Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-15 / 243. szám, szerda

A podbrezová! konferencia 25. évfordulóján Ahol az egység született... A szakszervezeti mozgalom kérdései mindig a CSKP érdek­lődésének homlokterében álltak. Az első köztársaság idején a párt nagy igyekezetet fejtett ki a szakszervezeti egység megteremtésére. A pártvezetőség néhány szektás tagjának, valamint a szociáldemokrácia opportunista vezetőségének tud­ható be, hogy 1922-ben felbomlott a legerősebb csehszlovákiai szakszervezeti központ egysége. A szakszervezeti egységet azután már az első köztársaság idején nem sikerült többé összekovácsolni. • Harcban kovácsolódott. .. 1943 háborús évben jött létre az ún. karácsonyi egyezmény, amely kifejezte a fasisztaelle­nes erők egységét, s ez jelen­tősen meggyorsította mind a hazai ellenállási mozgalom, mind a munkásosztály egysé­gének kialakítását. A londoni és moszkvai emigráció meg­egyezett abban, hogy a felsza­badulás után egységes szak­szervezetre lesz szükség. Ennek értelmében folyt a munka az illegális fronton, az üzemek­ben, az illegális sejtekben, a felkelés előkészítésében. A Szlovák Nemzeti Felkelés elő­készítése során és kirobbaná­sakor egymás után születtek meg a forradalmi üzemi bizott­ságok. Az SZLKP és a Szociál­demokrata Párt 1944 szeptem­berében történt egyesülése után napirendre kerülhetett a szakszervezetek egységes szer­veinek létrehozása is. Megala­kult a szakszervezeti kongresz­szust előkészítő bizottság. A há­borús események folytán nem került sor a kongresszus össze­hívására, ennek ellenére azon­ban megvalósult a forradalmi üzemi bizottságok konferenciá­ja Podbrezován. Erre 1944. ok­tóber 25-én került sor a pod­brezovái vasműben, amely ak­kor a felkelési fegyveres erők legjelentősebb hadiüzeme volt. • Egy küldött emlékezik Jozef Zverko elvtárs, a pod­brezovái Šverma Vasmű terve­zési osztályának vezetője, az üzemi pártbizottság tagja, az egykori podbrezovái konferen­cia egyik küldötte így emléke­zik a történelmi nevezetességű eseményre: — A szlovák állam üzemün­ket a Škoda Müvektől ingyen „örökölte" és gazdasági nehéz­ségei megoldásaként azon­nyomban eladta a Hermann Gö­ring Werke konszernnek. A há­ború alatt üzemünkben illegá­lis szakszervezeti bizottság mű­ködött, amelynek titkára vol­tam. Az elnök akkor Emil Peť­ko elvtárs volt, itt működött Marek Smida elvtárs is. Párt­szervezetünknek a párt ötödik illegális Központi Bizottságával állandó kapcsolata volt. A párt­vezetés irányítása értelmében készültünk a felkelésre: min­denekelőtt a nemzeti bizottsá­gok és szakszervezeti bizottsá­gok számára megbízható embe­rek kiválasztásával. Éppen a fa­sisztaellenes harcban tanúsított aktivitásunk volt az, amely biz­tosította a párt vezető szerepé­nek megőrzését mind a felke­lésben, mind a szakszervezeti egység kialakításában. • A szélsőségek ellen A felkelés idején a vasművet a forradalmi szakszervezeti bi­zottság vezette. Páncéllemeze­ket gyártott a páncélvonatok részére, granáthiivelyeket ké­szített és fegyverjavítást vállalt. A fasiszták elleni harcban ala­kult ki a munkásság egysége a gyárban. A párt kihasználta ezt és bizonyította, hogy nemcsak a harcban, hanem a jövőbeni békés élet gazdasági és politi­kai küzdelmeiben is meg kell őrizni ezt az egységet, mert egyedül ez hozhat eredményt. A párt törekvését főleg azért koronázta siker, mert — mint Zverko elvtárs szavaiból kiérez­zük — következetesen vívta a kétfrontos harcot. — Az emiékezetes konferen­ciáról különösen Šverma és Hu­sák elvtársak felszólalásai ma­radtak emlékezetemben — mondja jozef Zverko. — Voltak olyan hangok is a konferen­cián, amelyek maximális köve­telésekkel jöttek, azonnali szo­cialista forradalmat akartak, sőt Szlovákia Szovjetunióhoz való csatolását is követelték. Husák elvtárs akkor megma­gyarázta, hogy Szlovákia helye Csehszlovákiában van, és a szo­cialista céloknak előbb meg kell nyerni a legszélesebb tö­megeket. Nagy súlyt helyezett Szlovákia egyenrangú helyzeté­re az új köztársaságban. A Kelet-Szlovákiából válaszolnak a felhívásra 1969. X. 15. A KELET SZLOVÁKIAI kerület ben megtartott pártgyülések, a kommunisták részvétele és a gaz­dag vita azt bizonyítja, hogy nagy az érdeklődés a párt politikája iránt. Természetesen a CSKP Köz­ponti Bizottságának és ax SZLKP Központi Bizottságának káder- és szervezési Intézkedései különösen nagy érdeklődést keltettek. Ez el­sősorban abban nyilvánul meg, hogy a párttagok számtalan kér­désben kérnek részletesebb ma­gyarázatot az elmúlt időszakról, az egyes vezető funkcionáriusok állásfoglalásáról, tevékenységéről, valamint a párt- és a társadalmi szervezetek tevékenységéről a vál­ságos időszakban. A párttagok állásfoglalásaikban kifejezik, hogy teljes mértékben támogatják az új vezetőséget és segítik a felelősségteljes felada­tok teljesítésében. A CSKP Köz­ponti Bizottságának a felszabadu­lás 25. évfordulójával kapcsolat­ban kiadott felhívása nagy vissz­hangra talált. A kommunisták a kerületi pártbizottságnak küldött leveleikben és állásfoglalásaikban a Központi Bizottság felhívása alapján intézkedéseket fogadnak el a munkafegyelem megszilárdí­tására, a tervezett feladatok tel­jesítésére, a költségek csökkenté­sére stb. A kezmaroki Tatrafan üzemi pártbizottsága az iizem gazdasági vezetőségével és a tömegszerveze­tekkel együttműködve a központi bízottság felhívása alapján intéz­kedéseket dolgozott ki a terv túl­teljesítésének biztosítására. A ter­melési tervet 116 százalékra akar­iák teljesíteni, a termelési költsé­geket 1,3 százalékkal csökkentik, a munkatermelékenységet pedig 11.3 százalékkal emelik. E cél el­érése érdekében a Tatrafanban szombati műszakokat szerveznek és „Saját magadnak dolgozol" jel­szóval akciót indítanak. Az Eperjesi járást Építővállalat­ban úgy határoxtak, hogy a beru­házások tervét 102 százalékra tel­jesítik, 34 lakásegységet adnak át terven felül és 120 000 korona ér­tékű anyagmegtakarítást érnek el. Egyúttal felhivták a kelet-szlová­kiai kerület valamennyi építöüze­mét, csatlakozzanak akciójukhoz. A Bártfai járási Építővállalat dolgozói a Központi Bizottság fel­hívását követően kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig négy szabad szumbaton dolgozni fog­nak, és ezeken a napokon 250 000 korona értákű munkát végeznek el. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK is kötelezettségeket vállalnak a termelés növelésére, hogy hozzá­járuljanak az élelmiszerellátás megjavításához. A pallói szövet­kezetesek kötelezték magukat, hogy jelentősen emelik a gabona, az árpa, a kukorica és a cukorré­pa hektárhozamát. Ezenkívül kü­lönböző akciókat szerveznek a la lu szépítésére. A tőketerebesi me­zőgazdasági termelési igazgatóság kommunistái már ez évben meg akarják teremteni a feltételekel ahhoz, hogy jövőre jelentősen nö­velhessék a hús- és tejtermelést, és ezzel hozzájárulhassanak az el­látási helyzet megjavításához. A terebesi traktor- és gépállomás dolgozói is kötelezettségeket vál­laltak a termelési leladatok túl­teljesítésére. • A tanügyben dolgozó kommunis­ták tudják, kötelességük helyre­hozni azokat a hibákat, melyeket a múltban a nevelés terén elkö­vettek. Ezért fokozott figyelmet szentelnek annak, hogy az ifjúsá­got a szocialista hazafiság, s a proletár internacionalizmus szel­lemében neveljék ás a tanulókból müveit, a szocializmushoz és a köztársasághoz hű állampolgáro­kat neveljenek. Erre kötelezték magukat a nagymihályi IV. AKI és az eperjesi AKI tanítói. Az eper­jesi iskola pedagógusai már most megkezdték az elökészületekeket Lenin születése 100. évfordulójá­nak megünneplésére, és a proletár internacionalizmus elveinek érvé­nyesítése érdekében azt javasol­ták, hogy a diákok folytassanak levelezést a szovjet iskolásokkal, és rendeljék meg a szovjet sajtót. szakszervezeti egység megte­remtése az opportunizmus el­len, a maximalista követelések fékezése pedig a másik véglet szélsősége ellen irányult... • A múlt örökség A mai podbrezovái Šverma Vasműben járva tanúi vagyunk annak, hogy a múlt hagyomá nya él és gyümölcsöt hoz. A pártbizottság tavaly sem feled­kezett meg a következetes két­frontos harc követelnrényéről. A múlt hibáinak elvetése és bí­rálata itt nem csapott át a má sik szélsőségbe. A kommunista­ellenes és szélsőséges tettekre biztató hangok itt nem talál­tak táptalajra, sem meghallga­tásra. A karbantartó részlegen volt ugyan olyan törekvés, hogy elszigeteljék a kommunis­tákat, ám az 1968. évi szakszer­vezeti választáson mégis sike­rült az FSZM üzemi bizottsá­gában elérni a kommunista többséget. A kommunisták már tavaly áprilisban és májusban határozatokat küldtek a CSKP KB-ra, majd küldöttséget is me­nesztettek, hogy köveleljék: ne engedjék meg a televízióban és sajtóban a kommunistaellenes kirohanásokat, akadályozzák meg a Szovjetunió becsmérlé­sét, és tárják fel a teljes való­ságot. A podbrezovái követelé­seknek akkor még a pártsajtó sem adott helyet. Az emberek a gyárban azonban saját sze­mükkel látják, hogy a szélsősé­gek ellen küzdő kommunisták­nak már, akkor igazuk volt. • Mint egykor A 25 év előtti podbrezovái konferencián a felszabadított és megszállt területek 137 üze­méből 283 küldött vett részt. Ez a konferencia lerakta a szak­szervezeti egység alapjait. S az ilt elfogadott alapelveken épül­hetett fel a felszabadulás után a forradalmi szakszervezeti mozgalom. A konferencia ered­ménye, főleg a munkásegység megteremtésének nagy vissz­hangja volt a gyárakban: a dolgozók további tömegeit moz­gósította a fasisztaellenes harc­ba. A Podbrezován született felhívás visszhangjáról szólva szinte jelképesnek tűnik az a párhuzam, amely a mai, felső Garam menti felhívással kap­csolatban kínálkozik. Ismét egy­ségre szólítanak fel a podbre­zovái vasasok, mégpedig a ter­melés fokozása, a minőség meg­javítása, a gazdaságosság és a szocialista gazdaság megerősí­tése érdekében. A felhívást 127 tizem fogadta el. Ma, a felsza­badulási verseny születésekor a következetesen kétfrontos harcot folytató pártszervezet által irányított szakszervezet nem áll különösebb probléma előtt: élvezi a dolgozók bizal­mát, és ezért további 2400 ton­na acéllemez, 520 tonna varrat uélküli acélcső, 1200 tonna nyersacél és 500 tonna hegesz­tett cső gyártására mozgósít­hatja az olvasztárokat és hen­gerészeket. Hisszük, hogy ez a tett sem marad visszhang nél­kül. VILCSEK GÉZA Pártaktíva Léván A napokban járási pártaktí­vát tartottak Léván az alap­szervezetek elnökei, üzemveze­tők és aktivisták részére. Főbe­számolót dr. Ignác Rendek, a szövetségi kormány minisztere tartott. Ismertette a CSKP KB szeptemberi ülésének lefolyá­sát, utalt a jelenlegi politikai helyzetre. Megemlítette a kor­mánynak az árak stabilizálásá­ra irányuló intézkedéseit. Jozef Urban, a járási pártbizottság vezető titkára ismertette a párt­bizottság rendkívüli plénumá­nak döntéseit, s kérte a párt­aktíva részvevőit, hogy tegye­nek meg mindent az alapszer­vezetek egységének megterem­tése érdekében. A pártaktíva részvevői teljes egyetértésüket fejezték ki a párt és a társadalom jelenlegi politikai életének értékelésével, valamint az elfogadott káder­intézkedésekkel. Az ülés végén felhívást fogadtak el hazánk felszabadításának 23. évforduó alkalmából. p IBBIiMii Birtaaiž^ lMiaiHi'B A bojkottnak nincs semmi helye A kulturális értékek bojkott­ja olyan jelenség, amelynek vi­szolyogva hátat kell fordítani — világnézetétől függetlenül — minden kulturált, gondolkodó embernek. A kommunistának ezen felül harcolnia is kell el­lene, mert nemcsak szellemi vérszegénységre, degenerálódás­ra vezet, hanem egyben ember­tömegek tudatát is mérgezheti. Különösen az olyan jellegű boj­kott, amilyennek tavaly; augusz­tus után voltunk tanúi s amely — ostoba rövidlátással — egyik napról a másikra „száműzetésre ítélte" a szovjet művészet és irodalom nagy müveit. Bár a szenvedélyek által felkorbá­csolt nagy hullámok már régen elvonultak, még távolról sem beszélhetünk arról, hogy ezen a téren minden rendbejött. Sőt, nem vitás, hogy a konszolidálás ebben a viszonylatban még éve­kig eltart. Sajnos, az emberek ogy részének gondolkodásmód­jában gyökeret vert olyan szem­lélet, amelynek nacionalista éle nemcsak a szovjet, hanem egy­ben a szocialista kultúra ellen is irányul. Miloš Krno a PRAVDA októ­ber 3-i számában megjelent cik­kében utal arra, hogy ennek a bojkottnak vannak előzményei, amelyek évekre visszanyúlnak. Emlékeztet arra, hogy egyes inűvészetteoretikusaink már ré­gen szembehelyezkedtek a szo­cialista realizmussal, majd ál­talában a realizmussal. Csak Franz Kafkát ismerték el zseni­nek, míg vállveregető leeresz­kedéssel szóltak például Tolsz­tojról és Solóhovról, Fegyinről és Fagyejevről. A cikkíró sze­rint a kulturális dolgozók köré­ben a jobboldali opportunisták már jóval tavaly januárja előtt igyekeztek — sikerrel — visz­szaélni kulturális politikánk fo­nákságaival. Kiaknázták pél­dául azt, hogy könyvkiadóink annak idején válogatás nélkül, özönéVel jelentették meg a szovjet irodalmi alkotásokat, köztük nagyon gyenge műveket is s valami hasonló történt a szovjet filmek hazai fogalma­zása tekintetében is. Ezek az erők iiyformán, már jóval a nyílt szovjetellenes kampány előtt, elérték céljukat — a szovjet irodalmi, művészeti, sőt tudományos értékek részleges bojkottját. Augusztus után — jól tudjuk — a bojkott teljes lett. Márpedig „a szovjet kultúra bojkottja semmiképp sem vál­hat javunkra. A szovjet kultúra ígéretteljesen fejlődhet a cseh­szlovák kultúra hozzájárulása nélkül is. Ennek ellenkezője azonban elképzelhetetlen: hi­szen szerény irodalmunk létéről a világ elsősorban az orosz nyelvű tolmácsolás közvetítésé­vel értesül..." — állapítja meg M. Krno. A továbbiakban azt a gondo­latot fejtegeti, hogy a valóban nagy művészek sohasem sod­ródtak a korlátolt nacionaliz­mus hisztérikus áramlataiba, a nagyzási hóbort és más kultúra lebecsülése szemükben mindig visszatetsző volt és az ma is. Természetesen a kulturális bojkott ma már háttérbe szo­ruló jelenség, viszont következ­ményeit türelmes meggyőző munkával kell fokról fokra és tapintatosan leküzdenünk. He­lyes észrevétel ez, és példával is illusztrálhatjuk. Adminisztra­tív intézkedéssel egyik napról a másikra biztosíthatjuk mond­juk a szovjet filmek rendszeres vetítését. Viszont nincs olyan adminisztratív intézkedés, amellyel tartósan és rendszere­sen közönséget lehetne vonzani a mozikba. Ez már inkább a kultúrpolitika és eszmei és esz­tétikai nevelés függvénye. A bojkott nagyon is jól infor­mált szervezőivel szemben vi­szont a cikkíró más mérce al­kalmazását javasolja. Annak le­hetetlenné tételét, hogy bármi­kor a jövőben elárulhassák a marxizmus—leninizmus alapel­veit. Vallásosok a főiskolai hallgatók? Egy főiskolások között vég­zett szociológiai felmérés ada­tai alapján von le nagyon ér­dekes következtetéseket Matej Kaluiák a NOVB SLOVO 39. számában. A cél annak tisztázá­sa volt, hogy a vallásosság mi­lyen mély gyökeret vert a mai szlovák főiskolások körében. Az első meglepő tény, hogy a 858 megkérdezettnek mintegy kilencven százaléka valamelyik felekezethez tartozik, de a val­lásos világnézet minden ismér­vének csak 17,8 százalékuk tesz eleget. így például csak 60 szá­zalékuk hisz az isten létezésé­ben és csupán 26,7 százalékuk a lélek halhatatlanságában. (Érdekes ugyanakkor, hogy a felekezeten kívüliek 18 száza­léka, hisz az isten létezésében. A cikkíró ennek alapján arra a következtetésre jut, hogy szi­gorúan katolikus, illetve keresz­tényi szempontból aligha tart­ható vallásos, hivő embernek az, aki nem ismeri el a vallás két említett alapvető követel­ményét. Figyelemre méltó az a körül­mény is, hogy a valamely fele­kezethez tartozó megkérdezett főiskolásoknak csak 19 százalé­ka tartozik abba a kategóriába, amelyben a hitet illetően soha­sem támadtak kételyek. A ta­máskodók száma még magasabb a reformátusok körében (majd­nem 95 százalék). Ebből is lát­ható, hogy a racionális gondol­kodásmód és a materializmus térhódítása elvitathatatlan. Milyen forrásokból táplálko­zik a vallásos hit? A szocioló­giai ankét erre a kérdésre is választ adott. Nem meglepő, hogy a főiskolások több mint 50 százaléka alapvető forrás­ként a családot és a templomot jelöli meg. Az erős családi be­folyás ellenére zömükben nem tesznek különbséget a hivők és a nem hivők között olyan érte­lemben, hogy a vallásosságban látnák az etikai, az erkölcsi életmód, a jellemesség múlha­tatlan feltételét. A megkérde­zett főiskolások többsége tole­ráns felekezeti kérdésekben, ugyanakkor egy részük (7,4 százalék) elítéli az ateistákat. Felfigyeltető jelenség, hogy a római katolikus főiskolások 14,8 százaléka, tehát eléggé je­lentős hányaduk, ebben az an­kétban a legnagyobb intoleran­ciát a zsidó felekezetűekkel szemben juttatta kifejezésre. A cikkíró a felmérés eredmé­nyeit méltatva, bizonyítottnak tartja, hogy a vallás a mai fia­talok tudatában már távolról sem annyira komoly integráló erkölcsi, s még kevésbé politi­kai, valamint ideológiai jelen­ség, mint a múltban volt. Vég­eredményben ez természetes, hiszen szocialista iskolaügyünk több mint két évtized leforgása alatt jelentős tudatformáló sze­repet vitt és visz. A másik ol­dalon, ennek az ankétnak ada­tai figyelmeztetnek arra, hogy ezen a téren is bőven akad még tennivalónk. Komáromi kirándulás A fenti címmel olvastuk a MAGYAR HÍRLAP szeptember 30-i számában Lukácsy András írását, amely ugyan nem viseli magán a színházi recenzió min­den műfaji jegyét, viszont köny­nyed hangvételben néhány éles szemű észrevételt kínál lel a MATESZ legutóbbi Volpone előadásáról és annak kapcsán is. A győri vendégrendező, Friss Péter munkájáról szólva, leszö­gezi, hogy „reneszánsz karakte­rű vásári játékot csinált" a klasszikusnak számító Ben lon­son komédiából. Ezt lehetővé tette a mű, a jellege és a cikk­író szerint a burleszkbe hajló játékstílust indokolja a színház tájjelege és közönségének nép­színházi igénye. (Csak a mar­góra: nem vagyok biztos abban, hogy a MATESZ közönsége íz­lésében ennyire nem differen­ciálódó.) Dicséri különben a színészek, Fazekas Imre, Len­gyel Ferenc, Lőrincz Margit, Szentpéteri Aranka, Tóth Lász­ló, fenntartással Ropog fózsef és főleg Király Dezső játékát. A MATESZ kassai fiókegyüt­tese létrehozásának törekvését indokoltnak tartja, dé egyben óva is int: „A szlovákiai ma­gyar színjátszásnak igen »szűk keresztmetszete« a magyar nyelvű művészképzés. Nem len­ne jó, ha az új vállalkozás túl­zottan meggyengítené az anya­színház társulatát, és leküzdhe­tetlen gondot okozna az után­pótlásnak." tg-1 ) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom