Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-30 / 255. szám, csütörtök

Interjú Vilém Nový elvtárssal Egy cseh kommunista vallomása Vilém Nový elvtárs neve nem ismeretlen a csehszlovák nyilvánosság előtt. Évek óta a Központi Bízottság tagja, parlamenti képviselő. Publicisztikai munkásságával mindig a párt, a nép ügyét szolgálta. 1948 februárjában a Rudé právot irányította. Az ötvenes években a törvénysértések áldozata lett. Kiszabadulása után több évig a CSKP Politikai Főiskolájának élén állt. Jelenleg a Béke és Szocializmus folyóirat szerkesztő bizottságában képviseli pártunkat. Párttisztségei mellett tagja a Szövetségi Gyűlés elnökségének is. KÉRDÉS: A CSKP Központi Bizottsúya szeptemberi plenáris ülésének dokumentumaiból kitűnik, hogy a párt egyik fő feladata a jobboldali opportunista irányzatok elleni harc. A plénum anyagaiból az is világos, hogy pártunk elhatárolja magát a január előtti időszak hibáitól. Ebből az következik, hogy kétfrontos harcot vívunk. Mi az ön véleménye e harc formáiról? VÁLASZ: Ezt a harcot egyedül politikai eszközökkel vívhatjuk meg. Bármiféle hírverés arról, hogy visszatérünk az ötvenes évek módszereihez — demagóg propaganda, azzal a céllal, hogy megingassák az emberek bizalmát a pártban. Az ötvenes évekhez nem térünk vissza, s különösképpen én nem, hisz' egyike voltam a törvénytelenségek áldozatainak. Husák elvtárshoz hasonlóan azokban az években börtönben ültem. Azonban bonyolult helyzet alakult ki. Sok a megoldatlan probléma, amelyek részben a január előtti Időszakban, részben pedig 1968 januárja után keletkeztek. A január előtti időszakot azonban nemcsak a torzulások és törvényszegések jellemzik. A húsz év alatt sok pozitív eredmény is született. Mi nem tagadjuk 1968 januárjának jelentőségét, s visszatérünk januárhoz — de a torzulások és hamisítások nélküli, igazi január értelméhez. Nem Šik és Smrkovský januárjához. Ök januárnak teljesen más értelmet adtak. Husák elvtárs ezt tömören így fejezte ki: Arról van szó, hogy a pácienst meggyógyítsuk, nem pedig arról, hogy a másvilágra vigyük! Tehát a szocializmus megszilárdításáról, tökéletesítéséről, nem pedig felszámolásáról van szó. Feladatunk bonyolult. Lépésről lépésre meg akarjuk valósítani január célkitűzéseit, de egyúttal el kell távolítanunk a bürokratikus-centralista időszakban felgyülemlett torzulások maradványait, s teret kell nyitnunk a demokratikus államigazgatási módszereknek. De ezzel egyidőben el kell távolítanunk a január utáni időszakban felgyülemlett hibákat is, azokat a hibákat, amelyek okozói elsősorban a szocialistaelle»es erők. E bonyolultság ellenére is vallom, hogy ezt a harcot politikai eszközökkel kell megvívnunk. KÉRDÉS: Csehszlovákia Kommunista Pártjának több mint másfél millió tagja van. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a nagy taglétszám nem mindig van összhangban a pártmunka hatékonyságával. VÁLASZ: Annak a ténynek, hogy a CSKP-nak több mint másfél millió tagja van, megvan az előnye és hátránya is. ön tudja, hogy 1948 februárja után több százezer ember jelentkezett a pártba, közöttük más pártok olyan tagjai is, akik nem meggyőződésből léptek át a CSKP-ba. Ezek a pártba azért léptek be, mert az uralomra jutott, mert a kommunista párt volt az országban a döntő politikai tényező, a többi közt tőle függött egész sor jól fizetett állás betöltése is. Szeretném olvasóik figyelmét felhívni Lenin egy megállapítására. Lenin azt mondta, hogy akkor kell az új tagok előtt szélesre tárni a párt kapuit, amikor a párt nehéz helyzetben van, mert akkor az emberek meggyőződésből lépnek a párt soraiba. De amikor a párt uralmon van, ezt a kaput be kell csukni, s csak kis rést kell nyitva hagyni, s rsak meggyőződéses, becsületes embereket kell felvenni. Lehet, hogy hibát követtünk el azzal, hogy 1948 februárja után kevés figyelmet szenteltünk a politikai-neveló munkának. Ügy vélem, hogy — a KB szeptemberi plénuma után — fokozatosan kifüstöljük a pártba, s főleg a vezető posztokba befurakodott trójai lovat. A tervezett tagkönyvcsere is további lehetőséget nyújt a párt megtisztítására. Nagyon meggondoljuk, hogy mindenki automatikusan új igazolványt kapjon. Ügyelni fogunk arra, hogy ki érdemli meg igazán a párttagsági könyvet! Mert az elmúlt Időszakban mindenki megírta káderlapját. Nincs tehát szükség szervezett felülvizsgálásra. Lehetséges, hogy pártunknak nem lesz egymillió hatszázezer tagja, de annál egységesebb és szilárdabb lesz! KÉRDÉS: Nový elvtárs, ön mint a Központi Bizottság tagja, az utóbbi időben számos aktíván és gyűlésen vett részt. Közvetlenül tapasztalhatta, miként reagálnak az emberek pártunk politikájára. Mi a benyomása, vannak-e még megválaszolatlan kérdések, amelyekről a nyilvánosságnak mindeddig nincs tudomása? VÁLASZ: Látja, én a KB tagja vagyok, s mint a párt egyik vezető munkatársa, úgymond az információk forrásánál voltam. Annak ellenére, hogy számos dologról többet tudtam mint a nyilvánosság, mégis, most a szeptemberi plénurnon értesültem olyan kérdésekről, amelyeket a KB tagjai előtt eltitkoltak. Ebben nagy Dubček felelőssége, akit azért hibáztatok, mert meghirdette a Novotný kabinet-politikája elleni harcot, s közben őmaga még annál is elítélendőbb módszerekhez folyamodott. Lépésről lépésre közelebb jutunk az igazsághoz, főleg a szövetségeseinkhez fűződő viszony alakulását illetően. Űjabb és újabb adatok kerülnek napfényre. Ha elkészül a január előtti és utáni időszak széles körű elemzése, akkor fény derül annak a politikai válságnak az előzményeire és okaira, amelyben, agóniához hasonlóan, másfél évig vergődtünk. Bizonyára újabb tények kerülnek napvilágra, s azok alapján a nyilvánosság — amely még mindig illúziókat táplál egyes kérdésekben — meggyőződhet arról, hogy a párt és az állam vezetésében végrehajtott" személyi változások helyénvaló intézkedések. KÉRDÉS: Nový elvtárs, amikor 1968 nyarán a Nemzetgyűlés elé került a sajtótörvény módosításának kérdése, ön a sajtó- és szólásszabadság kérdésében következetes osztályN

apjainkban néphadseregünk húsz katonai alakulata és köteléke ápolja, folytatja, és gyarapítja a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtest hagyományait. Ezek egyike, amely az Antonín Zápotocký nevét viseli, közvetlenül a duklai hadműveletekre vezeti vissza múltját. A kötelék kb. egy hónappal a kárpát-duklai hadművelet előtt alakult Lengyelországban, a csehszlovák határ közelében, főleg átszökött partizánokból. A köteléket az első hadtest harmadik brigádjából szervezték. A Harci zászlaját ma 12 harci és magas állami kitüntetés díszíti, köztük a Köztársasági Érdemrend, a Fehér Oroszlán Rend első fokozata, az Alekszandr Nyevszkij Rend és négy csehszlovák hadikereszt. E kötelékbe tartoznak azok az alakulatok, amelyek a 4., 5., 6., zászlóalj hagyományait folytatják. Ezek a zászlóaljak szabadították fel a duklai hadműveletben lefolyt ádáz harcok után Stropkov, Bártfa, Eperjes, Poprád és Zsolna városokat. Ján Lacko ezredessel, a kötelék jelenlegi parancsnokával beszélgetünk, hogy megismerkedjünk ennek a nagy múltú katonai egységnek jelentőségével. Itt vannak a hős zászlóaljak a pártról, a kétfrontos harcról, a sajtóról, a proletár nemzetköziségről és a hazafiságról V1I.ÉM NOVÝ EI.VTÁRS szempontokat követett. Emlékszem, hogy felszólalásában hangsúlyozta a kommunista újságírók felelősségét a pártpolitika helyes magyarázatáért és védelméért. Mi az ön véleménye mindarról, ami a sajtó, rádió és televízió terén történt? VÁLASZ: Véleményein szerint a kommunista újságíró egyben fontos párttisztséget is betölt. Munkájáért a pártnak tartozik felelősséggel. Ebben az irányban nem lehet szó semmiféle autonomizmusról. Elképzelhetetlen, hogy a párt sajtőszerveiben, amelyeket azért ad ki, hogy politikáját népszerűsítse és helyességéről a széles néptömegeket meggyőzze —-, olyan kommunista újságírók dolgozzanak, akik a párttól független politikai irányvonalat dolgoznak ki. A január utáni időszakban éppen ez történt. Akkor, sajnos, sok kommunista újságíró „liberális" szempontok szerint tekintett az újságírói munkára. így történhetett, hogy az akkori propagandahadjáratban amelyet a televízió és rádió, valamint a különböző politikai csoportosulások sajtója indított — alig lehetett a kommunista újságírók tevékenységét felismerni. A nagy hangzavarban a tömegtájékoztatási eszközökből az emberek mindenről tudomást szerezhettek, csak éppen a párt politikájáról és állásfoglalásáról nem értesültek. Én az ilyen önkényes álláspontokat, a liberalizmus megnyilvánulásait már akkor elítéltem. Ügy gondoltam, hogy a pártsajtóért a kiadó, tehát a párt a felelős, azaz a sajtó nem lehet csak az újságírók monomai paracsnokai — Nedbálek, Hrebík és Schoeffer alezredesek is. Elmondják, hogyan sikerül napjainkban beplántálni a fiatal katonák szívébe az internacionalista együvé tartozás érzését, s milyen gyümölcsöt hoz a véres harcokban született hagyomány ma. A kötelék alakulatai napjainkban is nagyszerűen helytállnak a harci és politikai kiképzésbeu. A „Vltava" hadgyakorlat idején Jakubovszkij marsall, a szövetséges hadseregek parancsnoka nagyra értékelte a kötelék alakulatainak munkáját. Az egység katonái becsülettel helytálltak a legutóbbi erőpróbában is, az augusztusi zavargások idején, amikor Brnóban, Gottwaldovban és más morvaországi városokban eredményesen részt vettek a rendbontó szocialistaellenes és ellenforradalmi megmozdulások meghiúsításában. A

Szovjetunióval való barátság hagyománya a kötelékben a Varsói Szerződés szövetséges országaihoz fűződő megbonthatatlan harci testvériséggé fejlődött. E testvériség póliuma. Hamisnak tartom azt a tézist is, hogy az újságot egyedül az újságírók hivatottak ellenőrizni. Ugyanakkor vallom, hogy az újságíró alkotómunkát végez, tehát nem lehet szolgának tekinteni, aki az újságírásba nem hoz semmi önálló, alkotó gondolatót. De ez más kérdés. Arról van szó, hogy a kommunista újság valóban kommunista újság legyen. Ha nem így fogtuk volna fel a múltban a kommunista sajtó küldetését, akkor sohasem alapíthattuk volna meg a kommunista pártot. Több mint száz óv telt el azóta, hogy Napóleon megállapította: A sajtó — a hetedik nagyhatalom. Manapság, a modern társadalomban a tömegtájékoztatási eszközök szerepe egyre növekszik. Ma a sajtó a politikai nevelőmunka terén az első számú nagyhatalom, mert hiszen a sajtó, rádió és televízió alakítja ki a közvéleményt, befolyásolja az emberek nézetét és állásfoglalását. Lenin szerint a sajtó kollektív szervező - s ez a megállapítás ma is érvényes. De ha az abszolút liberalizmus oda vihette a sajtót, ahova nem akartuk, akkor ne csodálkozzunk, hogy az embereknek áttekintésük volt az egyének szubjektív álláspontjáról, de nem értesültek a párt- és államvezetés állásfoglalásáról. KÉRDÉS: Ön parlamenti képviselő. Miképpen értékeli a Nemzetgyűlés tavalyi tevékenységét? VÁLASZ: A jobboldali, revizionista és szocialistaellenes erők, miután beszivárogtak közéletünk valamennyi szervezetébe, a Nemzetgyűlésbe is behatoltak. Kísérletet tettek arra, hogy a parlamentet is a jobboldali opportunista elemek politikai eszközévé tegyék. A Nemzetgyűlés olyan törvényeket hagyott jóvá, amelyek egyének, s nem a társadalom érdekeit szolgálták. Pl. az ún. bíróságon kívüli rehabilitálásról szőlő törvény a jobboldali opportunisták értelmezése szerint, lehetővé tette volna, hogy milliárdokat fizessünk ki kártérítésképpen a kisajátított tőkések és nagybirtokosok vagyonáért. Ez azt jelentette volna, hogy saját forradalmi intézkedéseinket kellett volna megfizetnünk! Főleg 1968 augusztusa bizonyította világosan, hogy a parlament — a jobboldali opportunista erők lélektani és sok esetben fizikai nyomására — határozatokat és felhívásokat fogadott el a szocialista országokkal szemben. Ezek az országok Csehszlovákiában « szocializmus védelmémegvédése, a mellette valő kiállás a legbonyolultabb viszonyok közepette is — ez a harci hagyományok ápolásának eredménye. A duklai emlékünnepségeken találkoztunk e kötelék egyik politikai tisztjével, Ján Clma alezredessel, aki huszonöt évvel ezelőtt az első csehszlovák hadtesttel — mint annak közkatonája — ezen a helyen lépte át a határt. A barátság vonatával érkezett ide több száz társával, egykori harcosokkal. Elhozták ide kötelékük mai zászlaját is, hogy meghajtsák a Duklánál elesett hősök emléke eiőtt. Feladataik kiváló teljesítéséért jutalomképpen a zászló díszőrségében ott vannak a mai példás katonák is, köztük Pavlík őrvezető, aki a tisztiiskola egyik legjobb katonája. Cirna alezredes a 25 év előtti időkre emlékezik. A Szergej partizáncsoporttal lépte át először a határt a Duklai-szorosnál, de Szlovákiából Lengyelország felé. Ott csatlakozott hadtestünkhöz 1944 augusztusában. Tizennyolc éves volt akkor, épp egy héttel azelőtt ünnere léptek közbe, abban a pillanatban, amikor az országban már nem létezett erő, amely feltartóztatta volna a katasztrófát. A parlament akkor nagyon negatív szerepet játszott* Nem teljesítette törvényhozói és ellenőrzési kötelességét a gazdaságpolitika terén sem. Ehelyett szocialistaellenes és szövetségeseink elleni állásfoglalásokba sodródott. Amint a Szövetségi Gyűlés legutóbbi tanácskozása bizonyítja, a parlamentben javul a helyzet. Az általános politikai konszolidáció keretében tehát számolhatunk azzal, hogy parlamentünkben is megkezdődik a konszolidáció s a Szövetségi Gyűlés megkezdheti feladatainak teljesítését: törvényhozói és ellenőrző munkájával elősegíteni az ország, elsősorban a gazdasági élet megszilárdulásét. KÉRDÉS: Hogyan tekint ön a proletár nemzetköziség elveinek gyakorlati alkalmazására hazai viszonylatban ... Volt-e alkalma együttműködni magyar kommunistákkal? VÁLASZ: Úh, igen, A magyar kommunistákhoz régen., a háború előtti években már közeli kapcsolatok fűztek. Közismert, hogy a mi kommunista mozgalmunkban sok magyar elvtárs tevékenykedett, s közülük sok értékes pártmunkás került ki. Tény, hogy ma köztársaságunkban vagy hatszázezer magyar él, tehát a proletár nemzetköziség elvét itt éppúgy kell alkalmazni, mint a csehek és szlovákok, hazánk és szövetségeseink közti viszonylatban, vagy a nemzetközi kommunista mozgalomban. Ez nincs ellentétben hazafiságunk alapelveivel. Meggyőződésem, hogy as a cseh kommunista — vagy legyen szó szlovák, magyar, lengyel, ukrán kommunistáról — aki lelkiismeretesen és fegyelmezetten dolgozik nemzete javára, hazafiságáról tesz tanúságot. Ez az igazi hazafiság, nem pedig a nacionalista hőbörgésl Fel kell tennünk a kérdést: Mi a nemzet? A munkásosztály és a parasztság tömegei, vagy a régi nagybirtokos és tőkés? Igaz, az utóbbiak szintén a nemzet kötelékébe tartoznak, de lehet-e őket, ezeket az élősködőket azonosítani a nemzet fogalmával? Smrkovský is állandóan a nemzetet emlegette, de nem osztályszempontból indult ki. Számomra, természetesen a nemzet fogalma egyenlő a dolgozó nép túlnyomó többségével. Szeretem nemzetemet, cseh anya szült, s nemzetemért dolgozom. De ugyanakkor nagyra értékelem azokat a magyar kommunistákat, akik a hazafiságot úgy értelmezik, ahogy én. És ez az értelmezés teljes összhangban van a proletár nemzetköziség elveivel. SOMOGYI MATYAS pelte születésnapját. Az első brigád 3. zászlóaljához került mint felderítő. A felszabadítás! harcok egyik hőse lett, s ma tizenegy szalag díszíti zubbonyát, köztük hat harci kitüntetés. Amikor a súlyos harcok során másodszor jött át a szoroson — immár visszafelé a ködös, borús éjszakán, s közben gránátok robbantak és gépfegyver kattogástól volt zajos a vidék; az elszabadult pokol zúgott Itt —, dehogy is gondol arra, hol van éppen, hányadika van. Csak most huszonöt év után sikerült egykori parancsnokainak neve, egységének száma alapján kimutatnunk: egyike volt azoknak, akik elsőnek léptek Csehszlovákia földjére a felszabadítást harcokban. A

mikor Cima elvtársat figyelmeztetjük erre a mozzanatra, nem hatódik meg, és nem tartja túl nagy jelentőségűnek a felfedezést. Más gondja van most: alakulatának jelenlegi problémái fontosabbnak tűnnek számára. Mai problémáiról beszél, mai kérdések érdeklik, mai feladatok teljesítése a fő gondja... Elvégre így van értelme a hagyományok ôpolásának. VILCSEK GÉZA A DUKLAI HAGYOMANYOK FOLYTATÓI Cima alezredes fő gondja