Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-23 / 224. szám, kedd

A TÉNYEK VILÁGOSAN BESZÉLNEK BESZÉLGETÉS DR. JÁN JANIK ELVTÁRSSAL, AŽ SZNT ALELNÖKÉVEL >Interjúkat közöltünk a CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1968. augusztus előtti tagjaival, most a Pravda alapján beszélgetéseket közlünk az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének 1968. január utáni tagjaival. Szerkesztőségünk meggyőződése szerint ezek az interjúk hozzásegítik a kommunistákat, olvasóinkat ahhoz, hogy objektív képet alkothassanak a tavalyi és az' idei év politikai eseményeiről. • Janik elvtárs, úgy tudjuk, hogy a kollektivizálás kezdete óta különféle pártfunkciókat töltöttél be a mezőgazdasági politika terén. 1964. július 1-től az SZLKP tavalyi rendkívüli kongreszszusáig az SZLKP Központi Bizottsága mezőgazdasági titkára voltál. Hogyan értékeled a mezőgazdaság helyzetét az utóbbi időben? DR. JANÍK: A CSKP IX. kongresszusa jóváhagyta a kisüzemi mezőgazdasági termelés szocialista nagyüzemi termeléssé történő átépítésének irányvonalát. Ettől az időtől, a kollektivizálás első lépéseitől az egységes földművesszövetkezetek megszilárdulásának bonyolult problémáin keresztül egészen a belterjes gazdálkodás, az iparosítás és az irányítás rendszerének módosításával kapcsolatos igényes kérdések megoldásáig, mezőgazdaságunk jelentős forradalmi változásokon ment keresztül, aminek eredménye elsősorban az utóbbi időben mutatkozik meg. Mindezt nem értük el könnyen. Ügy gondolom, nem kell külön hangsúlyoznom a hatalmi-adminisztratív rendszer negatív vonásait, és ezek hatását a szocialista mezőgazdasági termelés fejlődésére, különösen Szlovákiában. Annyit azonban leszögezhetek, hogy nemcsak egyének, hanem egész szervek már a régi rendszer idején is keresték a kiutat, a progresszívebb irányítás módszereit. Nem akarok külön foglalkozni azzal, ml mindent tett a párt a 60-as években azért, hogy nagyobb teret biztosítson a kezdeményezésnek, a szocialista vállalkozásnak és azért, hogy közvetlenül a mezőgazdasági üzemeket tegye felelőssé az irányításért és a termelés színvonaláért. Az SZLKP Központi Bizottsága — igen helyesen — már régen megkezdte a politikai, gazdasági, műszaki és szociális jellegű, alapvető, koncepciós problémák megoldását. Az SZLKP Központi Bizottsága és az alacsonyabb pártszervek munkájának helyességét a termelés színvonala bizonyítja. Ha ma megállapíthatjuk, hogy a pangást leküzdötték és az 1965-ös év óta, bizonyos konszolidációs időszak után évenként növekszik a fejlődés üteme, ennek én is örülök, örülünk és elégedettek vagyunk a párt jó munkájával, azzal, hogy jól megalapoztuk a lakosság élelmiszerellátásának további fejlődését. Az elmúlt években megvalósított intézkedések politikai következményeit azért is értékelhetjük pozitívan, mert a nagy és hosszan tartó politikai válságok idején sem a mezőgazdaságban, sem a szövetkezetekben nem állt be komolyabb törés. Annak ellenére, hogy a múltban a legtöbb sérelmet és deformációt éppen a társadalmi termelésnek ezen a szakaszán követték el, a január utáni időszakban a mezőgazdaság nem ingott meg, és ma a konszolidálási folyamat jelentős politikai és gazdasági tényezője. A szövetkezeti tagokat, akik ma új szocialista osztályt alkotnak, és az állami gazdaságok dolgozóit tavaly nem tévesztették meg a szocialistaellenes és jobboldali opportunista erők demagóg felhívásai. Megvédték szocialista mezőgazdasági üzemeiket a különböző nyomások elől és bebizonyították hűségüket a szocializmushoz. Parasztságunk tavaly kitüntetéssel vizsgázott, politikai érettségből. Ez évben sem hoz szégyent — nyugodtan, megfontoltan dolgozik, arra törekedve, hogy maximálisan fejlessze a termelést. Ez évben a termelés nemcsak a gabonaneműekből, hanem minden másból is a leggazdagabb lesz a szlovák mezőgazdaság történelinében. A további fejlődés során döntő fontosságot tulajdonltok annak, hogy a párt a mezőgazdaság tagadhatatlanul kedvező fejlődésén kívül mezőgazdasági politikája legfontosabb céljának a mezőgazdaság teljes társadalmi elismerését, a népgazdaság további ágazataival való egyenjogúsítását tartsa. Egyben arra kell törekednünk, hogy a mezőgazdasági dolgozók szükségleteit és érdemeit ne csak elismerjük, hanem következetesen teljesítsük is. Ez ma az egész társadalom érdeke. • Bveken át munkálkodtunk a mezőgazdaság társadalmi rehabilitálásán. Ogy tudom, január után az SZLKP Központi Bizottságának plénuma téged nevezett ki az SZLKP Központi Bizottsága rehabilitációs bizottságának elnökévé. Mi volt e bizottság küldetése, és hogyan teljesítette jeladatát? DR. JANÍK: A mezőgazdaság fejlesztése problémáinak megoldásánál a pártban abból indultunk ki, hogy milyen jelentősége és szerepe van a nép élelmezésének biztosításában, és abból a szükségletből, hogy meg kell oldani az élet által felvetett problémákat. Ha a mezőgazdaság teljes társadalmi rehabilitálásáról akarunk beszélni, úgy gondolom, meg kell állapítanom, hogy a folyamatot még nem fejeztük be, és ennek érdekében még sokat kell tennünk. Nem akarok részletesen beszélni erről a kérdésről, mivel elemzéséhez az adott helyzet nem elegendő. Az SZLKP KB rehabilitációs bizottságában több elvtársnővel és elvtárssal dolgoztam együtt. A bizottság feladata az volt, hogy az SZLKP KB Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságával helyrehozza az egyes pártvezetőkkel szemben a múltban elkövetett hibákat, továbbá a hasonló prágai bizottsággal együttműködve értékelje áz 50es évek politikai pereit, hogy megállapítsa e perek okait, szervezőit és biztosítékokat keressen arra, hogy a jövőben ne kerülhessen sor a szocialista törvényesség ilyen megsértésére. A bizottság valamennyi lagja nagyon aktívan részt vett ebben a munkában. A rehabilitá ciós bizottság több határozatát az SZLKP Központi Bizottságának plénuma és elnöksége is megerősítette. Az SZLKP rendkívüli kongresszusa után .a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság vette át annak a bizottságnak a feladatát, melynek elnöke voltam. Munkájának eredményeiről nincs áttekintésem. Elrcvaradt-e Szlovákia a demokratizálási folyamatban? • A múlt évben sokat beszéltek arról, hogy Szlovákia a demokratizálási folyamatban elmaradt Csehország mögött. A jobboldal ennek ürügyén támadta az SZLKP vezetőségét, a megfontoltabbak és a szocializmus ügye iránt odaadók viszont aggódva figyelték ezeket és az ehhez hasontó demagóg félszavakat. Miben látod e feflődés különlegességét. Milyen irányban fejlődött a helyzet és miért? DR. JANÍK: A párt egészséges és haladó erői a CSKP XIII. kongresszusa óta, amikor a kongresszusnak több határozatát nem teljesítették, egyre inkább meggyőződtek arról, hogy "a munkamódszerek és a munkastílus megjavítását a CSKP Központi Bizottságán kell kezdeni. E tekintetben a CSKP Központi Bizottságának 1967—68. decemberi és Januári ülésén hoztak döntő határozatot. E plénumok előkészítéséhez, lefolyásához és eredményeihez én is hozzájárultam. Meg kell mondanunk, hogy Szlovákiában a kommunisták és a pártonkívüliek abszolút többsége helyesléssel fogadta a CSKP Központi Bizottsága 1968. évi januári ülésének eredményeit. Az SZLKP Központi Bizottságának vezetőségében mindent megtettünk azért, hogy az egész pártot helyesen tájékoztassák e plénum eredményeiről. Nincs bizonyítékunk arról, hogy ebben az időben vagy később — amint ezt tavaly júliusban a Slovnaftban állították — az SZLKP vezetősége nem objektíven és az igazságnak nem megfelelően tájékoztatta volna a párttagságot a köztársaság és Szlovákia helyzetéről. A párt és a társadalom egészséges erői azt várták és abban bíztak, hogy eljött az az idő, amikor konkrét, aktív intézkedésekkel fokozatosan megoldjuk és kiküszöböljük a múlt negatív megnyilvánulásait és fejlesztjük a szocialista társadalom és a népgazdaság pozitív oldalait. Azt feltételezték, hogy a párt és a társadalom irányításában minden téren fokozatosan elmélyül a marxista—leninista elvek érvényesítése. A párt szlovákiai vezetősége ezekre a kérdésekre összpontosította minden figyelmét és ezen a téren fejtette ki a legnagyobb aktivitást. Ogy gondoltuk, hogy így segítünk legjobban az új prágai vezetőségnek és személyesen Dubček elvtársnak. Elvi jellegű kérdések — az államjogi rendezés új modelljének kérdése került napirendre. Dolgozni kezdtünk a föderáció megvalósításán, értékeltük a párt vezető szerepe helyes érvényesítésének rendszerét, politikai rendszerünk tökéletesítését és ezzel kapcsolatban az SZLKP Központi Bizottságának új helyzetét. A szocialista demokrácia elmélyítésére és arra törekedtünk, hogy teret biztosítsunk ahhoz, hogy a dolgozók legszélesebb tömegei vegyenek részt társadalmunk irányításában. Az SZLKP Központi Bizottsága ebben a törekvésében az 1963—67 között elfogadott határozataira támaszkodott. A munka eleinte sikeres volt. Az emberek úgy látták, és ezért hitték is, hogy az SZLKP KÖZ ponti Bizottságának politikája valóban megfelelt a januári szellemnek. Ebben és az előző években kell látnunk annak okát, hogy Szlovákiában eleinte aránylag nyugodtabban fejlődött a helyzet. Annak következtében, hogy a párt országos viszonylatban nem dolgozta ki a január utáni programot, mely valamennyi tagja számára érthető és kötelező lett volna, azért, hogy egyes elvtársak különböző országos párt-, állami és társadalmi szervekben szubjektíven magyarázták a januári plénum eredményeit, kiforgatták január egyes jelszavait — például a szabadságra és demokráciára vonatkozó jelszókat meg akarták „tisztítani" az osztályjellegtől és ehelyett abszolutista anarchista követelményekkel léptek fel —, azért, hogy különböző szocialistaeUenes ele mek és jobboldali opportunisták kezdtek élősködni a január utáni politikát hirdetve, a szocialistaellenes erők a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül befolyást gyakoroltak a párt egyes szlovákiai funkcionáriusaira is, tehát a helyzet nálunk is. egyre jobban bonyolódott. Az egészséges erők figyelmét elterelték a döntő fontosságú kérdések megoldásáról. A január utáni szlovákiai fejlődés pozitív sajátosságait figyelmen kívül hagyták és a szocializmus elleni támadások országos viszonylatban „kiegyenlítődtek". Szlovákiában eleinte nem volt olyan nagy a nyomás, mint Csehország egyes kerületeiben arra, hogy váltsák le funkcióikból a becsületes, szocializmushoz hü embereket. Ez nyilván azzal is magyarázható, hogy Szlovákiában 1963 óta már sokat tettek azért, hogy leváltsák az irányítás hatalmi-bürokratikus rendszerével összekapcsolódott kádereket. Nálunk már ebben az időben érvényesíteni kezdték az egyes új munkamódszereket — már akkor, amikor az SZLKP Központi Bizottságának nagyon korlátozott jogköre volt. Az SZLKP Központi Bizottsága éš elnöksége már ebben az időben pozitívan oldotta meg történelmünk értékelésének egyes kérdéseit, így például a Štúr-generációt, a forradalmi munkásmozgalmat, az addig elhallgatott Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét, értékelte a nemzetiségi problematika fejlődését és felvetette a gazdaság fejlődése egyes döntő kérdéseinek megoldását Is. Sajnos a szigorú centralizmus képviselőinek „ellenzése" miatt nem sikerült ezeket megvalósítani. A CSKP Központi Bizottsága vezetőségében történt változások következtében lehetőség nyílt Szlovákiában arra, hogy egyes nyílt kérdéseket, elsősorban a nemzetiségi politikát sikeresen megoldjuk. E kérdés megoldására összpontosítottuk erőnket. Az SZLKP Központi Bizottságának vezetősége gondosan értékelte az országos fejlődést, kereste annak módját, hogy megakadályozza a szocialistaellenes hatások beszüremlését és megvédje a pártot a különböző, többnyire ellenséges támadás elől. Az SŽLKP vezetősége már 1968 első hónapjaiban aktívája és a járási pártbizottságok vezető titkárai előtt is rámutatott a valóságra, aránylag korán megkülönbözette, mi a pozitív, mit kell fejleszteni a január utáni politikában és mi a rjegatív, mit kell korlátozni, elnyomni. A cseh kerületektől eltérően sikerült elérni azt, hogy a járási pártbizottságok egyes vezető funkcionáriusain kívül a járási és kerületi pártkonferenciákon az egészséges, párthoz hű, a szocializmus építésében szerzett tapasztalatokkal felfegyverzett elvtársak bizalmat kaptak. Túlzás nélkül teljesen pozitívan értékelhetjük az SZLKP Központi Bizottságának plenáris ülését, melyet röviddel a CSKP Központi Bizottságának tavalyi májusi ülése előtt tartottak meg. • Az SZLKP KB és vezetősége politikájában 1963 óta és a január utáni fejlődés során is bizonyára több pozitívum volt, mint amennyit fel tudtál sorolni. De voltak itt egyes negatív jelenségek is. Hogyan értékeled őket most, az idő távlatából? "Dr. JANÍK: Igazad van, az országos fejlődés hatására, de egyéb okok miatt is a január utáni fejlődésnek Szlovákiában is voltak bizonyos negatív oldalai. Egyeseknek közülük közös, országos a nevezőjük, mások viszont egyéni jellegűek. Amint már mondottam, Szlovákiában is fokozatosan szervezkedni, illetve csoportosulni kezdtek a szocialistaellenes elemek, amelyek — amint ma már bebizonyosodott — szervezetten különféle bírálatokkal és követelményekkel léptek fel. Egyesek a végsőkig túlzott rehabilitációs követelményekkel léptek fel még olyan emberekre vonatkozólag is, akik a múltban súlyos bűncselekményeket kpvettek el, és akiket joggal ítéltek el. Igen visszaéltek a rehabilitáció jelszavával a volt kapitalista és kispolgári kisajátított és politikailag jogosan elnyomott elemek. Ez odafajult, hogy egyesek nyilvánosan követelték Tiso és a volt szlovák állam rehabilitációját stb. Oly messzire mentek, hogy merészelték lebecsülni a Szlovák Nemzeti Felkelést és annak örökségét. Habozás nélkül előrángatták a „múzeumból" és leporolták a régi burzsoá politikusokat, és a kapitalista köztársaság „demokráciáját" mintaképül igyekeztek feltüntetni a szocialista demokráciával szemben, elhallgatva azt', hogyan élt a nemzet túlnyomó többsége a burzsoá köztársaságban, hogyan lőttek a munkásokra és parasztokra. Itt főként arra számítottak, hogy hatást gyakorolhatnak az ifjúságra, amely nem ismerte a kapitalista köztársaság „jólétét". Voltak nálunk erők, amelyek szembeszálltak ezekkel az irányzatokkal. De ellenük támadás indult. Azzal a jelszóval, hogy Szlovákiában lemarad a deinokratizáció, ami alatt a jobboldal fellépésével egyet nem értő emberek leváltását és kipellengérezését értették, továbbá azzal a jelszóval, hogy Szlovákiában csak a föderalizálással foglalkozunk és a demokratizálás nem halad előre, kezdték az embereket nyilvánosan haladóknak és konzervatívóknak megbélyegezni, azt állítva, hogy aki haladó volt januárban, nem kell hogy progresszív legyen egy félév .után. A sajtóban, a rádióban és a televízióban pergőtüzet indítottak a becsületes párttagok, funkcionáriusok, de a szocializmushoz hű pártonkívüliek ellen ls. Egyesek előtt egyszeriben tér nyílott, szemük előtt saját személyes hatalomra vágyó karrierista érdekeik kielégítésének látomása lebegett. Céljaik elérése érdekében nem rettentek vissza a pártfegyelem, a demokratikus centralizmus elveinek megsértésétől sem. A helyzet Szlovákiában is fokozatosan úgy fejlődött, hogy a pártszervek egyes határozatait és következtetéseit nemcsak az újságírók közül néhányan, hanem a vezető funkcionáriusok sem tartották többé tiszteletben. Ilyen volt pl. a CSKP KB és az SZLKP KB elnökségének állásfoglalása a „2000 szó" című pamflethez. És még akadtak funkcionáriusok, akik e dokumentum ' ellenforradalmi jellegét az olyan fontos rendezvényeken, mint a párt járási konferenciái, nyilvánosan és a sajtóban is lebecsülték. A CSKP KB határozatot hozott arról, hogy a CSKP és az SZLKP kongresszusát alaposan elő kell készíteni, főként a napirend és a tartalom szempontjából, és mégis akadtak olyan erők, amelyek e határozatot nem tartották tiszteletben, nyomást gyakoroltak egyes pártkonferenciákra, ami abba a követelménybe csúcsosodott ki, hogy mindenáron mielőbb össze kell hívni a kongresszusokat. Volt a CSKP KB elnökségének olyan határozata, hogy a párt központi szerveibe a jelöltek kiválogatása párton belüli ügy, és ezért a jelöltek névsorát nem kell közzétenni. És mégis akadtak emberek, akik a közép-szlovákiai kerületben lehetővé tették a jelölőlista közzétételét. És mégis akadtak erők, amelyek pl. a Smena útján nyilvános szavazást szerveztek arról, kit kell és kit nem kell besorolni az új képviseletbe anélkül, hogy bármiképpen megindokolták volna, hogy ezt vagy amazt miért kell, vagy nem kell jelölni. A funkcionáriusokról olyan emberek mondtak véleményt, akik munkájukat nem ismerték, nem voltak tájékozva jó tulajdonságaikról, képességeikről, sőt sokan még sohasem látták őket. Az olyan komoly probléma, inint a szlovákiai pártvezetőség összeállítása az SZLKP kongresszusa előtti napokban mintegy „kerékpárverseny", illetve „kerékpáros bolyok" mintájára zajlott le, amint a Smena közölte. A párt- és állami szervek állást foglaltak az ágcsernyői tárgyalások megkezdése előtt És mégis küldöttségünk ún. „tá mogatására" aláírási akciók folytak. Kitöltötték a „zúgja nak a szirénák" akciót, amelyet aláírásukkal „hazafias tettként" támogattak olyanok is, akik ma gas funkciókra pályáztak. /Folytatás az 5. oldalon)