Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-23 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

Ha a lábát köszvény szaggatja... Ŕ reumát nem szabad elhanyagolni • A torokgyulladás is komoly betegség • 5 millió elmulasztott munkanap • 1 milliárd korona kiadás • Minden második ember reumás Nem véletlen, hogy a világ 47 országának 2000 tudósa néhány héttel ezelőtt éppen Prágában adott egymásnak találkát a reumatológusok kongresszusán. Dr, FRANTIŠEK LENOCH professzor, a kongresszus elnöke szerint erre a megtiszteltetésre a reumatológiában elért hagyományos eredményeink alapján jogot formálhatunk. Hiszen a prágai Károly Egyetem egyik tudósa SIGISMUNDUS ALBICUS - a morvaroszági Uničov szülöttje - már a XíV. században behatóan foglalkozott a köszvénnyel, csúzzal és a többi reumás betegséggel. Tudományos munkáit a prágai Egyetemi Könyvtár ma is őrzi. Dr. Lenoch professzorhoz, a prágai Reumatológiai Kutatóintézet igazgatójához — akinek nevét a köszvény, illetve a reuma gyógyítása terén elért évtizedes sikerek folytán nemzetközi vonatkozásban is nagyrabecsülik - néhány kérdéssel fordultunk. • Mióta ismerik a reumát és milyen betegségről van szó? — Már a neantler-völgyi ember csontjain felfedezték e betegség nyomait. Nem egy egyiptomi múmia izületein szintén felismerhetők a reuma jelei. És hasonló leletekre bukkantak a régi Rómában is. Természetesen az őskori orvosok — közöttük Hippokratis is ismerte a kór okát, és fűzfalevelek főztével gyógyította. Ma az orvosok a reumatikus megbetegedéseket két csoportba osztják. Az akut, vagyis a heveny és a krónikus megbetegedésekre. Az akut reuma rendszerint nem más, mint izületi gyulladás, a krónikus reuma lehet gyulladásos eredetű, de degeneratív Jellegű is, és elsősorban az izületi porcokat támadja meg. • Bár a reuma csupán fájdalmas, de nem halálos, a betegek nyilván nem is sejtik, hogy jobban tennék, ha minden esetben orvoshoz fordulnának... — Ez sajnos így igaz. Többnyíre elhanyagolják a bajt és csak akkor ébrednek tudatára komoly betegségüknek, amikor az orvos már nem sokat tehet. Vannak, akik azt hiszik, hogy önsegéllyel is meggyógyulnak. Borogatásokkal és acilpirinnel talán sikerül egy időre tomOrvostudomány pítani a fájdalmakat, de ez csupán látszat. A kezdeti, eleinte enyhe fájdalmak idővel erősödnek. Az eredmény az ízületek eltorzulása, megmerevedése ... B Mi a reumatikus láz

P — A reumatikus láz ennek a kórnak egyik legveszélyesebb válfaja. Különösen a gyermekeket" és a serdülő ifjúságot veszélyezteti. A fertőző betegségek, többnyire a torokgyulladás vagy a légcsőhurut után marad vissza. A legkellemetlenebb, hogy ilyenkor kellő elővigyázatosság hiányában a fertőzést a család egészséges tagjai is megkaphatják. E betegség kísérő jelenségei gyakran — izületi fájdalmakban és a 40 fokos lázban mutatkoznak — a szívet sem kímélik. Az ifjúkori szívbaj a legtöbbször reumatikus eredetű. Látszólag ártatlan meghűléssel kezdődik, de nem egy esetben tragédiával végződik ... • Hogyan gyógyítható az izületi láz? — A legfontosabb, hogy a beteg idejekorán orvoshoz forduljon. Minden óra és minden perc döntő fontosságú lehet. Kutatóintézeteinkben szerzett tapasztalataink alapján állíthatom, hogy mindenkit kigyógyítottunk, aki idejében kérte a segítségünket és betartotta utasításainkat. • Megelőzhető ez a betegség? — 1952 óta minden tőlünk telhetőt elkövettünk a reumatikus láz megelőzése érdekében. Ezzel magyarázható, hogy míg azelőtt a lakosság 3 százaléka szenvedett reumás lázban, ma ez a kór egyre ritkábban fordul elő. Főleg azokat a pácienseket kísérti, akik már egyszer megkapták. Igen helytelenül járnak el azok a szülők, akik azt hiszik, hogy ha gyermekeik a reumatikus lázat megelőző anginából, vagy torokgyulladásból már felépültek, további gyógykezelésük