Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

SZLOVÁK KÖLTŐK VERSEI Vincent Hložník: Szerelmesek a kávéházban (Részlet, olaj 1948.) ÚJ SOROZAT A VILÁG NAGY ÍRÓIRÓL Az eddig megjelent két kö­tet s a tervbe vett továbbiak nemes és közhasznú célt szol­gálhatnak. A sorozatban megje­lenő munkák témaköre, hogy csak példaként említsek néhá­nyat, Goethe, Brecht, Apollinai­re, Gogol, Shaw életének és művészetének ismertetése. Kü­lönbözik ez a vállalkozás az eddigi, a tudományos és á nép­szerűsítő igényeket vegyítő, jó­részt analitikus s a szakmo­nográfiák szabályait némileg könnyedebbé oldó, de lényegé­ben azoktól csak a tárgyalás módjában eltérő munkáktól (s egyúttal emlékeztet a hasonló felépítésű, magyar írókról szóló sorozatra). E sorozat kötetei a jeles írók és költők világát óhajtják bemutatni, tehát élet­rajzot, a kor és környezet mű­vészetre ható tényezőit, az al­kotások főbb, ezekkel lehetőleg összefüggő motívumait, s mind­ezt sok dokumentum, kép kísé­retében. Természetesen a más kort, nemzetiséget, művészi karak­tert kifejező életmüvek miatt sem a műfajban, sem a mód­szerekben nem lehet egyönte­tűségre törekedni. Annyi min­denesetre bizonyos, hogy az ér­deklődő olvasó, de sok esetben az adott témával közvetlenül nem foglalkozó szakember is sokat tanulhat ezekből a mun­kákból. A megjelent kötetek közül elsőként Pók Lajosét említve (Thomas Mann világa) megállapíthatjuk, hogy Mann munkásságának alapos ismere­te, a gondosan megrostált és leszűrt tudományos eredmé­nyek célszerű elrendezése, a finom elemzések, a dokumen­táció önmagáért beszélő han­gulatossága érdemei a műnek, s ezek az erények a tájékozód­ni vágyó olvasónak is haszná­ra válnak, pontosan eligazít­ván őt Mann életművének gaz­dag, de nem éppen egyszerű világában. Amennyire különbözik Tho­mas Mann művészetének jellege Hemingway életművétől, oly mértékben tér el, a sorozat szabályaínak tiszteletben tar­tása mellett, Sükösd Mihály stílusa és elemző módszere (Hemingway világa) a Thomas Mann-kötetétől. E kötet a köz­érthető, ám olvasmányos isme­retközlés kötelezettségén mesz­sze túlmenően önmagában is szuggesztív, és Hemingway mű­vészetének gondolati és érzel­mi atmoszféráját is kiválóan érzékeltető nagyszabású esszé­vé kerekedik. Sükösd szövegé­be még az idézetek, sőt a kife­jezetten szépirodalmi munkák­ból vett részletek is meglepően szervesen illeszkednek bele, hangütése is a Hemingway-élet­mű hullámsávját idézi fel. Eb­ben persze, Hemingway művé­szetének tanulmányozása, tudo­mányosan is mélyreható isme­rete mellett, Sükösd szépírói kvalitásai mindenképpen köz­rejátszanak. Az Európa Könyvkiadó e so­rozata — s ezt különösebb jós­tehetség nélkül is leszögezhet­jük — népszerűségre, tehát si­kerre számíthat. Haszna a so­rozatnak nyilvánvaló, jellege az említett két kötetbői kivi­láglik. S kézenfekvőek azok a különbségek is, amelyek a témák és a szerzők nagy szá­mából szükségképpen adód­nak. Maga a műfaj az, ami is­meretterjesztő irodalmunkban újnak számít, s amennyiben a továbbiakban is sikerül megva­lósítani az iskolásán precíz és jóindulatúan ' magyarázgató avult módszereket felváltó, s ebben a két munkában is tes­tet öltő korszerűbb törekvése­ket, jelentős mértékben növel­hető a bemutatott írók, költők munkássága iránti érdeklődés. Az ilyen típusú munkák ugyan­is a magvas ismeretek mellett tóvábbi ismeretek szerzésére csábítanak, s nem azt sugall­ják, amit a művelt embernek tudni illik, hanem amit tudni érdemes s gondolatokat és ér­zelmeket gazdagítóan tanulsá­gos. WEBER ANTAL (KRITIKA 69/8.) PETŐFI—ROMÁNUL A Románia literara egyik legutóbbi számában Nicolae Balota ír közel egy oldalas ismertetést Eugen Jebeleanu Petőfi-toimácso­lásairól. A cikk — Tertulian Lukács-tanulmánya mellett — ismét példázza, milyen jelentősége van, ha a toll emberei mélyen meg­ismerik és őszintén magukévá teszik a szomszédaik kultúrájának kincseit is. Nicolae Balota igen nagyra értékeli Eugen jebeleanu Petőfi-fordításait, amelyeknek sajátosságát abban látja, hogy a fordító a mai román nyelv megfelelő megoldásaira rátalálva, élő-költőként mutatja be Petőfit, modern művészetként népi ele­mekből kibomló romantikus szárnyalását. Nicolae Balota szerint ez a Petőfi valósággal rokona a mai fiatal költőnemzedéknek: életérzésében, lelki tisztaságában s megalkuvást nem ismerő igé­nyességében is. JÁN SMREK: ir I h o Ha csoda-erő szállna ránk, sokon lennénk, kik boldogan futó felhővé változnánk. Gyönyörű mámor lenne: tízezer szűzlány tűzforró sóhajából megszületni, felhővé, lágyabbá szűzi bájtól, szállni üdekék légben, festői tájon, honi vidéken; sűrű ködből kiérve rászállni zsenge lányra, süldő legényre, öntözni őket, nagyra nőjenek, vad sakálként űzzék az életet, alighogy pólyarongyuk eldobták, legyenek szépek, gyertya-karcsúk, szívüket égig hordozzák! Majd drága gyöngyöt, permetezn legyen a napfény óvó-párás réten és tágas sikon, hogy zavartalan nyíljon belőlük élet-áldás. Ha kiballag a rög fia hajnal előtt a szántóföldre, vidító, üde reggel sóhaja üdvözölje, hadd pillanthasson mosolyogva a fésülködő arany-kalászokra, és hazatérve mondja vígan párjának és fiának, hogy jó itt élni a hazai földön, nem hívják titkos, messzi tájak. Felhővé It :ini csodaszép, lerázni föld igáit, szabad utakon bolyongni, amerre vágyad csábít. Égi hangokkal szóbaállni, s cirógatni az ember arcát, ha szenvedélyek háborgatják. Megfékezni az ártó árnyat ^ s azt is, ki rosszat forral, vánkosa lenni vajúdó anyának, kisdedet óvni fias asszonyokkal. Példát mutatni férfinak a harcban, jó célhoz vigyék tüzei, s a földi jólét raktárából jussát vitézül kérje ki. S bár olyan felhő lehetnék, mely apóm horpadt sírján is mindennap könnyét ontaná, legalább fűszál nőjön rajta, ha rózsát nem hord senki rá. S eljárnék párom kiskertjébe, hol sok-sok virág nézne rám, lesném a jöttét minden reggel, s ragyogó szemmel fogadnám. VERES JÁNOS fordítása MILAN RÚFUS: Allá ÍJr 291 B m • - ­E. B. LUKÁČ: i\e .srol/tftilt Sötét hegyek, szent némaság, a mindenség most csupa illat, halkan lépkedj az úton át, ne beszéljünk. Levél sem rezdül fent a fán. hallgat a fű, a hűs patak, az álmodó felhő megáll, mi se szóljunk. A legszebb az a szerelem, amely a csendet megtalálja, s a kéz egy másik kézre lel, átfogja forrón. De elárulja pillantásod, csacsognál kedvesem megint, elűzöd lám, a némaságot i <-"il|< szerelmet. DÉNES GYÖRGY fordítása Ismeretlen nyelv zenéje duruzsolt lágyan Puha ajkairól felém, Körülzsongott tisztán, mint a vágyam, Aztán csókolóztunk könnyedén. Suttogott a néma éjben a gesztenye lomb, Távolabb villamosok mentek, A szerelem mindenütt virágokat bont S varázsa van a szép szemeknek. Mint viharban a dús kalászok rendje Ügy hajolt rám a lány-kebel. A toronyóra épp a tizet verte S valaki mellettünk ment el. Megállt egy percre a hallgatag estben, Ránk nézett s keserűn nevetett. Én nem láttam még életemben Embert, ki ennyire szenvedett. Aztán tovább ment huszonnyolc éves fejjel, Furcsán görbe volt a háta S az alvó utcán szívbevájó nesszel Kopogott az aszfalton fa lába . . . KOMLÓSI LAJOS fordítása <U < > O i z> Lehajol, mint bukfencezni készülő gyerek, kicsiny szerszámmal kapargatja a földet. Kihúzza a hajdani királyok csontját, aranytrónjói, gyémánt diadémot, szobrocskát, kapcsot, istenek dühét s összeforrt szájak törvényét s dalait. Kimért mozdulatokat tesz az idő roppant boltívei alatt. S közben a háta mögött kivilágított városok szíve hasad, istenek hullnak vonat alá, múzeumok égnek, s nyíló szerelmek rozsdásodnak meg hirtelen. S közben a háta mögött, itt meg ott, megölt húszévesek árva sírjai régi mayák törvényei szerint a föld tűzmagú közepe felé hullnak, súlyosan, mint lelőtt madarak. VERES JÁNOS fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom