Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-16 / 244. szám, csütörtök

Elterjedt mátyusföldi falu Első pillantásra minden olyan rendbenvalónak látszott itt, mintha az országot felkavaró és elnyugtató eseményeknek legfeljebb a visszhangja jutott volna el ide. Az ember úgy érezte, hogy itt biztonságot, védelmet nyújtó szélárnyékban van. Oj ismerőseim olykor ki-kifakadtak: „Ami történt, nem mi csináltuk, nincs is mit visszacsinálnunk." Felmentem a szövetkezet irodájába. Az elnök, föó Sándor azt mondta, felment a gépek, a műtrágya és a vegyszerek ura. Ha ez így megy még egykét évig, elúszik a munkaegy ség. Eddig nem volt igazi baj, de akkor aztán lesz. Csőstül ránk szakad. A tagok nem akarnak és nem is fognak még egyszer jóformán ingyen dolgozni, mint az ötvenes években. Gond ez. Nagy gond. A viszonylagos jólét közepette előreveti árnyékát, mintha el akarná takarni a napot, lelopni azt a kevéske őszi derűt is az égről és az emberek arcáról. Nagy a drágaság, mondogatják. Ennyi volt a hasznunk a nagy lármából. Keserűen legyintenek. Ök nem lármáztak, csak dolgoztak. Kétszer annyi gabonát terem a föld, mint tíz évnek előtte, kétszer annyi a hús, a gabona, a tej, a tojás. Ök nem lármáztak. Ök majd most kezdenek lármázni, ha nem lesz rend, és nem becsülik meg a parasztember munkáját. Most már nem találtam min ient olyan rendben, olyan jónak, mint ahogy első pillantásba látszott. Az elnök, nagy langaléta em )er, magába roskadva üldögélt a szövetkezeti irodában. Megkérdeztem tőle, milyen kiutat lát ebből a fenyegető helyzet JŐl. — Talán mégsem olyan feíyegető az a helyzet, mondta. — Most már csak elvárhatjuk, itogy rend lesz. Mert ez az egyetlen kivezető út. Országos .•end és fegyelmezett munka! Mindenütt, minden munkahelyen. Hát igen, gondoltam magamban, ha ez a józan belátás nem marad puszta szó. Csakhogy az emberek inkább egymást marják, egymást okolják olyas miért is, amit sose tettek. Az elnök mintha megérezte volna kételyemet, összevonta a szemöldökét: — Igaz. hogy a bolondgomba mindenütt megterem. Nem volt hajlandó többel mondani erről a bolondgombáról. Inkább az emberek hábor gásáról beszélt. Egészséges, jóravaló háborgásnak tartotta, mert az eddigi eredmények fél tése se nyilvánul meg benne. Nem a szövetkezet ellen háborognak, hanem a szövetkezetért. Nem a békességet akar jók felborítani, hanem épp ellenkezőleg, meg akarják óvni. Nem a fegyelmet akarják felrúgni, hanem épp attól félnek, hogy valami rajtuk kívül eső ok következtében felborul. Szavai nagyon megnyugtattak. Most már nem láttam olyan fenyegetőnek azt az előrevetődő árnyékot. Megint derűsnek láttam az őszi égboltot, a mosolyt is felfedeztem az emberek arcán. fártam, keltem a faluban, míg csak bealkonyult. Üres, hosszú estének néztem elébe. A kocsmába nem akartam menni, sem a tyúkokkal lefeküdni. Mit csináljon az ember este eBben a faluban? Egyszer csak azt veszem észre, hogy a szövetkezet mázsaházához vetődtem. Nappal mázsaház, éjszaka pedig az éjjeliőrök tanyája. Vidám villanyfény kandikált ki az ablakán. Hát persze hogy betértem, legalább hasznos beszélgetéssel töltöm az estét. Találtam ott két rokkant öregembert, meg egy korcs kutyát. Kocsis Vendel, a soványabb és ösztövérebb térdében rokkant meg valami baleset következtében. Tizenöt éve éjjeliőr, meg mázsáló is. Már estefelé megismerkedtem vele, s most nagyon szívesen fogadott. A másik, Vince Gábor, kisebb termetű, zömök ember, kedvtelenül üldögélt a gyalulatlan, durván átfestett lócán, s két könyökével a kecskelábú asztalnak támaszkodva kibámult a nyitott ajtón a neszelő éjszakába. Leültem közibük, rágyújtottunk. Kocsis Vendel az éjjeliőrök eléggé eseménytelen életéről kezdett beszélni. Panaszkodott felborult napirendje miatt, amit sehogy se tud megszokni, mert nappal is csak tesz-vesz otthon a ház körül, így hát nappal sem alszik, az éjszakát meg itt tölti. Meg is látszott az arcán és a szemén az örökös álmatlanság. En azzal vigasztaltam, hogy legalább van mit őriznie, mert ilyen gazdag szövetkezetet ritkán lát az ember. — Hát ami igaz, igaz. Sehol a környéken ilyen jó szövetkezetet nem találni, de nem is csoda, mert eszes, rátermett ember az elnökük, és körültekintő az egész vezetőség. Vince Gábor csak hallgatott, hümmögött. Szívta a cigarettá ját. Arcán valami lebírhatatlan sértődöttség árnyéka borongott, ami egy éjjeliőrnél igen külö nös dolog, vagy lega'ábbis én annak találtam. Csak akkor vetkőzött ki némaságából, mikor Kocsis Vendel fogta a görbe botiát, hogy körüljárja a szövetkezet szunnyadó gazdasági udva rát. — Azért ne higgye, hogy minden olyan rendben van, ahogy Kocsis Vendel, meg az elnök mondja. Különösen az utóbbi. Hatalmaskodó, kemény ember. Nem is mernek mondani ellene semmit az emberek. De én tu dom, amit tudok. Kellemetlenül bántott ez a magányos sértődött hang. Ugyan mit tudhat Vince Gábor? És miért nem mernek beszélni az emberek? -— En vagyok ennek a szövetkezetnek alapító elnöke — mondta az éjjeliőr —, aztán nézze meg, hogy elbánt velem. Kikezdett mindenféle rágalommal, végül is Ide szorított be az éjjeliőrök tanyájára. Éjjeliőrt csinált belőlem az a senkiházi. És a keze se tiszta. A tagok közül senki se tudja, mennyi a jövedelme. Megszedte magát, és tehette, mert juttat a vezetőségi tagoknak is, de nekünk itt koldúspénzzel szúrják ki a szemünket. — Mégis, mennyi az — kérdeztem inkább a tárgyilagosság kedvéért, mint kíváncsiságból. Akkora összeget mondott, hogy egy falusi orvos is megirigyelhetné. Attól a pillanattól kezdve elment a kedvem attól, hogy Vince Gábor panaszainak meghallgatásával töltsem az időmet. Kedvtelenül és lehangolva tértem éjszakai szállásomra. Mivel a falu bőbeszédű, akarva-akaratlanul megtudtam a sértődött éjjeliőr történetét. Valóban a szövetkezet első elnöke volt, de aligha mondhatja magát alapító elnöknek. Élelmes kisgazda volt. Belépett a szövetkezetbe, mikor látta, hogy a többiek is belépnek. Érteit a vagyonszerzéshez, bár nem gyűjtött valami sokat össze. Örökölt apjától három holdat, és ő csinált belőle tízet. A falu megbecsülte. A szövetkezet alakuló gyűlésén őt javasolták és őt választották meg elnöknek. Csak évekkel később derült ki, hogy nem volt szerencsés választás. Tudott gazdálkodni a saját földjén, de nem tudott az egész falu határát felölelő szövetkezet élén. Leváltották és foo Sándor követte őt az elnöki tisztségben. Vince Gábor sértődöttségében már ott tartott, hogy odahagyja a szövetkezetet és a faluját, s akkor érte őt a sorsát eldöntő baleset. Otthon az udvarán megemelt egy gabonával tömött zsákot. Olyan szerencsétlenül emelte, hogy sérvet kapott, így már nem mehetett el a falujából, mert ugyan milyen testi munkát bírt volna? És megoperáltatni se merte magát. Csak sérvkötővel próbálkozott, foó Sándor látva a szerencsétlen ember küszködését, maga ajánlotta föl neki az éjjeli őrséget. Elfogadta. Ám ez a jóindulatú ajánlat még nagyobb sebet'ütött rajta, még inkább elmélyítette sértödöttségét. Míg a szövetkezet nehézsé gekkel küszködött, kicsi volt az éjjeliőrök fizetése. Aztán megerősödött. és az őrök jövedel me is megnövekedett. Vince Gábor lassan túltett a sebészkés előtti félelmén. Már meg is operáltatta volna magát, de akkor az jutott eszébe, hogy más csökkent munkaképességű ember kerül a helyébe, ö pedig annyira megszokta már az üldögélés! és a sértödöttségét, hogu félt minden újabb változás'ó' Inkább elviselte nyomorék é'lapotát, és bukását szépítgetve magában súlyos vádakkal illette loo Sándort. Mikor elérkezettnek látta az időt. nyilvános gyűlésen megtámadta az elnököt. Ö maga is elcsodálkozott azon, hogy nincsen egyedül. A támadás ugyan nem rendítette meg a tagság bizalmát. de keserves napokat szerzett loo Sándornak. Hirtelen megértettem: hát erre mondta ő. hogy a bolondgomba mindenütt megterem. Mielőtt elhagytam volna a falut, még egyszer összeakadtam az elnökkel. Búcsúzáskor megengedtem magamnak egy kis célzást: — Tudom már, hol terem a bolondgomba. Kínosan elmosolyodott: — Rájött? — Rájöttem. — Pedig ha tudná, micsoda mélységből és micsoda válság ból kellett kivakarni ezt a szövetkezetet. Tudtam. Tudom. Tíz évvel ez előtt annyira elharapódzott a naplopás, munkakerülés és a tényleges lopkodás, hogy a szövetkezet szinte csődbe került. Már-már ott tartott, hogy átveszi az állami gazdaság. Találkoztam még egyszer Vince Gáborral is. Szembe jött velem az utcán, de nem. fogadta a köszönésemet. A föld felé hajlott a villa. Hátban derékban meggörnyedve vonszolta mao-'/t fis elhanyagolt betegségét. Meglátszott rajta, hogy az újabb vereség még jobban megviselte. Tegnap esti beszélgetésünkre gondoltam. Micsoda konok, sötét önzés fészkelődött be ennek az embernek a szívébe, eqgába. Már-már azt hittem, elönt a harag hulláma, és magam ts elcsodálkoztam, mikor harag helyett csak szomorúságot és leverő keserűséget éreztem m>n*

f" BABI TIBOR Mezőgazdaságunk időszerű kérdései (I.) Munkaerő-gazdálkodás A mezőgazdaság munkaerő-szükséglete világviszonylatban is különböző problémákat hozott a felszínre. A nyugati fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a mezőgazdasag koncentrációjával és a gépesítés rohamos fejlődésével munkaerő-felesleg mutatkozik. Ezekben az országokban ma a fű kérdés az, hogy hnl, és mi módon helyezzék el és foglalkoztassák a mezőgazdaságban feleslegessé vált dolgozókat. A problémát az teszi még bonyolultabbá, hogy főleg a középgenprációról, az űn. szakma nélküli mezőgazdasági dolgozókról van szó, akiknek a/, átképzése — gazdasági szempontból — nem „renfábilis". A kérdés ilyen viszonylatban bennünket nem érint. Mégpedig azért nem, mert nálunk a prublérna éppen fordított értelemben jelentkezett, és így is van jelen. A lényege az, hogy mezőgazdaságunkban kevés a munkaerő, s a korösszetétel nem felel meg a gazdasági követelményeknek. Az SZNT mezőgazdasági bizottsága közelmúltban tartott egyik ülésén megállapította, hogy az új gazdaságirányítási rendszer nagyban hozzájárult a mezőgazdasági termelés fejlődéséhez. Teret nyitott a kezdeményezésnek, és anyagilag is érdekeltté tette a mezőgazdasági dolgozókat az adett lehetőségek aktívabb és felelősségteljesebb kihasználásában. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy állandóan emelkedik a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozók átlagos életkora, s ezzel egyidöben csökken a férfiinunkaerők száma. A fiatalság számára a mezőgazdaság nem vált olyan mértékben vonzóvá, ahogy azt feltételezték. Emellett Szlovákiában a fejlődő ipar aránytalanul sok munkaerőt vonz magához. A helyzet egyre aggasztóbb. A mezőgazdaság munkaerőutánpótlása annyira kedvezőtlen, hogy fokozatosan a termelés külterjessé válásához vezethet. Ez még akkor is így van, ha az utóbbi időben a mezőgazdasági dolgozóknak az ipar felé áramlása csökkenő irányzatul mulat. A valóság ugyanis az, hogy a mezőgazdasági dulgozók életkora országus viszonylatban tíz évvel magasabb az ipari dolgozókénál. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott állandó dolgozók átlagos életkora 56 év, amit még csak súlynsbít az a tény, hogy a foglalkoztatottak 49 százaléka nő. Tény, hogy a múltban is suk nő dolgozott a mezőgazdaságban. A fokozott gépesítés következtében ennek a számnak csökkenie kellett volna. Ez azonban nem következett be. Sőt, mint láttuk, csak emelkedett. Az ellentmondás szembetűnő. j A munkaerő-gazdálkodásban és főleg a munkaerőutánpótlásban mutatkozó egészségtelen helyzetet más adatok is bizonyítják. Szlovákiai viszonylatban több mint BI ezer nyugdíjas dulguzik a mezőgazdaságban. Ez ulyan szám, amelyre akaratlanul is fel kell figyelni. De nem elég az, ha csupán felfigyelünk rá, sőt még az sem, ha megállunk felette. Ugyanis cz több mint egyharmadát jelenti parasztságunknak. Az ellenpólus, a 15—24 év közötti fiatalok száma viszont alig haladja meg a 21 ezret. Ebből már nem nehéz kiszámítani, hogy milyenek a kilátásaink. A helyzet eléggé kritikus. Világos, hogy a mezőgazdaság további helyzetének, fejlődésének iránya e kérdés megoldásától függ. Tény, hogy a gépesítés fejlesztésével részben csökkenteni lehet a munkaerő-utánpótlásban mutatkozó hiányokat. Oe csak részben. Mert a gépekre, a gépek mellé nagyobbára férfiak, fiatalok kellenek. A nyugdíjasokat és a nőket e célra aligha vehetjük igénybe. Márpedig az utóbbi két csoport jelenti a többséget: az állandó dolgozók 74 százalékát. Ez a jelenlegi helyzet. Az egyensúly helyreállítása azonban nem csupán a mezőgazdaság magánügye, hanem egy- ^ ben társadalmi érdek is. A megoldás persze nem valami egyszerű, mivel olyan tényezőkkel állunk szemben, amelyek leküzdése — ismerve a lehetőségeket — aránylag sok objektív akadályba ütközik. Gondolunk itt elsősorban a munkaidőre és a bérekre. Véleményünk szerint e két tényező határozza meg elsősorban a fiatalok döntését, ha a pályaválasztásról van szó. A fiatalokat természetesen a jobb kereseti lehetőség és a rövidebb munkaidő vonzza. Ezen senki sem csodálkozhat. Ellenben, ha a mezőgazdaság munkaerő-utánpótlásának egyensúlyát helyre akarjuk billenteni — márpedig ez népgazdasági szempontból okvetlen szükséges — akkor itt kell hozzáfogni. Rövid időn belül módot kell találni arra, hogy ha néni is olyan, de legalább inegkö:?eiílően hasonló kereseti és munkefeltételeket tudjunk biztosítani a mezőgazdaságban, mint amilyenek az iparban vannak. (Rövidebb munkanap, szabad idő, bérek rendezése stb,). Ha ez sikerül, nyilván a fiatalok számára is vonzóbbá válik a mezőgazdaság, és ezzel a mostani kedvezőtlen helyzet puzitív irányú fejlődésnek indul. gs— Nem tűrjük meg a torvénybe ütköző vállalkozást (Tudósítónktól) — A szövetségi kormány hétfőn megvitatta az ötnapos munkahéttel kapcsolatos problémákat, és több határozatot hozott a fennálló kérdések megoldására. A napokban Karel Vyhnálek, a Szövetségi Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője közelebbi tájékoztatást nyújtott a sajtó képviselőinek a kormány intézkedéseiről. A munkaerő-gazdálkodás terén jelentkező hiányosságokkal foglalkozva kijelentette, hogy a munkaerő „ára" egyre emelkedőbb irányzatú, s nem tartozik a ritka esetek közé, hogy a különböző kormányintézkedések ellenére 40—60 koronás órabéreket is kifizetnek. A jövőben a kormány csak olyan esetekben teszi lehetővé a másodfoglalkozást, ha azzal a munkaadó ugyetért. Egyes társadalmi szervezetek és kisipari szövetkezetek melléktermelés címén ugyancsak rendellenes tevékenységet folytatnak, amellyel a népgazdaságot megkárosítják, annak ellenére, hogy sok esetben úgy tűnik, mintha a szervezet tevékenységével segítené a gazdasági fellendülést. A szövetségi kormány határozata értelmében a minisztériumok, bírósági szervek és nemzeti bizottságok október 31-ig intézkednek, hogy ~ a vállalkozók és a munkaadók felülvizsgálják a gomba módra elszaporodott melléklet'tnelési tevékenységet, és azokban az esetekben, ahol törvénybe ütköző vállalkozásról van szó, ott megvonják a vállalkozási jogot. A fennálló problémákat ezen a téren véglegesen a szocialista vállalkozásról szóló törvény és adórendszert szabályozó törvény oldhatja még. A munkaidő-csökkentés elsősorban a szolgáltatások terén, főleg a szabad szombatokon okoz problémát. Olyan helyzet aiakult ki, hogy a lakosság jelentős részének azt az időt, amit a munkaidő-csökkentéssel nyert, a hétvégi bevásárlásra kell fordítani. Ezért a kereskedelmi és állami szerveknek meg kell teremteni a fellételeket a szombati kiskereskedelmi áruellátás megoldására. (sm)