feleslegessé vált. Az elővigyázatosság megkívánja, hogy a lábadozó páciens az angina után még legalább tíz napig gyógykezelésben részesüljön, de legalább is orvosi felügyelet alatt álljon. A torokgyulladás — noha sokan lebecsülik — nagyon komoly betegség. • Hogyan gyógyítják a krónikus reumát? — Ez a betegség ugyan nem szokta megtámadni a szivet, a fájdalmak a legtöbb pácienst mégis hosszú időre kirekesztik a munkafolyamatból. Különösen azokat, akik későn fordulnak orvoshoz. Olyan betegség ez, melynek a nyomait ugyan nem minden esetben sikerül teljesen eltávolítanunk, de ha idejében közbelépünk, a baj lefolyása gyógyszerekkel. gyógytornával, gyógyfürdőkkel lassítható, a fájdalmak pedig enyhíthetők. • Van-e mód a munkaképtelenek számának csökkentésére? — A reuma okozta gazdasági károk mármár ijesztő mértéket öltenek az egész világon. Hazánkban a reuma következtében mulasztott munkanapok száma évente 5 millióra rúg. A reumás betegek gyógykezelése, táppénze, nyugdíja, illetve rokkantsági illetéke évente több mint egymilliárd koronába kerül az államnak. Persze megfelelő intézkedésekkel a kedvezőtlen tünetek javarésze kiküszöbölhető. Csakhogy ... A reumatológia mint önálló szakma nálunk ugyanis még mindig nem foglalja el azt a helyet, mely a modern egészségügyben megilleti. Hazánkban a reumás betegeket egyéb lehetőség hiányában többnyire a belgyógyászaton kezelik, ahol nem részesülhetnek olyan gondozásban, mint ha külföldi mintára külön erre a célra reumatológiai klinikákkal rendelkeznénk. B Ezek után mi a legsürgősebb teendő? — A legsürgetőbb a bejáró (ambuláns) betegek részére a reumatológiai ambulanciák hálózatának a kiterjesztése az egyes járásokban. Ezenkívül a kerületi kórházakban reumatológiai szakosztályok létesítésére lesz szükség. Természetesen elengedhetetlen követelmény a reumatológusok és a fiirdőorvosok közötti szorosabb kapcsolat megteremtése is a betegek mielőbbi elhelyezése érdekében a fürdőhelyeken, ahol nagyobb a lehetőség gyógykezelésükre. • Kutatómunkájukban milyen eredményeket mutatnak fel? — A reumás betegségek terén végzett kutatómunka igen bonyolult. Ez a kór ugyanis a szövetekben játszódik le, melyeknek összetétele még mindig nem teljesen világos. Az utóbbi években ugyan sok mindenre fény derült, ám a kutatásokat megnehezíti a korszerű felszerelés és a személyzet hiánya. Ezenkívül a gyulladásos reumaláz minden embernél sajátos formában nyilvánul meg és a kísérleti állatoknál nem idézhető elő. Reumatológiánk azonban meglehetősen szerény lehetőségeink ellenére is nemcsak Európában, hanem az egész világon kimagasló helyet foglal el. • Mi a véleménye a pöstyéni kutatóintézetről. — Prágai és pöstyéni kutatóintézeteink színvonala lépési tart a világlejlődéssel. Mindkettőnek nagy fogyatékossága azonban korlátolt befogadóképessége. Az ágyak állandóan foglaltak. Ez a hiány megnehezíti a munkánkat. Tekintetbe kell vennünk, hogy lakosságunknak több mint a fele reumás betegségben szenved. M Mi a véleménye a reumatológusok legutóbbi prágai nemzetközi kongresszusáról? — A prágai nemzetközi tanácskozásokat a Pöstyénben megrendezett szimpóziumok eredményesen egészítették ki. A gyakori tapasztalatcsere ugyanis a mi szakmánkban elengedhetetlen követelmény. A tény, hogy a kongresszust Prágában rendeztük meg, sikereink elismerését jelenti a világ tudósai részéről. Felesleges hangsúlyoznom, hogy ez az elismerés valamennyiünknek igen jól esett. KARDOS MÁRTA Amíg a napfényes Szél utcában sorjáztam a lépést a Konvent utca felé, arra gondoltam, hogy itt Pozsonyban minden utca a politikai és szellemtörténet egy-egy fejezetét idézi. A Szél utcában lakott valamikor Jókai Mór és szomorú, hogy ez ideig még egy emléktábla sem hirdeti ezt a tényt az utókornak. Igaz, a Konvent utcában, a 13-as számú ház falán