Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-09 / 238. szám, csütörtök

L

enocska éppen akkor töltette be az ötödik évét, amikor a nagyanyjához került. Klaudija néni összekapcsolta kis holmiját, a többi között Katka bab.it ifi, és kijelentette: — Ezentúl nálunk, a nagymamánál meg nálam fogsz lakni. — Vendégségben? — Nem. Örökre. Kolja bácsi majd csinál neked egy szép kis ostort, aztán őrizheted a kisborjút. — És mama? Ö is velünk Jön? .— Ö ls. Ott fog lakni velünk. :— És papa? — Ö itt marad. — De én azt nem akarom. Papával és mamával akarok lakni. Lenocskának pityergösne állt a szája. De a néni gyorsan mesélni kezdte: csak látná, milyen gyönyörű most a falu, így tavasszal. Mert Lenocska eddig csak rossz Időben volt látogatóban a nagymamáéknál. — Katka babát Itthon hagyom — állt meg hirtelen Lenocska —, hogy a papa ne érezze magát olyan egyedül. Egy kicsit ugyan fájt a szive Katkáért, amikor odaültette az asztalra, mert papa igen gyakran «sak későn este jön haza, és addig a szegény baba magában lesz és talán unatkozik is. — Ne félj, én is visszajövök nemsokára — sietett megnyugtatni Katkát. És azzal elindultak az állomásra, mert a falu ugyan közel van, de így mégiscsak kényelmesebb. J. SZBITNER: — Azért egy üveg sört igazán vehettünk volna papának — mondta útközben Lenocska, akinek a gondolatai szüntelenül az apjánál Jártak. Eleinte minden nagyon tetszett Lenpcskának a falun, fürdött a tóban, őrizgette a kisborjút, játszott a falusi gyerekekkel. — Te ls nyaralsz? — kérdezte egy napon Szonja, és mert Lenocska már tudta, ml az „nyaralni", rámondta, hogy: bizony. De Misa, a nagyszájú rögtön rávágta: — Nem ls igazi Te örökre itt fogsz maradni. Klaudlja néni mesélte a mamiimnak I — Nem. Én a városban lakom. Ott van a házunk meg a kertünk. Ií~. a papám ls ott van, meg a Katka babám. — Igenis, a mamád otthagyta a papádatl Megszökött tőle. — Nemi — sikította Lenocska és elszaladt. Elbújt az istálló mögé, és soká, halkan sírdogált. Hirtelen részvétet érzett minden iránt: sajnálta a borjút, mert tegnap megütötték, és Tuslkot, a kutyát, mert egy rossz fiú a lábára lépett. Tuslk megérezte a részvétet, és borzas fejével Lenocskához simult, mire az még hevesebben kezdett sírni. Estére fájt a feje és szomorú volt. Kinn, a konyhában énekeltek és zajongtak: vendégek érkeztek. Lenocska sosem tudott addtg elaludni, míg a mamája be nem ment hozzá. Akkor megkérdezte: — Igaz,, hogy örökre itt maradunk? Mama odaült az ágya szélére, úgy suttogta: — Igen, kicsikém, örökre. — És papa? — Papa elutazott. — Mikor jön haza? Lenocskw Á Konkrétisfák ECSubJának bemutatkozása tömör, drámai mondatokban vall az emberi élet értelméről, s az embert életet kísérő, legtöbbször értelmetlen véres öszszecsapásokról, amelyek gyakran döntötték romba elődeink munkáját és álmát. A neves szlovák költő és műfordító, Valentin Beniakkal együtt vallom, hogy ez a mű, akár a szikla, állja a múló időt, inert olyan forrás, amelyből minden akadály és nehézség ellenére újra és újra felbuzog az ember örökös tennivágyása, szebb életbe vetett hite. Madách két síkon építi fel a cselekményt. Az egyikben, mondhatnám úgy, hogy felülnézetből mutatja be a különböző történelmi korszakok szereplőinek gondolatait s egyáltalán az emberi élet és a cselekvés filozófiáját, a másik síkban pedig szinte velünk együtt kíséri végig az emberi kiábrándulás és a remény állandó összeütközését. Ezután rendezői koncepciójáról érdeklődöm. — A marxista irodalomtörténészekhez hasonlóan a Tragédiát én sem tartom pesszimistának, s ezt igyekeztem kidombo rítani rendezésemben is. A műben két különböző véglet, a más-más filozófiai szemlélet hordozói Ádám és Lucifer. Az ő állandó összecsapásuk jelen ti a drámai költemény cselekvésének fő magvát, ezért e kö ré fogtam össze az egyes je leneteket, ez az a fő fonál, amely végighúzódik az egész játékon. Természetesen minden igyekezetem arra összpontosulI, nogy a mű sokrétűsége és gon dolatgazdasága megmaradjon a színpadon. Ügy érzem, ezt si kerül megvalósítanom. Madách fantáziája nem tarthatott lépést a technika fejlődésével, s így a műszaki előre haladás ábrázolása meglehető sen hiányos. Annál találóbb és mesteribb viszont a különböző korban és körülmények között élő ember gondolatainak, sorsá nak mégjelenítése. A szereposztás? — A bemutatásra kerülő darab rangjához méltó a szerept^ztás is, hiszen színházunk csaknem valamennyi neves szí nészét viszontláthatjuk a szín padon. Ádám szerepét a fiatal '?;hntséges Leopold Haveri átssza. Lucifert Ctibor Filčík alakítja, Évát pedig felváltva '•va Polúková és Zuzka Grúbe rová jeleníti meg. Bízom benne, hogy a közönség és a kritikusol vóleménye szerint is sikeresen. Végezetül még egy kérdést leszek fel a rendezőnek: mit gondol, hogy fogadja majd ezt az előadást a szlovák közönség? — Már említettem, hogy minden korban, de különösen napjainkban mennyire időszerűek a Tragédia konfliktusai és gondolatai. A mondanivaló, biztosra veszem, élénk visszhangra talál a szlovák és a szlovákiai magyar közönség körében is. Én mindenesetre bizakodva, de nem kis izgalommal várom a közön ség reagálását előadásunkra. Beszélgetésünknek az ügyelő hangja vet véget a hangszóró ban: Kezdünk. Ma még a próba második részének kezdetét jelenti, de október 11-én, szombaton már a bemutatóra hívja majd a színház közönségét. SZILVÁSSY JÓZSEF A Dosztojevszkij sori kiállítási pavilon előcsarnokába lépve üdítő légkör fogad. Úgy érzem, hogy egy szívvel-értelemmel rendezett napköri otthon kertjében vagy egy modern város játszóterén vagyok. Pedig a három karcsú törzsű fa nem a természet szülötte. Testük vékony acélváz, lombjaik friss zöld gumilabdák. A katalógus szerint a „Zöld environment" (környezet) nevet viseli. A vidám színű ipari festékkel mázolt, mértani formákból álló „Kis játékkörnyezetek" fonalon függő, röpködő labdáikkal meg a golyón forgó négy tarka henger mind a gyermek eleven, játékos képzeletéhez idomul. Az ötletes megoldás Jarmila Čihankovától szembeforduló hagyományok erejével sem. A csoport tagjai hasonló kifejező eszközöket választó művészek. Erős hatással lehet rájuk Malevics Fekete négyszögének racionalizmusa, s az orosz konstruktivizmus. Mértani idomokból komponálják műveiket, amelyeknek szerkezete mérnökien precíz, s hatásuk gyakran hűvös. Mint minden művészi megnyilvánulás, a kor gondolatvilágának, életstílusának jellegzetességéből indulnak ki. Eduard Antal Térváltozatainak fehér felületét kiegyensúlyozott geometriai formák tagolják. A kassai július Batusz Tárgyai, Tervei, Reliefjei a fa, az alumínium, a plexiüveg eszszármazik, aki a Konkretisták Klubjához tartozik. A klub 1967-ben alakult Prágában. Azóta a köztársaság több képzőművészeti központjá ban is megszervezték. Tíz szlovák és huszonhét cseh tagja van, akik építészek, szobrászok, festők, konstruktőrök, költők, ipari formatervezők és teoretikusok. Szándékuk és céljuk pozitív kulturális tevékenység kifejtése. Gondjukat a jövő életkörnyezetnek kialakítása képezi. Hatásuk a mindennapi, élet tárgyain esetenként érezhető. Nemcsak bizonyos esztétikai szempontokat akarnak érvényesíteni, de új világlátás teremtésére törekszenek. Hisznek a civilizáció haladásában, s nem törődnek az előítéletekkel, s a Mama egy ideig nem fgleit, aztán csak annyit mondott: — Aludj mostl — És kiment. Lenocska nem aludt. Nem is sírt. Csak hallgatta a falióra ketyegését. Az mindig így ketyegett, amikor ők egyedül voltak Katkaval. Reggel kihajtotta a mezőre a borjút, ostorát odaajándékozta Misának, megcsókolta Tusik nedves pofáját, és elhagyta a falut. Nem vitt semmit magával. Csak két hideg pirogot a köténykéje zsebében. Az egyiket már a kis folyón átvezető hídon megette, a másikat eltette pápának. Senki sem tartotta föl, sem az állomáson, sem a vonaton. Lenocska a fülke ablakához ült, és a világ sok-sok szomorúságára gondolt. A kertajtó nem volt zárva, Lenocska végigment a téglával kirakott úton. Aztán a szívszorítóan ismerős ajtón sokáig hiába kopogott apró ökleivel. Senki sem nyitotta ki. Csak később vette észre, hogy egy rozsdás lakat lóg a záron. — Katkal Hallasz engem? Nem?ľ Katka, hol a papám? Nem felelsz?! Lelüt az ajtó előtti lépcsőre és halkan zokogott. KARDOS TILDA fordítása ]. Bielecki: GRAVITABIL tétikai hatására épülnek. Štefan Belohradský nikkellel és fényezett alumíniummal dolgozik. Egymás fölé komponált körlapjaival s a közéjük ékelődő szögletes formákkal a Mát és Holnapot, a Változásokat s a Buborékokat hatásosan és plasztikusan fejezi ki. Ezek a kiállított anyag legszebb darabjai. Svatoslav Böhm rovátkáit, sötétre pácolt fából alakítja Fekete domborművét. Anton Cepka felfüggesztett alumínium körlapjai, négyzetei részben színesek, s játékosan mozgékonyak. Jifí Hilmar keretbe foglalt, vékony, fekete-fehér papírból vágja ki ritmikusan csoportosuló plasztikusan elhelyezett köreit és négyszögeit. Tamara Klimová megragadó Térstruktúráját élénk kék alapra helyezett, fémrudakra szerelt plexiüveg kockákból állítja össze, melyeknek fénytörése, a kék szín visszaverő sugárzása geometriai tisztaságú. Jaroslav Malina Dinamikus konkrét költeménye zöld alapra vékony ecsettel írt, egymáshoz kapcsolódó, aranyszínű görbékből tevődik össze. Anastázia Miertusová Szignáljai kulturált, mélyen átgondolt, eleven piros, fekete, szürke, narancsszínű négyszögei és körei a társadalom racionális világképét jelzik. Radoslav Kratina nitrozománccal bevont fakompozíciói érdekesen mozgalmasak. A többlek puritán fogalmazásban ugyancsak újat akarnak felmutatni. A néző összbeonyomása, hogy az itt szereplő konkrétisták elmechanizált világunk konstruktőrei, s talán részük lesz a jövő ipari civilizációs környezetének esztétikai kialakításában. BÁRKÁNY JENÖNÉ Az ember tragédiáiénak pozsonyi bemutatója előtt Beszélgetés TIBOR RAKOVSKÝ rendezővel Üres nézőtér. A színpadon már ott állnak a díszletek. A színészek egyelőre még utcai ruhában mozognak, de már akadozás hélkül, gördülékenyen tudják a szöveget. Lent, a rendezői asztal előtt lámpa ég. A pásztázó fénysugarakat néha beárnyékolja a rendező alakja, amint feláll helyéről, felmegy a színpadra, s a színészeknek magyaráz valamit. A pozsonyi Hviezdoslav Színház egyik próbáján vagyunk. Madách drámai költeményének, Az ember tragédiájának bemutatójára készülnek. A premiér időnont jától csupán néhány szik tömören megfogalmazni gondolatait: — Madách Imre drámai költeménye a világirodalom gyöngyszemei közé tartozik, s az a megtisztelő hely illeti meg, mint Goethe Faustját és Byron hasonló tárgyú alkotását. A Tragédiával fiatal koromban ismerkedtem meg, abban az időszakban, amikor életünkről és az emberiségről számos kérdést teszünk fel magunknak. Akkor annyira megragadott a mű minden korban időszerű mondanivalója, hogy mindig újra és újra visszatérek hozzá. Néhány pillanatra elhallgat, „Karod erős — szíved emelkedett: / Végtelen a tér, mely munkára hív". A Tragédia próbáján: L. Haveri és E. Poláková. (A. STUBNYA felv.) nap választ el. ilyenkor fokozódik az izgalom. A hónapokig tartó, több szálon futó körforgás-próbák, díszlet- és kosztümterv kialakulása, világítási megoldások, rendezői utasítások és sok más egyéb — most egybeolvadnak. A különböző színészi és rendezői megoldások, elképzelések testet öltöttek a színpadon, megformálóik most izgalommal várják a közönség reagálását. A próba szünetében Tibor Rakov sktjval, a Tragédia pozsonyi előadásának rendezőjével beszélgetek Madách remekművéről, és a mostani bemutatóról. Rajta is érződik a bemutató előtti feszültség, mégis igyekgondolatai talán a múltat idé zik, de azután ismét beszélni kezd: — Rendezői tevékenységem alatt állandóan fűtött az a szándék, hogy a Tragédiát szlovák színházban rendezzem meg. Néhány évvel ezelőtt Kassán vált valóra ez a vágyam, s most újra itt az alkalom, ezúttal a pozsonyi Hviezdoslav Színház művészeivel munkálkodunk Madách művének sikeres színrevftelén. Üjabb vallomásra ösztönzöm: arra kérem, beszéljen a Tragédiáról. — Csaknem lehetetlen erről röviden beszélni, de megkísérlem. Madách ebben a művében