Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-20 / 222. szám, szombat

IGY DOLGOZUNK £gy állami gazdaság vezetői munkájukról A Gombai Állami Gazdaság Csallóköz egyik legnagyobb üzeme, hat gazdasági részlegéhez öt község határában csaknem ötezer hektár szántóterület tartozik. A gazdaság néhány vezető dolgozójával problémáikról, munkájukról és arról a törekvésükről beszélgettünk, amellyel hozzá akarnak járulni a közellátásban ielenleg mutatkozó jogyatékosságok leküzdéséhez. Juraj Kupka mérnök — főzoológus: Teljesítjük az idei feladatokat A gombai igazgatóság keretébe tartozó gazdaságok 1965 — 1966 óta jelentősen emelték a hús-, a tojás- és tejtermelést. Az állami gazdaság állattenyésztési termékekből az ez évre kitűzött valamennyi feladatát teljesíteni fogja. A gazdaság terven felül huszonegy vagon sertéshús eladását vállalta a márciusban megkötött szerződés alapján, amely szerint a felvásárló üzem által átvett minden mázsa sertéshús után négy mázsa takarmányt kap az állami alapokból. Ez azt jelenti, hogy az állami gazdaság összesen 37 vagon sertéshúst ad el. A tejeladás a múlt évi mennyiséghez viszonyítva 110 000 literrel növekedett. A következő éveket illetően biztosítottuk a termelési alapot. Gazdaságunkban a múlthoz viszonyítva nem csökkent sem a tehenek és más szarvasmarhák, sem a sertések és baromfik száma. Ezt a szintet a jövőben is ínegtartjuk, egyes esetekben pedig tovább növeljük. Kiss Sándor, a gombai gazdasági részleg vezetője: Jobb termelési feltételeket szeretnénk Gombai gazdaságunk 800 hektár, többnyire kavicsos, rossz földön gazdálkodik. A talaj megmunkálása ezért költséges, rendszerint nincs meg a várt terméseredmény. Mivel növénytermesztésből nemigen tudunk „megélni", főként állattenyésztéssel foglalkozunk. Mindjárt az elején meg kell azonban mondanunk, hogy állattenyésztésünk mindmáig nincs megfelelően összpontosítva, és az istállókat az egykori földbirtokostól örököltük. Nagy szükség lenne a inai követelményeknek megfelelő korszerű istállók építésére, hogy legalább olyan termelési feltételekkel rendelkezaünk, mint a földmüvesszövetkezetek. Mindezek ellenére a kitűzött feladatainkat teljesítjük, sőt túi is szárnyaljuk. Részlegünkön több mint ötszáz szarvasmarhát tenyésztünk, a sertések szánta pedig meghaladja a kétezret. Főleg malacneveléssel foglalkozunk, a kocánként átlag tizenöt malac elválasztása szép eredménynek tekinthető. A tehenenként tervezett 8,32 literes tejhozamot 8,7 literre teljesítjük. Jelentősen túlszárnyaljuk a súlygyarapodásban kitűzött feladatokat is, és ennek köszönhetően az idei húseladási tervünket 857 mázsával túlteljesítjük. Ezenkívül a felvásárló üzemnek 2300 malacot szállítunk, ötszáz malacot pedig állami gazdaságunk dolgozóinak adunk el. Említést szeretnék tenni néhány problámánkról is. Az állatok etetésére a daraféléket a dunaszerdahelyi takarmánykeverőből kapjuk. Nagy szükség lenne rá, hogy megfelelő menynyiségű és minőségű takarmányt szállítsanak. Gyakran előfordul, hogy az anyasertéseknek készült keveréket fel kell etetnünk a hízóállatokkal, vagy fordítva. A súlygyarapodás kárára megy az is, ha harmadnaponként más-más keveréket kapnak az állatok. Az ls sokszor megtörténik, hogy a takarmánykeveréket, főként a harminc kilogrammon aluli malacok számára készülteket túlságosan megsózzák, és olyan takarmány féléket kevernek beIW5WI '

e' am

e'y árt a kismalacoknak. UQjyj A munkafegyelemmel kapcsolatban nem mondhatnánk, 1989 fiosy e

z nálunk nagyon rossz lenne. Mindenesetre szilárdítaIX. 19. ni kellene, mert előfordulnak kilengések. Márpedig kellő fe5

