Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-05 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

Az angolok milliói ezekben a napokban térnek vissza nyári szabadságuk­ról. S lassan-lassan megelevenedik a politikai élet is, bár a parlamentet Erzsébet királynő csak október végén nyitja meg. Gyönyörű, verőfényes, meleg nyár volt ez a szigetországban, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. S ha leszámítjuk az észak-írországi zavargásokat, a mostani arany, koraőszi napokban sincs sok baja a szigetnek. Hogy meddig, azt senki sem tudja, de egyelőre néhány jó hír fogadja a Wiison-kormányt. Javul a font Az első és legfontosabb a font ster­ling helyzetének várva-várt javulása volt. Mái az év második negyedében kb. száz­millió fonttal többet sikerült keresnie Angliának külföldön, mint amennyit köl­tött, s augusztusban újabb százmilliós profitot mutattak ki Nagy-Britannia részvénytársaságai. Fokozódott az ex­port, csökkent az import, s bár az. or­szág adósságait kb. hárommilliárd font­ra becsülik, a kormány örül, hogy nem csináltak újabb adósságot, s hogy végre — ha talán átmenetileg is — nem gyön­gül, hanem erősödik a font. A másik jó hír az, hogy ezzel kapcso­latban megnőtt a Munkáspárt népszerű­sége: a GALLUP-intézet szerdán közzé­tett legújabb felmérése szerint a kon­zervatív vezetés 12,5 százalékról 9 és fél százalékra csökkent. Ha ma lenne választás, még így is a t o r y k nyerné­nek, hiszen velük érez a megkérde­zettek 46,5 százaléka, s cs§k 37 száza­lék részesíti előnyben a Munkáspártot. De Wílsonék szerint nem ez a fontos, hanem az irányzat: a múlt hónapban még csak 34,5 százalék szavazott volna a Munkáspártra és 47 a konzervatívok­ra. Ha ez így megy tovább, akkor jövő őszre kiírhatják a választásokat, s ha a iont sterling helyzete netán tovább ja­vulna, Wilsonék még meg is nyerhet­nék ..." Ez azonban a jövő zenéje. Az aranyősz után rendszerint gyorsan romlik az em­berek hangulata, fokozőftik a kormány népszerűtlensége. így volt ez tavaly is. Szeptember 29-én Brighton dél-angliai fürdővárosban megkezdődött a Munkás­párt kongresszusa, október 8-án ugyan­ott a konzervatívoké, s az ellenzék, amely a nyáron egyszerűen nem halla­tott magáról, most lassacskán működés­be lép. Aki árt mond, mondjon bért is A font sterling megerősödése ugyanis nem égi mannaként hullott a szigetor­szágra. Véres verejtékkel kellett meg­dolgoznia érte a munkásosztálynak, s egyre világosabbá válik, hogy súlyos árat kell fizetnie érte. A munkanélkü­liek száma jelenleg 606,000, a legmaga­sabb a háború óta, s a kormány deflá­ciós — azaz a belső fogyasztást és hitel­ellátást mesterségesen korlátozó — po­litikája miatt egyre gyorsabban emel­kednek az árak, növekednek az amúgy­ís magas létfenntartási költségek. Szep­tember elején például, amikor London­ba visszatérve egy hétfő reggelen a földalattira szálltam, nem hittem a sze­memnek: lakásomtól a Piccadillyig a szokott egy shUlinges viteldíj másfél shillinggel emelkedett, ami csekély öt­ven százalékos ' drágulás! Ugyanilyen sokkok érik az embert naponta az üzle­tekben, a vendéglőkben, a moziban. S a háziuramtól is kedves levél jött, amely­ben közli, hogy sajnos emelnie kell a lakbért... Az autógyárak sorra jelentik be a gépkocsik árának rendezését. Ere­detileg éppen az áremelkedések meg­akadályozásának jelszavával állította fel Wilson az állami-ár- és bérhivatalt, de ez a hivatal valahogy készségesen engedé­lyez minden áremelést, s csak a béreme­lési követelésekkel akadékoskodik. (Nem tudja, hogy aki árt mond, mondjon bért is.) Lesz hát éppen elég baja a Wilson­kormánynak ezen a télen, és nem is csak a gazdaság frontján: máris gyüle­keznek a viharfelhők az angol külpoli­tika egén Wilsonék kedvenc célja, a közös piaci belépés fölött. Mert az nem megy valami olajozottan. Belépni? Kívül maradni? A Wilson-kormány öt éve igyekszik azon, hogy Anglia teljesjogú tagként be­kerülhessen a Közös Piacba, az Euró­pai Gazdasági Közösségbe (EGK). Eddig két francia vétó csapta be az ajtót az angolok orra előtt. Ám amikor ez év ta­vaszán De Gaulle .tábornok letűnt a francia politikai porondról, bizonyos de­rűlátó angol kommentátorok naivan, de hetykén azt jósolták, hogy most már minden gyorsan és fájdalommentesen fog menni. Csalódtak. A helyzet nem sokat vál­tozott, mert kiderült, hogy De Gaulle szubjektív ellenérzésén kívül súlyosabb francia érdekek is gátolták a brit felvé­telt. Novemberben ül össze a „hatok", vagyis az EGK csúcsértekezlete (ame­lyen már az új nyugatnémet kormány vesz részt.), s a jelek szerint Pompidou részletes érveléssel készül meggyőzni partnereit arról, hogy Anglia felvétele még „nagyon korai", különösen a Közös Piac mezőgazdasági politikája és az an­golok „saját" Nemzetközösségéhez fűző­dő különleges brit gazdasági kapcsola­tok miatt. De minek? Ez a huzavona elkeseríti az angol „eu­rópaiakat" (így nevezik magukat Kis­Európa hívei, akik mindhárom nagy párt­ban szép számmal fellelhetők, tehát Wilson éppen úgy a közös piaci tagság híve, mint Heath konzervatív, vagy Thor­pe liberális pártvezér). Kiderült azon­ban, hogy minden újabb nehézség nyo­mán fokozódik az EGK-ellenes hangulat az angol közvélemény legkülönbözőbb rétegeiben. A jobboldalon úgy érvelnek, hogy „egyáltalán minek fussunk olyan szekér után, amelyik nem vesz fel?" Vannak szélsőjobboldali EGK-ellenesek, akik az­zal ijesztgetik önmagukat hogy a Közös Fiac országaiban (elsősorban az ola­szoknál és a franciáknál) erős kommu­nista párt működik, s ez a hatás „meg­fertőzhetné" Angliát. Vannak nacionalis­ták, akik hallani sem akarnak arról, hogy Anglia akár egy icipici darabkát is leadjon szuverenitásából (nem veszik észre, hogy a brit gazdasági életet köz­ben csöndben kézbe veszi az amerikai tőke)." Ismét mások azt hangoztatják, hogy a nemzetközösségi tagállamokkal — elsősorban Ausztráliával és Új-Zé­landdal — kialakított szoros gazdasági kapcsolatokat végveszélybe döntené a csatlakozás. Ezeknek a véleményeknek legharsá­nyabb szócsöve a jobboldali, „birodal­mi" irányzatú Daily Express, amely a maga csaknem négymillió példányával naponta hat col az EGK-tagság ellen. De a belépés ellen foglal állást számos bal­oldali politikus, beleértve a kommunista párt vezetőit is. Magas a „beugró" A kommunista párt rámutat, hogy a belépődíj túlságosan magas lenne az an­gol dolgozók számára: az árak, elsősor­ban az élelmiszerárak legalább 15 szá­zalékkal emelkednének, súlyos helyzet­be kerülnének az amúgyis szorongatott munkáscsaládok, mert a kormány ter­mészetesen az ő kosztpénzükből fizetné meg a „belépődíjat"... Évente körülbe­lül egymilliárd fonttal növekednék a fi­zetési mérleghiány, amely most bátortala­nul ugyan, de éppen. csökkenni kezdett. A parlament elvesztené szuverén jogkö­rét a létfontosságú gazdasági kérdések­ben, s még inkább megnyílna az ajtó a több földrészt felölelő tőkés monopóliu­mok létrejötte előtt. Igazi Európát! A kommunista párt ezért szembeszáll azzal az állítással, hogy az EGK-tagság „európai" politikát jelent. Ha Angliát be is engednék a Közös Piacba, csupán egy szűk nyugati blokk tagja lenne, rá­adásul a. nyugatnémet militaristák égi­sze alatt. Ezért inkább egy igazi európai egységért kell harcolni, el kell fogadni a budapesti felhívást, össze kell hívni az európai biztonsági értekezletet és egyezményes alapon meg kell szüntetni a kontinens államainak katonai és gaz­dasági szembeállítását — mondja a Brit Kommunista Párt. Az angol közvélemény növekvő több­sége hallani sem akar a közös piaci tag­ságról: jelenleg csupán 26 százalék he­lyesli a belépést (júliusban még 33 szá­zalék). Három évvel ezelőtt még az an­golok 58 százaléka volt az EGK-tagság híve. Sok parlamenti képviselő követeli, hogy a kormány hirdessen népszavazást a belépés kérdésében, mert fgy hama­rosan kiderülne, hogy nemcsak a fran­cia kormány, hanem az angol nép is vétőt emel. Ez sikerült A Massachussetts ál­lambeli Fali Riverben két lánytestvét egyszerre tar­totta esküvőjét, és a fér­jek is testvérek voltak. Fer­nanda Rapos a múlt hé­ten kisfiút szült, testvéré­nek Therezának 46 perc­cel később kislánya szüle­tett. A 999-es telefonszám Nagy-Britanniában a 999-es telefonszám feltár­csázásával mindenki segít­séget kérhet a rendőrség­től. Igy tett a leicesteri Wilfred Peet is, akinek esete azonban teljesen rendhagyó. Peet ugyanis barátjával betört egy bankba, de társa a zsák­mánnyal megszökött és őt bezárta a bank épületébe. Peet-et annak ellenére, hogy a rendörségtől kért segítséget most bíróság elé állítják. ócskavas Az Egyesült Államokban egyre nagyobb gondot okoznak a régi személy­gépkocsik. Tulajdonosaik egyszerűen elhagyják ko­csijaikat, és igy New York utcáin 30 000, Chica­góban 40 000, Philadelp­hiában 20 000 elhagyott régi gépkocsi áll. A ható­ságok számára olcsóbba jön, ha ezeket a gépko­csikat az ócskavas tele­pekre vontatják, minthogy megkeressék az elhagyott gépkocsik tulajdonosait. Ausztráliában kevés a nő A braziljai Recifében la­kó Lindáivá Chaves szülei beleegyezésével Ausztrá­liában telepedett le, hogy itt férjhez menjen, mivel otthon nem akadt kérője. Chaves kisasszony eleget tett az ausztráliai kor­mány felhívásának, mely szerint az országban 8000­rel kevesebb a nő, mint a férfi. Váratlan látogató Miguel Ribeira Sao Poulo-i lakos családjával a televizió műsorát nézte, amikor váratlan látogató zavarta őket. Nagy zaj közepette beszakadt a szo­ba mennyezete, és egy ló esett a meglepett család­tagok közé. Valószinű, a ló a közeli legelőn megvadult és futtában rálépett a domb oldalba épített ház tetejére. Udvarias tolvaj A lengyelországi Sie­mianovice Staskiében cso­magot kapott az egyik la­kos. A névtelen külde­mény egy doboz csokolá­dét és a kabátját tartal­mazta, melyet nemrég egy katowicei kávéházban loptak el tőle. A csomag­hoz csatolt levélben ez állt: „Úgy zuhogott az eső, hogy nem tudtam kö­böt nélkül az utcára lép­ni."

Next

/
Oldalképek
Tartalom