Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-05 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

MINI HOLDREPUtÉS — Öregem, még néhányszor megkerüljük, aztán megpróbáljuk a leszállást... (Fülöp Kálmán karikatúrája) ANYAKÖNYVEZETÖNÉL Egy fiatalember - szemmel láthatóan emelkedett hangulatában beállít az anyakönyvi hivatalba, és igy szól az asztalnál ülő tisztviselőhöz: - Jó napot, uraim! Szeretném önöknek bejelenteni, hogy ikreim születtek. - Miért mondja azt nekem, hogy uraim? Nem látja, hogy egyedül vagyok oz irodában? A fiatalember meghökken. - Egyedül???... Akkor bocsánat, hozamegyek és még egyszer megszámolom azokat az ikreket! ARUHÁZBAN Egy nagy áruház igazgatója megkérdezi a személyzeti főnöktől: Ä - Milyen az új elárusítónő, akit most vettünk fel? - Olyan álmodozó tekintetű ... - Igen? Akkor osszuk be a hálóingosztólyra! A JÖVÖ AKASZTÓFAHUMORA 1980-at írunk. A pilóta nétküli repülőgép fedélzetén 360 utassal a levegőbe emelkedett. Megszólal a hangszóró: - Szíveskedjenek bekapcsolni a biztosító öveket. 8000 méter magasságban repülünk pilóta néikül. A repülőgépet automata berendezés irányítja, amely abszolút biztos repülést biztosít, biztosít, biztosít, biztosít. . . LATOGATÓBAN Tasziló meglátogatja barátjót, Arisztidet. Amint bekopog és belép a lakásba, látja, hogy Arisztid teljesen meztelenül fekszik a heverőn, csak a fején éktelenkedik egy cilinder. - Ejnye, komám miért lustálkodsz meztelenül? Nem szégyenled magad? - Ugyan, hisz úgysem jön senki - vonta meg vállát Arisztid. - De hát akkor miért van a fejeden cilinder? - Ha netalán mégis valaki betoppanna! EMLÉKEZETES SZAVAK Egy ifjú asszonyka meséli a barátnőjének: - Az esküvői vacsoránkon sok szép pohárköszöntő hangzott el, nekem azonban a Bandi bácsi szavai a legemlékezetesebbek ... - Miért, ő mit mondott? - Csak annyit: „Pincér, az egész számlát én fizetem I" KÉMIAÓRA HAZANKBAN Mórickát vegytanból feleltetik. A vegyi elemekről tanultak, ebből kérdezi ki a tanító: - Mondd csak, fiacskám, összevissza hány elemet ismer ma a tudomány? - Százkettőt tanító bácsi! - Rendben van, Móricka, sorolj fel néhányat! - Hót kérem: Jobbodali, revizionista nacionalista elem! . KIKÉPZÉSEN Az őrmester sorbaállítja az újoncokat és szúró tekintettel nézi őket végig. Egyszeresek felordít: - Atyaúristen, kinek van ekkora orra hogy kilóg a sorból? Azonnal lépjen hátra a második sorba! Csend, senki sem mozdul. Az őrmester felordít: - Na, nem hallja! Azonnal lépjen hátra! Megint nem mozdul senki. Az őrmester már piros e dühtől, mikor egy félénk hang megszólal: - Őrmester úr, én a második sorban óllok ... Az elhalálozás rendkívül könnyű lehet. Mindenkinek egyszerre sikerül. • Nem mindig halott az, amit már eltemettek. • Sok fél géniuszból vált már egész gazember. • jó lenne, ha fejlődésünk útja nem hasonlítana köz utaink állapotára . .. • Sajnos gyakran a nullákat is számításba keli venni. • Addig nyergelte Pegazust, míg Siincát veti belőle. • Képesítéssel nem mindenki szerez észt is. O. F1ŠER m IDEGEN ÉGITESTRŐL JÖTTEK - rersze ciíe... nyösebb gazdasagi kapcsolatokat Bahama-szigetekkel tartjuk fenn. Mi semmit sem exportálunk oda, s ők sem szállítanak nekünk ai égvilágon semmit ... (V. Renčin korífcctúrójo) H - Hát barátom, ti ugyancsak kulturált ország tehet. Még (el »em építették a házokot, de szobrokat már ömöltek. M. Bača lojia) KÉRDÉS - Do you speak english? - Tessék? - Mondja, beszél ön angolul? - Természetesen, Kivá100" - Mutassa meg, hol úszkál az a •égy! (V. Neprakta rajza) MILAN LASICA

—JÚLIUS SATINSKÝ AZ EMBER TRAGEDIAJA A z autótulajdonos előbb utóbb megér egy örömteljes pillanatot, amikor szívére teheti kezét és őszinte örömmel felsóhajthat: Én már nagyszerű sofőr vagyok! Én csütörtökön sóhajtottam fel. Ekkor ugyanis egy iskola mellett száguldtam autómmal, nagyot fékeztem és életben hagytam ötvennégy gyermeket és mindkét tanítónőjüket. A csinos pedagógusok rögtön megköszönték jószívűségemet a szülői tanács és maguk nevében. Az egyik tanítónő, magas és szőke teremtés (egyik legértelmesebb tanítónő, akit valaha is láttam) meghívott egy összejövetelre. Először nem tudtam mire vélni, de rövid idő múlva mindent megértettem. Az automobilizmus fejlődéséről akartak ankétot rendezni és nekem mint nagyszerű sofőrnek kellett beszámolnom a legújabb személygépkocsikról. Megegyeztünk a tanítónővel (tényleg nagyon, de nagyon értelmes lény), hogy az ankétot az osztályfőnöki óra helyett holnap reggel ötkor fogfuk megtartani. Az időpont nekem is megfelelt — nem volt más elfoglaltságom, (ilyenkor rendszerint szabad vagyok, mert általában alszom). Nem tudtam elutasítani ezt a kedves meghívást. Különben sem tehettem, mert míg én a tanítónővel beszéltem, a nyolcadikosok leszedték az autó sárhányóját, törlőjét és kicsavarták a körtéket, úgyhogy az ankét után bíróságra viszem a haszontalanokat. Másnap reggel ötkor leparkoltam Jaguárommal az iskola előtt. Amint kiszálltam a kocsiból, fülsiketítő hurrázás foKÍNOS TÖRTÉNET gadott. A folyosón a pedellus állított meg: — Nyugati kocsival érkezett, igazolja magát, ki tudja nem kém-e maga. Még néhányszor igazoltam magam (a fűtővel és a takarítónőkkel is találkoztam), amikor végre beléphettem az osztályba. Fél órába telt, míg a tanítónőnek sikerült lecsendesíteni a viháncoló, ordítozó harmadik nemzedéket. Amikor bemutatott, a lurkók hatalmas tapsviharban törtek ki. Az egyik fickó a táblatörlő ronggyal pontosan a szememet találta el. — Az angyalát, én életben hagylak, te meg kioltod a szememvilágát! — sziszegtem könnyezve. Ezután egy Ideig azt vizsgáltuk a tanítónővel, hogy ki volt a tettes. A tanítónő ízlésesen öltözködött, jól mutatott rajta a fehér galléral díszített sötétkék ruha. Később azokat a csibészeket kerestük, akik tegnap szétszerelték az autómat. Ekkor már nyolc óra volt és benyitott az osztályba Lelkes tanító úr, aki a hatványokból akarta feleltetni a tanulókat. Az ablak alatt hirtelen felberregett az autóm. Kinéztünk és láttuk, hogy a tanulók közül többen röntgenezéstől jövet begyújtották a motort, és vidáman fel-alá furikáztak az iskolaudvaron. Kirohantam és láttam, hogy a jaguárom éppen egy nagy szénrakáson jutott át és a szemetesládák között tör utat, mint valami tank. Dühösen kergetni kezdtem a kis gazfickókat, de gyorsabbak voltak nálam. Eltűntek és otthagyták autómat, amely szép csendesen füstölgött. Beültem a volán mellé és sárhányó, törlő meg felzőlámpa nélkül kihajtottam az útra. Gázt adtam. Előttem az úton kettes sorban nyolcvanhárom tanuló tűnt fel és négy tanítónő ... ford. Sz. /. IIIIIII—MIMIM