Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

A szlovákiai jobboldal politikai gyökerei A

CSKP Központi Bizottságának szeptembert ülése előzetesen értékelte a csehszlovákjai eseményeket, és rámutatott, hogy elemeznünk kell a társadalmi-politikai fejlődést. Az ilyen elemzés során részletesen taglalnunk kell a hatvanas évek időszakát, amikor a minőségileg új társadalmi problémák megkövetelték a radikális program-megoldást. Ezeket a problémákat azonban gyakran kikerülték vagy közvetlenül és csak részben oldották meg. Amikor kihirdettük a szocializmus győzelmét, a mély elemzés és a feladatok programszerű megoldása helyett a társadalom automatikus előrehaladásának illúzióját keltettük. A társadalom megváltozott struktúrájában törvényszerűen megnyilvánuló társadalmi-politikai mozgást a kelleténél jobban fékezték. Ez azonban csak a politika egyik oldala. Több kezdeményezés volt, és sok új koncepciós megoldást készítettek elő. A politika mint a társadalom irányításának módja erősen szubjektívvé vált. A háború befejezésétől eltelt 20 év alatt a társadalom szociális- és osztályösszetételében történt változásokat új, komoly tényezők jellemzik. A „felkelő generáció" mellett (igy hívják Szlovákiában a középnemzedéket), új, fiatalabb nemzedék lép a társadalmi életbe. A nemzetiségi problémák egyre növekednek, nem oldják meg őket következetesen. Felmerül az ipar strukturális átépítésének szükségessége, befejezik a mezőgazdaság szövetkezetesítését, és a társadalom az agrárprogram kidolgozásának feladata előtt áll. Az iskolaügy és a tudomány korszerűsítési és átépítési folyamatba jut, kultúránk és művészetünk differenciálódási folyamaton megy át. Ideológiai téren a proletár internacionalizmus elvét a szűken értelmezett nacionalizmus szempontjából értékelik, a csoportérdekek a társadalmi érdekek fölé kerülnek, és a társadalom irányítása elveszti hatékonyságát. Ez logikusan a bürokratizmus által jellemzett centralizmushoz vezet, és így nálunk a szubjektivizmus kitűnő példájával találkozha tünk. S

zlovákiában ez a szubjektivizmus Csehországhoz viszonyítva még nagyobb méreteket ölt, de egyúttal növekszik vele szemben az ellenállás is, és ezért Szlovákiában a hatvanas években élesebb, határozottabb formákat ölt a bürokratikus centralizmus és a •szubjektivizmus elleni harc. Csehországtól eltérően Szlovákiában ennek megvan a történelmi, nemzetiségi és generációs magyarázata. A történelmi magyarázat az, hogy a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban és a háború alatt más volt a szociális és politikai fejlődés Szlovákiában. A nemzetiségi magyarázat abból ered, hogy nem oldották meg a nemzetiségi kapcsolatokat és a nemzetiségi elrendezést (nem törvényesítették a föderációt), és ezzel számos szociális és politikai probléma függ össze. Ez a magyarázat magában hordja a nemzeti elhajlás lehetőségét. A nacionalista elemek a forradalomban kihasználhatják ezt a tényezőt, s rendszerint éppen ezen a kérdésen állítják fel saját programjukat, hogy nagyobb politikai befolyást gyakorolhassanak a tömegekre. Nagy jelentőségű a generációs magyarázat, mivel az úgynevezett felkelő nemzedék, mely közvetlenül részt vett a fasizmus elleni harcban és le rakta a szocializmus alapjait, a forradalom élén áll. És még egy példa: 1947 szeptembere. A partizánok bratislavai találkozója fényt derített forradalmunk azon kérdésére, „ki kivel" az elkövetkező időszakban. A szlovákiai lakosság legszélesebb rétegeinek részvétele és támogatása mellett ez megteremtette a pozitív politikai feltételeket ahhoz, hogy forradalmunk a nemzeti demokratikus forradalomból szocialista forradalommá fejlődjön nemcsak Szlovákiában, hanem az egész köztársaságban. Ez 1948 februárjának előzménye volt. Az 1946. évi választások után már Szlovákia sem volt a köztársaság „gyenge láncszeme". Csak nagy vonalakban jellemeztem a köztársaság két része fejlődésének különbözőségét, de ennek alapján is megérthetjük, hogy a szlovákiai politikai vezetőség miért került ellentétbe saját pártjával és a szocialista gondolkozású emberekkel 1963-ban, a szocializmus győzelmének kikiáltása előtti időszakban. Bár a helyzetet nem hasonlíthatjuk ahhoz, amit tavaly január után éltünk át, de bizonyos hasonlóságot találhatunk. A közös nevezőt a szlovákiai fejlődésben is megtalálhatjuk. A párton belüli problémákat és a társadalmi-politikai ellentéteket meg kellett oldani. A dialektikus mozgás, az ellentétek keletkezésétől, elmélyülésükön keresztül egészen a konfliktusig, ebben az időszakban nem áll a szocializmus keretein kívül. Az ellentétek konfliktussá változnak és a konfliktusok a politikában, így a szocializmusban is normális eseményt jelentenek. Fontos azonban, milyen a konfliktus formája — „palota-forradalomról" van-e szó, vagy megoldásába a tömegeket is bevonják. A konfliktus megoldásának módjától függnek a konfliktus következményei-vagy kis megrázkódtatásra, vagy politikai katasztrófára kerül sor. 1963-ban Szlovákiában a konfliktust a vezetőség a párton belül oldotta meg. Csak a későbbiekben aktivizálják a tömegeket, akkor, amikor az új j)ártvezetőség előterjesztheti a íirogram részkérdéseit, és megvalósításuk érdekében mozgósítják a dolgozók szélesebb rétegeit. A vezetőség és a párt 1963. évi politikai konfliktusának csak kisebb megrázkódtatás jellege volt már csak azért is, mert az előző vezetőség megnyitotta a fiatalabb pártnemzedék előtt az utat a legmagasabb állami, politikai, irányító funkciókba. A

mennyiben bizonyos analógiát vontam az 1963. évi szlovákiai helyzet és az 1968 január előtti országos helyzet között, meg kell állapítanom, hogy a szlovákiai helyzettől eltérően a vezető politikai szervek a politikai-társadalmi konfliktus megoldásának más módját választották, a megoldásba a széles tömegeket is bevonták s ennek katasztrofális következményei voltak. Szlovákia politikai fejlődése és a politikai konfliktus megoldásának módja — ez nemcsak azt jelezte, hogy a problémák országos viszonylatban is megértek. Az elemzések helyesek voltak, csakhogy nem vezettek hatékony intézkedésekhez. • Elsősorban az országos szervek és a szlovákiai nemzeti szervek viszonyáról volt szó. Ez a nemzetiségi kérdés koncepciójának megoldatlanságából eredt. • Napirenden szerepelt a pártirányítás módszerei, valamint a párt (SZLKP) és a nép kapcsolatának megszilárdítása. Szlovákiai viszonylatban a szlovák nemzeti szervek kapcsolata a párt és állami szervek és társadalmi szervezetek alacsonyabb fokú irányító szerveihez. JELEN ES MÜLT POZSONYBAN ÍRTA: MICHAL PECHO • Felmerült Szlovákia gazdasági fejlődése további koncepciójának problémája, annak ellenére, hogy az abban az időben folyó iparosítás megoldotta Szlovákia és a cseh országrészek közti szociális különbséget, de a távlati tervek nem voltak világosak; Szlovákia ipari fejlődése nem irányult a végtermelésre, s koncepciójában a burzsoá köztársaságbeli nemzeti szocialisták politikai programjának több vonása érvényesült. ® A szociális kérdések közé tartozott az iskolaügy, a kórházak hálózata, a nyugdíjak biztosítása és a kulturális célokra fordítandó költségek. Az összehasonlítás az egész köztársasággal Szlovákia megkárosítását mutatja. ® Felmerült a fiatalok elhelyezésének problémája, és a munkásfiatalok felkészítésének nem tisztázott távlata. Nyílt vita keletkezett eme alapvető kérdések körül. A sajtóban, valamint a politikai és állami szervek tárgyalásain ezek a kérdések domináltak. Előterjesztésük és megoldásuk jogos, történelmileg indokolt és helyes volt. Attól függött a szlovákiai, sőt az egész köztársaság további fejlődése, hogyan oldja meg ezeket a kérdések,!t a központ. A központban azonban ahelyett, hogy komolyan vették volna, eltúlzott nacionalista követelményeknek, a központ iránti bizalmatlanságnak minősítették őket. M

ivel a központ nem volt hajlandó megoldani ezeket a szlovákiai problémákat, és úgy magyarázta ezeket a cseh közvéleménynek, mint a szlovákok igazságtalan követeléseit, olyan helyzet keletkezett, hogy megoldásukról a legszélesebb rétegek tárgyaltak, természetesen az államiés pártszervek mellőzésével. Sajátos helyzet volt ez. A központ nem oldotta ineg a problémákat, a szlovák nemzeti szervek viszont meg akarták oldani, de nem tudták. A szlovák nemzeti szervek törekvése fokozatosan azonosult a párton és államon kívüli intézmények képviselőinek igyekezetével, 'gy egységes törekvés keletkezett, míg a politikai nézetek nem voltak egységesek. Ezt a szlovákiai problémakört azért ismertetem, mivel ez komoly nézeteltéréshez vezetett, mely a központba is eljutott, és meggyorsította 1968 januárját. Szlovákiában azonban kétféleképpen értékelték a nézeteltérés lényegét, megoldásának kétfajta politikai módját látták: ® a problémák megoldhatók a köztársaság keretében a nemzeti és politikai követelések kölcsönös respektálása mellett, az adott államjogi elrendezésben; • a problémák csakis új államjogi elrendezésben, a föderáció alapján oldhatók meg. E két alapvető nézeten kívül reakciós, szocialistaellenes nézetek is felmerültek, melyek önálló szlovák államban látták az egyedüli lehetséges megoldást. Ezeket a nézeteket a szélsőséges nacionalisták, a volt ludákok és más szocialistaellenes erők terjesztették, eleinte bátortalanul, később nyíltan. Ez volt a politikai jobboldal kialakulásának alapja. Az SZLKP érdeme, hogy az említett problémakör és megoldása politikai módjai a figyelem középpontjába kerültek. A párt az 1963. és 1967. közti években figyelembe véve, hogy a központ nem hajlandó megoldani ezeket a kérdéseket, mérlegelte, hogy az adott körülmények közepette melyik megoldási mód a legalkalmasabb. A vitát előre lendítette a CSKP Központi Bizottsága 1967 szeptemberi plénumának eredménye. Ezen a plénumon előterjesztették azokat a kérdéseket, melyeket nem oldottak meg Szlovákiában annak ellenére, hogy a jxjlitikai helyzet .megkövetelte megoldásukat. A szlovákiai közvéleményt a plenáris ülés után elsősorban az érdekelte, hogyan reagál erre a CSKP Központi Bizottságának akkori első titkára. Ö nacionalista követeléseknek minősítette a beterjesztett problémákat. Ezt Szlovákiában a szlovák nemzet megsértéseként értelmezték. A csehek és szlovákok kapcsolatának az államjogi elrendezése megoldásának követelését a szlovákiai nemzeti szervek is magukévá tették. Most már egyre többen belátják, hogy a problémák nem oldhatók meg központilag, és előtérbe kerül a föderáció gondolata. A

január utáni fejlődés során is előtérben maradt ez a kérdés. A föderáció politikai programmá válik, mely szocialista tartalmával egyesíti Szlovákia néjiének akaratát. A föderációt a két testvérnemzet jogos politikai, jogi, ideológiai és gazdasági egyenjogúsításaként értelmezik. Ez jellemzi a szlovákiai január utáni fejlődést. A január utáni fejlődésnek tehát különböző megnyilvánulásai vannak Csehországban és Szlovákiában. A központi szervek és intézmények ingatagsága azzal a következménnyel jár, hogy a közvélemény figyelme a politikai közélet demokratizálása felé fordul. A demokratizálást azonban kétféleképy>en értelmezik. A kommunisták a szocialista demokrácia fejlesztését akarják, mivel ebben látják a hibák és a problémák megoldásának módját. A jobboldali opportunista erők viszont a hatalom megszerzésére akarják kihasználni. Lebecsülik az elmúlt időszak jelentőségét, a Nemzeti Front keretében kettősségre törekednek, a CSKP-t ideológiai intézménnyé degradálják, a társadalmat a problémák nacionalista megítéléséhez vezetik, szovjetellenes UCSTK Jelo.J hangulatot szítanak, félrevezetik társadalmat. Ellentmondásos helyzet keletkezik a föderáció kérdésében. A jobboldali opjjortunista erők és a központ szektás csoportjai akadálynak tekintik a föderáció megvalósítását, nacionalista konzervativizmusnak és nem eléggé forradalmi követelménynek tartva azt. Hirdetik, hogy a társadalom demokratizálása e követelmény fölött áll. Ez a jelszó u Párt és az állami vezet ó' bizonyos csoportja á 1

1 n

1 SziovíiKiában is elterjedt, rs szlovák nemzetnek az a rész • iáiévá tette, mely figyelme i ..ívül hagyja a fennálló proilémák osztály- és nemzeti szempontból történő értékelését. A jobboldal nyíltan kifejezi álláspontját a demokratizálás és a föderáció viszonyát illetően. A CSKP Központi Bizottságának májusi plénuma után a szlovákiai jobboldal megváltoztatta taktikáját elismeri a föderáció jelszavát, de csakis a demokratizálás keretében. Ezt több dokumentum és az akkori gyűlések és összejövetelek is bizonyítják. A jobboldali opportunista erők országos viszonylatban sajátos módon értelmezik januárt és a társadalom politikai szükségleteit. Szlovákiában ez nem nyilvánul meg olyan nagy mértékben. A párt szlovákiai vezetősége — V. Bilak vezetésével — nem hátrál meg a nyomások és hangulatok előtt, annak ellenére, hogy ebben a vezetőségben is az egyes elvtárssak elvtelensége nem teszi lehetővé, hogy teljes mértékben visszaverjék a jobboldali demokratizálás „hullámát" a föderáció ellen, illetve a demokratizálás keretében megvalósulandó föderációért. Ez abban nyilvánul meg, hogy a szlovákiai pártvezetőségben nézeteltérés keletkezik a „lassú demokratizálás" kérdésében, az SZLKP és a CSKP rendkívüli kongresszusa összehívásának időpontját illetően és abban, hogy az SZLKP vezetőségében és alacsonyabb fokon is egyes funkcionáriusok leváltására törekednek anélkül, hogy közölnék ennek okát, vagy értékelnék az illető elvtársak tevékenységét. Jobboldali opportunista erők tevékenykedtek az SZLKP bratislavai városi szervezetének vezetőségében, ahol az SZLKP városi bizottsága vezetőségének egyes tagjai vállalják a szlovákiai második központ szerepét, állandó kapcsolatban állnak a CSKP prágai városi bizottságának vezetőivel, innen merítenek inspirációt politikai ambícióik megvalósítására. S

okszor hangsúlyozták, hogy a jobboldali oppor tunista erőknek nem volt olyan tere Szlovákiában, mint Csehországban. Az azonbun nem felel meg a valóságnak, hogy Szlovákiában ilyen erők nem voltak. Csak más formában léptek fel. A történelmi fejlődés objektív oldala szociális és politikai szempontból kedvezőbb volt, mint a köztársaság másik részében. A nacionalizmus alapján törekedtek a politikai funkciók megszerzésére, miközben teljesen • figyelmen kívül hagyták az internacionalizmus elveit. Szovjetellenes hangulatot szítottak és azonosultak a csehországi szélsőjobboldal nézeteivel. Részt vettek a párt, az államhatalom aláásásában és hozzájárultak a szövetségesekhez fűződő kapcsolataink megbontásához. Tavaly augusztusban felkészültek a párt „illegális munkájára", egyesek közülük a szövetségesek ellen munkálkodtak és egymással kapcsolatban álltak. Mi lett egyes „kommunistákból"! Milyen súlyosan megbetegedett a párt a jobboldal miatt, melyet Szlovákiában a ludák ideológusok, a bűnöző elemek és a nyugati kémhálózatok támogattak. A CSKP Központi Bizottságának ez évi szeptemberi plénuma nemcsak fellépést jelent a jobboldal ellen, hanem elsősorban az eddig ismeretlen tények megvilágítását. Nagy felvilágosító munkára van szükségünk, hogy rámutassunk a jobboldali erők és nézetek keletkezésének politikai és szociális okaira, és hogy valamennyi becsületes polgárt megnyerjünk a CSKP programjának. (Megjelent l a Tvorba 7. számában)