Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-26 / 278. szám, szerda

Beszélgetés MICHAL SABOLČÍK elvtárssal, a CSKP KB tagjával A Pravda keddi számában interjút közöl Michal Sabolčikkal, a CSKP Központi Bizottságának tagjával az időszerű ideológiai, politikai, valamint gazdasági kérdésekről. Az interjú bevezető részében ideológiai-politikai kérdésekkel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az ideológiai munkának most a marxistaellenes elméletek, az opportunista, jobboldali nézetek bírálatára kell összpontosulnia. 1968 januárjáig számos ideológiai-politikai kérdésben elfoglalt álláspontunkban az adminisztratív bürokratikus irányítás és az opportunista álláspont is megnyilvánult. Január után pártunk nem tudott határozottan fellépni a párt- és szocialistaellenes erők ellen. Eltértünk a marxista-leninista elvektől, ami komolyan veszélyeztette a szocializmust hazánkban. Ma nagy erőt kell kifejtenünk annak érdekében, hogy rámutassunk a különböző jelszavak és nyilatkozatok igazi értelmére és leleplezzük az ilyen jelszavak konkrét hordozóit. A pártot meg kell tisztítanunk az ilyen nézetek képviselőitől. Pártunk csak az opportunizmus elleni harcban növelheti akcióképessfigét. Ezért a lenini elvek betartásával bírálnunk kell a helytelen nézeteket, melyek a közelmúltban a pártvezetőség egy részének hivatalos nézetei voltak, és még ma is sok becsületes embert megtévesztenek. Sabolčík elvtárs a továbbiakban a demokratikus szocializmus elméletét elemzi, hangsúlyozva, hogy ez az elmélet a jobboldali opportunisták zászlajává vált. A külföldi burzsoá ideológusok is ennek az elméletnek a hangsúlyozásával akarták aláásni társadalmunk egységét. Mindenkinek tudnia kell, mily nagy veszélyt jelent azoknak az elméleteknek a terjesztése, amelyeket gyakran a humanizmus, a demokrácia, a nemzeti szuverenitás jelszavával tálaltak. A szocializmus elleni harc formái ma nagyon sokfélék, de tartalmuk mindig ugyanaz. Ezért ma fontos feladatunk az ideológiai munka fokozása, a tudományos szocializmus megvédése, helyes magyarázata és gyakorlati érvényesítése. Sabolčík rámutat, hogy a demokratikus szocializmus elmélete a gazdasági életre is kihatott. Az elmélet hirdetői tagadják a szocialista állam szerepét az ország gazdasági életében. Az interjú további részében Sabolčík elvtárs válaszolt arra a kérdésre, mit tart ma a legfontosabb társadalmi-politikai feladatnak. Szavai szerint elsődleges feladatunk a közömbösség megszüntetése, a helyzet megjavulásának pedig alapvető feltétele a munkafegyelem és munkaerkölcs megjavítása. Ez az egyedüli út, amely kivezet a mai helyzetből. A továbbiakban rátért a gazdasági problémák részletes elemzésére. Elmondotta, hogy a CSKP Központi Bizottságának következő plénuma is gazdasági kérdésekkel fog foglalkozni. Még nem áll rendelkezésünkre a tanácskozás alapanyaga, de mindnyájan érezzük és tudjuk, mi gazdasági életünkben a legfontosabb teendő. Azt is tudjuk, hogy a plénum határozataival nem oldhat meg minden kérdést. Célja az lesz, hogy irányelveket adjon a pártés gazdasági szerveknek, s megszabja a párt gazdasági politikájának legfontosabb feladatait. Véleménye szerint elsősorban a mai gazdasági fejlődés pozitív oldalainak megerősítéséről lesz szó. Folytatni kell gazdaságunk strukturális átépítését, fejlesztenünk kell a közszükségleti ipart, a vegyipart és a feldolgozó ipart. A párt gazdasági politikája arra irányul majd, hogy fokozatosan konszolidáljuk a piacot, a beruházási építkezéseket és végül a külső gazdasági kapcsolatokat és a fizetési mérleget. Nem elegendő, az általános bírálat. Ez a legkönnyebb, hisz ezt nálunk mindenki tudja. Sokkal értékesebbek a konkrét javaslatok, a gyakorlati lépések. A dolgozók törekvését a hatékonyság növelésére kell összpontosítanunk. Helyesen jártunk el, amikor a múltban feladatként tűztük ki az állóalapok jobb kihasználását. Nem voltunk azonban következetesek, nem tanulmányoztuk mit jelent ez a feladat, milyen feltételeket kell teremtenünk teljesítése érdekében. Nein érdekelt például, hol szerezhetnek az üzemek további nyersanyagokat, hogyan értékesítik termékeiket. Mellőztük azt a kérdést, vajon célszerű-e az állóalapok kihasználása ott, ahol a termelés nem hatékony. És a munkaerők kérdésének sem szenteltünk kellő figyelmet. Ebből láthatjuk, hogy egy lényegében helyes határozat a gyakorlati problémák egész láncolatát váltotta ki, melyeket azonban az üzemek és gyárak sok esetben nem tudtak megoldani. Tudjuk, hogy a harmadik ötéves terv azzal számolt, hogy a népgazdaság egyensúlyát éppen az állóalapok jobb kihasználásával, a munkaerők átcsoportosításával és az új technika bevezetésével érjük el. Tudjuk, hogy az állóalappal kapcsolatban kitűzött feladatokat nem teljesítettük, és nem is teljesíthettük, mivel az anyagi és anyagellátási kapcsolatokban nem teremtettük meg a kellő feltételeket. Ez azt bizonyítja, hogy minden tervben számolni kell a felmerülő problémákkal. Így a vegyi- és gumiiparban az egyes termékeket feldolgozó üzemek hiánya mutatkozott, a papír- és celltilóziparban pedig a kapacitás kihasználatlanságának oka a legtöbb esetben az elavult gépi berendezés. A konfekciós iparban, különösen a cseh országrészekben a kapacitás jobb kihasználását a munkaerőhiány gátolja. Ugyanez a helyzet a gépipari vállalatokban. Egyes ágazatokban a nyersanyaghiány akadályozza a termelést. Ebből azt láthatjuk, hogy az egyes ágazatoknak megvannak a sajátos problémái, melyeket figyelembe kell vennünk az általános követelmények megszabásánál. A múltban nem teremtettük meg kellő mértékben, egyes esetekben pedig egyáltalán nem a gazdasági tervek következetes- teljesítésének feltételeit. A múlt drágán megfizetett tapasztalatai azt bizonyítják, hogy párt és az állam gazdasági programja nem lehet felemás, nem tűzheti ki csupán a célokat, hanem ki kell dolgoznia a célok megvalósításának útját, eszközeit és módszereit. Ellenkező esetben a célok megvalósíthatatlanok, aminek kedvezőtlen társadalmi, politikai következménye van. A megvalósíthatatlan jelszavak és tervek ellentmondásos hatást váltanak ki, demoralizálják a dolgozókat, csökkentik a fegyelmet és a munkaerkölcsöt. Továbbra is nagyon súlyos gazdasági probléma marad az állóalapok kihasználásának kérdése. Mi a nézete Sabolčík elvtársnak e problémáról? Sabuičík: Az utóbbi években a statisztika szerint jelentősen növekedtek az állóalapok. így 1955-ben a termelőágazat dolgozóira fejenként 17 000 korona értékű gép jutott. 1968-ban már 47 500 korona értékű gép. A munkatermelékenység azonban a termelési ágazatban csak 1,6-szorosára emelkedett. Az állóalapok aránylag gyors növekedése, az aránytalan munkaerőszükséglet, valamint a gépek és a munkaidő rossz kihasználása népgazdaságunk hatalmas tartalékát jelenti, melyet eddig egyáltalán nem használtunk ki. Ehhez még hozzájárul a sok befejezetlen építkezés, mivel ezáltal a társadalmi munka jelentős részét befagyasztjuk. Milyen összegről van szó? M. Sabolčík: Több mint 100 milliárd koronáról. A helyzet okát jól ismerjük. Feladatunk ezért az lesz, hogy gyorsan kidolgozzuk a megoldását. További problémát jelent a hatékonyság hiánya a nyersanyag és anyagkészlet kihasználásában. Országunk csaknem valamennyi fontos nyersanyagból behozatalra szorul, s közben ezeket a legkevésbé hatékonyan használjuk föl. A szénfejtésben, a villanyenergia termelésben, a cement- és acélgyártásban az európai országok között az első helyeken vagyunk. így tehát Csehszlovákia nagy termelési erőforrásokkal rendelkezik. Nem lehetünk azonban elégedettek azzal, ahogyan ezeket a forrásokat kihasználjuk. Csehszlovákia a termelésben ' kétszer, sőt háromszor több. energiát és acélt fogyaszt, mint az iparilag fejlett országok. Ebből az következik, sokat kell tennünk, hogy legalább nagyjából olyan eredményeket érjünk el, mint más országok. Ez okozta, hogy nagy beruházásokat eszközöltünk a termelésben, és ezzel arányosan emelkedett a beruházások részaránya. Ez a részarány nálunk 60 százalék, míg az iparilag fejlett országokban 35—40 százalék. Az utóbbi két három évben némileg javult a helyzet, de nem olyan mértékben, hogy ezt a problémát megoldottnak tekinthetnénk. Nem törődhetünk bele például abba, hogy a lakásépítésben nagyon lemaradtunk a többi európai ország mögött. 1962-től állandóan csökken a felépített lakások száma Térjünk vissza a termelés anyag- és alapszükségleteihez. M. Sabolčík: A fejlődés azt mutatja, hogy nem tudunk jól gazdálkodni azzal sem, amit termelünk. Ügy gondolom, hogy az anyag felhasználásának folyamatát a lehető legrövidebb időn belül felelősségteljesen át kell gondolnunk. Ellenkező esetben nagyon bonyolult helyzetbe kerülhetünk. A termelés növekedése akkor, amikor nagyok az anyagigényeink, nem oldja meg gazdasági nehézségeinket, sőt ellenkezőleg az egyensúly hiánya magasabb szinten mutatkozik meg, s ezáltal megoldása egyre nehezebbé válik. Megállapíthatjuk, hogy úgy mint 1967-ben, 1968ban is az ipar teljes jövedelmének növekedését kizárólag a termelés mennyiségi növekedésével értük el. A termelési fogyasztás részarányának fejlődése azonban negatívan befolyásolja a bruttó jövedelmet. A gazdasági eszközök rendszere a termelési fogyasztás csökkentésére sem befolyásolta pozitívan a fejlődést. Mindez természetesen befolyással volt kivitelünk hatékonyságának relatív csökkenésére. A becslések szerint az utóbbi 10—14 év alatt hatékonysága 25—33 százalékkal csökkent. így tehát nem elégíthet ki az, hogy 1965 —68-ban bizorfyos mértékben fokozódott a termelés növekedésének üteme. Ezt a növekedést elsősorban az tette lehetővé, hogy 1962—64-ben amikor a gazdaság lényegében stagnált, bizonyos tartalékok gyűltek össza Ezek a tartalékok az 1965—67-ben üzembe helyezett állóalapok növekedésével alakultak ki. Az állóalapokat azonban nem használtuk ki jobban. Az 1967. és 1968. évektől eltérően, amikor a piac egyensúlyát részben a szocialista tábor országaiból aktíváink kimerítésével oldottuk meg, ebben az évben, de különösen jövőre már nem számolhatunk ilyen mértékben ezekkel a forrásokkal. Ezekben az években ezenkívül fellendült a termelés növekedése, a népgazdaság növekedését azonban