Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-21 / 248. szám, kedd

Forog o hor ott ff r orgó korong. A ko' rongon maréknyi alaktalan és szürke agyaggyurma. A korong fölött két bütykös, ráncos kéz. Bekapcsolja a villanymotort, megsurran a korong. Bs megkezdődik az alkotás. Fölfelé emelkedik, és az ujjak egy-egy kis nyomásának engedve edénnyé formálódik az előbb még formátlan maszsza. Korsó. Máskor tál' váza, kancsó. Évmilliárdokkal ezelőtt talán az égitestek is így keletkeztek. A folyton örvénylő világmindenség alaktalan gyurmájából. A fazekasműhely Modra egyik szerény mellékutcájában található. És mellette a múzeum — szintén szerény épületben. Körös körül sürgés-forgás, mert Modrán javában folyik a szüret. — Előbb talán a múzeumot tessék megnézni — javasolja Viliam Peško, a mester. — Anélkül, hogy a tegnapot, tegnapelőttöt ismernénk, nehezen értjük meg, hogy a fazekasoknak még a XX. század második felében is helyük van a Nap alatt. Ügy tűnik, a fazekasmetereknek ezt meglehetős gyakran bizonygatniuk kell. A korongok mellett dolgozók hangjában egyfajta magyarázkodást vélek itt-ott felfedezni. A múzeum — egyetlen terem. A főhelyen egy váza, mellette oklevél, amely szerint a modrai kerámiai készítmények 1935-ben a párizsi világkiállításon aranyérmet nyertek. Peško mester akkor már tíz esztendeje itt dolgozott. Ezerkilencszázhuszonötben jött ide, éppen abban az esztendőben, amikor Rafael Odler, az utolsó habán meghalt. Akinek halála előtt még megadatott, hogy a világkiállításra elkészítse a vázát, az oldalára fesse a bortermelés egyes mozzanatait: a kapálást, a metszést, a permetezést, a szüretet, s az áldomást ... — A habánok ...? — A habánok egytől egyig művészlelkek voltak. Azt mondják, Hollandiából széledtek szét Európába. Vallásuk miatt üldözték őket. jóravaló, csendes nép volt. Micsoda kerámiát tudtak azok készíteniI... A modrai kerámia ural'' kodó színe jehér alapon a kék. De vajon miért más árnyalatú a századfordulón, vagy akár a húszas években készült korsó kékje, mint a mostani kék? A mester erre is választ ad. A fazekasok a festéket még néhány évtizeddel ezelőtt is házilag készítették. Ma már az üzem nagyban vásárolja a festéket. A gyári festék színe erőteljesebb, a házilag gyártott kék mintha fakóbb lenne. Nekem valahogy mégis az utóbbi tetszik. Valahogy hamvasabb, valahogy stílusosabb, bájosabb. Viliam Pe'sko is egyetért velem. Aztán legyint. Hiába, a sorozatgyártás, a nagyipari termelés oda is besurrant már, ahova nem kellett volna. Ebbe a' kis népművészeit műhelybe, amely az eluniform&álódás elleni küzdelem egyik utolsó bástyája. Űjra és újra visszatérek egyegy figurához. A régi mesterek arányérzékéről, mértéktartásáról és igen sokszor humorérzékről tanúskodnak. Az egyszerű nép életének egy-egy mozzanatát égették agyagba. Volt időszak, amikor az itteni mestereket úgyszólván az egész ország ismerte. Készítményeikért egy-egy véka gabonát vagy más mezőgazdasági terméket kaptak. Hosszú ideig tartott, amíg a műértők is elismerték, hogy ez — művészet. A közeli Vöröskö vár urai — a Pálffyak az első ilyen műértők közé tartoztak. Ök a habánokat már évszázadokkal ezelőtt védelmükbe vették. Ellenséges dúlásokkor védelmet adtak nekik a várban. Ilyenkor kályhacsempéket és díszes használati tárgyakat készítettek, olyanokat, amelyeket a műértők ma már világszerte számon tartanak. Hogyan készül a modrai kerámia? Az anyag előkészítéstől eltekintve az első mozzanat az edény megformálása. Ez a forgó korongon történik. A „nyers" edényeket ezután — nyolc óra hosszat — 980—1020 fokos hőmérsékleten vörösre égetik. Háromszor ennyi ideig tart a hűtés, mert ennek egyenletesen kell történnie, különbé az edények megrepedeznek. Ezután az edényeket fehér mázzal öntik le, majd erre a rétegre kerül a modrai kék. A hagyományos kék színt külön műhelyben — többnyire lányok — pingálják rá az edényekre. Vajon kitől tanulják ők a festést? — A pingálást régebben sehol se tanították. Apáról fiúra, anyáról lányra szállt ez évszázadokon át. Egészen addig, amíg a gyári készítmények el nem árasztották a piacot. Ez csaknem a népművészet végét jelentette. 1/ ürülnézek a festőmühelyben. Csupa fiatal arcot látok. Vajon hogyan sikerült a mesterség újra-fellendítése? — Az emberiség egyfajta természetes ellenállóképességének köszönhető ez_— véli a mester. — Ez az ellenállóképesség az uniformizálás ellen fejlődött ki. Ma az a helyzet, hogy a megrendeléseket alig győzzük. Évekkel ezelőtt egy szakiskolát alapítottunk — a múlt tanévben ezt 18 lány végezte el. Termékeinket számos országba exportáljuk. Most is fö a fejünk, hogyan teszünk eleget a japán megrendlésnek az oszakai világkiállításra ... TÓTH MIHÁLY legyük aktívabbá a kommunisták munkáját a társadalmi szervezetekben A PÄRTSZERVEK ÉS SZERVEZETEK társadalmi életünk minden területén értékelik az elmúlt két év hibáit. Párttagok és egész pártszervezetek a kritika és önkritika kommunista fegyvereivel keresik az elmúlt időszak hibáinak okait és okozóit. Teszik ezt nemcsak azért, hogy közéretünk és a pártvezetés posztjairól eltávolítsák azokat, akik a jobboldali opportunizmus hordozói voltak, és helytelen magatartásukkal elősegítették és szabad teret engedtek az antiszocialista erők kibontakozásának, hanem teszik ezt főleg azért, hogy levonva a múlt tanulságait, pártunk életében érvényt szerezzenek a marxizmus—leninizmus forradalmi elméletének és gyakorlatának. Célkitűzésük az, hogy pártunkban megszilárduljon a fegyelem, a demokratikus centralizmus elvének következetes alkalmazása, megszilárduljon a párt vezető szerepe a társadalomban, és a párton belül a marxizmus—leninizmus alapján olyan eszmei és akcióegység jöjjön létre, amely eleve kizárja a múlt hibáinak megismétlődését. Kizárja mind az 50-es évek, mind az 1968-as év deformációinak megismétlődését is. Kizárja azoknak a deformációknak megismétlődését is, amelyek az elmúlt esztendőben az antiszocialista és szovjetellenes erők aktivizálódása következtében már közvetlen veszélyeztették a szocializmus alapját, azokat az elveket és vívmányokat, amelyek a szocializmus építésének az alapjai. Azért- véleményem az, hogy amikor minden párttag saját elkiismerete és a párt előtt értékeli saját munkáját és hozzáállását a hazánkban lejátszódott eseményekhez, ez az értékelés nem lehet formális, nem lehet önmagunk hibáit csak a felső vezetés hibáival magyarázni, de minden kommunistának okvetlenül át kell éreznie felelősségét is azokért a deformációkért, amelyek a társadalomban és saját munkahelyén bekövetkeztek. VÉLEMENYEM SZERINT a fent elmondottak teljes mértékben vonatkoznak a társadalmi szervezetek választott szerveiben dolgozó kommunistákra is, akiknek felelősségét az utóbbi időben valamennyi KB-határozat hangsúlyozza. A párt Központi Bizottságának ide vonatkozó határozatait a következőkben foglalhatjuk össze: a társadalmi szerveze tekben dolgozó kommunisták nem függetlenek a párt és a pártszervek irányításától. Funkciójukat a társadalmi szerveze tekben vegyék úgy, mint a párt megbízatásának megnyilvánulását, és munkájukért elsősorban a párt szerveinek felelősek. Természetesen nem véletlen, hogy a párt hangsúlyozza a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták felelősségét, hisz csak az ott dolgozó kommunisták aktív munkájával leltet biztosítani az adott társadalmi szervezetben a párt veA homonnai Chemlon vegyipari üzemben elsősorSan poliamid szálat gyártanak. Az üzem bovitesére az elmúlt 18 hónap alatt egy új részlegel építettek, s ennek révén megkétszerezik a termelést. Képünkön: az új részleg berendezésének szerelése. IBerenhaut felvétele) zető szerepét. Az elmúlt időszak ugyanis megmutatta, hogy a párttegyelem meglazulása végeredményben a párt vezető szerepének és befolyásának csökkenéséhez, majd különböző, a párt politikájával szemben álló csoportok befolyásának növekedéséhez vezetett. Nem véletlen az sem, hogy ezekben a szervezetekben megkezdték az elvhű kommunisták eltávolítását a választott szervekből és funkciókból. Mindez miért? Úgy gondolom, hogy a jobboldali és szocialistaellenes erők nagyon ;ál tudatosították azt, hogy a párt ereje a tömegekkel való szoros kapcsolatban rejlik, ezért munkájuk elsősorban arra irányult, hogy megbontsák a párt és a tömegek közötti szoros kapcsolatot. A pártban levő jobboldali opportunista erők segítségével érvényesítették befolyásukat a tömegtájékoztató eszközökre, melyeket Lenin a sajtó szabadságáról Miasnyikovhoz írt levelében a politikai szervezkedés központjainak nevezett. Ezek a központok a jobboldali és antiszocialista erők kezébe kerültek, amelyek aztán jóformán teljesen kiszorították a párt politikájának védelmezését — magyarázását — és propagálását ezekből a központokból. Ezek a központok a munkásosztály és a párt szervezkedési központjai helyett a jobboldali és szocialistaellenes erők szervezkedési központjává váltak. Vákuumot teremtettek a párt és a tömegek kpzött, és ezt a légüres torét saját ideológiájukkal és politikai platformjukkal töltötték be. Ezután következtek a társadalmi szervezetek. Igen ügyesen valamennyi területen túlságosan előtérbe helyezték egyegy társadalmi szervezet specifikus küldetését és érdekeit, ugyanakkor viszont a párt Központi Bizottságának össztársadalmi problémákat érintő határozatait, mint pl. a CSKP KB 1968. májusi plénumának határozatait figyelmen kívül hagyták. és a párttagság aktivitása ezek megvalósítása terén a legtöbbször nem lépte túl a formális egyetértés határát. Ehhez természetesen hozzájárul a kommunisták bátortalan kiállása is, sokszor az attól való félelmük, nehogy valaki a párt határozatainak védelmezéséért, a kommunista magatartásért dogmatistának vagy regresszív erőnek bélyegezze. A PÁRTTAGSÁG ilyen visszahúzódása és passzivitása lehetővé tette egyes elemeknek, hogy a demagóg fellépésükkel — a progresszivitás, a humanizmus, az ember arcú szocializmus hangoztatásával — rákényszerítve akaratukat a választott szervek többségére — olyan légkört teremtettek, amelyben a progresszivitás fokmérője nem a marxizmus—leninizmushoz való hűség volt. hanem az, ki milyen vehemenciával ítéli el teljes egészébjen a múltat, és ki tud több sarat dobni mindazokra a vívmányokra, melyeket pártunk vezetésével az elmúlt 20 év alatt elértünk. Természetesen a múlt ilyen elítélése maga után vonta azoknak a megbélyegzését is, akik a múlt társadalmi problémáival — funkciójukból kifolyólag vagy egyszerűen azért, mert ebben a korban lettek felnőtt emberek — kapcsolatban voltak. Ezt a helyzetet használták fel később egyes elemek különböző káder változások végrehajtására, emberek megbélyegzésére, mondván, ha minden rossz volt, akkor jöjjenek a „tiszta kezű" emberek. Ebben H légkörben gyakran tanúi voltunk az opportunizmus olyan megnyilvánulásának is, hogy egy-egy határozat esetében sokaknak nem volt bátorságuk világos kommunista álláspontot elfoglalni, mondván: döntsön a választott szerv. Igen, rendben van, döntsön a választott szerv, de felmerül a kérdés, hol van itt a kommunista kiállás, a kommunista magatartás, a kommunisták felelőssége és elvhűsége nélkül a párt vezető szerepéről beszélni nem Jehet. CSAK EGY PÉLDÁT szeretnénk felhozni saját sorainkból. 1968. májusában Dunaszerdahelyen összeült a CSEMADOK KB plénuma. Nem akarok bővebben foglalkozni ezzel az üléssel, mert úgy goiKloioin, hogy a CSEMADOK novemberi plénuma ezt megteszi. De mégsem hagyhatom említés nélkül azt a tényt, hogy a CSEMADOK KB-nak ezen az ülésén hogyan használták fel egyes elemek és csoportok, egyes esetekben olyan emberek, akik a KB nak nem is voltak tagjai a pártonkívüliek érzékenységét arra, hogy összehívják a pártonkívüliek csoportját —, mint ahogy később láttuk — abból a célból, hogy ott sorra megbélyegezzék a számukra nem rokonszenves személyeket — dogmatizmussal és más vádakkal. Ez a csoport azután végig kezében tartotta nemcsak a káderkérdésekről folyó vitát, hanem a CSEMADOK jövőbeli irányvonalával foglalkozó vitát is. A LÉNYEG azonban az, hogy mi, kommunisták ezen az ülésen sem voltunk a helyzet magaslatán, aminek természetesen több oka van. Az egyik ok az, hogy a CSEMADOK alapító tagjai közül többen el sem jöttek az ülésre, mások pedig a kétoldalú megbélyegzés kereszttüzébe kerültek. ígv például Lőrincz Gyula, a CSEMADOK volt országos elnöke, akit az egyik oldalon, a CSEMADOK-on belül konzervativizmussal vádoltak, a másik oldalon viszont nem éppen az internacionalizmus talaján álló szlovák körök teljesen alaptalanul burzsoá nacionalizmusssal és sovinizmussal. Ez persze nem egyedüli példa. Ilyen helyzetbe kerültek többen is, ami bizonyos passzivitást váltott ki, melynek következtében a kommunisták nem vállalták az elvi vitát az említett KBülésen, és többé-kevésbé paszszív szemlélőivé váltak az ott iejátszódó eseményeknek. Ügy gondolom, liogy mindezekből okvetlenül le kell szűrnünk néhány következtetést, mert véleményem szerint a lent említett támadásoknak sem volt szabad azt eredményezniük, hogy a kommunisták meghátráljanak az elvi küzdelem elöl. Elsősorban a párt Központi Bizottságának határozatai alapján hangsúlyoznunk kell, hogy a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták munkájában nincs helye az aljbizmusnak, nincs helye a kollektív felelősség mögé való megbúvásnak, hanem mindenkor egyéni felelősséget kell vállalniuk. Mindenkor kötelességük védelmezni a párt határozatait, és azokat alkotó módon kell alkalmazniuk a társadalmi szervezet viszonyainak megfelelően. Tudatosítanunk kell azt a felelősséget, amellyel munkánkért elsősorban a pártszerveknek tartozunk a demokratikus centralizmus elve alapján. KOMMUNISTÁKNAK kell lenni azoknak, akik nyílt, őszinte magatartásukkal megteremtik előfeltételeit a választott szervekben a demokratikus vitának és ezen keresztül megteremtik a párttagok és a pártonkívüliek közötti kölcsönös bizalom légkörét és mozgósítják őket a párthatározatok teljesítésére, valamint azon problémák megoldására, melyek a párt határo zataiból az adott társadalmi szervezetre vonatkoznak. Ugyan akkor a kommunistáknak min dig tudatosítaniuk kell, hogy a szocialista társadalomban it kommunista párt vezető szőre pe érvényesül, és ezért vállal nunk kell az egész párt és a nép előtt az illető társadalmi szervezet politikai irányításából eredő felelősség teljes súlyát. VARGA JÁNOS