Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-25 / 277. szám, kedd

Az amerikai és a szovjet küldöttség újabb munkaülése Helsinkiben nétiány sorban A saigoni rendszer nem indít vizsgálatot rVietnami Lidice 7' ügyében Helsinki — Az amerikai és szovjet küldöttség hétfőn újból találkozott. A harmadik mun­kaülés színhelye az amerikai nagykövetség volt. Nem hivata­los jelentések szerint az Egye­sült Államok azt javasolta, hogy a két küldöttség hetente há­romszor tanácskozzék. A szov­jet fél még nem foglalt állást a javaslattal kapcsolatban. Az ülés több mint két óráig tartott. Először volt jelen Llevellyn Thomson, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete. A következő találkozó szerdán lesz. A hivatalos tanácskozásokon kívül a két állam küldöttsége különféle fogadásokon és ren­dezvényeken is találkozik. Ilyen alkalom volt Kekkonen elnök múlt héten adott fogadá­sa is. Egyes ilyen akciókra né­hány újságírót is meghívnak, de itt sem sikerül bővebb in­formációkat szerezniük magáról a tárgyalásról. Angol megfigyelők vélemé­nye szerint a helsinki tárgya­lások első menete e hét végén, vagy a következő hét elején ér véget. A második menet — né­zetük szerint — januárban vagy februárban más európai város­ban, valószínűleg Bécsben lesz. A tárgyalások eddigi ered­ménye megnyugtató. Helsinki­ben állítólag megállapodtak a tárgyalások második meneté­nek napirendében és más ügy­rendi kérdésekben. Valószínű­nek tartják azonban, hogy az amerikaiak utólag más, olyan kérdések napirendre tűzését is kérhetik, ami jelenleg veszé­lyeztethetné a tárgyalások si­kerét. Az angol külügyminisztérium nagy figyelemmel kíséri a hel­sinki tárgyalást. Nem tartják ugyanis kizártnak azt a lehető­séget, hogy az Egyesült Álla­mok olyan megállapodást köt­het, amely nem venné figye­lembe Nagy-Britannia érdekeit. Izrael nem mond le A MEGSZÁLLT TERÜLETEKRŐL Harcok a Szuezi-csatornánál Kairó — Vasárnap este egy különleges egyiptomi alakulat átlépte a Szuezi csatornát és megtámadott egy izraeli tankot — jelentette be egy katonai szóvivő Kairóban. Hétfőre virradó éjjel izraeli repülőgépek négy ellenséges hadállást bombáztak a Szuezi­csatorna nyugati partján. Tel Aviv-i szóvivő szerint ez volt az egyik legnagyobb izraeli légi­támadás az 1967. évi háború óta. A szóvivő szerint valameny­nyi izraeli repülő visszatért tá­maszpontjára. jordánia megszállt területén, Dzsaninában a rendőrség raz­ziát hajtott végre. Amikor be akart hatolni az egyik házba, a lakók tüzet nyitottak a rend­őrökre. Két arab életét vesztet­te, két rendőr megsebesült. Golda Meir izraeli miniszter­elnök megerősítette, hogy Iz­rael nem hajlandó kiüríteni a megszállt arab területeket, mint ahogy ezt a Biztonsági Tanács határozata követeli. Kijelentet­te, hogy Jeruzsálem fölött már sohasem fog lengeni jordániai zászló, és biztonsági okokból Izrael más területeket sem ad­hat vissza. Egy amerikai tele­víziós társaságnak adott Inter­jújában azt mondta, hogy Iz­rael minden bizonnyal meg­nyerne egy esetleges újabb há­borút. Szavai szerint a palesz­tinai partizánok tevékenysége veszélyes, de nem komoly prob­léma. Nyilatkozott a közel-keleti helyzetről Abdal Muhszin Abu Nur, az Arab Szocialista Unió végrehajtó bizottságának tagja is. Kijelentette, hogy az Izrael elleni harc hosszú lesz, de az arab nemzetek harca az Egye­sült