bizonyos fokig befagyasztották a tartalékok és a befejezetlen termelés, amit szintén figyelembe kell vennünk. Ezeknek és más tényeknek az ismerete már lehetővé teszi, hogy normális nyugodt munka mellett megtaláljuk a helyes kiutat, megtaláljuk országunk nagy gazdasági erejét, kihasználjuk műszaki értelmiségünk szaktudását, és munkásosztályunk munkájának nagy erőforrását. Milyen más kérdések függnek össze e feladatok megoldásával? M. Sabolčík: Az irányítás és az intézményes jellegű kérdések nagyon fontosak. A gazdasági reform sikeres megvalósítása és az intézményes jellegű kérdések helyes megoldása kérdésében két feltételt kell megteremtenünk. Elsősorban konszolidálnunk kell a politikai viszonyokat, másodsorban a párt vezetésével kell megoldanunk ezeket a kérdéseket. Ellenkező esetben újból hibákat követnénk el, szélsőségekbe eshetünk. Itt az ideje, hogy az ilyen bonyolult társadalmipolitikai kérdéseket a felelős gárf- és állami szervek oldják meg. Észre kell vennünk azt, amit a közelmúltban nem akartunk meglátni — a gazdasági politika és az irányítás gazdasági struktúrája, valamint az egész irányítási rendszer összefüggését. Ezekről a kérdésekről a gazdasági reformról folytatott vitával kapcsolatban nagyon sokat írtunk. A vitában sok okos és sok téves nézet hangzott el, és sajnos, sok téves dolgot is elkövettünk. Ezt most helyre kell- hoznunk. A párt gazdasági politikájáról beszélünk. Gyakran azonban a párt gazdasági politikáját csak úgy értelmezzük, mint a kormány irányelveinek jóváhagyását. A párt gazdasági politikájának szerves része az irányítási rendszer, mely eszköze a párt népgazdasági céljai sikeres megvalósításának. Az irányítás módszereinek és az intézményes jellegű kérdéseknek teljes összhangban kell állniuk ezekkel a kérdésekkel. A szocializmus építése fokozott igényeket támaszt a gazdasági irányítással, a központi irányítással, és az úgynevezett jövedelmezőségi rendszeren alapuló szférával szemben is. Az olyan reform, mely gyengíti az irányítás hatékonyságát, csak bonyolítja a helyzetet. Más az irányítás egyes fokán a felelősség és munkamegosztás kérdése. Az irányító szervek, semmilyen szinten sem tölthetik be csupán a tanácsadó ajánló vagy kérő szerepét. A korszerű irányítási rendszer riem ismeri az ilyen irányító szerveket. Megegyeztünk abban, hogy ez túl nagy fényűzés lenne, amit senki sem engedhet meg magának. A gazdasági reform fokozott igényeket támaszt az üzemi és üzemek feletti irányítással, valamint a gazdaság központi irányításával szemben. Amikor a reformról beszélünk, az irányítás gazdasági hatékonyságának növelésére gondolunk, és nem a dolog adminisztratív, bürokratikus részére. Ezt azért mondom, mert a gazdasági reformmal kapcsolatos kérdések megoldásánál nálunk egyesek arra törekedtek, hogy felszámolják a központot, mintha ez akadályozná a szocialista államban a gazdaság irányítását. Nem értették meg a reform alapvető gondolatát és tévesen értelmezték a szocialista gazdasági központ funkcióját. Számos szocialista ország gyakorlata és tapasztalata a gazdasági reformmal aat mutatja, hogy a népgazdaság tervszerű központi irányításának helyes összehangolása a piaci kapcsolatok aktív szerepével növeli a központi irányítással szemben támasztott gazdasági igényeket. A központi irányításnak a gazdasági feltételek meghatározásával kedvező feltételeket kell teremtenie a párt gazdasági politikája által kitűzött célok teljesítéséhez. A gazdasági irányítás rendszerében előbb lelepleződnek a központi szervek tévedései, mivel a fogyasztók piaca, amint ezt a mai helyzet is mutatja, nagyon aktívan befolyásolja a népgazdasági tervet, pontosítja és időben kiigazítja. Mindezt ma már tudjuk. Ezért azok a hangok, melyek szerint azáltal, hogy felül akarjuk vizsgálni az egyes elhamarkodott következtetéseket, az adminisztratív bürokratikus módszerekhez térünk vissza, ahhoz a politikai kampányhoz tartoznak, mely az ötvenes évek visszatérését jósolgatja. Nem érthetünk viszont egyet azokkal a nézetekkel sem, melyek a mai gazdasági hibák okát kizárólag a gazdasági reformban látják. A hibák gyökerét a múltban hozott helytelen politikai és gazdasági intézkedésekben is keresnünk kell. Nagyon káros lenne, ha az ilyen nézetek hatása alá kerülnénk. A gazdasági reform szükséges, kisebbnagyobb változásokkal valamennyi szocialista országban végrehajtják. Úgy ahogy szükségessé vált a gyors átmenet az extenzív fejlődéstől az intenzív fejlődéshez, ugyanúgy, elkerülhetetlen az átmenet a régi adminisztratív irányításból a gazdasági irányításba. Ellenkező esetben társadalmunk megbénulna, gazdaságilag lemaradna. A párt bizonyára józanul mérlegeli majd, hogy mi a jó és mi a rossz a gazdasági reformban. Feladatunk, hogy a gazdasági irányítást megtisztítsák a deformációktól, az elhamarkodott intézkedésektől, biztosítsuk a központnak azokat a jogait, melyek a termelőerők szocialista tulajdonának és a korszerű gazdasági rendszernek körülményei között megilletik. Ugyancsak feladatunk a jogok és felelősség helyes elosztása, a névtelenség kiküszöbölése az irányításból, hogy ne mondhassák, hogy ezért vagy azért a párt és a kormány felelős, hanem azt, hogy ezért a miniszterelnök, a miniszter, a főigazgató, az üzemigazgató, a mester, stb. felelős. A gazdasági kérdések megoldásához szükséges a nemzetközi feltételek megteremtése is. Természetesen minket elsősorban a szocialista országukkal való együttműködés érdekel. M. Sabolčík: Nem mondok semmi újat, amikor leszögezem, hogy olyan kis országnak, mint Csehszlovákiának létérdeke, hogy elmélyítse együttműködését a szocialista országokkal, elsősorbari is a Szovjetunióval. Ostobaság volna a gazdasági fejlődés más koncepciójára gondolni. A mai világban, amikor oly szigorúan gazdálkodnak az úgynevezett stratégiai nyersanyagokkal, és a kapitalista hatalmak szükség szerint azokat a nyersanyagokat sorolják a stratégiai nyersanyagok kategóriájába, melyekkel függővé tehetik a kis országokat, olyan szocialista országnak, mint Csehszlovákia vajmi csekély esélye lenne az önálló szocialista szabad fejlődésre. Ma a csehszlovák népgazdaság nyersanyagellátásának és a feldoigozó ipar termékei értékesítésének problémáját a szocialista társadalom rendszere keretében oldjuk ineg. Ezzel kedvező gazdasági és politikai feltételek alakulnak ki a gazdasági stabilizációhoz. Biztonságérzetet ad a jelenben, és biztosítékokat ad a távlati fejlődéshez gazdasági együttműködésünk a szocialista tábor országaival, különösen a Szovjetunióval. Ezzel semmiképp sem utasítjuk vissza a tudományos-műszaki együttműködést más országokkal az egyenrangúság elve alapján. Gazdasági együttműködésünknek ezeket a politikai szempontjait meg kell magyarázni és hangsúlyozni kelL Napjaink időszerű politikai és gazdasági kérdései