Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-02 / 232. szám, csütörtök

A

Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa mellett külön bizottság miíködik, komoly országos szerv és hivatal, mely kizárólagosan a turista- és idegenforgalom kérdéseinek megoldásával foglalkozik. Már magában véve ez a tény is nyilvánvalóvá teszi, hogy a turizmus jelentős tényezővé vált az ország gazdasági életében. A bizottság elnökének első helyettesétől, Ivan Vracsev elvtárstól hallattam a különösen hangzó megfogalmazást, tekinteni. A turista számára valóban különös szempont érvényesül benne. Hiszen ö nem akar mást, csak utazni, pihenni, új tájakat, városokat látni, vagy gondtalanul fürdőzni, élvezni a napot, a tengert, így ismerősöket szerezni, aztán hazatér, s még évek múlva is jólesően emlékezik vissza arra a néhány hétre, amit Bulgáriában töltött. Ebben aztán nincs semmi iparszerű, de ha arra gondol, hogy a nagyszerű szállodaépiileteket fel is kellett építeni, hogy a strandokat, éttermeket rendszeresen Üzemeltetni kell, mert a turista nincs egyedül, s ebben az évben már kétmillió ember, külföldi ás bolgár állampolgár kereste fel az ország turistaközpontjait, fürdőhelyeit, a hegyi üdülőket és a tengerpartot, akkor Ivan Vracsev elvtárs megfogalmazása nagyon is érthetővé válik. GOMBA MÓDRA SZAPORODÓ FÜRDŐHELYEK hogy a turizmust új iparágnak kel) Pontos statisztikai adatok tanúskodnak a turistaforgalom növekedéséről. Hogy fogalmunk legyen erről, megismétlem Ivan Vracsev elvtárs két jellemző adatát: 1960-ban csak 200«02 turistát tartották nyilván, 1968ban már 1783 076-ot. Az a két milliós számadat a mai évre vonatkozó feltételezés volt. Várnában már tizenkettedik éve épül az Aranyhomok és a Druzsba fürdőtelep. Burgasztól északra tizedik éve építik a Szlancsev Brjag fürdőtelepet. Pillanatnyilag Burgasztól délre az úgynevezett Déli Part fürdőtelepen folynak nagyobb arányú építkezések. Ebben az évben fejezik be az Albena báíis szálloda épületeit, — Mindezt bolgár mérnökök építik, — mondta Vracsev elvtárs, és hangjában nem kis büszkeséget éreztem. Láttam a Druzsba és az Aranyhomok karcsú, vakítóan fehér épületeit. Ha elgondolom, hogy tíz, tizenkét évvel ezelőtt itt még semmi se volt, hogy a strandok homokfövenyén eleven lelket se lehetett látni, csak a sós hullámok kergetőztek rajta, s a puszta égen sirályok keringtek, hirtelen megértem ezt a titkolt büszkeséget. Természetesen a fürdőtelepek építésével kapcsolatosan sok kérdés vár megoldásra. Burgasz vidékén a tengerpart nagyon szegény ivóvízben. Még a városok ellátása is gondot okozott, Nos ez év őszen fejezik be a Jasna Poljana gát- és víztároló medencét, mely végérvényesen megoldja ezt az égető kérdést. Ha így látja a dolgot az ember, akkor nyilvánvaló, hogy a turizmusnak rendkívül sok köze van az iparhoz, önmagában is rengeteg iparágat foglalkoztat, dehát nem ebben rejlik iparszerfisége, hanem abban, hogy megvannak a maga külön gazdasági szempontjai, a maga külön ökonómiája, melynek .külön szerep jut az ország gazdasági életében. Legfőbb haszna a deviza beáramlása. Egyébként minden fürdőtelep, üdülő és turistabázis az új gazdasági irányítás elvei alapján gazdálkodik. Ez annyit jelent, hogy minden szálloda, minden fürdő, minden vállalat a saját eszközeiből kénytelen fedezni a kiadásokat, a munkabért, a karbantartás költségeit, az adókat, s még ezen túl ís haszonra kel! törekednie, hogy befektetéseket eszközölhessen. Bár a fürdőtelepek építését az állam is támogatja, de elsősorban a turista- és idegenforgalom jövedelméből. A statisztikai adatok szerint a főidényben, júliusban és augusztusban fordul meg az országban a legtöbb külföldi, főleg a tengerparti és hegyi fürdőkben. Májustól júliusig és szeptembertől októberig a szállodák és fürdők árkedvezményeket nyújtanak vendégeiknek. Legújabban arra gondol•iak, hogy az őszi idény forgalmát is növelni kellene, különö.^n Várnában, ahol néhány szállodának fedett fürdőmedencéje van, s\ásványvíz források táplálják őket. Az ásványvíz, a gyümölcs és a napfény ebben a kései időszakban is lehetővé teszik az üdülést, és orvosi szakvélemények szerint a speciális gyógykezelést is. Az új gazdasági irányítás arra kényszeríti a vállalatok vezetőit, hogy gazdaságosan bánjanak a rájuk bízott eszközökkel. Ha a vállalat nem teljesíti tervét, a törvények és rendeletek értelmében a vállalatok vezetői nem kapják meg teljes viszont a terv túlprémiumokkal jufizetésüket teljesítését talmazzák. A PARTIZANPARANCSNOK A TURIZMUST SZERVEZI Mindezt oly különös volt hallani annak az embernek a szájából, akiről tudtam, hogy a legendás hírű Benkovszki partizánbrigád parancsnoka volt,_ mely Koprivstica környékén," Szófiától körülbelül száz kilométerre fejtette ki harci tevékenységét. Maga Vracsev elvtárs itt ebben a városban katonáskodott, s innen szökött a hegyekbe. Csapatában asszonyok és ötvenéves emberek is harcoltak. A brigád már negyvennégy márciusában úrrá lett Koprivstica városában. Szinte elképzelhetetlen. Mélyen az országban, a harcterek és frontok mögött, jó hat hónappal az ország felszabadulása előtt létezett Bulgáriában egy város, ahol a munkásoU és parasztok ragadták magukhoz a hatalmat. S a legendás hírű partizánbrigád parancsnoka most huszonöt évvel később a világ legbékésebb természetű iparának szervezésével foglalkozik. A turizmus, mint új — iparág! Ott Ivan Vracsev irodájában akarva-akaratlanul, hazagondoltam. Az jutott eszembe, hogy jó tíz éve beszélünk a turistaés idegenforgalom fellendítéséről. Beszélünk, de alig tettünk valamit. Legnevezetesebb intézkedésünk talán az volt, hogy szállodáinkat elneveztük interhoteleknek, felemeltük a szobák árát, és természetesen az ételek árát, hogy a külföldiek el ne egyék előlünk. Utakat, szállodákat, nem építettünk. Huszonöt év múlva végre rászántuk magunkat, hogy építünk egy hidat a Dunán. Az interhotelek éttermeiben az áremelés nem a deviza beözönlését, legfeljebb saját magunk bosszankodását váltotta ki. Talán ezért is hangzottak oly furcsán az én fülemnek Ivan Vracsev szavai, mikor az új iparágról beszélt nekem. BÁBI TIBOR MARGITA FIGUU 60 ÉVES Egy jubileum ürügyén Ivan Vracssv elvtárs, a legendás hírű Benkovszki partizánbrigád egykori parancsnoka. Különös érzés fogja el az embert, amikor Margita Figuli, az ismert szlovák írónő 60. születésnapját kapcsolatba hozza életmüvével. Hiszen novellái és regényei oly frissen, fiatalosan hatnak és üdeségükből valami visszasugárzik szerzőjükre is. Margita Figuli 1909. október 2-án született Vyšný Kubínban. Szépirodalmi tevékenysége a 30-as és 40-es évek moderii irodalmi törekvéseinek egyikével, az úgynevezett lírai prózával kapcsolatos. Figuli művei jelentős mértékben hozzájárultak ez irodalmi irányzat poétikájának kialakításához. Már első, a harmii^as évek derekán, folyóiratokban megjelent elbeszélései magukra vonták az irodalmi közvélemény figyelmét. Nem mindennapi művészi egyéniség feltűnését jelezték, akinek nemcsak ^eredeti mondanivalója volt, hanem az előző időszak prózájától eltérő formát is használt. Újítási kísérletei kiterjedtek a prózai szerkezet minden összetevőjére: a nyelvezetre, a témára és a kompozícióra is. Az állandó újra, eredetire való törekvés jellemzi az írónő egész életmüvét, amely az eltelt, csaknem négy évtized alatt nagy változásokon ment keresztül. Első novelláskötete a „Kísértés" (Pokušenie), 1937-ben látott napvilágot. Az elbeszélések központi témája a szerelem, azonban ennek inkább árnyas, mintsem napos oldalait mutatja meg. Hősnői az elavult társadalmi konvenciók ellen lázadoznak és jogot követelnek, hogy önállóan dönthessenek sorsuk felett. A társadalmi konfliktusok egyéb megnyilvánulásait sem kerüli el. Együtt érez a szenvedőkkel, a társadalom kivetettjeivel is. A következő, már nagyobb terjedelmű prózáinak központi témája is elsősorban ^ szerelem, valamint a társadalmi problémák közvetlen vagy közvetett, metafórikus síkon való ábrázolása, nyílt vagy leplezett szociális kriticizmusa. Művészetének eddigi csúcspontját a „Három pejló" (Tri gaštanové kone, 1940) című kisregénye jelenti, amely 1960-ban magyarul is megjelent. Az árvái természetben játszódó balladikus történet két férfi viaskodásáról szól egy, a szerelem és a kötelesség közölt ingadozó aszszonyért. A jó és a rossz harca a jó győzelmével végződik, az anyagi értékeket a szerző az erkölcsi értékek alá rendeli. Figuli így mondott ítéletet olyan világ felett, amelyben a pénz hatalma uralkodott. Közvetve, ezúttal történelmi párhuzam útján fejezte ki elutasító álláspontját a második világháborúval szemben Bábel (Babylon, 1946) című regényében. Figuli e müve a modern történelmi regények aina válfajához tartozik, melynek szándéka nemcsak valamelyik kornak a művészi ábrázolása, hanem a maival azonos vagy hasonló problémák felvetése, melyen keresztül a jelen és a múlt közötti érintkezési pontok, felületek kiemelésével a tegnapon keresztül szól a mához. Az ókori Bábel és a hitleri Harmadik Birodalom bukásának okai az írónő szerint sokban hasonlítanak egymáshoz és ezen nyugszik a mű alapgondolata: pusztulásra van ítélve a legerősebb birodalom is, ha uralkodói a hatalmukat saját népüik elnyomására és más nemzetek leigázására használják fel. Margita Figuli soron következő, könyve Zuzana című novellája volt. A háború előtti évek társadalmi harcaiból meríti témáját és az értelmiség néhány időszerű kérdését tárgyalja. Eddigi utolsó könyve Ariadnin fonala (Ariadnina nit 1964) sok vitát váltott ki. A szlovák írónő életművének súlypontját azok az alkotások képezik, amelyek a lírai próza fő fejlődési fonalával esnek egybe. Jelentős etikai és esztétikai értékükkel a mai szlovák kultúra fontos részét alkotják és aktívan vesznek részt a mai ember szellemi és erkölcsi arculatának kialakításában. KAROL TOMIS Litván kiállítás Bratislavában A Litván SZSZK művészei első ízben mutatják be Csehszlovákiában műveiket. „A litván alkalmazott művészet" című kiállítást tegnap nyitották meg a bratislavai Barátság Házában. A kiállítás október 13-ig tart, 70 művész 150 figyelemreméltó kerámiai, textil, fém alkotását tekinthetjük meg. Kommunista elvhűséggel Már ma megállapíthatjuk, hogy a CSKP Központi Bizottságának szeptemberi ülése kulcsfontosságú eseményként kerül a párt történetébe. Erre a meg' állapításra a plénumon hozott intézkedések fontossága, valamint ezek első visszhangja jogosít fel. A plénum a kommunista elvhűségért folytatott, s a koncepciónélküliség ellen vívott határozott harc példaképe lesz. Nemrég még sokan úgy gondolták, eltúlzottak a szocialistaellenes és jobboldali erők tevékenységére vonatkozó állítások. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója, melyet G. Husák elvtárs adott elő, tényekkel bizonyította az ilyen szocialistaellenes és jobboldali erők létezéséi. A pártnak az elmúlt időszak mérlegelésénél figyelembe kell vennie az azt megelőző korszakot is, mely során az elvitathatatlan pozitívumok mellett számtalan tévedés és hiányosság is felmerült. A tévedések és Iliányosságok a párt és a társadalom válságához vezettek. Ezekből a hiányosságokból, valamint a bonyolult gazdasági és társadalmi helyzetből született 1968. januárja. A párt egészséges marxista magva harcot indított a Novotný-féle opportunizmus ellen. Január lehetőséget adott a pártnak, hogy kiküszöbölje és helyrehozza a tévedéseket, továbbfejlessze a szocializmus építésének húsz éve alatt elért eredményeket. Polgáraink többsége ebben látta január értelmét és ennek eredménye volt, hogy népünk bízott az új pártvezetőségben, Dubček elvtárs pedig 1968. januárja progresszív gondolatainak jelképévé vált. A Január adta lehetőségeket azonban nem használtuk ki. Ellenkezőleg, amint ezt a központi bizottság megállapította, a pártban és a társadalomban elmélyült a válság és a jobboldali opportunizmus került előtérbe a társadalom életének fontos szakaszain. Szocialistaellenes, ellenforradalmár erők hetoltak a politikai életbe. Miért került erre sor? A központi bizottság elnökségének beszámolója megállapította, hogy a párt akkori vezetősége politikailag megosztott volt, nem volt határozott koncepciója és nem támaszkodott szilárdan a munkásosztályra. Ez a vezetőség cáfolta a politikai és hatalmi eszközök egységének elvét a párt vezető szerepének megvalósításában, azt állítva, hogy ez a pártirányítás Novotný-féle direktív módszereihez való visszatérést jelentené. A párt ezenkívül elvesztette a sajtóra, rádióra és televízióra gyakorolt hatását, a jobboldali és szocialistaellenes erők a XIV. pártkongresszus előkészítésével kapcsolatban átgondolt támadást hajtottak végre, az országban nacionalizmus és szovjetellenesség terjedt, a pártban hatalmi harc folyt, nem vettünk részt a varsói tanácskozáson, ami nyílt szakadást jelentett a testvérpártok és pártunk között — mindez 1968. augusztusához vezetett. Első pillanatban, talán érthetetlen, de a dubčeki vezetés éppen a január előtti időszak hibáit mélyítette el. Ebből a rendkívül bonyolult ellentmondásos időszakból többek között ezt a fontos tanulságot kell levonnunk: a kommunista pártnak vezető szerepe érvényesítésében mindig a marxizmus— leninizmus elveiből kell kiindulnia, védenie kell belső egységét, a munkásosztályra kell támaszkodnia és hűnek kell maradnia a proletár iniernacíonalizniushoz. Szükséges, hogy valamennyi jelenséget osztályszempontból ítéljen meg és megőrizze eszmei és akcióegységét. Az osztályszemponlokat, az osztályszemléletet sokan lebecsülték. Egyesek tudatosan, mások olyan voluntarista elképzelések bűvkörében, hogy az osztályharcnak már nincsen helye társadalmunkban. Az osztályszempont hiánya rányomta bélyegét a Dubček vezette volt pártvezetőség tevékenységére. A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén megállapította, hogy az 1969. áprilisában történt személyi változások áthatolhatatlan akadályt emeltek a szocialistaellenes erők elé és megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy a társadalom kijusson a válságból. A központi bizottság májusi ülése után a párt egészséges magva támadást indított a jobboldali opportunizmus ellen. A forradalmi marxista mozgalom tapasztalatai szerint azonban a jobboldali opportunizmus elleni harc csak akkor lehet sikeres, ha a párt leleplezi és elítéli konkrét képviselőit. Ebből a tapasztalatból indultak ki azok a pártszervezetek, melyek azt követelték, hogy a központi bizottság vonja felelősségre azokat, akik a jobboldali opportunizmust terjesztették. A szeptemberi plénum most következetesen teljesítette ezt a feladatot. A jobboldali opportunizmust konkrét személyek képviselték és nagyon nehéz objektíven, elvhűen, de egyúttal érzékenyen megállapítani, milyen részük volt egyeseknek azokban a károkban, melyeket a pártnak és a társadalomnak okoztak. A központi bizottság megoldotta ezt a feladatot. A szeptemberi plénum részvevői nyugodt, higgadt tárgyalás tanúi voltak, mely olyan tényekre és dokumentumokra támaszkodott, melyeknek hitelességében senki sem kételkedhetett. A központi bizottságot a jobboldali opportunisták egyes képviselőinek felszólalása sem tudta kiprovokálni. Azt állították, hogy a néppel akartak uralkodni és nein a nép felett, a nemzeti egységre és a Szovjetunió iránti kapcsolatunkra hivatkoztak. Ezek csak szavak voltak. A tények bebizonyították mennyire felelősek a történtekért. A központi bizottság tárgyalásának higgadtsága és tárgyilagossága egyszerűen megmagyarázható: a központi bizottság oldalán állt az igazság. Hosszú évek után újból meg győződhettünk arról, hogy a bírálat és önbírálat valóban a tévedések és hiányosságok kiküszöbölésének kommunista módszere. A központi bizottság valamennyi kérdés megtárgyalásánál kommunista elvhüségről tett tanúbizonyságot. Bizonyára ezért tapasztalhattuk már most is, hogy a kommunisták nagy része egyetért e fontos tanácskozás eredményével. Kétségtelen, a központi bizottság plénuma teljesítette küldetését, megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy felújítsuk a pártegységet, valamint a párt és a dolgozó nép egységét.