Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-02 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

Csak ne bízzuk el magunkat! ősembenwk siáiuAunk a távoli jövőben. Űrkrimi: ellopta a Saturnus gyűrűjét. Három fényévre ítélték. Korszerű kereskedelmi utasítás: „Használat előtt eldobandó!" Z-nek remek másodállása van: A másodál­lásokat ellenőrzi. Lánqésztől tüzet leérni: haszonlesés. : * %'í líéletvégrehajtó a rablógyilkoshoz: „Magá­nak könnyű! Én gürcölök, maga meg csak log..." DARAZS ENDRE a kocsmában - Megigyam még e*í a po­hár bort vagy ne? A tejem azt mondja ne, o torkom meg azt, hogy igen. Eit met, ítell oldani. A fejem ellenzi, a tor­kom jóváhagyja, de a fejem okosabb mint a torkom és az okosabb mindig enged. Meg­iszom. VÁMVIZSGÁLAT Kohn úr Franciaországból jö­vet a német határhoz érkezett, ahol vámvizsgálatot tartanak. A német vámtiszt benyúl Kohn kofferjébe és egy széles üveget húz ki. — Mi ez? — Lourdi víz kérem, egysze­rű lourdi víz. A finánc nem hiszi el, ki­nyitja az üveget és beleszagol. Aztán szigorúan így szól: — Nagy tévedés uram, ez ko­nyak. Kohn erre égnek emeli kezét és felkiált: — Fantasztikus! Csoda tör­tént! Csoda történt! A VENDÉGLŐBEN A pincér megszólítja az egyik vendéget: — Mit hozhatok, uram? Mire a vendég megadóan a következőket mondja: — Nézzen ide, én eredetileg reggelizni tértem be ide, de most mivel már ennyi várako­zás után dél fele jár, hozzon nekem egy vacsorát! PANASZ Cicvarek találkozik az utcán Szabóval és rögtön panaszkod­ni kezd: — Öregszem, barátom, na­gyon, öregszem. Képzeld el, már nem bírom háromnál to­vább ... Rémes dolog. Mit ta­nácsolsz, barátom, hogy segít­hetnék ezen? Szabó rögtön rávágja: — Egyszerű ez, a második Dtán hagyd abba! Cicvarek dühösen feleli: — Hova gondolsz, ezt nem tehetem, hisz a negyediken la­kom! PÁRBESZÉD — Te lusta, gazember, utála­tos férfi... — Nézd, drágám, senki sem lehet tökéletes! APRÓHIRDETÉS Kudlacsek már évek óta sze­retne megnősülni, de valahogy nem talált hozzá megfelelő partnert. — Pedig rendszeresen az új­ság apróhirdetésében is propa­gálom szándékomat és mégsem jelentkezett egy nő sem. Az egyik barátja rávágta: — Persze, hogy nincs szeren­cséd, hiszen melyik nőt érdek­li az a férfi, aki aprót hirdet! KÉRDÉS — Apuka milyük volt az em­bereknek addig, ameddig nem volt tévéjük? — Nyugalmuk, fiacskám, nagy nyugalmuk. - Annyi disznóság van ezen a világon és érdekes, az égieket pont ez háborítja fel. (Dikobraz) Nöl DOLGOK mmmmmmmmmmmama^mmmm Vera újságolja a barátnőjének: — Képzeld, Zsuzsa, tegnap este a férjem korábban Jött haza mint máskor és Péterrel talált engem. — Ez szörnyű — rémüldözött a barátnője. — Tényleg így van. Hiszen ismered a férjemet, tudod milyen pletykás. Holnapra már az egész utca' erről beszél majd. A GYORSVONATON A gyorsvonat egyik fülkéjében két férfi állandóan sört iszogat. Amint elfogy az egyik üveg, rögtön fel­állnak és a táskából kihúzzák a következőt. A fűikében ül egy kisfiú is, akinek már feltűnt ez a sok ivás, érdeklődve nézte a két férfit, aztán az apjához fordult: — Apu, mondd, mennyi ennek a bácsinak a fo­gyasztása száz kilométeren? ÚJSÁGÍRÓ GOND — Én szívesen belerúgnék a cipőiparba, de ilyen cipővel? (Sajdik L karikatúrája) CSAK RÖVIDEN (A. Born karikatúrája) A megmentő vernsmmammmm [ z Italbolt pénztáránál ködös szemű, alacsony férfi áll. Haja őszbecsavarodott, le­het úgy a hetedik és nyolcadik fröccs között. Nem tántorog, ah­hoz a faltához tartozik, akit merev részegnek szokás nevezni. Udvari­asan előretessékel egy asszonyt, aki szódásüveget tart a kezében. — Csak tessék asszonytársam, ­parancsoljon, méltóztassék, én rá­érek ... IAz asszony blokkot vált, fizet, és leejt egy húszfillérest. A részeg készségesen lehajol érte.) Majd én, naccsádkám, mi az ne­kem, én felveszem ... almásfüzítői gyerek vagyok... (Ahogy lehajol, elveszti az egyensúlyt, fejjel elő­rebukik, és majdnem felborítja a kasszát, j Hoplá ... megbillent a közép-európai egyensúly ... Bocsá­nat, már itt is vagyok ... Kérek egy fröccsöt. Kadarfröccsöt, kérem szépen, spriccert... (Csend, a pénztáros­nő kiszolgál.] Érdekes jelenség ... Itt nem hallják a dolgozó sza­vát ... Ne tessék azt mondani, hogy nincs, kedves kartársnő, tes­sék odanézni, éppen most méri a Feri... Az a piros a bor, a fehér a szóda, a kettő együtt a fröccs... Ne tessék, kérem, ámítani a töme­geket ... Tudom, hogy részeg em­bert nem szolgálnak ki, de én nem vagyok részeg. Kérek egy fröccsöt. Nem hitelbe kérem, itt a pénz előkészítve apróban ... Négy hat­van ... Ne tessék, kérem, egy dolgozó kezét taszigálni... Ez, ké­rem az őst magyar átok! Magyar asszony, magyar ember magyar kezét taszigálja... (A pénztárosnő szó nélkül félresepri a pénzét. j Ez nem elintézés, kérem ... Hogyhogy részeg vagyokI Kikérem magam­nakI Van egy kis szalonmórém, de nekem senki sem mondja, hogy ré­szeg vagyok, mert én olyant te­szek, hogy magam is megbánom ... Almásfüzitői gyerek vagyok, pe­dig azok nagy bicskások ... Tes­sék, itt a bicskám ... Nem, ez töl­tőtoll... Hol a bicskám? Elveszett a bicskám, kartásnő, ez égbekiál­tó dolog! Bocsánat, én nem ordí­tok, és nem randalírozok, én csak égbekiáltók: elveszett a bicskám, amit szegény jó édesapámtól kap­tam ... Édesapám, szegény jó édes­apám, ha tudtad volna ... Kérek egy fröccsöt. Szomjamat szeretném oltani... Teccik tudni, zsírosat ettem ebéd­re, sertéspörkölt nokedlival... Savam van, kartársnő, belebeteg­szem, ha nem iszom egy fröcs­csöt... Csupa mócsing volt a pör­költ, ha csak rágondolok, kinyílik a bicska a szebemben... Hol a bicskám? Almásfüzitői gyerek, bicska nélkül, micsoda világ! Jól van, látom, teccik unni a dumá­mat, tessék csak nyugodtan kiszol­gálni ... Én ráérek. Bocsánat... Kérek egy fröccsöt. Csak egyet kartársnő. Legyen szíve. Az ember beszél belőlem, kartársnő, az elgyötört, megkíno­zott ember ... Hiszen maga is em­ber, én is ember vagyok, mindnyá­jan emberek vaguníc ... Szeressük egymást, emberek ... Egyszer élünk egyetlenegyszer és aztán jön a halál, temető, sírgödör... Itt nyugszik Kelemen Gyula, meg­halt, mert nem kapott egy frOcs­csöt . . . Mert a hideg és szívtelen kartársnők nem látták meg ben­ne a szenvedő embertársat, a sze­gény anyátlan, apátlan, bicskát­lan árvái... Legyetek irgalmasok — mondta Deák Ferenc ... És tud­ta, mit mondott Hannibál, amikor átkelt az Alpokon? Semmit. Sem­mit a világon ... Kérek egy fröccsöt! Nem, nem azért, mert szomjas vagyok, kartársnő. .. Nem vagyok szomjas... A szívem fáj, az a cu­dar, szívem... Ki szeret engem? Senki. Csak az asszony. Az sze­ret ... Ha hazamegyek, azt mond­ja, lehelj rám ... Rálehelek, mibe van az nekem? Ez szerelem? Kar­társnő, azért, mert maga kartárs­nő, azért mégiscsak nő. Mondja meg nekem: ez szerelem? Lehelj rám! Hol a pénz? Nem nem ...A szerelem, holdfény meg csókok meg tubicám ... Gizella, Gizella, hiába lehelek én rád, nem szeretsz te engem... Kérek egy ... Nem, Is kell! Kartársnő, maga jó volt hozzám, mert nem adott fröccsöt, attól még csak bánato­sabb leszek ... Köszönöm, drága kartársnő... A télikabátom már úgyis benn van a zaciban... A lejtőn nem lehet megállni — mondta Deák Ferenc ...De egy al­másfüzítői gyerek megáll a tal­pán! Kartársnő, nem kell a fröccs! — Adjon két decit tisztán! GÁDOR BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom