Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-15 / 269. szám, szombat

Hét végi hírmagyarázatunk | Csak a cégtábla változott? Hosszú vajúdás után készült el Nelson Rockefellernek, Ni­xon elnök latin-amerikai különmegbízottjának sokáig szigorú titoktartással kezelt jelentése arról, milyen legyen az Egyesült Államok új politikája a nyugati világ forrongó földrészén. A Rockefeller-jelentés alapján dolgozta ki az Egyesült Államok elnöke új latin-amerikai politikáját, amelyet az elmúlt héten körvonalazott. Nixon programja csalódást, vagy legalábbis ve­gyes érzelmeket keltett az érdekelt országokban, s noha nem állithatjuk, hogy nem tartalmaz semmilyen változást elődei po­litikájával szemben, a változás korántsem a lényegben van. £ Hová úsztak el a dollármilliók? A néhai Kennedy elnök latin­amerikai segélyprogramja, amely a „Szövetség a Haladá­sért" hivalkodó címet viselte, a latin-amerikai országok ipari fejlődését, nyomorának enyhí­tését és megszüntetését, önálló gazdasági életének megalapozá­sát volt hivatva megteremteni. Pozitív vonása volt, hogy az amerikai segélyprogramból ki­rekesztette az „antidemokrati­kus diktatúrákat", ám ez a meg­szorítás csak írott malaszt ma­radt, mert kezdetben még a hai­ti véreskezű Duvalier-rendszer­nek is jutott a dollárokból. A segélyprogram nem szolgálta a latin-amerikai népek felemelke­dését, mert Washington szigorú feltételekhez kötötte a segély­nyújtást: bizonyos iparágazatra kellett ráfordítani, s az ameri­kai dollárokért csak az Egye­sült Államokban vásárolhattak árut. A Szövetség a Haladásért segélyprogram révén is domi­náns helyzetbe jutottak az észak-amerikai monopóliumok a latin-amerikai földrészen: csak bizonyos, az észak-amerikai mo­nopóliumok érdekeinek kedve­ző iparágak fejlődtek, a többi iparág fejlesztését elhanyagol­ták, nem alakult ki egészséges ipari struktúra, vagy ha kezdet­leges formában meg is volt, de­generálódott. Olyan helyzet ala­kult ki, hogy az észak-amerikai monopóliumok osztalékok és kamatok fejében évente két és félszer annyi hasznot vittek ki a latin-amerikai országokból, mint amennyit befektettek. Évi beruházásaikat kb. 3 milliárd dollárra becsülik, s a szemlél­tetéshez annyi is elég, hogy minden beruházott dollár öt dol­lár hasznot fiadzott. Az, ami a monopóliumok hasznának le­számítása után az egyes latin­amerikai országokban maradt, szőrin-szálán eltűnt a hazai oli­garchák és katonapolitikusok ragadozó karmai között. A Wall Street egyébként az egyes or­szágok felfegyverzését is ebből fizettette meg. Az 1961-ben meghirdetett „Szövetség a Haladásért" prog­ram tíz évet sem ért meg, s ele­mi erővel felfakadtak a földrész bajai. A latin-amerikai tömeg­mozgalmak, sztrájkok, diák- és partizánakciók éle a diktatúrák és a monopóliumok uralma el­len irányul, s azt bizonyítja, hogy a forradalmi tömegek fel­ismerték és helyesen látják ba­jaik okozóiát. 0 Körút happy end nélkül Az új amerikai elnök sokkal reálisabb politikus, mint hogy lebecsülje az amerikai tömeg­mozgalmak jelentőségét, még akkor is, ha olykor az ösztönös­ség az ismertetőjelük. Ezért küldte a nyáron latin-amerikai körútra Nelson Rockefeller kor­mányzót, a multimilliomos csa­lád sarját, hogy puhatolődzzék, és ténymegállapításai alapján tegyen javaslatot az elnöknek új latin-amerikai politika kidol­gozására. Rockefeller négy szakaszban lebonyolított körútjával annak idején behatóan foglalkoztunk. Kudarcos volt. Szinte mindenütt, még az Egyesült Államokkal vi­szonylag barátságban élő orszá­gokban is nagy tömegek tüntet­tek jelenléte ellen, egyes váro­sokban pedig Rockefeller a re­pülőtéren, rendőri őrizet alatt tárgyalt a hivatalos személyisé­gekkel. A latin-amerikai tömegek fél­reérthetetlenül tudtul adták Ni­xon megbízottjának: bajaik oko­zóját és halálos ellenségüket látják az amerikai Imperialis­tákban. Éppen ezért várta kí­váncsian a közvélemény a Rockefeller-jelentést, illetve Ni­xon új programját. Hogyan reagált Washington a latin-ame­rikai tömegek hangulatára? # „Akció a Haladásért" A gazdasági segélyprogram bevezetéseként javasolja, hogy a Pentagon és a latin-amerikai kormányok „koordinálják a jel­forgató erők elleni harcot". Ez magyarul azt jelenti, hatásosab­ban akarnak fellépni az erősö­dő demokratikus tömegmozgal­mak ellen, s e célra Washington nem sajnálja a pénzt, hogy kor­szerű fegyverzettel, járművek­kel, helikopterekkel lássa el a latin-amerikai rendőri erőket. S hogy hatásos legyen a harc a „felforgatók" ellen, azaz tö­megméretben, valamennyi latin­amerikai országban egyidőben kíséreljék meg letörni a sza­badságmozgalmakat, a nyugati félteke „biztonsági tanácsának" létrehozását szorgalmazza a Ni­xon-program. Mint látjuk, a Nixon-program a katonai segítségre helyezi a hangsúlyt. Az elnök a gazdasá­gi segítséget illetően „szeré­nyen" meg is jegyezte, hogy ne várjanak csodákat, nem ígérget semmit. Természetesen, az irónián túl is látnunk kell bizonyos új je­lenségeket Nixon programjában. A Kennedy-tervvel szemben „Ak­ció a Haladásért" címmel meg­hirdetett program eltávolít bi­zonyos kereskedelmi korlátokat az Egyesült Államok és a latin­amerikai országok közti gazda­sági kapcsolatok útjából. Az amerikai kölcsönök felhaszná­lása terén bizonyos liberalizá­lást ígér: nem kötik konkrét célhoz a kölcsönök folyósítását, a latin-amerikai kormányok szabadabban fejleszthetik elő­nyösebbnek vélt iparágaikat, az USA-n kívül máshol is vásárol­hatnak, nincs olyan nyers dik­tátum, de a Nixon-program sej­teni engedi a finomabb formá­ban érvényesülő amerikai nyo­mást, s végeredményben az amerikai segélyek búsásan meg­térülve továbbra is a monopó­liumok pénztárába kerülnek vissza. Nixon egyes megfogalmazásai csalókák. „Realizmusról, bel­ügyekbe való be nem avatkozás­ról, liberalizálódásról" beszél, de a valóságban ez úgy fest, hogy a Fehér Ház möst már ténylegesen elismeri a latin­amerikai diktatúrákat is, a teg­napi kellemetlen partnereket, mert — úgymond — „látni kell a valóságot". Kibékül-e Nixon az antide­mokratikus rendszerekkel? A látszaton nem múlik: kijelenté­sei minden bizonnyal a dikta­túrák burkolt elismerését jelen­tik, s a végkövetkeztetés: a Fe­hér Ház a maga égisze alatt szívesen létrehozná a latin-ame­rikai polgári kormányzatok és kemény diktatúrák koalícióját a felszabadító mozgalmakkal szemben, mert az utóbbiakban nagyobb veszélyt lát, mint akár­melyik véres parancsuralmi rendszerben. O Mit szólnak a tömegek? Valdes, chilei külügyminisz­ter nemrégen kijelentette: „La­tin-Amerika gazdasági érdekei és céljai nem egyeznek meg az Egyesült Államok érdekeivel és céljaival, sőt bizonyos tekintet­ben ellentétesek." Ezt egy mér­sékelt beállítású polgári politi­kus mondotta, de sokkal radi­kálisabban hangoztatják a la­tin-amerikai munkások, diákok és szegényparasztok tömegei. Ezért Nixon mézesmadzag-aján­latának nincs különösebb hatá­sa, nem egy latin-amerikai fő­városban csalódással fogadták, máshol egykedvűen vették. Egy viszont bizonyos: a Pentagon és az Amerikai Államok Szerveze­tét uraló monopolista körök ré­széről várható nyomás elle­nére a monopóliumok vagyonát államosító Peru és Bolívia for­radalmi példája mutat követen­dő utat a latin-amerikai népek­nek. LÖRINCZ LÁSZLÓ Mozgósítják az arab tartalékokat a felszabadító háborúra Nasszer-Numeiri találkozó £ Az EAK az amerikai hadi­tengerészet hadgyakorlatán való részvétellel vádolja Izraelt Kairó — Mint már jelentet­tük, Nasszer elnök csütörtökön este megkezdte tárgyalásait Numeiri vezérőrnaggyal, a Szu­dáni Forradalmi Tanács elnö­kével, Szudán miniszterelnöké­vel és fegyveres erőinek főpa­rancsnokával. Az első találkozó másfél órás volt, és részt vettek rajta a két ország kül- és had­ügyminiszterei is. A találkozó után Faruk Abu Issza szudáni elnöki és külügyi államminiszter közölte a sajtó képviselőivel, hogy a tárgyalá­sok sikeresek voltak. A felek — mondotta a miniszter — meg­állapodtak abban, hogy mozgó­títani kell az arab tartalékokat a felszabadító háborúra, és meg kell szilárdítani a palesztinai forradalmi mozgalom helyzetét. Nasszer és Numeiri ezenkívül kétséget kizáróan megállapítot­ta: „ ki az arabok barátja, és ki az ellensége". Faruk Abu Isz­sza ezzel kapcsolatban hangoz­tatta, hogy a Szovjetunió vezet­te szocialista tábor „hű bará­tunk, aki megadott és megad minden segítséget az arab nem­zetnek". Heikal, az Al Ahram főszer­kesztője szokásos pénteki vezér­cikkében ezúttal a legutóbbi amerikai békejavaslatokkal fog­lalkozik. Megállapítja, hogy az amerikai javaslatok előterjeszté­se „ravasz manőver" volt, amellyel Amerika be akarta bi­zonyítani, hogy a politikai meg­oldáshoz vezető út nyitva áll, ezért nincs szükség az arab csúcstalálkozó összehívására. A kísérlet azonban nem sikerült. Ugyancsak az Al Ahram pén­teki számában hírt ad arról, hogy az izraeli haditengerészet egységei október 19-e és 24-e között részt vettek az USA 6. flottája, valamint a brit hadi­tengerészet közös hadgyakorla­tán. A brit hadügyminisztérium pénteken megerősítette azt a hírt, hogy a brit haditengeré­szet egységei részt vettek a NATO Földközi-tengeri erőinek október 17-e és 26-a között vég­rehajtott hadgyakorlatán, de cá­folta, hogy izraeli erők is részt vettek volna ezen a gyakorla­ton. London — Nagy-Britannia kész arra, hogy véget vessen katonai jelenlétének Líbiában, és amennyiben szükséges, hoz­zájáruljon az 1953-as angol— líbiai barátsági és együttműkö­dési szerződés hatályon kívül helyezéséhez — tájékoztat a londoni Press Association hír­ügynökség. Az Al Ahram diplomáciai tu­dósítójának értesülése szerint az EAK kormnya tanulmányoz­ta Josep Sisconak, a washing­toni külügyminisztérium közel­keleti ügyekben illetékes állam­titkárnak azt az óhaját, hogy, Kairóba látogasson. A lap továbbá azt írja, hogy Odd Bull tábornok, az ENSZ­közel-keleti megfigyelőinek ve­zetője szerdán és csütörtökön Kairóba Gohar külügy.miniszter­helyettessel, az EŇSZ-megfi­gyelők biztonságáról folytatott tárgyalásokat. Az ENSZ-közgyíilés folytatja munkáját New York — Az ENSZ-köz­gyűlés politikai bizottságában csütörtökön foly/íitódntt a ko­reai kérdés vitája. M Alván, Irak küldöttje rámutatott, hogy az USA fegyveres erőinek je­lenléte Dél-Koreában Korea új­ra egyesítésének legfőbb akadá­lyát jelenti, s ellent mond az ENSZ alapokmányának. Algéria küldöttje, Bazzut éle­sen helytelenítette, hogy a po­litikai bizottság vitájára nem hívták meg a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság küldött­jét. Az algériai küldött követel­te az amerikai csapatok kivo­nását Dél-Koreából. Felszólalt a vitában a szöuli rezsim megbízottja is, válaszol­va Malik szovjet ENSZ-delegá­tus korábbi felszólalására. A dél-koreai küldött szovjetelle­nes kirohanásokat ismételge­tett és védelmezte az amerikai csapatok dél-koreai jelenlétét. Az ENSZ-közgyűlés jogi bi­zottságában Ustor Endre, Ma­gyarország képviselője felszó­lalásában uz NDK jogainak el­ismeréséért szállt síkra. A ma­gyar küldött támogatta azt a szovjet javaslatot, amely lehe­tővé tenné, hogy — az atom­stop-szerzödés mintájára — az ENSZ-ben elfogadott többolda­lú szerződésekhez minden ál­lam csatlakozhassák. A szovjet javaslat nagy ér­deklődést és heves vitát váltott ki a jogi bizottságban. A bi­zottság állásfoglalása a közeli napokban várható. Az ENSZ-közgyűlés csütörtö­kön megkezdte az Indonézia és Hollandia között Nyugat-Inán kérdésében létrejött megállapo­dás vitáját A közgyűlés szociális, huma­nitárius és kulturális bizottsá­gában Petronella Vyšňovcová csehszlovák küldött az emberi jogokkal összefüggő problémák vitájában elítélte a fajgyűlöletet és a faji megkülönböztetést. Románia állásfoglalása a prágai külügyminiszteri értekezlettel kapcsolatban Bukarest — Csütörtökön Mau­rer elnökletével ülést tartott a minisztertanács, amelyen Ma­nescu külügyminiszter tájékoz­tatást adott a Varsói Szerződés tagállamai Prágában megtartott külügyminiszteri értekezletéről. A határozat, amely jóváhagy­ja a román küldöttség eljárását a prágai tanácskozáson, többek között így hangzik: A Román Szocialista Köztár­saság minisztertanácsa úgy vé­lekedik, hogy a Varsói Szerző­dés külügyminisztereinek prá­gai nyilatkozata újból kifejezi az európai szocialista országok fáradhatatlan erőfeszítését a je­lenlegi nemzetközi élet egyik legfontosabb kérdésének megol­dására, az európai biztonság megteremtésére. A Román Szocialista Köztár­saság mint európai ország kö­vetkezetesen állást foglalt és foglal az európai országok kö­zötti kapcsolatok sokoldalú fej­lesztésére, a feszültség gócai­nak eltávolítása, a nemzeti füg­getlenség és szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe va­ló be nem avatkozás elvének következetes tiszteletben tartá­sa mellett. Az európai bizton­ság valamennyi állam olyan vi­lágos kötelezettségeinek rend­szerét tételezi fel, amely min­den egyes államnak teljesen szavatolná a biztonságát, min­den agresszióval szemben. Ugyanakkor biztosítaná az álla­mok békés fejlődését, kölcsönös megértését és együttműködését. A román kormány úgi* véli, hogy az összeurópai értekezletet a kontinens valamennyi állama egyenjogúságának elve alapján kell előkészíteni és megvalósí­tani. Az értekezleten részt ve­hetnének más államok is, ame­lyek hozzá akarnak járulni az európai biztonság megteremté­séhez. (ČSTK) LONDONI hírek szerint a lí­biai kormány államosítja a kül­földi bankok tőkéjének 51 szá­zalékát. Az angol Barclay's Bank új nevet kap és vezetésé­vel egy líbiait bíznak meg. CEVDET SUNAY, a Török Köztársaság elnöke, aki hiva­talos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, pénteken a szovjet fővárosból Leningrádba érkezett. NIXON elnök december 3-ra Washingtonba