Államok közel-keleti érde­keltsége ellen sikeres lesz, mi­vel Amerika nyíltan megmutat­ta, hogy az arabok ellensége, és teljes mértékben támogatja az izraeli agressziót. A francia kormány közölte az Egyesült Államokkal és az Egyesült Arab Köztársasággal, hogy a négy nagyhatálomnak a közeljövőben össze kell ülnie a közel-keleti helyzet megvitatá­sára — közli az Al Ahram. Franciaország tudatta az Egye­sült Államokkal, ne várjon vá­laszt Egyiptomtól a közel-keleti válság megoldására tett leg­utóbbi javaslatára. Michael Rohan védője felszó­lította a bíróságot, mentse fel a vád alól védencét, aki augusz­tus 21-én felgyújtotta Jeruzsá­lemben az Al Aksza mecsetet. A védő szerint Rohan beteg és nem beszámítható. Amennyiben a bíróság bűnösnek nyilvánítja Rohant, 44 évi börtönbüntetésre ítélhetik gyújtogatásért és szent helyek gyalázásáért. Az Egyesült Arab Köztársaság közölte az Arab Ligával, hogy kapcsolatba lépett a Közös Piac tanácsával abból a célból, hogy megállapodást kössön a tagálla­mokkal folytatandó gazdasági együttműködésről — jelenti az Al Ahram. Négy arab ország: Tunézia, Marokkó, Algéria és Libanon már kötött hasonló megállapodást a Közös Piaccal. I. G. MAURER román minisz­terelnök Harold Wilson brit kormányfő meghívására Corne­liu Manescu külügyminiszter kí­séretében tegnap Londonba ér­kezett. A háború után első íz­ben látogat román kormányfő Nagy-Britanniába. A KAIRÓI AL AKHBAR hétfőn interjút közölt dr. Ladislav No­vakkal, hazánk kairói nagykö­vetével. Az interjú Csehszlová­kia jelenlegi politikai helyzeté­vel foglalkozik s hangsúlyozza Csehszlovákiának a szocialista táborhoz való tartozását és a Szovjetunióval folytatott együtt­működését. BRAZZAVILLE BEN hétfőn egy rendkívüli forradalmi bíróság halálra ítélte azokat az össze­esküvőket, akik november 9-re virradó éjszaka államcsínyt kí­séreltek meg. Dr. MATEJ LOČAN, az SZSZK iskolaügyi minisztere ötnapos hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett. A szlovák miniszter az iskolaügy fejlődését és tapasz­talatait tanulmányozza a Német Demokratikus Köztársaságban. KRASZNODARBAN a KGST országos képviselői a repülőgé­peknek a földművelésben tör­ténő használásáról tárgyalnak. A tanácskozáson Bulgária, Ma­gyarország, az NDK, Mongólia, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia szakemberei vesznek részt. GUSTÁV HEINEMANN nyu­gatnémet elnök négynapos hi­vatalos látogatásra Amszter­damba érkezett. Az elnököt Scheel külügyminiszter kíséri. PAUL HARTLING dán külügy­miniszter egyhetes hivatalos lá­togatásra a Szovjetunióba uta­zott. Hartling Gromiko külügy­miniszterrel és Koszigin minisz­terelnökkel fog tárgyalni. A KREMLBEN ma nyílik meg a Szovjetunió kolhozainak har­madik kongresszusa. Moszkvá­ban nagy jelentőséget tulajdo­nítanak az események. A kong­resszuson számos külföldi kül­döttség is részt vesz. A cseh­szlovák küldöttséget Koloman Botfa miniszter vezeti. A SVÁJCI KORMÁNY tegnap bejelentette, hogy aláírja az atomsorompó-szerződést. Eddig már több mint 90 ország írta alá a szerződést. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének ülése Moszkva — A moszkvai Kremlben hétfőn megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének ülése, ame­lyen megtárgyalják az atomso­rompó-szerződés ratifikálását. A szovjet kormány nevében az ülésen Andrej Gromiko kül­ügyminiszter mondott beszédet. M //' Saigon — A saigoni hadügyi minisztérium tegnap jelentette, hogy a dél-vietnami hatóságok nem indítanak újabb vizsgála­tot a Song My községben vég­rehajtott tömegmészárlás ügyé­ben. A minisztérium utalt arra, hogy a polgári hatóságok egyetértenek a hadügyminiszté­rium szombati nyilatkozatával, amely szerint a Song My-i har­cokban csak 20 polgári személy vesztette életét és a többi ál­dozat partizán volt. Az amerikai katonák tanú­vallomása az ellenkezőjét bizo­nyítja. Az első hadműveleti körzet parancsnoka nem tesz eleget Thleu elnök utasításá­nak és nem folytatja az ügy kivizsgálását. Hoang Xuan La m tábornok megelégedett azzal, hogy a régi adatok alapján összeállított Jelentést elküldte Thieu elnöknek. A védtelen földművesek, nők és gyermekek tömeges lemé­szárlásáról szóló hírek világ­szerte nagy felháborodást kel­tettek. Az angol sajtó, rádió és televízió is nagy figyelmet szentel a borzalmas esemény­nek. A közvélemény felháboro­dása arra kényszerítette Ste­wart angol külügyminisztert, hogy vasárnap egy tv-interjú­ban kijelentse: az angol kor­mány elhatárolja magát e ke­gyetlenségektől. Azt követelte, hogy vizsgálják ki az ügyet, de ugyanakkor azt mondta, hogy ezek az embertelenségek nem jelentik azt, hogy az ame­rikaiak rossz ügyért harcolnak Vietnamban. Harcok Saigon környékén Dél-Vietnamban a harci cse­lekmények a Saigon és a kam­bodzsai határ közti területre összpontosultak. A legnagyobb harcok a Dau Tieng melletti kaucsukültetvényeken voltak. Harcok voltak a Bu Prang-i amerikai támaszpont környékén is. Az amerikai parancsnokság bejelentette, hogy az utóbbi na­pokban csökkent a hazafias erők által az amerikai hadállá­sok ellen indított támadások száma. Még hétfőn csak két ízben bombázták a DNFF alaku­latai,. az elmúlt hetekben na­ponta átlagosan 20 amerikai és saigoni hadállás ellen intéztek légitámadást. Yan hadseregtábornok, a Fü­löp-szigeti hadsereg vezérkari főnöke bejelentette, hogy ez év december 20-ig kivonják Dél-Vietnamból a Fülöp-szigeti csapatokat. Az 1500 főnyi Fü­löp-szigeti egységek több mint három évig voltak Vietnamban, annak ellenére, hogy közvetle­nül nem vettek részt a harcok­ban, 9 Fülöp-szigeti katona éle­tét vesztette, 60 megsebesült. Fülöp-szigetek az első or­szág, amely kivonja valamennyi csapatát Vietnamból. A chilei kommunisták kongresszusa Santiago — Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára a párt vasárnap megkezdődött kong­resszusán az elkövetkező fela­datokról beszélt. Kijelentette, hogy a hatalom kérdését Chilé­ben az érdekelt társadalmi osz­tályok szempontjából kell meg­oldani és mély átalakulásokra van szükség a társadalomban. Az összes baloldali párt képvi­selőinek a jelenlétében Jtang­súlyozta, hogy a baloldalnak közös elnökjelöltet kellene in» dítania a jövő évi elnökválasz­tásokon. Corvalan rámutatott arra is, hogy a Jelenleg ural­mon levő Kereszténydemokrata Párt reformista és álforradalml politikája teljes mértékben cső­döt mondott. Az országban je­lenleg egységbe tömörülnek a reakciós erők annak érdekében, hogy megakadályozzák a bal­oldal összefogását, ugyanis nem zárják ki egy államfordulat le­hetőségét sem. Befejeződött a „Földközi-tenger 70" értekezlet Palermo — Vasárnap este Palermóban befejeződött a Földközi-tenger mentén fekvő országok önrendelkezéséről