Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1969-09-21 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
LISZÁL ALICA felsőszeli kézbesítő (Tóthpól Gyula felvétele) SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA Vilá g p rol etárjai, egyesüljetek! ÖNMAGUNKRÓL A SAJTÚ NAPJÁN írta: LÖRSNCZ GYULA Nem akarok ünneprontó lenni, a sajtó napját tartjuk, és ilyenkor néhány meleg szóval illik megemlékezni a sajtóról, a rádióról, a televízióról, szóval a tömegtájékoztatási eszközökről. Máskor szívesen és őszinte lelkesedéssel írtam az ilyen felköszontőféléket, ma azonban némi vonakodással kezdem, mert nemcsak egy, hanem az utóbbi két év emlékei is az elevenembe vágnak. Saját bőrünkön éreztük a tömegtájékoztatási eszközök zabolátlanságát, de hogy ne legyünk egyoldalúak és igazságtalanul általánosítok láthattuk elvszerű kiállásukat is. Senki sem tagadhatja, hogy az 1968-as január, az aktív pártélet megújhodásának előkészítésében nagy szerepet játszott különösen a cseh és a szlovák sajtó, a rádió, a televízió; a magyar sajtó adott helyzeténél fogva — mint nemzetiségi, mondhatnánk kisebbségi termék - erősen leszűkített hatáskörrel, főleg a nemzetiségi kérdés helyes megoldásának sürgetéséből vette ki részét. A ..jégtörő" január, -a nagy és szükséges változás előkészítése, a megújhodási folyamat népszerűsítése révén nagy elismerést, dicséretet és köszönetet hozott a sajtónak a leghivatottabbak részéről. Ez némľ büszkeséggel, mondhatnánk jogos büszkeséggel töltötte el a tömegtájékoztatási eszközök napszámosait. A helyzet magaslatán érezték magukat. Eddig minden rendben volt. Aggodalmunk csak akkor kezdődött, mikor észrevettük, hogy a tömegtájékoztatási eszközök itt-ott mérges fullánkokkal kezdik szurkálni a sokszor nagyon becsületes kommunistákat, funkcionáriusokat, párt- és állami szerveket. Egy ideig még erre is akadt magyarázat, hiszen vagy húsz évig hallgatni kellett nagyon sok fogyatékosságról. Ezt nem szívesen teszi egy újságíró. Most egy kicsit túlsózzák - gondoltuk -, majd csak lecsillapodnak. Sajnos, nem ez történt. A gyeplő, mellyel a helyes útra lehetett volna terelni a tömegtájékoztatási eszközöket, meglazult, már sem a párt, sem a kormány nem tartotta kézben - / Ez év július 2-án Prágában a kommunista újságírók aktíváján JoSef Kempný elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára a következőket mondotta: „A tömegtájékoztatási eszközök: a sajtó, a rádió és a televízió manapság egyike minden kormány, minden uralkodó pórt legfontosabb hatalmi eszközeinek. Jelentőségük a modern társadalomban egyre növekszik. Hatásuk alól gyakorlatilag senki sem vonhatja ki, magát. Annál fontosabbó vált tehát a kérdés, kinek a kezében vannak a tömegtájékoztatási eszközök, ki szövegezi tartalmukat, ki szabja meg hatásuk irányát". Mennyire igaz: a toll, a nyomtatott vagy a rádióban, televízióban kimondott szó államot, rendszert, országot dönthet- romokba, viszont fel is virágoztathat, ha megfelelően kézben tartják, megszabják hatása irányát. Ki tartotta hát kezében a tömegtájékoztatási eszközöket? Valljuk be: senki. Lehetett támadni az államvédelmi szerveket, a pártot, a párttagokat és a nem párttagokat, a régieket, aztán az újabbakat és az egészen újtakat, hadsereget, a népi mih'ciát, a szövetségeseinket, azok pártjait; lehe-; tett szidni, gyalázni a Szovjetuniót, Magyarországot, a Né-] met Demokratikus Köztársaságot, mindent és mindenkit. Micsoda paradicsoma volt ez a „parttalan demokráciának"! /Folytatás az 2. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN 200 nap a kapunyitásig (3. OLDAL) A taksonyi betonhíd (6. OLDAL) Hazai tükör (5. OLDAL) Egy nap és egy éjszaka a szilicei fennsíkon (7. OLDAL) Képzőművészeti élet Komáromban a két világháború között (8 OLDAL) Ember és forradalmár (IC OLDAL)
