. Most mégis hiába keresem. Itt is látták, ott is, de a várost járja, hogy lássa, mennyit fejlődött tavasztól őszig, az új negyedekben, ahol százszámra épülnek a családi és a szövetkezeti házak. Hetvenegynéhány esztendős fővel még minden érdekli Kotoulek Jánost. Az a tulajdonsága, hogy mindent feljegyez, mindenről véleményt formál, teszi gazdaggá őt magát .és barátait is, akik szívesen beszélgetnek el vele a régi és új időkről. — A partizánharcokról akar tudni? — Hazainvitál: — Bizonyára érdekelnék régi dokumentumok is. Otthonában magyaros vendégszeretettel hollandiai kávéval kínál, eltakarítja az asztalról az agancsokból készült faragványokat, amelyeket ismerősei, barátai kérnek tőle, és előszedi partizánemlékeit. Kotoulek János folyékonyan beszél magyarul, szlovákul, németül és még egypár nyelven. Az eszperantóért irigylik leginkább. A szót pedig szívesen fordítja annak az anyanyelvére, ki éppen beszél vele, nem haragszik sem a János bácsiért, sem a Janóért, sem a Jendőért. Ilyen volt világéletében. Így tanulta szüleitől és vasutas elvtársaitól is, akikkel dolgozott. Itt gyökeredzett antifasiszta meggyőződése. — ön mozdonyvezető volt. Hogyan került az illegális mozgalomba, hogyan vonták be a vasutasokat általában? — Maguk magyarok odalenn délen bizonyára jól ismerték Major Istvánt és Steiner Gábort. E kommunista képviselők legközelebbi elvtársai közé tar- tozott Ján Svitok, aki Prievidza környéki volt, de évekig Komáromban dolgozott. Engem Svitok beszélt rá 1943-ban, még mielőtt a németek elvesztették a leningrádi csatát. Abból az időből származtatom nyílt antifasiszta kiállásomat. Pártmegbízatásom az volt, hogy Prievidza, Nyitra, Zvolen és Leopoldov vasúti gócain tudatos ellenállásra ébresszem a dolgozókat. — Vissza tud emlékezni rá, hogyan reagáltak" a vasutasok? Mily -módszerrel közeledett hozzájuk? V

asutastársaim általában, s talán többségükben fasisztaellenes szelleműek voltak és ilyen magatartást is tanúsítottak. Az én agitációmnak már jó alapja volt, mert például Ján Haló tanfolyamvezető a közle-_ kedéstechnikai továbbképzésen kifejezetten antifasizmusra és németellenességre biztatta hallgatóságát. Minden nagyobb állomáson voltak embereink. Pártonkívüliek is kaptak illegális feladatot. Teendőjük' kezdetben egyszerű volt. Megvártuk, hogyan válnak be. Fokozatosan kaptak fontosabb és veszélye-sebb feladatokat is. Napirenden volt a propagandaanyag továbbítása, üzenetközvetítés. Emlékszem, Ondrej Perniš koši vasutas feladata az volt, hogy ismeretlen katonaszökevényeket szállítson megbízható helyre. — 1944 első hónapjai már igen puskaporszagúak voltak — meséli Kotoulek elvtárs. — Kezdetben még az volt az elv: Ne biztass szabotázscselekményekre, csak igyekezz antifasiszta hangulatot kelteni. Abból indultunk ki, hogy a vasútnak a lehető legkisebb károkat okozva kapcsolódjunk majd a harcba. Az emberek azonban már konkrét feladatokat sürgettek. Különböző .helyeken, például itt Prievidzán a Nyitra folyó partján titkos gyűlésre hívtuk a kipróbált elvtársakat és megkezdődött az oktatás. Megbeszéltük, hogyan szabotáljunk, hogy a megszállók ne is sejtsék a fennakadás okát és okozóját. — Mi volt az ön és társai szerepe a Szlovák Nemzeti Felkelésben? — Midőn augusztus 29-én kirobbant a felkelés, nagy volt a zűrzavar, az első órákban azonban ki ki maga igyekezett megkeresni, és meg is állni a helyét. Mi azt a feladatot tekintettük a legfontosabbnak, hogy Zemianske Kostofany raktáraibői fegyvereket szállítsunk a járási székhelyre. A Vtáčnik hegyvonulat bunkereiből és a környező falvakból partizánok sereglettek Prievidzára. Megala, kult a katonai parancsnokság és a járási forradalmi nemzeti bizottság, amelynek Ján Svitok állt az élére. A vasúti moz^ donycsarnok fegyelmezetten hajtotta végre valamennyi feladatát. Mivel az egyik alagutat eltorlaszolták, Handlovára s a Nyitra völgyébe abból az irányból nem érkezhettek németek. Szeptember 14-ig nem is láttunk fasiszta egyenruhát. Ám az utolsó parancsot már nem teljesíthette a vasút, mely addig működött, amíg lehetett. A német csapatok Topolčany, Partizánske felől támadtak. Benzint kellett volna a katonai tárolóból a központba szállítani, de a mozdony egyik oldala telitalálatot kapott. A felkelés leverése után 25 Felső Nyitra völgyi vasutas Zvolenbe ment, a Kotoulek-házaspár is veliik tartott. János bácsi felesége partizánösszekötőként működött. K

özben megismerkedtünk a könyvespolc és az íróasztal kincseivel. Egy könyv — szerzője Ján Kotoulek — címe: Bolo nás osemnásť. Partizánemlékek, igaz történetek, győzelmek, vereségek. És még egy, de még gépírásos könyvanyag, aminek címe sincs, csak 300— 400 oldala. János bácsi partízánnaplójának bejegyzései, rejtjeles írása, autentikus élményei, olvasmányosan feldolgozva. A régi zsebnaptárakban, valamint fényképes dokumentu, mokon látott jegyzetekből, jelentésekből látható, hogy a hegyek között nem ls oly egyszerű feladata volt Kotoulek elvtársnak. — Hírszerző voltam, s ilyen minőségben harminchatszor léptem át a felkelők és a fasiszták frontját. Megakad szemünk az egyik jelentésen, amelynek szlovák mondatai között magyar szavak szerepelnek. Az érdekesség kedvéért szó szerint idézzük: „V Slovenskej Lupči som oslovil jedného madarského poručíka, či nemá cigaretle na predaj. — Nekünk már bagóra sem jut, nemhogy még cigarettát eladjunk! — povedal mL Medzi rečou verejne a nahlas nadával na Nemcov a netajil sa ani tým, že už má naviazané spojenie s partizánmi." — A némétek nem merészkedtek fel a hegyekbe, de partizájainknak sem volt odafenn könnyű az életük. Kotoulekék partizáncsojxirtjának parancsnoka dr. Ján Krajci volt, politikai megbízottja Ján Svitok, a régi forradalmár, akivel János bácsit itt is összehozta a sors. Svitok nemcsak jóérzésű kommunista és tapasztalt harcos, hanem sokoldalúan képzett iparos is volt, aki azonban a hegyekben nem a mesterségét űzte, mert szabó volt, hanem par-' tizánjainak a kosztját főzte meg. — Gondoskodását azzal háláltuk meg, hogy segítettünk neki a politikai munkában. Az én bunkeremben volt az író- és a sokszorosítógép, amelynek segítségével Andrej Bagar, J. Hojč, dr. Krajčí és mások szerkesztésében tábori hetilapot adtunk ki. Az újság elosztását Puchy Géza és mérnök fia, Stanislav vállalták. J

ános bátyánk fényképei és más emlékei közt tallózunk. Mozzanatok egy küzdelmes, nehéz évből. Partizánok vonulása, a nagy menet. Viszontagságok ősszel, télen, tavasszal. Március közepéig, amikor átkelve a hegyeken, völgyeken ők is eljutottak Poprádra, ahol már a felszabadító Vörös Hadsereg egységei várták g a partizánokat. Méltán mondják Bajmócon Kotoulek Jánost e küzdelmes u kor krónikásának. Anyaga, em- x] lékei iránt nemcsak a levéltár és a múzeum, hanem az ifjúság m is érdeklődik. t SZÁNTÖ GYÖRGY *