Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-23 / 224. szám, kedd

A tények világosan beszélnek (Folytatás az 5. oldalról) • Hogyan értékeled ma az SZLKP rendkívüli kongreszszusát? A kongresszus mezőgazdasági küldötteinek elbeszéléséből tudom, hogy csak többszöri kérelmük után kaptál ismét helyet a jelöltek listáján. Kérlek, ezt a kérdést ne személyi szempontból, hanem szélesebb összefüggéseiben értelmezd. DR. JANIK: Egyik előbbi válaszomban kifejtettem álláspontomat a Varsói Szerződés öt tagállama csapatainak belépése előtt közvetlenül végbement eseményekkel kapcsolatban. Az igazságnak megfelelően meg kell mondanom, hogy az SZLKP kongresszusát a CSKP akkoriban Moszkvában tartózkodó vezetőségének állásfoglalásával és az SZLKP KB 1968. augusztus 25-i határozatával ellentmondásban és ellentétben hívták össze. A kongresszust nem normális, rendkívül bonyolult politikai feltételek között tartották meg, amikor a tömegpropaganda különféle eszközeinek, főleg a rádiónak helytelen, sőt hisztérikus hatására tetőzött a nacionalizmus és a szovjetellenesség hulláma. A kongresszus nem tárgyalta meg az eredeti napirendet. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az SZLKP kongresszusán, a köztársaságban akkoriban megrendezett első ilyen ülésen, felszólalt Husák elvtárs, aki megmagyarázta a moszkvai jegyzőkönyvek megállapításait és kijelölte Szlovákiában a párt feladatait a jegyzőkönyvek valóra váltásában. Beszéde után a kongresszus elhatárolta magát néhány korábbi határozatától — megváltoztatta a CSKP XIV. rendkívüli kongr-isszusához, valamint a Varsói Szerződés öt tagállama kommunista és munkáspártjai leveléhez elfogadott állásfoglalását. Megválasztotta az új Központi Bizottságot, az SZLKP ellenőrző és revíziós bizottságát, elnökségét, titkárságát és titkárait. A kongresszus elé nem terjesztettek politikai beszámolót az SZLKP legutóbbi kongreszszusától eltelt időszakról. A kongresszuson közismert okoknál fogva nem vett részt Bifak elvtárs, az első titkár sem, bár a régi vezetőség mindent megtett részvétele érdekében. Eltekintve attól, hogy Husák elvtárs kijelölte az SZLKP alapvető irányvételét a feladatok megoldásában, a szlovákiai pártirányítás szempontjából nagyon fontosnak tartom az SZLKP új Központi Bizottságának megválasztását. A párt járási és kerületi konferenciáin több mint 300 elvtársat jelöltek és hagytak jóvá, beleértve az SZLKP KB völt tagjait. A jelölő bizottságnak tehát volt mire támaszkodnia az új Központi Bizottság tagjainak kiválasztásában és jelölésében. Súlyos hibának tartom, hogy a jelölő bizottság, amint azt elnöke a kongresszuson kijelentette, a kiválasztás alapjául nem vette (vagy csak részben) a járások és a kerületek jóváhagyott javaslatait, hanem az új tagok megválasztása, javasolásának döntő, alapvető kritériuma az volt, milyen nézetet vallottak az akkori eseménnyel, vagyis a csapatok belépésével kapcsolatban. Döntő volt az, hogy nem ért egyet ezzel a lépéssel és elítéli, avagy pontosabban — amint azt a jelölő bizottság elnöke mondotta —, hogy milyen volt „a megszállás iránti állásfoglalása"! Ezért úgy hiszem, hogy az SZLKP KB-nek sok mindent helyre kell hoznia. Ami engem és megválasztásomat illeti az SZLKP KB-be, engedd meg, hogy erről itt ne beszéljek. Ogy gondolom azonban, hogy hasonló „sors érhetett" volna a volt pártvezetőségből más elvtársakat is, ha meghívják őket a kongresszusra és részt vettek volna tanácskozásán. Az SZLKP kongresszusán ugyanis meggyőződésem szerint elég sok olyan egészséges erő vett részt, amelyek a „másik fél" igaza és a tárgyilagos információk meghallgatása után helyesebben döntöttek volna az SZLKP új Központi Bizottságának megválasztásánál is. Engem a kifejezésre juttatott bizalom arra kötelez, hogy becsületesen munkálkodjak a párt legutóbbi határozatainak maradéktalan valóra váltásán. A kérdéseket feltette: ARNOŠT BAK ORVOSI TANÁCSADÓ Az érelmeszesedés és a magas vérnyomás megelőzése Napjaink egyik legégetőbb egészségügyi kérdése az érelmeszesedés és az úgynevezett hypertonikus (magas vérnyomásos] megbetegedés elterjedése világszerte. Mit is kell tehát tennünk, hogy az érelmeszesedést és a magas vérnyomást elkerüljük. Elsősorban rendezett életmódot kell folytatnunk. Ehhez hozzátartozik a mindennapi rendszeres kielégítő alvás — napi hétnyolc óra. Fontos a napi rendszeres mozgás, levegőzés. A sportok közül a legcélszerűbb az úszás és általában a vízisport, a sízés, korcsolyázás és a szánkózás is. Nem kevésbé fontos tényező a megfelelő és rendszeres táplálkozás. Az ételek elkészítésére lehetőleg növényi zsírokat használjunk, mint például a napraforgó-, szója- és táblaolaj. Az állati eredetű zsírok, főként a disznózsír hátránya, 'uogy emésztésüknél felemelkedik a vér cholesterol szintje, ami az érKULTURÁLIS HÍREK • A 78 éves világhírű francia filmrendező, Jean Renoir megkezdte legújabb filmjének forgatását Az Yvetot-i kiskirály címen. Főszereplő Francoisé Arnoul. • Romáin Rolland drámája a Szefrelem és halál játéka alapján készült Ján Cikkor szlovák zeneszerző új operájának szövegkönyve. • Nathalie Delon, aki nemrég fejezte be Olaszországban A nővórek című filmet, most Henri Glaeser A kéz című művében játssza a női főszerepet, N Partnere: Michel Duchaussoy, a Tíi'itre Francias művésze. elmeszesedés kifejlődésének alaptényezője. A szeszes italok fogyasztása meggyorsítja az érelmeszesedés és a magas vérnyomás kifejlődését. Különben a mértéktelen folyadékfogyasztás — alkoholmentes is'— elhízáshoz vezet, s ezáltal az érbetegségek is hamarább jelentkezhetnek. A dohányzás is ártalmas. A nikotin hatására érgörcsök keletkeznek, s maradandó, kóros elváltozásokat eredményezhetnek. A rendezett életmódhoz tartozik a megfelelő munkakör és a rendezett családi élet. Ezeknek hiánya komoly idegzavarokhoz vezet és az idegrendszer huzamosabb megterhelése többek között a fent említett ér- és szívbetegségeket okozza. Amikor már az érelmeszesedés és a magas vérnyomás kifejlődött, orvosi kezelésre van szükségünk. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN • Egyetlen nap sincs felhő nélkül — ez az ideiglenes címe Barbara Streisand új filmjének, amelynek forgatását megkezdték Londonban. Streisand egy híres kurtizánt alakít a kosztümös, XVIII. században játszódó filmben. • A francia filmművészet, illetve irodalmi élet nagy örege, a 70 éves Marcel Pagnol befejezte a saját életéről készülő film forgatókönyvét. A film címe: Anyám kastélya. • Ingrid Bergman, Tom Fieldlng és Anthony Quinn a főszereplő hármasa a Séta a tavaszban című, most készülő amerikai filmnek. Rendező: Guy Hreene. Iffíllfll EMBERTAN J A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM A

mikor az 1920-as években Dél-Afrikában megtalálták az első ásatag majomember-maradványokat, új dilemmával kerültek szembe emberré válásunk rögös útjainak kutatói, nevezetesen azzal a kérdéssel: vajon mi — vagy ki — volt összekötő láncszem az emberszabású majom és a már igazi ember között? Hajlottak arra, hogy a kihalt hominidákat. Az Ausztralopithecusokat tekintsék a hiányzó láncszemnek, közbenső őseinknek, de az akkori leletek ehhez nem voltak elég idősek. Lehetetlennek tartották ugyanis, hogy a Homo erectus, a már felegyenesedett igazi ember, amely körülbelül egymillió évvel ezelőtt jelent meg a történelem későbbi színpadán, a Földön, kortársa lehetett volna ennek az átmeneti lénynek. Hogyan emelkedhetett volna akkor az Ausztralopithecus Homo-vá, emberré? Ezt az időakadályt döntik le a legújabb Ausztralbpithecus-leletek, amelyek legalább hárommillió évesek. KÉMIA Az új leletekre — amelyek most már a helyére illesztik emberré válásuk hiányzó láncszemét — 1967-ben és 1968ban bukkantak rá Etiópiában, az Omo-folyó leletekben gazdag partjain egy amerikai— francia tudományos expedíció tagjai, összesen négy töredékes állkapcsot és ötven fogat találtak. Az ásatag maradv.ányok vulkanikus hamut is tartalmaznak, amelynek korát a kálium-argon kormeghatározó módszerrel legkevesebb kétmillió évre becsülik. Az Ausztralopithecus-szal, mint lehetséges átmeneti ősünkkel szembeni ellenkezés már akkor meggyengült, amikor L. S. B. Leakey profeszszor ennek a lénynek 1,75 millió évesre becsült maradványait találta meg a kenyai olduvai szakadékban. Újabb érvet szolgáltatott mellette az a 2,5 millió évesre becsült hominida-karcsonttöredék is, amelyet Patterson professzor ásott ki 1965-ben, az ugyancsak kenyai Rudolf-tó partján. Ez a csontdarab ugyancsak Ausztralopithecus-maradványnak bizonyult. Az Omo-parti leletek közül két állkapocstöredék a két Ausztralopithecus-nemzetség közül a robusztusabbhoz, az Ausztralopithecus robustus fajhoz tartozott. Korukat kétmillió évre becsülik, s azt mondják, a legnagyobb méretű Ausztralopithecusok, amelyeknek maradványai eddig előkerültek. A többi leletek — főként a fogak — a kisebb Ausztralopithecus africanus maradványai. A fogak többségének korát teljes bizonysággal legalább hárommillió évre teszik, vagyis az eddig előkerült legrégebbi Ausztralopithecus-leletek. Az etiópiai felfedezés teljes egészében alátámasztja azt a feltevést, hogy emberré válásunk fája két különböző ágra szakadt szét — jóval az olduvai szakadék leleteinek korát megelőző időkben. A 108-A5 ELEM NYOMABAN J

elentős szenzációja van a földtan tudományának: a Moszkovszkaja Pravda jelentése szerint szovjet geológusok rábukkantak az eddig ismeretlen 108-as transzurán elem nyomaira a. Föld kérgében. Noha a jelentés hangsúlyozza: a felfedezés még sokoldalú bizonyításra szorul, a hír érthetően lázba hozza majd mindazokat a tudósokat a világon, akik évtizedek óta az uránon túli elemek mesterséges szintézisével kísérleteznek vagy ezek parányi mennyiségeinek nyomait keresik a természetben. Az uránon túli elemek előállítására irányuló nagyszabású kutatómunka a 93-as rendszámú neptúnium előállításával kezdődött, s hosszú évek során — egyre nagyobb nehézségek árán — eljutott a 105-ös elem mesterséges szintéziséig. Ez utóbbi elem izotópjai már csak a másodperc töredék részéig „élnek" az előállításukhoz gigantikus gyorsítóteljesítmény, észlelésükhöz ' pedig alapjaiban újfajta tudományos módszer szükséges. Ezért vetődött fel a gondolat: nágyobb erőket kellene koncentrálni az eddig ismeretlen transzuránok keresésére a természetben, el| ORVOSTUDOMÁNY "1 méleti megfontolások alapján ugyanis feltehető, hogy a magasabb rendszámú uránon túli elemek között lehetnek olyan stabil, hosszú élettartamú változatok is, amelyek ma is megtalálhatók a természetben. Az amerikai Berkeley egyetemén meg is kezdődött a kutatás a 110-es transzurán elem nyomai után, más amerikai laboratóriumokban és a Dubnai Egyesített Magfizikai Kutató Intézetben pedig vizsgálatokat indítottak a hosszú élettartamú 224-es plutónium-izotóp felkutatására. Szovjet fizikusok kiszámították, hogy ha ennek az izotópnak 70 millió év a felezési ideje, még körülbelül 1 kilegrammnyinak kellene belőle lennie a Földön. A vizsgálatok, amelyek most a kiemelkedő tudományos sikerre, a 108-as rendszámú elem nyomainak kimutatására vezettek, voltaképpen az 1950-es évek elejére nyúlnak vissza, amikor az Alma Ata-i egyetem geológuscsoportja rendellenesen nagy aktiniumtartalmú kőzetek csoportját fedezte fel, Csergyincev profeszszor vezetésével. Eredetileg úgy vélték, hogy a rendellenesen nagy aktiniumtartalom a 89-es és 103-as rendszám között" elhelyezkedő valamelyik transzurán elem bomlásterméke. A későbbi kutatások azonban nem igazolták ezt a feltevést, sőt egyenesen arra vezettek, hogy az aktiniumforrás valamilyen sokkal távolabbi transzurán elem. A vegyi és fizikai tulajdonságok elemzése alapján a szovjet tudósok azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy a 108-as rendszámú elemnek bukkantak így közvetett "nyomára. Az az ásvány, amelyben a nyomra vezető izotópok előfordulnak, 239-es plutóniumot is tartalmaz, s a szovjet tudósok úgy vélik, hogy ez ugyancsak a 108-as elem bomlásterméke. Alfa-részecskebomlása olyan gamma-sugárzást indukál, amelynek energiája újfajta alfa-részecske spektrumnak felel meg. Csergyincev professzor vizsgálatai és számításai szerint az eddig ismeretlen 108-as rendszámú elem izotópjának felezési ideje 300—400 millió év. Érdekes, az angliai Bristol egyetemén legújabban olyan részecskét figyeltek meg a kozmikus sugárzásban, amelynek töltése nagyon hasonlít a felfedezett 108-as elemére. SZÍVGYÓGYÍTÓ ALVÁS A

londoni Charing Cross Kórházban végzett kísérletek eredményei szerint a szívkoszorúér-trombózis számos áldozatának élete megmenthető a legősibb gyógymóddal: alvással. A kísérletekről dr, P. G. Nixon számolt be nemrégiben a Lancet című tekintélyes angol orvostudományi folyóiratban. Dr. Nixon mindenekelőtt arra emlékeztet cikkében, hogy a koszorúér-tombózis miatti halálesetek ötven százalékának voltaképpeni oka az úgynevezett abszolút arritmia, a szív súlyosan rendellenes verése. A szívizomnak ezek a villamos természetű zavarai a szívkamrák rendellenes összehúzódásához vezetnek, kialakul az úgynevezett pitvari fibrilláció, amely végzetes hatású lehet a betegre. Ezt a rendellenes szívverést a megfigyelések szerint sokkal gyakrabban okozza a beteg lelki állapota, mint a szívizmoknak a jelenlevő vérrög miatti károsodása. Ez nagyon is érthető, hiszen a koszorúér-roham nagy fájdalmakkal, szenvedéssel jár, és a betegekben nagy fokú lelki feszültséget vált ki. Ebben a sztresszállapotban a test olyan vegyi anyagok termelését kezdi meg, melyek még csak növelik a szívverés rendellenességét. (Dr. Selye Jánosnak, a Kanadában élő magyar származású világhírű orvosnak, a stresszelmélet megalkotójának egyébként állatkísérletekkel is sikerült igazolni ezt a feltevést.) Heveny szívroham esetében gyakran morfiumszármazékokat adnak a betegnek. Ezek valóban csökkentik a fájdalmakat, de nem oldják fel a beteg lelki feszültségét. így jutottak arra a gondolatra a londoni orvosok, hogy a fájdalom, a félelem és a lelki feszültség csökkentésével talán ki lehet védeni a szív villamos katasztrófáit. Oj gyógymódjukat több tucatnyi betegen próbálták ki. Ezeket a betegeket a szívrohamot követő 24 órán belül szállították be a Charing Cross Kórház intenzív terápiás osztályára. Kényelmes helyzetben ágyba fektették őket, felső testrészüket párnákkal felpolcolták. Ha szükség volt rá, oxigént is kaptak, továbbá injekcióban különböző altatószereket. Szívműködésüket folyamatosan műszerekkel ellenőrizték. Naponta háromszor felköltötték az alvó betegeket, ilyenkor folyékony táplálékot kaptak, továbbá lábaikat is megmozgatták, hogy ezzel megelőzzék a vérrögök esetleges kialakulását a lábak ereiben. Az altatókúra a betegek állapotától függően, 1—7 napig! átlagosan két és fél napig tartott. Ha megszűnt a fájdalom és nem észlelték a szív ritmuszavarait, az altatást abbahagyták. A kúra eredményei meglepőek és elgondolkoztatok. A betegek közül egyetlenegy sem halt meg, jóllehet a kezelt koszorúér-trombózisos betegek halálozási arányszáma 14 százalék volt korábban a londoni kórházban. Mindezek, persze, csak egyetlen kísérletsorozat eredményei és az orvostudományban sokirányú vizsgálatok szükségesek egy-egy új eljárás általános elterjesztése előtt. Ezek a vizsgálatok még hátra vannak, mindenesetre a londoni orvosok kezdeményezése a szívkoszorúér-trombózis végzetes ha tása kivédésének új lehetőségét csillantotta fel. 1969. IX. 23.