Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-28 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. szeptember 28. A NAP kel: 5.38, nyugszik: 17.31 órakor. A HOLD kel: 18.18, nyugszik: 8.45 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük VENCEL nevű kedves olvasóinkat. • 1899-ben halt meg GIOVANNI SEGANTINI olasz autodidakta festfi, a szecessziós hangvételű szimbolista képek mestere (*1858). • 1924-ben született MIRKO NESPOR partizán, a szlovákiai antifasiszta harc hűse (+1944). Ötlet, amelyet vitára bocsátunk A HAZAI TÜKÖR című új rovatunkat olvasóink elismeréssel fogadták. Az első visszhang Losoncról, Kanizsa István olvasónktól érkezett. „Bizonyos vagyok benne, hogy ha az új rovat valóban tükre lesz napjaink változatos eseményeinek, hamar népszerűvé válik és az olvasók nagy számban bekapcsolódnak a szerkesztésébe. Ha a lapba kívánkozó közérdekű témám akad, mindenkor felkeresem levelemmel a rovatot." Kanizsa István losonci olvasónk, immár új rovatunk munkatársa, levelében új ötletet vet fel. S felteszi a kérdést: „Alkalomadtán — esetleg havonta egyszer — nem lehetne a Hazai Tükröt egyegy hely, nagyobb város, járási székhely olvasóinak rendelkezésére bocsátani? Az oldal összeállítására helyi társadalmi szerkesztő bizottságot is lehetne létrehozni, amely a megadott időre összegyűjtené és a szerkesztőségnek eljuttatná az anyagot. Ha a javaslat megvalósítása a rovat belső munkatársainak több munkát jelentene is, megérné a fáradságot..." Az ötlet kiváló. Véleményünk szerint meg is valósítható. Ám ehhez új önkéntes munkatársak segítsége szükséges. Vajon Losoncon kívül máshol is akadnának ilyenek? A javaslatot vitára bocsátjuk. Véglegesen csak olvasóink további javaslatai, ötletei alapján foglalunk állást. Meggyőződésünk, hogy a pártszervezetek, nemzeti bizottságok, levelezők, a CSEMADOK-szervezetek, az Ifjúsági klubok, a járási lapok szerkesztőségei, a terjesztők ezernyi lehetőséggel rendelkeznek. S hisszük, hogy önkéntes, segíteni akaró munkatársakból nem lesz hiány. Szerkesztőségünk szívesen vállalná a „többletmunkát", és a társadalmi szerkesztő bizottságok irányítását. Ezt tesszük egy hosszabb országjáró sorozatunkban is, amelyet a felszabadulási útvonalon, a 25 éves évforduló alkalmából tervezünk. Egyegy vidéknek 4—5 oldalt szentelünk és örülnénk, ha a társadalmi szerkesztő bizottságok már itt megkezdhetnék munkájukat. Várjuk olvasóink további ötleteit, javaslatait. Ki válaszol elsőként a losonci felhívásra? BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Bonyodalmak a tervezés körül Az utóbbi hetekben az érdeklődés középpontjába került a tervezés. A szakemberek és nem szakemberek megkülönböztető figyelmét íffimcsak azzal váltotta ki, hogy most folyik a jövő évi népgazdaságfejlesztési terv jóváhagyási vitája, hanem azzal is, hogy a gazdasági reform megvalósításának tavaly előtti, tavalyi és idei tapasztalatai ugyancsak bizonyítják: a terv problematikája az irányítási rendszer kulcskérdése. Nem ágy kulcskérdése, mint ahogy évekkel ezelőtt értelmezték, de nem is úgy, mint ahogy a közelmúlt közgazdasági felfogásában tükröződött. Ami eddigi gyakorlatunkban bebizonyosodott, az a végletek ártalmassága. A terv osztatlan mindenhatóságának vallása éppúgy károsnak bizonyult, mint a terv szerepének teljes tagadása. Az egyik végletből azonban szinte érthetően a másikba estünk. Közgazdasági közvéleményünk látszólag egyszerű dilemma előtt ált: vagy a terv mindenhatósága, vagy — amivel ezt talán a leghatékonyabban helyettesíteni lehet — a piaci viszonyok egyeduralma, természetesen elsősorban társadalmi s nem egyéni érdekek szolgálatában. A választás nem volt nehéz; a direktív-bürokratikus gazdaságirányítás annyira lejáratta a tervezést, amely akaratának legfontosabb végrehajtási módszere volt, hogy ellenszenvet keltett még azokban is, akik különben meggyőződéssel vallották az ésszerű terv funkciójának hasznosságát. Mint tudjuk, a két irányzat már megvívta harcát. S bár a küzdelem nyilvánvalóan egyenlőtlen alapállásból indult — a másik végletnek kellett helyrehoznia azt, amit az egyik elrontott, méghozzá kimondottan rendellenes, súlyosan válságos politikai viszonyok között, úgyszólván politikai támogatás nélkül — az eredmény az új irányzatnak nem az életképtelenségét bizonyítja, hanem a gyengéit leplezte le. Persze, az emiitett körülmények miatt aligha akad ma közgazdász, aki a múlt évi tapasztalatok alapján az új irányítási rendszer egyértelmű, objektív értékelésére vállalkozna. Viszont abban — úgy látszik — egyetértenek a szakemberek, hogy a reform gyengéi leginkább hiányosságából, egyoldalúságából erednek. Például a terv szerepének lebecsüléséből, a játékszabályok hézagosságából s a központi irányítás hatástalanságából. Szükségszerűen adódik, hogy ilyen körülmények között, amikor a játékszabályok — a helytelen politika vagy a hibás elmélet miatt — hézagosak, a központi irányításnak, tehát a tervnek is növelnie kell súlyát a társadalmi érdekek védelmében. A központi szervek elképzelései szerint a jövő évi terv ismét kötelező lesz. A merészebb gazdasági reform hívei közül is sokan vallják: szükségszerű ez, mert a mai összevisszaságban ez a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás. Direktív jellegét a minisztériumok és a termelővállalatok között megkötendő szerződésekkel fogják enyhíteni. Gazdaságilag is, politikailag is indokolt ez, hiszen sem a gazdasági ösztönösségnek, sem a bürokratikus centralizmusnak nem akarunk ajtót nyitni. A tervezés igazi küldetése azonban ennél több: a tervnek nemcsak feladatnak, hanem kezdeményezésre ösztönző kritériumnak is lennie kellene — a játékszabályok hatékony közrejátszása révén. Nyilvánvaló, hogy ez csak a holnap lehető-, sége. A termelésé éppúgy, mint az irányításé, azaz egy kicsit talán mégis inkább az irányításé. Reméljük, ez nem merül feledésbe. SZABÓ GÉZA KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A nemzetközi biztonság megszilárdításáért Az ENSZ közgyűlésén az idén is megismétlődött az a sok éves gyakorlat, hogy a várakozással teli, pesszimizmussal vegyes légkörben a Szovjetunió és a szocialista országok előálltak néhány reménytkeltő, reális javaslattal. Nem a szocialista országokon múlott, hogy mindeddig a világbéke ügyét szolgáló tervezetek többsége kisebb-nagyobb viták után eltűnt az ENSZ-irattár porosodó okmányai között. Ennek ellenére minden évben újabb javaslatokat terjesztünk a világszervezet elé. Ezek, ha egyszeriben nem is oldanák meg a legfájóbb és legbonyolultabb kérdéseket, feltétlenül elősegítenék a béke megszilárdítását és növelnék az ENSZ tekintélyét. Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalásában a 24. ülésszak elé terjesztette a Szovjetunió tervezetét, felhívást a világ összes államaihoz a nemzetközi biztonság megszilárdításának kérdéséről. A tervezet megállapítja, hogy földünkön eddig ugyan sikerült útját állni a világháborúnak, azonban a béke nagyon ingatag. Folyik a fegyverkezési hajsza, a nemzetközi feszültség nem csökken, sőt a világon újabb és újabb veszedelmes helyi háborúk robbannak ki. Ezért a Szovjetunió a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében kollektív erőfeszítést követel a világszervezet tagállamaitól. A közgyűlés elé terjesztett dokumentum leszögezi, hogy minden vitás kérdést erőszak alkalmazása nélkül, kizárólag békés eszközökkel kell megoldani, síkra száll a világ különböző térségeiben létesítendő regionális biztonsági rendszerek mellett. Felszólítja a Biztonsági Tanácsot, hogy időszakonként vizsgálja meg a nemzetközi biztonság általános helyzetét és az ENSZ alapokmánya szellemében foganatosítson hatékony intézkedéseket a biztonság megszilárdítására. Ugyancsak javasolja, hogy az ENSZ határozza meg az agresszió általánosan elfogadható fogalmát és a világ országai tájékoztassák a Biztonsági Tanácsot a nemzetközi biztonság megszilárdítására tett lépéseikről. A szovjet javaslat elvárja, hogy a jövő évi közgyűlés ellenőrizze, hogyan hajtották végre a határozatokat. A Szovjetunió javaslatának főbb elvei nem újak, különféle formában és fórumokon már indítványozta megvitatásukat. Legutóbb a Varsói Szerződés tagállamai intéztek felhívást az európai kormányokhoz, hogy egy európai csúcsértekezleten vitassák meg a földrész biztonsági rendszerének létrehozásával kapcsolatos problémákat. A felhívás kedvező visszhangra talált Európa számos országában. Szovjet politikusok többször is említést tettek arról, hogy a Szovjetunió támogatná egy ázsiai biztonsági rendszer létrehozását. Ezek után logikus, hogy a világszervezet közgyűlésén javaslatot tett a Szovjetunió egy általános nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésére, amelynek részét alkotnák az egyes földrészek regionális biztonsági egyezményei. Az ENSZ-közgyűlés politikai vitájában bizonyára számos ország képviselője kifejti véleményét a szovjet javaslatról. Reméljük, hogy a tervezet kedvező fogadtatásra talál, hiszen valamennyi ország népének hasznos lenne, ha sikerülne megegyezni, ami kezdetét jelenthetné a nemzetközi feszültség csökkentésének ós talán közelebb juttatná az emberiséget a leszereléshez. SZ. B. A CSSZBSZ és a Népi Milícia Szovjetunióba érkező küldöttségé a vnukovói repülőtéren. (CSTK felv.) Görögország: - Azt hiszi, maga az egyetlen, aki nem bírja elviselni a hadiipari komplexum terhét? (Punch) Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere szeptember 19-én beszédet mondott az ENSZ-közgyűlésben. ' (CSTK felv.) Késve érkezett jénykép A. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Csou En Laj-jal, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökével szeptember 11-iki pekingi megbeszéléséről. (CSTK felv.)