és fejlesztéséről, valamint e te­rület haladó erőinek szorosabb együttműködéséről tárgyaló két­napos értekezlet. Az értekez­letről nem adtak ki közle­ményt, de ismeretes, hogy vala­mennyi küldött hangsúlyozta a földközi-tengeri országok kül­detését és jelentős szerepét az arab országok és Nyugat-Euró­pa között. Az olasz küldöttség követelte valamennyi NATO-tá­maszpont megszüntetését és az amerikai hatodik flotta kivoná­sát a Földközi-tengerről. Az Al Fatah szervezet küldöttje klje­lentette, hogy a palesztinai par­tizánok nagy károkat okoznak Izraelnek és az Al Fatah tovább akarja folytatni ezeket az ak­ciókat. A görög küldöttség ve­zetője bizonyítékokat sorolt fel arról, hogy az amerikai kor­mány támogatja a görögorszá­gi katonai rezsimet. 1969. I. 25. (Folytatás a 2. oldalról) RABAT tehát színvallás is lesz. A marokkói fővárosban az arab államfőknek meg kell ha­tározniuk az új politikát, s hozzá kell járulniuk megvalósí­tásához; ha csak nem akarnak Burgiba tunéziai elnök elszige­telődési politikájához csatla­kozni. De erre kevés a kilátás: azok az országok, amelyek egyébként Amerikához igen kö­zel állnak, saját népeik előtt nem vállalhatják, vagy leg­alábbis nyíltan nem, hogy meg­tagadják a közös erőfeszítésben való valamilyen részvételt. Vi­lágosan mutatta a helyzet ilyen alakulását az is, hogy a vé­delmi tanács — az Arab Liga történetében először — egyhan­gúlag megbélyegezte az Egye­sült Államokat Izrael konok és egyoldalú támogatása miatt. Az arab országok közvélemé­nyére mély hatást gyakorolt az amerikai Phantom-gépek leszál­lítása Izraelnek és az, hogy amerikai állampolgárok szolgá­latot teljesíthetnek az Izraeli hadseregben. (Idézet a Gumhu­riából: „Ezentúl ki vagyunk té­ve annak, hogy amerikai piló­ták amerikai Phantomokról amerikai bombákat dobnak ránk. Csak annyi a különbség, hogy a gépekre Dávid-csillagot festettek. Valófában Amerika ellenséges magatartást tanúsít ellenünk és részt vesz az elle­nünk folyó agresszióban." i A KHARTÜMI csúcsértekezlet óta eltelt két esztendő megmu­tatta, hogy a politikai megol­dás reménye fokozatosan el­enyészik. Izrael, úgy látszik, még mindig nem józanodott ki győzelmi mámorából és nyíltan folytatja expanzív politikáját. Bekebelezte Jeruzsálem arab óvárosát, izraeli igazságszolgál­tatást vezetett be a megszállt szíriai területen és a gazai öve­zetben, kibucokat, katonai-me­zőgazdasági telepeket szervez a Jordán nyugati partvidékén, s mindent megtesz, hogy minél több arab lakost távolítson el a megszállt területekről. Az el­lenállókkal szemben kollektív megtorlást alkalmaz, több ezer lakóházat, egész falvakat rom­bolt le, és most legutóbb Daján bejelentette, hogy a gazai öve­zetben az ellenállók családjai­nak nemcsak otthonait, hanem narancsültetvényeit is elpusz­títják. A Biztonsági Tanács 1967-es határozatát Izrael elutasította és továbbra is a közvetlen tár­gyalások követelésével akadá­lyozza meg a konfliktus rende­zését. Kairóban emlékeztetnek arra is, hogy Izrael mindent megtett a két, illetve a négy nagyhatalom közel-keleti tár­gyalásainak megtorpedózására és eleve kijelentette, hogy eset­leges határozataikat nem fogja figyelembe venni. Nixon elnök megválasztása előtt elküldte megbízottját, Scrantont a Kö­zel-Keletre: megígérte, hogy az amerikai politika „méltányos éš kiegyensúlyozott" lesz. Nem lett