Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-14 / 242. szám, kedd

Tanúságtétel-1968-ból A Pravda pénteki száma BOHUŠ CHNOUPEKNAK, a CSKP Központi Bizottsága tagjának, kérésére közölte azt a felszólalását, mely az SZLKP Központi Bizottságának 1968. májusi plénumán hangzott el. Ezt a felszólalást akkor nem közölte a pártsajtó, mégis, az újságok támadásainak célpontjává vált. Chňoupek kijelentéseit sztálinista, konzervatív, baloldali szektás megnyilvánulásoknak minősítették. Chňoupek elvtárs bevezetőül Idézett az akkori sajtóból, majd megállapította, helyes, hogy a sajtó nyíltan ír a párt pioblémáiról, de durva vétség, ha senki se száll szembe a téves nézetekkel. Minden mozgalomban, így tehát minden pártban léteznek bizonyos ideológiai csoportosulások, irányzatok, melyek sajátos módon értelmezik a politikát, de ebben senki sem látja a párt létének veszélyeztetését. Ha azonban egy pártban — és most konkrétan a mi pártunkra gondolok —, olyan csoportosulások keletkeznek, melyek enyhén szólva szokatlan platformot akarnak érvényesíteni, az már csak a helyzet szomorú következménye. Aligha beszélhetünk a párt, a Központi Bizottság és az elnökség egységéről, ha a plenáris ülés határozatként fogadja el az első titkár zárszavát, mely öt pontban indokolja, mért nem időszerű a rendkívüli kongresszus összehívása, és ugyanezt a határozatot még azon a héten az elnökség három tagja és egy titkár a nyilvánosság előtt visszautasítja. Ezzel megsértették a pártfegyelmet, a párton belüli demokrácia elveit és zavart okoznak a pártaktívában. Hogyan beszélhetünk egységről, ha e szárny aktív támogatásával konkrét intézkedéseket tervez( nek annak érdekében, hogy a kerületi pártkonferenciák követeljék a rendkívüli kongreszszus összehívását? Beszélhetünk egységről, ha a sok újság és a tömegtájékoztatási eszközök többsége azt hirdeti, hogy csak a Központi Bizottság elnökségének leghaladóbb erőit fogja támogatni, ami azt jelenti, hogy nem támogatja a középet, vagyis Dubčekot? Míg a legutóbbi plénumon csak egy felszólaló említette meg a két centrum létezését, ma már teljesen nyíltan beszélnek a második centrum tevékenységéről. Nem szabad csodálkoznunk, ha a kommunisták támogatják azt a provokatív javaslatot, hogy a párt két frakcióra, a bolsevik és a libetális szárnyra osztódjon. Az értelmiségi kommunisták csoportokat alakítanak, és azt követelik, hogy kezdjünk végre vitát, melyben megvédhetnék a marxizmus—leninizmus elveit. A továbbiakban Chňoupek rámutatott, hogy bizonyos csoportok tervszerűen kompromittálni akarják a pártot és funkcionáriusait. Elég, ha a centristáknak nevezett pártvezetők csak egy szóval is rámutatnak a helyzet bonyolultságára, azonnal azzal vádolják őket a tömegtájékoztatási eszközök, hogy fékezik a demokratizálási folyamatot. így bírálat célpontjává vált a centrum, csaknem valamennyi képviselője, Dubček elvtársat is beleszámítva. A lapok kampányt indítottak bizonyos emberek ellen. Tudatában vagyok azonban annak, hogy a tömegtájékoztatási eszközükben nemcsak kommunisták dolgoznak, akik tudják, hogy a társadalom sikeres fejlődését csakis pártunk biztosíthatja. Dolgoznak itt olyanok is, akik tudatosan harcolnak az ilyen nézet ellen, és kampányt szítanak, mivel ma a centristákban látják fő ellenségeiket, és úgy gondolják, hogy a pártnak a liberális vagy baloldalnak nevezett szárnya tehetné csak lehetővé céljaik elérését. A liberális szárnynak azonban tudatosítania kell azt, ha ezek az erők győznek — de pártunk internacionális kötelessége ezi megakadályozni — ők csak eszköznek számítanának, melyet a felhasználás után eldobnának. A továbbiakban a nem kommunista erők terveiről beszélt. A mérsékeltebbek ellenzéki pártot követelnek a szocializ mus talaján a kommunista párt partnereként. A radikálisabbak szocialista társadalmat akarnak, de a CSKP vezető szelepe nélkül. Már előre ismertették megtorló intézkedéseiket, így többek között, azt, hogy mindenkinek el kell tűnnie a politikai életből, aki politikai párt vezetőjeként a kommunistákkal kollaborált. A továbbiakban megemlíti, hogy az utóbbi évek legmegrá zóbb élménye az volt, amikor Prágában május elsején a KAN több ezer tagja megállt a díszemelvény előtt, melyen Dubček elvtárs állt, és kezüket fejük fölé emelve, ezt kiáltották: „A mi kezünk tiszta!" Ha valaki nem tudja ebből levonni a következtetést, akkor ez politikai naivitására vall — mondotta. Én ezt úgy értelmeztem, hogy nekünk kommunistáknak távoznunk kell, mivel valamennyiünknek piszkos a kezünk. Ez az elmélet nagyon közel áll a ludák emigráció által hirdetett nézetekhez. Chňoupek felhívta a figyelmet azokra az erőkre, melyek olyan tevékenységet fejtenek kf, hogy ma már nem a megújhodási folyamattól kell félni, de félteni kell az egész folyamatot. A szélsőséges erők, a konzervatívok, a dogmatikusok olyan irányzatot képviselnek, amely ellen januárban harcoltunk. Chňoupek ezt a következtetést vonja le: a politikusnak nemcsak regisztrálnia kell a jelenségeket,, hanem előre meglátni és megelőzni. őket. A pártnak ezért nem szabad megengednie, hogy kifütyüljék azokat, akik tovább látnak az oiruknál. Rámutatva a magyarországi eseményekre megállapította, hogy a magyar kommunisták az ellenforradalom előtti időszakban nagy hibát követtek el, mert sohasem voltak egy lépéssel előre, nem vezettek, mindig csak nyomás alatt cselekedtek. Az ellenforradalom nemcsak 1956 őszén volt, ez az ősz már csak a tragikus finálé volt. Aki ismeri a magyar kommunisták pártjának történelmét, az észreveheti, hogy a mi demokratizálási folyamatunkat is olyan megnyilvánulások kísérik, melyek Magyarországon is előfordultak — mondotta. Chňoupek elvtárs befejezésül felsorolja, miben látja a következő plénum feladatait: fontosnak tartja, hogy a Központi Bizottság elnöksége egységes legyen és arra kötelezze tagjait, hogy az elfogadott határozatok szellemében lépjenek fel. Továbbá szükségesnek tartja, hogy a Központi Bizottság reálisan értékelje a helyzetet, megnyerje a nép bizalmát, vegye kezébe a Rudé právo irányítását és hasábjain biztosítson teret a párbeszédnek. A plénumnak válaszolnia kell a szocialistaellenes, kommunistaellenes és szovjetellenes megnyilvánulásokra, és lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy rendezze a biztonsági szervek helyzetét. NDK A Német Demokratikus Köztársaság 20. évfordulójára A Német Demokratikus Köztársaságban megjelenő folyóirat A gazdagon illusztrált folyóirat szóban és képekben tájékoztatja az olvasót az NDK-nak a szocialista országokhoz fűződő baráti kapcsolatairól. A folyóirat többek között színes, képes riportokban számol be a politikai és a kulturális élet eseményeiről, több színnyomású fényképreprodukciókat közöl, vidám és szórakoztató oldalakat közöl a gyermekek részére, és ismerteti a legújabb divatot. Megjelenik havonként, 48 oldal terjedelemben, — cseh, német és magyar nyelven. Az előfizetési díj évente 24 korona Az érdeklődők már most megrendelhetik a folyóiratot az 1970. évben megjelenő első számtól kezdve! A megrendelőlapon ne feledje el feltüntetni, hogy a folyóirat milyen nyelven megjelenő példányára kíván előfizetni. A megrendelésre az itt mellékelt megrendelőlapot használja fel. POSTA HÍRLAPSZOLGALAT lapbehozatal BRATISLAVA, LENINGRADSKÁ 14 POŠTOVÁ NOVINOVÁ SLUŽBA dovoi tlače BRATISLAVA, LENINGRADSKÁ 14 Itt levágandó POŠTOVÁ NOVINOVÁ SLUŽBA dovoz tlače BRATISLAVA, LENINGRADSKÁ 14 MEGRENDELŐLAP az NDK című folyóirat 1970 évre szóló előfizetésére. Az alábbi címre kézbesítsék: cseh, német, magyar nyelven.* (*A nem kívánt törlendő!) Név: Foglalkozás: Város — utca — házszám: Járás: Kelt: „ Névaláírás: (A megrendelőlapot olvashatóan, nyomtatott betűkkel töltse ki és küldje el o fenti címre.) OF-1034 K

c ' ora reggel indultunk gombázni. Stasiakné úgy festett az első ülésen, mint egy királynő. Stasiak a volánnál ült, én pedig a hátsó ülésen dühöngtem. — Mi a fenének megyek én gombázni — dünnyögtem. — Egyáltalán nem ismerem a gombákat, még megmérgezem magam. — Semmi az egész — nyugtatott meg Stasiak —, mindent megmagyarázok neked. Hallgattam, és számoltam magamban a kilométereket. Tegnap még nem is sejtettem, hogy ma gombázni fogok. Nyugodt vasárnapot terveztem, színházjegyet vettem. Minden olyan szépnek ígérkezett. De este beállítottak hozzánk Stasiakék. Stasiak büszkén mutogatta az új Wartburgot, felesége pedig kijelentette, hogy másnap velük kell tartanom. Így most zsebemben a színházjeggyel gomúázni megyek az erdőbe Az erdő ködös, nyirkos volt, átázott a cipőm és cinkét fogott az orrom. — Gombázunk, gombázunk — mondogatta Stasiak. IANUSZ PRZYBYSZ g®mb«i 9 ^ 4* — Találtam egyet! — rikkantottam. — Nézd, micsoda gomba! — Azonnal dobd el. Bolondgomba — ijesztett rám Stasiak. — No és ez? — érdeklődtem reménykedve. — Fuj! — köpött Stasiakné — mérges gomba. — Fogj egy gallyat és túrd az avart — tanított Stasiak —, s most, hogy már mindent tudsz, szépen elválunk. Mi megyünk jobbra, te pedig balra. Délben találkozunk a kocsinál. D alra indultam, Stasiakék pedig eltűntek az erdőben. Egyedül maradtam, kellemetlen kietlenség vett körül. Egy öreg harkály gyanúsan megbámult a borókafenyőről, és valamilyen vad húzott el mellettem. Hatalmába kerített az otthon utáni vágy. A lábam térdig nedves volt, sarkamat feltörte a cipő. Kétórai keresgélés után találtam egy fésűt és egy csomó álkulcsát. Kiábrándultan tértem vissza a kocsihoz. Esni kezdett, de a kocsi kulcsa Stasiaknál volt. Elkeseredetten áztam és szipogtam. Stasiakék késő délután tértek vissza, mivel meghívta őket ebédre a férfi gyerekkori barátja, a főerdész. — Nos, mit találtál? — érdeklődtek vidáman. — Egy fésűt. — No, és nem is akármilyet — dicsérte Stasiak. Végre haza indultunk. Hallgattam. Hat óra volt, a színházból már elkéstem. Stasiak a feleségével az erdészről csevegett dicsérve feleségének szakácsművészetét, aki csodálatos zamatú nyúlpaprikással és süteménnyel kínálta őket. ház előtt Stasiak szívélyesen búcsút vett tőlem, és még mézesebben hozzátette: — Remélem, hogy hozzájárulsz a benzinhez, az olajhoz és az amortizációhoz potom 140 zlotyval. Stasiakné még megtoldotta: — A jövő vasárnap újra elviszünk gombázni. El kell jönnöd! Az ilyen kirándulásnak nincs párja! SZ. B. fordítása A