elhelyezett szürke tábla is inkább névsor, amely nem sugároz emlékőrző kegyeletet. Pedig 1803-tól ezen a helyen állt a pozsonyi evangélikus líceum, amely akkor a progresszivitás bástyája volt, mert a lutheri tanokat hirdető evangélikus egyház új és szép eszmékkel harcolt a Vatikán és a Habsburg-ház merev dogmái ellen. Ebben az egykori iskolában hatoltak be a tudomány titkaiba azok, akik liésőbb — az alma materben emberré érve — a szlovák nemzet történelmének kiemelkedő egyéniségei, korszakot formáló nagyságai lettek. Itt ismerkedtek meg a régmúlt korok kultúrájával, a görög és latin klasszikával, itt formálódott a štúri nemzedék, amely célul tűzte ki a szlovák nemzet szellemi és politikai felszabadítását. A szürke kőtábla Kollár, Palacký, Kuzmány, Braxutoris, Chalúpka, Štúr, Zoch, Holuby, Krčméry, Kalinčiak, Matuška, Miletič és Štefánik nevét őrzi, de az aranyfólia lekopott és a múltat kutató embernek az az érzése, hogy az utókor megfeledkezett azokról, akik a maguk módján, a maguk eszközeivel elsőkként szálltak síkra egy kis nép nemzeti-szellemi életének szabadságáért. A mai épület több mint 100 évvel ezelőtt — 1854—55-ben épült G. Bendl tervei szerint. A napóleoni Franciaországból elindult empire stílusa, amely egyiptomi és antik elemeket kompilált, akkor már egész Európában eltrejedt és e stílus egyedi jeleit, finom arányait és elegáns résztletformáit az épület a mai napig is megőrizte. Az ablakok homlokboltozata, az első emeleti mellvéd pártázata valóban gyönyörködteti a műértő szemlélőt és egy kissé feledteti a környező épületek — a háttér — kopott, elhanyagolt, szomorú látványát. Vigaszt csak az jelent, hogy itt működik a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete, tehát, hogy az épület továbbra is — a nemes hagyományokat megőrizve — a tudomány., a szlovák nemzeti kultúra szolgálatában áll. De ez az épület is hangsúlyozza azt a régóta ismételt kérdést, hogy miért nem helyezünk el a valóban történelmi nevezetességű épületek falain a múltat, a történelmet idéző emléktáblákat?! PÉTERFY GYULA Meggyőzés ismerik kérem Bódog Tóbiást? Nem? Bizony én sem ismertein, míg egy szép napon asztalomhoz nem jött, és jelentőségteljesen a szék támíájára nem nehezedett. — Szabad? — mormolta. Bólintottam. Letelepedett. Egy ideig hallgatagon nézte merengő bociszemével a poharamat, azután tekintetét táncoló ádámcsutkámra tapasztotta, melyen egy korty „Ezerjó"-t csúsztattam le. — Maga bort iszik? — kérdezte némi undorral. — Bort. — Veszélyes, nagyon veszélyes dolog — emelte fel ujját — az emberiség megrontója. Pedig itt van például a tea — mondotta, és nagyot kortyolt a csészéjéből. — Hallgasson rám, maga nem rossz ember, szimpatikus nekem. Már régóta figyelem — tette karomra a kezét —, ne igyon. A bor démon, hálójába csalja és követelődzik s nem tud többé ellenállni, nem tud... — ingatta nagy, bús fejét. — De én magát megmenteni — emelte rám tekintetét — Az első pohár a vég kezdete, hagyja itt — mondta és elhúzta a poharamat. — Gondoljon a gyermekeire! — Nincsenek gyermekeim. — A nejére. . . — Nincs feleségem. — Látja! — hördült fel diadalmasan mellemnek szegezve mutatóujját. — Már semmije sincs, mindenét elvesztette; maga a fertőben vonaglik, gurul a lejtőn, de én megmentem! Szemében különös fények gyúltak. Megragadta a csészéjét, és egy heves mozdulattal magába löttyintette a benne sötétedő italt. Tekintete elhomályosult. Erejét vesztve a szék támlájának dűlt ás révetegen bámult maga elé. — Én akartam, de hiába — suttogta. — Reménytelen eset . . — Poharamat lassan a szájához emelte és kortyolgatni kezdte a bort. — Elvonókúra . . . kényszerzubbony . .. rács... — motyogta a szavakat. Szempillái lecsukódtak. Feje mellére csuklott, és lassan lecsúszott a székről — az asztal alá. Meggyőzött. LUZSICZA MIKLÓS