semmi ebből az ígéretből sem. Az amerikaiak egyoldalúan Iz­raelt támogatják, pénzzel és fegyverrel, s diplomáciai sakk­húzásokkal is. Az egyik legte­kintélyesebb egyiptomi publi­cista Hejkai, az Al Ahram fő­szerkesztője legutóbb arról írt, hogy az amerikaiak ún. javas­latai nem mások, mint az Iz­raelt támogató taktika láncsze­mei. Elhangzottak már hétpon­tos, tizennégy pontos, tízpontos amerikai javaslatok — a szer­zők személye és a pontok szö­vegezése változott ugyan, de a lényeg mindig ugyanaz maradt: alájátszani Izraelnek, segíteni tételeit, megbontani az arabok közös frontját. Vagyis az időt húzni Izrael javára. Az EAK kénytelen volt sorra elutasítani ezeket az Izrael-párti indítvá­nyokat, mert nem fogadja el az igazságos és tisztességes béke helyett a rákényszerített diktá­tumot, a területrablást, s mert nem hajlandó arra sem, hogy az Egyiptomnak felkínált kü­lön rendezést elfogadva sorsuk­ra hagyja szíriai és jordániai szövetségeseit, valamint a pa­lesztinai ellenállókat. Kairó véleményét így tudom összefoglalni: „Mivel a válság politikai megoldását Izrael és Amerika meggátolja, fel kell készülni a katonai megoldásra, a felszabadító háborúra, bármi­lyen áldozattal is járjon." Ezért kell Khartúm után Ra­batnak következnie. Ha nem si­kerül a közel-keleti konfliktus politikai rendezése, akkor nincs más hátra, mint a felőrlő háború. Erre kell mozgósítani az arab nemzet erőforrásait, s a döntő szót az államfőknek kell kimondaniuk. EZT a világos arab állásfog­lalást az izraeli és a nyugati sajtó megpróbálta elferdíteni. Rákapcsoltak arra a propagan­dára, hogy az EAK bezárja az ajtót a békés megoldás előtt, s hogy a háború esetleges fellán­golásáért az arabok lesznek fe­lelősek. A tények azonban mást mondanak. Az igazság az, hogy a politikai megoldás kapuja nem zárult be. Az EAK elfogad­ta a Biztonsági Tanács határo­zatát és kész megvalósítására. Izrael az, amely nem hajlandó erre, amikor elutasítja a hatá­rozat alapvető pontjának vég­rehajtását, megszálló csapatai­nak kivonását. A kapu nem zárult be végleg, de a rés igen szűk: és az ara­bok mind türelmetlenebbül kér­dezik, meddig kell még vár­niuk? A BT határozatáról 1967. november 22. óta nagyon sokat írtak és beszéltek, de végre­hajtására egy lépést sem tet­tek. Meg lehet érteni, ha az agresszió áldozatai mind kevés­bé bíznak az ENSZ-ben; a Biz­tonsági Tanács tekintélyében, a nagyhatalmaknak abban a ké­pességében, hogy érvényt tud­nak szerezni a világszervezet határozatának. Tudják, hogy amit erővel vettek ef tőlük, csak erő segítségével szerezhe­tik vissza. Nem azért igyeksze­nek megszilárdítani katonai erejüket, mert mindenképpen harcolni akarnak. Éppen ellen­kezőleg, békére vágynak, de ehhez erő kell: a politikai meg­oldás is csak akkor képzelhető el, ha Izrael elveszti erőfölé­nyét és ha így jobbnak látja csapatai kivonását. És szüksé­gük lesz az araboknak minden erejükre akkor ls, ha Izrael megakadályozza a politikai ren­dezést és újabb kalandba bo­csátkozik. Kairóban meg van­nak győződve arról, hogy Izrael és a mögötte álló imperializ­mus nem mondott le arról a szándékáról, hogy megdönti a haladó arab rendszereket. Szük­ségesnek tartják tehát az arab összefogást. Ezért mennek el Rabatba. Remélik, hogy a ta­lálkozóra a többiek is elmen­nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom