Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-01 / 231. szám, szerda

A naiv művészet második biennáléja A pozsonyi vár egy, a nem­getek békés megértését szolgá­ló nagyszabású tárlat színhe­lye. Három évvel ezelőtt a Nemzeti Galéria kezdeménye­zésére jött létre itt, Pozsony­ban a naiv művészet első, te­hát úttörő jelentőségű nemzet­közi bemutatója. A világ naiv művészetének ez volt eddig a leg­gazdagabb seregszemléje, me­lyen 22 ország vett részt. Akkor a fent említett művészetnek klasszikus és jetenkori termé­sével ismerked­tünk meg. Ez­úttal újból hu­szonkét ország, — de más ösz­szetételben — küldte el hoz­zánk idevonat­kozó újkeletű anyagát. Az ünnepé­lyes megnyitás­nál a vár ha­talmas termei­ben a külföldi vendégek cso­portjai más­más nyelven szólnak, s a légkör mégis egységesen har­mónikus. Mert egymásra talál­nak a nagy em­beri összetarto­zás hívei, s a kultúra meg a művészet értői. A falakon szí­nesen, biztatóan sorjáznak az egyszerű ős szívből jövő érzé­seket árasztó képek, melyek mintha a népek megértő együttélésének szószólói len­Bének. A naiv művészet ereje nap­jainkban egyre erősödik, eszté­tikai értékeit mindjobban meg­becsülik. Művelői jórészt „ho­mo ludens"-ek, a játékot ked­velő emberek, akik visszatér­nek a gyermekkor szép, s ár­tatlan örömeihez, emlékeihez. Szomjaznak a melegségre, a gyöngédségre, a tisztaságra, amely annyira hiányzik a világ­firhódító mának nem mindig derűs valóságából. A különböző korú és foglalkozású „tiszta szívű" művészek zömében'köl­tői érzésű, szenvedélyes képze­lettel megáldott emberek, akik olyasmit akarnak létrehozni, ami maguknak és másoknak is örömet okoz. A hétköznapok egy­hangú, kimerítő munkája után kielégülést, felüdülést jelent számukra, ha képbe foglalhat­ják a kívülről jövő ösztönzése­ket, vagy bensőséges érzéseiket. Nincs művészeti előképzettsé­gük, éppen ezért friss látással, érzékeny reagáló készséggel, szabványosság nélkül tárják elénk a konkrét valóságból fakadó élményeket s a tudatuk mélyéből felmerülteket. Az élet terhes kötelezettségeiben kifá­radtak, akik rendszeres foglal­kozás nélkül magányosnak, s fölöslegesnek érzik magukat, öreg korukban Is teremteni szeretnének valamit. Még egy csöppnyi boldogságra, emberi melegségre vágynak. Utolsó képeikben ők is közölni akar­ják, amiről eddig hallgattak. S ilyenkor elemi erővel kívánko­zik ki belőlük a sok felgyülem­lett, visszafojtott szó. Így jött létre a sok festmény, metszet és szobor, melyekben emberi sorsok mutatkoznak meg. S mi egyforma érdeklődéssel, szere­tettel nézzük végig valamennyit, a világ bármely tájáról is szár­mazzanak. A kilenctagú nemzetközi bí­ráló bizottság <s közöttük há­rom hazánkbeli s egy magyar­országi is — napokig tartó ér­tékelő munkája a következő eredménnyel zárult: a H. Rous­seauról, a naiv művészet atyjá­ról elnevezett 10 000 csehszlo­vák koronával járó I. díjjal Iran Rabuzint (Jugoszlávia) tüntet­ték ki. A II. 7000 koronás díjat O. Steberl (Csehszlovákia), Süli MILAN RAIC: MEDVETÁNCOLTATÁS András (Magyarország) és Erich Bödecker (NSZK) nyerték el. A Jugoszlávia fejlett népmű­vészetében gyökerező magas szintű naiv művészet világszerte ismert. Rabuzin a természet lel­kes rajongója, fák és virágok lényének érzékeny tolmácsoló­ja. Egységes kompozlciójú ké­peinek tündöklő színei valóban megragadóak. Az ország másik kiválósága a hlebinai paraszt: Generalič a költészetté vará­zsolt valóságot festi üvegre. Nagyrészt munkások és parasz­tok közvetlen fogalmazással rögzítik olajjal a tél s a nyár ritmikusan változó szépségeit, környezetüket, népük szokásait és típusait. Kitűnőek M. Generá­lié és M. StanislavjeviC megle­pően érett formaadású, egyéni hangvételű fafaragásai s a hi­vatásos szobrász, D. Kreča re­mekbe készült portréfejei. Fel­figyeltető Csehszlovákia néhány roppant eredeti munkája. Q. Ste­berl, a 72 éves bazinl postás ké­pi látással, fantáziával alakítja a természeti katasztrófákat s az Ojtestamentum Jeleneteit. M. Ži­lavá malackai nyugdíjas kitűnő plasztikai érzékkel bölcselkedő hajlammal formázza az Élet oszlopát totemszerűvé. J. Jerman kladnői szabó szövetdarabkáik­ból építi finom szín- és forma­világú, rátétmunkájú kompozí­cióit. Süli András Algyőn, Csongrád megyében született 72 évvel ezelőtt. Kiskora óta rajzolgatott, s a hat elemi után napszámos és mezőgazdasági munkás, majd az első világhá­ború katonája volt. Bemutatott harminc képén naiv természet­látással, kedvesen részletező modorban ábrázolja a Tiszát, faluját, családtagjai tevékenysé­gét, otthonát, önmagát és bará­tait. A franciáknál nincs folklór, de az erősen egyéni jellemvoná­sú naiv művészetnek náluk van a legrégibb hagyománya. Kultu­rált festői érzékkel, gazdag pa­lettával, fejlett ornamentális érzékkel, jelképes fogalmazás­ban juttatják kifejezésre az át­költött valóságot s egyeseknél megnyilvánul a természetmiszti­ka s a panteizmus is. Az ősi görög kultúrájú, sokrétff civili­zációjú Ciprus-szigetén az egy­kori paraszt M. Kasialos, ma népművész olajképeí a múlt s a jelen légkörét idézik s érzéssel magasztalják a falusi élet békés nyugalmát. Kuba különböző ér­zékenységű három naiv festője a táj és emberei sajátos szépsé­gét jelenítik meg. A lengyel fa­plasztika erős népművészeti ha­tást jelez. Hel-Enri, bár több mint nyolcvanéves, akvarelljei életkedvről temperamentumról vallanak. Romániában virágzik a népművészet, s a naiv művé­szet is bő terméssel dicseked­het. M. Vaduva volt bognár sű­rű festőiséggel, összefoglaló erővel elevenít meg egy buja növényzetű folyópartot. M. Popa földműves erőteljes szobrászte­iietség. A svájciak legfontosabb pri­mitív festőjüknek a favágóból lett piktort, A. Dietricht tartják. Kiválik még A. Bernhardsgritter tanító, aki benyomásokból, ál­mokból szövi össze képeit. Si­billa Neff az appenzelli paraszt­festők hagyományait folytatja. Táj- és életképein a lelkében élő békét, szelídséget, a termé­szettel való összhangot érezteti. Az itáliai A. Ligabue küzdelmes gyermekkor után későn vette kezébe az ecsetet. Megkapóak Jellegzetes önarcmása, s a dí­szítő modorban festett, stilizált vadállatok képei. Nagy-Britan­nia specialitása J. Lloyd, aki sokféle kétkezi mesterséget folytatott, s később látott a fes­téshez. Az angol vidék sajátos szépsége ihlette. Majdnem öt­venéves volt, mikor a híres mű­bíráló, H. Read elé kerültek ké­pei, aki ezeket pozitívan érté­kelte. Azóta kizárólag a piktú­rának él Lloyd. Afrikát egyrészt Tunisz szá­munkra egzotikus művészete képviseli. Majd széles körű tá­jékoztatást kapunk a Nigériából jött bőséges válogatás alapján. Egy európai magángyűjtemény­ben szereplő, az ország atmosz­féráját emberközelbe hozó naiv festményekkel, arcmásokkal és különös cégtáblákkal találko­zunk, melyeken nyoma veszett a hazai törzsi művészetnek. Eredetiek a Lagosz közelében fekvő Ikoroduból, s a klasszikus bronzművészetéről nevezetes közép-nigériai Beninből szárma­zó üvegfestmények. Ma a leg­népszerűbb művészük Asiru Olatunde. Eredetileg kovács volt s egy osztrák festőnő ösz­tönzésére kezdett apró rézfigu­rákat s ékszereket készíteni. Majd nagy alumlniumlemeze­ken, az iszlám előírásait félre­téve, emberi s állati alakokat ábrázol. Szakítva a hazai ha­gyománnyal, a sávokra tagolt lemezen elbeszélő modorban, fémdomborító technikával szü­lőföldje múltjának és jelenének történetét, a mindennapok ese­ményeit, s bibliai jeleneteket elevenít meg képzelettel, jó sti­lizáló készséggel. Hatásos alu­mínium- és rézdomborltásait díszítő elemekként alkalmazzák az új főváros modern épületei­nél. Munkáit európai és ameri­kai gyűjtők is vásárolják. A vonzó és kiállításaink arc­élét gazdagító tárlat látogatóira bízzuk, hogy az említésre méltó, de fel nem sorolt országok anyagát se hanyagolják el. BÄRKÄNY JENÖNÉ O lyan ideges vagyok, mint egy édesanya, amikor megtudja, hogy serdülő leánya, aki mindig úgy idegen­kedett a férfiaktól, két egész­séges, fiúgyermeknek adott éle­tet, anya és gyermekei jól ér­zik magukat. En ugyan nem a gyermekáldás miatt vagyok ideges, hanem a csap miatt. Történt ugyanis, hogy két hét­tel ezelőtt, amikor munka után benyitottam otthonom összes termeibe, szerető hitvesem a következő szavakkal fogadott: „Gyulai Folyik a csap!" Meg­lepődtem, mert ez újdonság volt számomra, a hitves ugyan­is eddig a csapot csak velem kapcsolatban emlegette olyan formában, hogy „Gyula, részeg, vagy, mint a csap!" (Ez ugyan női logikátlanság, mert én még részeg csapot nem láttam, de részeg Gyulát már igen!) Ez esetben azonban a nej szaba­tosan fejezte ki magát, mert a konyhában a vízcsap csende­sen folydogált. Azért folydo­gált, mert nem lehetett elzárni. Azért nem lehetett elzárni, mert az a kis bőr vacak, ott a csapban bévül — elkopott. Az­ért kopott el, mert... mit tu­dom én, miért kopott el, mi va­gyok én, lángelme? A követ­kező felszólítás így hangzott: „Gyula, csináld meg a csapot!" Hát kérem: én konyítok vala­mit a sumér kultúrához, tudok egyet s mást a szaszanidák ál­lamszervezetéről, sejtem, hogy mi a relativitás elmélete, de a csapról csak annyit tudok, hogy ha balra csavarom, víz folyik belőle, ha pedig jobbra csava­A csap rom, akkor nem folyik víz be­lőle. De az én konyhámban a csap megunta ezt a szabályt, mert ez egy rendhagyó csap, egy anarchista csap, ezt csa­varhatom amerre akarom, eb­ből mindig folyik a víz. Keres­tem egy művelt embert, aki ezt a csapot jo belátásra bírja, de ilyen mű­velt embert nem találtam. Akkor megkértem a házkezelőséget, mondván, hogy küldjenek valakit címemre és költségemre, aki jó útra téríti a csapot, de azt felelték, hogy adjam be kérésemet írásban, ők majd iktatják, megszámozzák, megvitatják, kiértékelik és egy­szer, talán, esetleg, -küldenek valakit, aki ha nem Is javítja meg, de mindenesetre szem­revételezi a csapot. Egyébként okmánybélyeget nem kell' ra­gasztanom a beadványra, ám­bár megérdemelném, mert mi­nek csavargattam azt a nyava­lyás csapot, ha nem csavar­gattam volna azt a nyavalyás csapot, akkor most az a nyava­lyás csap nem folyna. Azt akartam mondani, hogy a vízért vízdíjat kell fizetni, hogy ha a csap ilyen öncélúan, mondhatnám l'art pour l'art folydogál, akkor az népgazda­sági kár, de nem szólhattam semmit, mert letették a kagy­lót. M ég jó, hogy a konyhám­ban a csap és így min­den további nélkül hi­deg vízzel hűtöttem le a feje­met és kiröhögtem a gutát, mert megint csak kerülegett. PÉTERFI GYULA A Bratislavai Dimitrov Vegyiművek nemzeti vállalat alkalmaz: munkásokat A o vegyiművekben, váltott műszakban 10-14 koronás átlagórabérrel, A az építkezéseken, 14 koronáig terjedő óránkénti akkordbérrel -f­különélési pótdíjjal és útiköltség megtérítéssel, A vasúti tolatómunkára, 10 koronás átlagórabérrel, A ki- és berakodó munkára, 14 koronás akkordbérrel. Továbbá felvesz: # lakatosokat — hegesztőket # villanyszerelőket # szerelőket # mérlegkarbantartókat # asztalosokat # ácsokat a munkaszakosok szerinti, kb. 10 koronás átlag­bérrel, 0 takarítónőket, havi 1100 koronás fizetéssel, # 17 éven felüli lányokat a fonalsodróüzembekétműszakos munkára, beta­nítás után havi 1200 koronás btto keresettel, # 18 éven felüli női munkaerőket a műfonalgyártó üzembe és a csomagolóba, btto 1300 koronás és magasabb havi keresettel. Az alapbéren kívül a munka eredménye szerinti nyereség­részesedést fizetünk. Étkezés és lakás - függetleneknek a munkásszállóban - biztosítva. Bővebb tájékoztatást nyújt az üzem személyzeti osztálya. ÜF-933 Felhívfuk a nagyközönség figyelmét, hogy tekintse meg bőrdíszműáru üzletünket Bra^ŕsSavában a Duna utca 38 szám alatt, mely generál­javítás után újra a vásárlóközönség rendelkezésére áll teiex Gazdag választék a legújabb divatújdonságokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom