Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-05 / 209. szám, péntek

Internacionalista hagyomány Augusztus 2H-án az SZLKP galántai leírási bizottsága, az SZSZK N F járási bizottsága, uz SZAIISZ járási bizottsága és a Galántai lárási Nemzeti Bízott ság, a Szí ovik Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmával járási ünnepséget rendezet!. Az ünnepség programjának jó része Tornác' községben zajlott le. Heggel 9 órakor a helyi kultúrházban az évforduló és u tornóci nagygyűlés tiszteletére felállított emlékmű leleplezése alkalmából a járási szervek együttes iilést tartottak. Az ülésre meghívták L ó r i n c z Gyula elvtársat, a Szövetségi Gyű lés képviselőjét, a tornóci nagygyűlés egykori résztvevőrét és egyik szónokát, Szabó István nyug. altábornagyot, a párt érsekújvári területi bizottságának egykori titkárát, aki ma Magyarországon él. jelen volt Ember Vendel elvtárs, a tornóci pártszervezet egykori titkára, Szalu y István elvtárs, a diószegi műkedvelő színjátszó csoport egykori vezetője, Pálenyik józsef elv társ, az érsekújvári területi pártbizottság egykori tagja, P o sz p i s józsef elvtárs, aki a manifesztácló idején községi bíró volt Tornócon, s u manifesztáció számos résztvevője. A járási szervek ülésére eljött a Szovjetunióból n netrovszki járás küldöttsége P j o t r Szemjonovics M o s z a j d i elvtársnak, az SZKP járási bizottsága titkárának vezetésével, továbbá a székesfehérvári járás küldött •sége az MSZMP járási bizottsága titkárának és a testvéri pardubicei járás küldöttsége, lán Vyčítal elvtársnak, a CSKP járási bizottsága titkárának vezetésével. A küldöttségek részvétele az ünnepségen erősen kidomborította annak internacionalista jellegéi. A program keretében sor került a kitüntetések átadására az SZNF 25. évfordulója alkalmából. Az SZLKP járási bizottsága és az SZSZK NF járási bizottsága mintegy negyven köszönő levelet adott át a tornóci tüntetés egy kori szervezőinek és résztvevőinek. Ezekután került sor az emlékmű leleplezésére. Az alábbiakban közöljük a tornóci manifesztácló egykori szervezőinek. Szabó István nyug. altábornagynak, Ember Vendel elvtársnak, a tornóci pártbizottság egykori titkárának, Pálenyik józsef elvtársnak, az érsekújvári területi pártbizottság egykori tagjának és Poszpis József elvtársnak, a község volt kommunista bírójának nyilatkozatát a tüntetés megszervezéséről, lefoiyásáról és jelentőségéről. SZABÓ ISTVÁN: A tüntetést az érsekújvári területi bizottság kezdeményezte és szervezte. Később magáévá tette a bratislavai szűkebb Központi Bizottság is. Harmincnyolc tavaszán választások voltak. Hitlerek és Horthyék nyomása erősen érezhetővé vált. Felvetettem a gondolatot a szlovenszkói szűkebb pártbizottságban. hogy valami nagyszabású akciót kellene szervezni. Pénz nem volt. Kértem a lévai polgármestertől, Csernák elvtárstól, - aki kommunista volt, 3000 koronát és ugyanannyit édesapámtól. (Szabó István édesapja Szabó Joachim volt, tizenkilencben a direktórium tagja Köbölkúton.) iMsa IX. 5. S 88lsil&ve»síkoi népmanifesztácíó népünnepély Torascoií LOrincz Gyula egykorú plakátja Az érsekújvári területi bizottságban úgy beszéltük meg a dolgot, hogy kezdetben ne tűnjék ki a párt Irányító szerepe. Richter Mihály, diószegi elvtárs azt javasolta, rendezzünk nagy aratóünnepélyt, és az aratóbandákban dolgozó kommunisták szervezzék meg. Így is történt. A nagy aratóünnep megrendezésének gondolatához egymás után csatlakoztak a magyarlakta falvak és kisvárosok. Ferenczi László és Betlen Oszkár a Magyar Nap hasábjain napirenden tartották az ügyet s így nagymértékben hozzájárultak annak népszérűsitésénez. Az ünnepség színhelyéül Tornócot választottuk. Erre úgy került sor, hogy egy nap Richter elvtárssal vonaton végigutaztuk a Diószeg és Érsekújvár közti útszakaszt. A vonat ablakából láttuk, hogy Tornócon a Vág partján nagyszerű hely kínálkozik. Ugyanakkor Tornóc községben a kommunisták döntő többségre tettek szert a tavaszi választások során, és kommunista bírót választottak. Poszpis József elvtárs lett a bíró. így hát adva voltak a politikai feltételek is. Ez volt a biztosítéka az akció sikerének. Ezek után erősen bekapcsolódott a szervezésbe a Központi Bizottság is. A tüntetés napján különvonatok érkeztek Pozsonyból, Nagyszombatból, Komáromból, Érsekújvárról, Léváról, Gutáról, és Szímőről hajón érkeztek az aratócsoportok. Az ünnepség, már maga az aratócsoportok felvonulása nagyszerű látványt nyújtott. Csak aratókoszorú volt, legalább száz. Lovasbandérium helyből került ki. Popelák József szerLgvkorii felvétel a tornéni manl lesztariimil vezte meg. Muesláról a tűzoltók ötventagú zenekara érkezett. Steiner Gáborral együtt vártuk a különvonatokat. A rengeteg nép láttán örömkönnyeket hullatott. Ugyanis a szűkebb pártbizottságban az akció letárgyalásakor eléggé szkeptikus volt a hangulat. Volt, aki azt mondta, hogy ebben a politikai légkörben még kétezer embert se tudunk mozgósítani, nem tíz vagy húszezret. A légkör valóban kedvezőtlennek mutatkozott. A reakció azt suttogta, ütött a tizenkettedik óra. Jönnek Horthyék és felakasztják á kommunistákat. Csakhogy mi mindenki számára érthető jelsza. vakkal mozgósítottuk a tömegeket. A központi jelszó a következő volt: Védjük a köztársaságot, védjük a magyarság jövőjét, védjük Magyarország függetlenségét. Egy másik jelszavunk: Ha elesik Prága, elesik Budapest is! Az iiunepélyt Poszpis elvtárs nyitotta meg, Major elvtárs beszélt a szlovenszkói pártvezetés nevében, Vlado Clementis a szlovák értelmiség és Lőrinez Gyula a szlovákiai magyar értelmiség nevében. Beszélt még Kreibich elvtárs, egy cseh szenátor. A nagygyűlés határozati javaslatát én olvastam fel. A tömeg hangulatára jellemző volt, hogy fegyvereket követelt a köztársaság védelmére. Délután a Vág partján foly tatódott az ünnepség. Egymás után léptek fel a nemzeti viseletbe öltözött tánccsoportok. Emlékszem, a nagyszombatiak orosz nemzeti viseletben kozáktáncot jártak. A délutáni program fénypontja Arany János Toldi trilógiájának színpadi előadása volt. A trilógiát Háber Zoltán dramatizálta és a diószegi műkedvelők adták elő. Vezetőjük Szalay elvtárs volt. A tornóci tüntetés után csakhamar jött a mozgósítás. Azt tapasztaltuk, hogy a választási vereség nem volt általános, mert erős németellenes hangulatot sikerült kiváltani. A behívott katonák az Internacionálét énekelve, vörös zászlók alatt vonultak be/ Pálenyik elvtárssal, Dusek Lajos és Tóth István elvtárssal együtt az érsekújvári kerületi bizottság nevében felkerestem az érsekújvári katonai