hívta össze az 50 amerikai szövetségi állani kormányzóját. Az értekezleten az Egyesült Államok külpoliti­káját és a kábítószer-fronton uralkodó helyzetet vitatják meg. CSÜTÖRTÖKÖN két elrabolt repülőgép szállt le Kubában. A Cruzeiro do Sul nevű brazil légitársaság gépe a havannai Jósé Marti repülőterén a ko­lumbiai Aviaca társaság repülő­gépe pedig Santiago de Cubá­ban ért földet. A jelek szerint pénteken mindkét gép vissza­tért az „anyaországba". SIERRA LEONE fővárosától néhány kilométerre, Hastings repülőtéren csütörtökön párat­lan rablást hajtott végre egy 15 tagú fegyveres rablóbanda. A repülőtérre gép szállt le, amely nagy értékű gyémántokat hozott magával. A gyémánto­kat gépkocsin akarták a fővá­rosba szállítani, a banditák azonban tüzet nyitottak a ren­dőrökre és elrabolták a drága­köveket. LOSONCZI Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke tegnap Oj-Delhi­ből Bombayba érkezett, ahol két napot tölt. TEGNAP összeült a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága. Napirenden a tu­dományos kutatások kérdése, valamint Lenin születése 100. évfordulója ünnepségeinek elő­készítése szerepel. AMERIKAI szenátorok egy csoportja élesen bírálta az amerikai kormány politikáját a Szovjetunióval folytatott tár­gyalásokban. A szenátorok azt követelték, hogy az Egyesült Államok a megállapodás meg­könnyítése érdekében legalább ideiglenesen szüntesse be az új fegyverrendszerek kipróbá­lását. BELSZAK algériai pénzügymi­niszter Moszkvában az algé­riai—szovjet együttműködésről és az 1970—74 évi együttműkö­dési tervről tárgyalt. ANDREJ GRECSKO marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere, aki hivatalos látogatáson Kubában tartózkodik, csütörtö­kön Raul Castroval, a Kubai Forradalmi Fegyveres Erők mi­niszterével tárgyalt. SZÖFIÁBAN jegyzőkönyvet ír­tak alá Bulgária és Csehszlo­vákia 1970. évi árucsere-forga­máról. A szerződés értelmében az árucsere 1969-hez viszonyít­va 5 százalékkal emelkedik. AZ OSZTRÄK Néppárt tegnap véget ért kétnapos kongresz­szusán ismét dr. Klaus kancel­lárt választotta a párt elnöké­Monarchista államfordulat Görögországban? Róma — Konsztantin görög király felújította kapcsolatait és együttműködését a „polgári" jobboldal és a középjobb kép­viselőivel, mindenekelőtt Kara~ manlísz volt miniszterelnökkel, aki jelenleg Párizsban tartózko­dik. Azok a politikusok, akik haj­landók a királyt támogatni, a görög katonai rezsim megdön­tésére, illetve a jobboldali kor­mány felújítására törekszenek. Elképzeléseik szerint a király visszatérne Görögországba, el­foglalná trónját. Az ország ter­mészetesen továbbra is a NATO kötelékében maradna. ÚJ TUDOMÁNYOS KÖZPONTOK A SZOVJETUNIÓBAN Moszkva — A Szovjetunió Tudományos Akadémiája még ebben az ötéves tervben új tu­dományos központokat épít kl az Uraiban és a Távol-Keleten. A Fő és Középiskolai Miniszté­rium főiskolai központot léte­sít Észak-Kaukázusban. A Jö­vőben új tudományos központo­kat létesítenek az OSZSZSZK északnyugati részén és a Vol. ga mentén. Milijonscsikoo, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának al­elnöke a moszkvai Pravda teg­napi számában frt cikkében to­vábbá rámutat, hogy Jelenleg mind a 15 szovjet szocialista köztársaságban van tudomá­nyos akadémia. Ezenkívül több mint 10 évvel ezelőtt létrejött a Szovjet Tudományos Akadé­mia szibériai fiókja, amely je­lentős sikereket ér al.

Next

/
Oldalképek
Tartalom