Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-21 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

I J. Glosszák MIÉRT BOSSZANKODIK AZ ELNÖK? A fahidat megeszi az idő vasfoga, e betonhfd örök. Legyen hát betonhíd a csatornán át — ebbe szíves-örörnest beleegyeztek a taksonyiak. Egyébként a Galántától alig kődobásnyira található mátyusföldi falu éppen arról nevezetes, hogy nagyon rendezett. Különösen a Fő utca két oldalán a parkosítás hívja fel magára a figyelmet. Bizonyítja, hogy a falut rendszerető emberek lakják. De most nem a falu virágdíszéről, hanem az új betonhídról van szó. Mivel ez a híd távol esik a falu központjától, aligha vehettem volna szemügyre, ha a helyi nemzeti bizottság elnöke nem hívja fel rá a figyelmemet. Ott áll a híd a falu szélén, a csatornán át a határba vezető utat köti össze a faluval. Jó híd, erős híd, szükséges híd. Itt a faluszélén ugyanis az utcának már cak az egyik oldalán épültek házak, mert ezek előtt egy nagy lapos van, amelyben megreked a víz. Ezt a vizet — bár a baromfitartó környékbeliek vfziszárnyasainak kitűnő terepül szolgál — el kell vezetni. Volt már ott elvezető csatorna, egy fából ácsolt híd is volt rajta, de az előbbi beiszaposodott, az utóbbi is kiöregedett, meleg nyáron a víz, illetve az iszap bűzlött. Ehhez a képhez még az is hozzátartozik, hogy a mocsárnak is nevezhető lapos közvetlen közelében a csatorna túlsó oldalán ott van a temető. S ez a festőinek ugyan beillő, de egészségügyi szempontból egyáltalán nem kifogástalan környezet egészen új arculatot kap azzal, hogy mélyítik, korszerűsítik a csatornát és megépül az új híd. Bizonyára azért is fogadták megelégedéssel azt a döntést, hogy új csatorna és új híd épül. A nálunk megszokott ütemhez viszonyítva merit is a munka, mint a karikacsapás. Mikor ott jártam, már a befejező munkákat végezték a szorgalmas dolgozók. Néztük, az erős, az öröknek épített hidat. Az elnök arcán, mégsem az öröm rózsái hanem a bosszú ság lángnyelvei tükröződtek. Annak természetesen messzire nyúlik a magyarázata, miért dühös az elnök — aki szívvel-lélekkel dolgozik a falu fejlesztéséért és szépítéséért. Már említettem, örömmel fogadták a hírt a csatorna és a híd építéséről. Méginkább elégedettek voltak, amikor a vízgazdasági építkezés szakemberei megjelenték a helyszínen. Korábban megegyeztek, hogy az új híd a régi helyére kerül, rézsútosan, ahogy a régi csatorna volt. Igen ám, de nemcsak mélyítették, hanem kissé ki is igazították, egyenesítették a csatornát. Mikor a híd építésére került sor, a kinevezett mérnök (természetesen nem helybeli) nem teketóriázott. Ott a rajz, ott vannak a technikai adatok, mehet a munka. A taksonyiak, — köztük a hnb elnöke is — csak akkor döbbentek rá a kellemetlen valóságra, amikor az alapozás már kiemelkedett a földből. Történt ugyanis, hogy a rajzon a híd derékszögben fekszik a csatornán. Ez rendben lenne, bizonyára van valamilyen szakmai titka, miért kell annak úgy lenni. De, mint korábban említettem, kissé kiigazították a csatornát, s így ezzel a derékszögű építéssel a híd lejárata egyenesen a temetővel néz szembe, arról nem is szólva, milyen merész S-betűt Ir le a hídról levezető út a temető sarkáig, ahol rátér az említett mezei útra. Közben még a temetőárok területén ezt az S-betűs utat ki ;is kellett tölteni, meg kellett építeni. Hát ezért dühöng az elnök, és nem jogtalanul. Igaz, a munkát nem a hnb költségvetéséből fedezik. Akkor is bosszantó, hogy a mindenki pénzéből olyan beruházást eszközölnek, amely egy egész falut megbotránkoztat. Szóltak is mindjárt a „mérnöknek", ,hogy ez nem lesz Igy jó. Az meg mondta, hogy ő már csak jobban tudja, mi a jó, ő ^ szakember. Persze neki nincs halottja a taksonyi temetőben. A helyi nemzeti bizottság elnöke futott fühöz-fához, hogy a híd a minden szempontnak megfelelő helyre kerüljön: Nem ment a dolog, mert közben a híd el is készült. Öröm helyett a falu lakosságának bosszúságára, mert így a temetővel szemben ez örök időkig tartó betonhíd örök megbotránkozás. A mérnök megmagyarázta: ha a hidat a régi szerint alapozzák, ki kellett volna venni egy villanyoszlopot. Ez külön megegyezés tárgya, munkaterv, beütemezés meg miegymás. Nem éri meg. Kifutnak až időből. Mikor ott jártam, már a harmadik mérnök irányította az építkezést. * — Én is hibásnak tartom — mondotta a mérnöknő, — de amint látják, igyekeztünk javítani rajta, amennyire lehetett. A határidőt be kell tartani. A határidőt igen, mert azzal elismerés, prémium, esetleg fizetésemelés jár. Én inkább azért adtam volna prémiumot, ha a tervezők és kivitelezők a falu lakóinak legnagyobb megelégedésére idejekorán észreveszik, hogy annak a kérdéses beton villanyoszlopnak túlsó oldala is van, s ha a híd ott épül, akkor nincs temetővel szembenéző híd, nincs kettős „s", kanyar az útban, és nincs közbotrány. HARASZTI GYULA A NEMZETKÖZI ÁRUCSERE IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Keressük az előnyös kiutat A második világháború és az elmúlt két évtized világpolitikai fejleményei az egész világot jelentősen differenciálták. A szocialista és a tőkés társadalmak mellett kialakult a „harmadik világ". A politikai integrációt a gazdasági integráció követi. A háború után szinte évről évre létesülnek világszerte a legkülönbözőbb integrációs tömörülések és gazdasági-politikai doktrínák. Ezek mind a nemzetek közötti racionálisabb gazdaság-politikai együttműködést, vagy éppen az ellenkezőjét célozzák. Ha körültekintünk a világgazdaságban, azt tapasztalhatjuk, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés a bonyolult politikai problémák ellenére is mind jobban bővül. Ezt a folyamatot szinte egy újszerű törvényszerűségnek is minősíthetjük. 1938-ban a világ összes államainak kölcsönös nemzetközi árucsere-forgalma 23,5 milliárd, 1948-ban 57,7, 1958ban 108,1 és 1968-ban pedig 230 milliárd dollárt tett ki. Figyeljük meg, milyen szerep jut a KGST-nek a nemzetközi árucsere, illetve a világpiac szempontjából. Számításba keli vennünk, hogy az egyes államok külkereskedelmének terjedelme és jelentősége igen változó. Döntő szerepet játszanak a gazdasági és a természeti feltételek, a gazdaságstrukturális kérdések, az árutermelés színvonala és a politikai helyzet. A KGST tagállamai a világ össztermelésének 35 százalékát produkálják, a világpiacon viszont csak 13 százalékkal szerepelnek. Ez önmagában a KGST magas önellátó (önkielégítő) jellegére mutat. A KGST tagállamai a nemzetközi árucsere döntő részét a tagállamok között valósítják meg. Az elmúlt években egy újszerű, hasznos jelenségről is beszélhetünk: a kapitalista és egyéb országokkal való gazdasági és árukereskedelmi együttműködés növekedéséről. Vegyük szemügyre a világpiaci viszonyokat a statisztika tükrében is. Az egyes világgazdasági egységek részvétele a nemzetközi árucserében, arányszámokban kifejezve: 1938 1960 1966 A világ nemzetközi árucseréje 100 100 100 USA, Kanada 18,7 20,3 19,4 Nyugat-Európa 39,4 40,1 42,4 KGST 8,4 10,2 10,3 egyéb államok 35,5 29,4 27,9 galom legjelentősebben Nyugat-Európában növekedett. Úgyszintén az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetének tagállamai között is magasabb a kölcsönös árucsere, mint a KGST tagállamai között. Amíg a KGST tagállamainak egy lakosára 40 dollár értékű árucsere jut, addig a EGESZ keretén belül egy lakosra 130 dollár. A hatvanas években a világ gazdasági fejlődésére nemcsak az volt jellemző, hogy a KGST tagállamai között az árucsere-forgalom növekedett, hanem az is, hogy fokozták árucseréjüket a kapitalista államokkal. A KGST tagállamai közötti árucsere értéke 1960-ban 26,5 milliárd dollár volt, 1967-ben már 45,3 milliárd. A növekedés mintegy 70 százalékos. A KGST árucseréje a nyugati állantokkal ugyanazon időszak alatt 5,4-ről 10,3 milliárd dollárra, tehát majdnem a kétszeresére növekedett. A nemzetközi árucsere ilyen jellegű fejlődése jellemző Csehszlovákiára is. Az elmúlt nyolc év alatt a tagállamokkal folytatott árucserét 55 százalékkal növeltük, a többi országokkal viszont 64 százalékkal. Rendkívül érdekes megfigyelni, milyen a nemzetközi árucsere összetétele a KGST tagállamainál. A statisztika a következő adatokat mutatja: ország Bulgária Magyarország NDK Lengyelország Románia Szovjetunió Csehszlovákia az export 1967-ben szoc. államokba 75.6 67,8 74,1 84.7 52,5 67.7 71.8 tőkésállamokba 24.4 32.2 25,9 35.

5 47,5 32.3 26,2 A. kapitalista államokkal Románia folytatja a legintenzívebb külkereskedelmet. Csehszlovákia .— sajnos — a kapitalista államokkal való kereskedelem terén az utóbbi években jelentősen lemarad. Ez a tény nemcsak a világpiaci helyzetünk, hanem a gazdasági helyzetünk javítása szempontjából is rendkívül hátrányos, mert egyre kevesebb lehetőségünk van modern, világszínvonalú gépeket és berendezéseket vásárolni a nyugati piacon. Ma rendkívül fontos, hogy ezt a gazdasági fogyatékosságunkat is racionálisan értékeljük, és keressük az optimális és előnyös kiutat. Félévszázados gazdasági történelmünk bizonyítja, hogy még egy olyan ipari állam, mint Csehszlovákia — amely az Osztrák—magyar monarchia iparának 75 százalékát örökölte — sem képes önellátó gazdaságot kiépíteni. A nemzetközi árucserétől független gazdaságot manapság csak a nagyhatalmak engedhetnek meg maguknak. Csehszlovákia már az eiső köztársaság idején rendkívül intenzív külkereskedelmet folytatott. Exportcikkei keresettek voltak a világpiacon. A második világháború előtt Csehszlovákia külkereskedelme főképp a nyugati piac felé irányult. Csehszlovákiát most fokozatosan újra be kell kapcsolni a világpiacba. Az elmúlt harminc évben a nemzetközi árucsere-forTÖTH ENDRE A legnagyobb mm mm orom Sokak szerint a mindennapi bosszúságok, fogyatékosságok olyan méretűvé fokozódhatnak, hogy az emberek elfelejtik, milyen az öröm érzése. Szerintem a szélsőséges borúlátók e túlzott jóslatától semmiképpen sem kell tartanunk. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a legnagyobb öröm a káröröm. Erről lépten-nyomon meggyőződhetünk. A minap például Léva piacán álldogáltam, s arra gondoltam, milyen gondterheltek az emberek. Mintha szomorúbbak lennének, mint máskor. Nyilván a borúit idő. miatt látszottak szomorúaknak. Ám az elszontyolodott arcok egyik pillanatról a másikra derűssé változnak. Pedig nem sütött ki a nap, sem valami különös örömhírt nem közöltek velük. Mégis mindenki egyszerre vidám lett. Bs felszabott ''tan kacagott. Csak egyetlen ember nem ujjongott. Sőt, káromkodott egyet, mert hatalmasat durranva kiszakadt a bicikligumija. Fülöp Imre Micsodából van a micsoda ? Honnan veszem ezt a kérdést? Elárulom kérem tisztelettel, mert én ilyen fecsegő, dumás fiú vagyok. Megjelent egy térkép szeretett városomról, Pozsonyról. Ingyen és bérmentve osztogatják, mert van még szívbéli jóság a világon. Ez a térkép három nyelven hívja fel a város nevezetességeire a figyelmet, többek között magyarul is: prehľadný plán Übersichtsplan — és — „ÁTNÉZETI TÉRKÉP". ígyI Isten , bizony! Persze, én naiv tulok, először puszit akartam adni a kiadónak (0

stredná správa geodézie a kartografie), valamint a felelős szerkesztőnek (ing. Albert Kelemen),' amiért saját anyanyelvemen is felhívták figyelmemet Pozsony szépségére, ám ez a felirat annyira meglepett, hogy ajkam jéggé dermedt, és azóta is csücsörítve járok, mintha fütyürésznék vadvirágos jókedvemben. Atyaúristen, hová néz át ez a térkép? Ligetfalura néz át? Ott álldogál a Duna innenső oldalán, és átnéz a túlsó partra, ahol egy szemrevaló női egyén éppen bemutatja a miniszoknyát szoknya nélkül? Az egyik házból átnéz a másik házba, mert ott egy csinos tinczser a köldöke mellett sötétlő, pikáns szemölcsöt kenegeti Nívea-krémmel? Könyörgöm, mondják meg nekem, milyen az a térkép, amely „átnézeti"?! Miután bevettem néhány idegcsillapítót, tovább böngésztem az érdekes kiadványt. Megtudtam, hogy van Pozsonyban égy hely, amit úgy hívnak, hogy „SZLAVlN"; meg van nálunk: „MANDERLAHÁZ". így! Isten bizony! Aztán vannak nálunk „TALAJUTAK", és „TÖBBI UTCÁK" persze hoszú ő-vel, tehát nem többiek, hanem többiek, mert mi nem dekázunk, mi nagyvonalúak vagyunk! Aztán akad nálunk valami (a térkép szerint), amivel a világ egyetlen városa sem dicsekedhet, nevezetesen van nálunk egy „fÉG STADION"! Amikor ezt elolvastam, azzal a csücsörítő ajkammal leköptem a nekem oly kedves tükörképemet. Mert íme én, aki azt állítom magamról, hogy ismerem Pozsonyt, a mai napig nem tudtam, hogy van itt egy stadion — jégből. Könnyes tisztelettel gondoltam azokra, akik a nyári időszakban ott állnak a „jég stadion" csillogó falai körül és három műszakban legyezik, nehogy elolvadfonl Öh, én kis ügyetlen, kis butuska, ha én ezt tudtam volna! Milyen szép lett volna negyven fokos hőségben buzgón és kéjelegve nyalni a stadiont, ami jégből van; embertársaim — jégből. Hiszen nyilván azért „jég stadion"I Stadion — jégből! Óriásit Egyem az eszét annak, aki kitalálta/ P. GY.,