körzeti parancsnokságot. A katonai parancsnok meghatottságában sírt, hogy a magyar kommunisták nem taktikai meggond'olásból, hanem őszinte elsrántságból akarják védeni a köztársaságot. Kaptam akkoriban egy igazolványt, mely feljogosított a Garam és Ipoly menti katonai erődök meglátogatására, hogy ott a helyszínen agitáljak a köztársaság védelméért. A dimitrovi hépfrontpolitika jegyében kapcsolatba léptünk a szociáldemokraták és a cseh nemzeti szocialista párt balszárnyával is. A szűkebb szlovenszkói pártvezetés tagjai akkoriban sajnálkozva állapították meg. hogy magában Bratislavában sem sikerült úgy mozgósítani a tömegeket, mint a magyarlakta délvidéken. Tornóc a magyar antifasiszta tömegek seregszemléje volt, és egy bizonyos politikai helyzetben csúcseredmény. EMBER VENDEL: Községünkben akkoriban igen erős volt a pártszervezet. Győztesen kerültünk ki a választásokból. Párttagságunk egiyhangúlag elfogadta az aratóünnepéíy megrendezésére vonatkozó javaslatol. Kivitelezésében erősen támogatott bennünket a vörös szakszervezetek tagsága. Én akkoriban Felsőjattón dolgoztam, mint aratómunkás. Egyébként a pártszervezet titkára voltam. Fiatalságunk nagy lelkesedéssel vállalkozott a feladatok megoldására. Már maga a technikai kivitelezés is hatalmas feladatot rótt a helybeli kommunistákra és a községbeliekie. Hiszen 16 000 ülőhelyről kellett gondoskodnunk. Ugyanakkor a hangszórókat és a villanyvilágítást is fel kellett szerel' ni, mert az ünnepség a szabad ég alatt zajlott le. Meg kellett szerveznünk a henteseket és a helyi élelmiszeripari dolgozókat, hogy gondoskodjanak a több mint huszonkétezer epiber ellátásáról. Az egész falu lakossága rendkívül nagy összefogásról tett bizonyságot. Velünk tartottak a baloldali szociáldemokraták és a baloldali Beneš-pártiak. Sőt az agrárpártnak is volt egy bal szárnya. Poszpis elvtárs, Kosztyík elvtárs, Rácz Vendel, Spanyár Kálmán, Száraz Vendel és sok más elvtárs erősen tevékenykedett. Háber Zoltán már két héttel az ünnepély előtt lejött a faluba. Poszpis elvtársnál volt megszállva. SZALAY ISTVÁN: Július vége felé közölték velünk a tüntetés tervét. Richter elvtárs jött azzal a javaslattal, hogy a diószegi műkedvelők színdarabbal lépjenek fel. Richter említette, hogy a lévai Háber Zoltán dramatizálta a Toldi-trilógiát. Richter lehozta Háber elvtársat Diószegre, aki elmagyarázta, milyen környezetben, milyen díszletekkel képzeli el az előadást. A pártszervezetben megbeszéltük a tennivalókat. Vállaltuk a betanulást. Nem volt különösebb problémánk. Maga a darab meseszerű volt, és könnyen ment a tanulás. A szereplőket lelkes hangulat fűtötte. Tornóci előadásunknak óriási sikere volt. Steiner Gábor és Major elvtárs is eljött közénk és elbeszélgetett velünk. Tornócon szeretettel fogadtak bennünket és megvendégeltek. Akkoriban született egy javaslat is, hogy a csoport vegyen részt a műkedvelők járási versenyén. A nagyszombati műkedvei lők megígérték, hogy közös kultúrfron' tot építünk ki, de erre már az események következtében nem kerülhetett sotv 1938 után hazaárulással és a magyarság elárulásával vádoltak bennünket. Nem a magyarság ellen akartunk mi fegyvert fogni, hanem az embert alázó fasiszta rendszer ellen. Burkoltan a megszállás után is agitáltunk. Negyvenben letartóztattak és Érsekújvárra, a tüzérlaktanya lóistállójába hurcoltak. Ott találkoztam Pálenyik elvtárssal, a komáromi származású Vadász Ferenccel, Oszvald Ferdinánddal és Dömötör Terézzel. PÁLENYIK JÓZSEF: inkább az események politikai előzményeiről és a politikai légkörről nyilatkozott: Harmincötben ülésezett Moszkvában a Kommunista Internacionálé. Dimitrov elvtárs tartotta a beszámolót a fasizmus veszélyéről, melyet a legsovinisz* tább, legvéresebb imperializmusnak nyilvánított. A kommunista párt kiadta a népfront megszervezésére vonatkozó irányelveket. Harmincnyolc május elsején megtartottuk a közös gyűléseket a szociáldemokraták és a cseh nemzeti szocialisták balszárnyával. Bevontuk a különféle ifjúsági szervezeteket is, főleg a proletár lestnevelő egyesületet. Sikerült megnyernünk a parasztfiatalokat és az értelmiség egy részét is. A harmincnyolcas választások nem jelentettek általános vereséget. Például községünkben, Szímőn a kommunisták a szavazatok ötven százalékát nyerték el. Volt sok község, ahol többségre tettek szert. Namcsak az idősebb korosztály, hanem a fiatalság is csatlakozott hozzánk. A ktťtúregyesületek és sportegyesületek is. Az érsekújvári területi bizottság zömmel a magyar lakosú falvakban szervezte a mozgalmat, de eljártunk a szlovák falvakba is. A népfront vezetőségébe pártonkívülieket is beválasztottunk. A párt több tagját a Szovjetunióba küldtük a Lenin-iskolába. így Dömö'ör Terézt, Richter Mihályt, Skolnyík Józsefet, Pénzes Józsefet. Banyík Janót, Oszvald Ferdinándot, Bria Jánost. A magyarok bevonulása után sokunkat őrizetbe vettek. Köztük Jómagamat is. A tornóci manifesztációt a népfrontpolitika jegyében antifasiszta tüntetéssé változtattuk, s a tömegeket a köztársaság védelmére mozgósítottuk. POSZPIS JÓZSE

FAnnak idején az érsekújvári területi bizottság választása a mi községünkre esett, mivel nálunk a kommunisták döntő többségre tettek szert a választások során. Eredetileg az akció aratóünnepélynek indult, de olyan nemzetközi helyzetben zajlott le, hogy programjával antifasiszta tüntetéssé, és köztársaság védelmére mozgósító akcióvá nőtt. DélSzlovákia forradalmi dolgozóinak tüntetése volt. Küldöttségek érkeztek falunkba Kelet-Szlovákiából és KözépSzlovákiából is. Községünk büszkesége a ma leleplezett emlékmű, melynek felállításáért rendkívül sokat tett a járási nemzeti bizottság a kerületi nemzeti bizottság támogatásával és a Művelődésügyi Minisztérium hozzájárulásával. A dél-szlovákiai dolgozók harcairól megemlékező írásokban mindenütt találkozunk Tornóc község nevével. Most már az emlékmű is hirdetni fogja e harcok emlékét. A felavatás ünnepségén határtalan öröm töltötte el azokat az elvtársakat, akik harmincegy évvel ezelőtt fáradságot nem kímélvv, éjt nappallá téve bátor kiállásukkal bizonyították kommunista voltukat. Ma együtt ünnepeltünk mindazokkal, akik a körülmények folytán kiszakadtak ebből a faluból és ebből a tájból. Az a tudat töltött el bennünket, hogy az emlékmű mindörökre hirdeti a dolgozók össze^fogását mégpedig nemzetiségre való tekintet nélkül. Az emlékmű leleplezését összekapcsoltuk a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának ünnepségével. Hiszen ez a hatalmas megmozdulás is élők szHője volt a későbbi helytállásnak. BABI TIBOR