gyelem nélkül nincs hadsereg, e nélkíil győzni nem lehet. Ne csak a jogot adjuk meg a dolgozóknak, hanem a kötelességük teljesítését is követeljük meg tőlük. A vezetőknek olyan jogkört kellene adni, hogy ezen a téren, szükség esetén, határozott Intézkedéseket ls tehessenek. A tervezéssel összefüggésben az a véleményem, hogy az adottságokhoz képest a mi részlegünkön túlságosan nagy követelményeket támásztanak, míg másutt, ahol sokkal jobbak a lehetőségek, viszonylag alacsonyabb hozamokat terveznek. Nálunk, ahol például huszonkilenc mázsás hektárhozamot búzából soha nem értünk el, a terv állandóan felfelé megy. Az ilyen tervezés' illuzórikus. A terveket reálisan, a három év elért átlagának megfelelően kellene kidolgozni. Hurtonyi Lajos, a jányoki gazdasági részleg helyettes-vezetője: Elég jó eredményeket érünk el Gazdaság unikhoz több mint ezerszáz hektár szántóterület tartozik. Fő ágazatunk a gabonatermesztés, azonban jelentős az állattenyésztésünk is. Ezen a téren elég jó eredményeket é^ümk el. A tejeladást 1969 hét honapja alatt 105 százalékra, a borjazási tervet 101 százalékra, a hízóállatok súlygyarapodását pedig 138 százalékra teljesítjük. A jövőre nézve hátrányt jelent, hogy a sertésállományunk hiányos, még az év végéig sem érjük el az állatok tervezett számát. Emiatt a jövő év első negyedében, esetleg felében nehézségek lesznek a sertéshús eladási ' tervének teljesítésében. A helyzeten azzal akarunk javítani, hogy most fiatal anyakocákat állítunk be. A tervezett eladási tervet ugyanis a jövő évben mindenképpen teljesíteni akarjuk. Ami a termelés gazdaságosságát illeti, a termelési kiadásokat a bevétel összege mintegy másfél millió koronával szárnyalja túl. Jozef Bohumel mérnök, a baromftfarm vezetője: Korszerű a baromfitenyésztésünk A gazdaságban tulajdonképpen két évtizede foglalkozunk tyúktenyésztéssel, de a központosított tenyésztés csak 1967 elején kezdődött meg. Abban az évben kezdték meg itt, Csallóközcsütörtökön a nagy baromfitelep felépítését is negyvenezer tojótyúk részére elegendő férőhellyel. jelenleg is ennyi tojó van itt elhelyezve. Ezenkívül szaporító-tenyészet tartozik a farmhoz, amelyben egyszerre kilencvenezer csibét lehet kikeltetni. Az idén 8 450 000 tojás és 600 000 csibe termelését tervezzük, ebből hétmillió tojás fogyasztásra kerül, a többi pedig tenyésztési célokat szolgál. Megvannak a feltételeink arra, hogy mintegy negyedmillió tojást terven felül szállítsunk a piacra. A baromfihús eladási tervünk erre az évre ezer mázsát irányoz elő. Intézkedtünk azonban, hogy ezt a mennyiséget legalább 200—210 mázsával növeljük. Az évi húseladási tervet eddig 73,4 százalékra teljesítettük. Az állami gazdaság baromfitenyészetének évi terve több mint kétmillió korona tiszta haszonnal számol. Ezt az összeget minden bizonnyal el fogjuk érni. A baromfitenyésztésben összesen 88 ember dolgozik. Itt, a csalióközcsütörtökí nagyüzemben tíz csarnokban van elhelyezve a negyvenezer tojótyúk. A vezetőkkel, hivatalnokokkl.al együtt harmincegy ember látja el a munkát, ök biztosítják az itt feltételezett 6 millió 600 000 tojás, a tervezett 300 mázsa és a terven felüli mintegy 200 mázsa csirkehús termelését. A Magyarországból hozott termelési berendésünk a legkorszerűbbnek mondható. A takarmányt kuka-kocsi szállítja a központi tárolóba, ahol 320 mázsa speciális keveréket lehet raktározni. Innen légsűrítő berendezéssel az egyes csarnokok melletti tárolókba kerül a takarmány, onnan pedig gombnyomásra kisebb tartályokba jut, ahonnan futószalagos szállító automatikus vagy kézi irányítással széthordja az egész csarnokba. Az állatok gondozói tehát egyáltalán nem kerülnek érintkezésbe a takarmánnyal. Az itatás automata-szelepes berendezéssel törénik, és gépesítve van a tojások begyűjtése is. Ablak nélküli csarnokainkban pontos harmonogram szerint automata berendezés szabályozza a megvilágítás időtartamát és a légtisztítást. Egy problémát szeretnénk még megemlíteni. Az építés nálunk erőltetett ütemben folyt. A már említett központi takarmánytárolót a munkások fagyos időben építették. Utólag kiderült, hogy a tető beázik és emiatt jelentős mennyiségű takarmány válik értéktelenné. Az építést a gellei gépállomás végezte. Ogy vélem, itt lenne az ideje, hogy végre megembereljék magukat és még a rossz idő beállta előtt kijavítsák a hibát GÁL LÁSZLÓ A „M lady slová ľ és a megtévelyedettek Szerdai számunkban közöltük a Matica slovensky, u izatát, amelyben elhatárolja magát az 1968-ban alakult bratislavai Ifjú Barátai Klubjának tevékenységétől, elsősorban az említett klub által „Mladý szlovák" elnevezéssel kiadott időszaki sajtótermék idei két számától és feloszlatottnak tekinti ezt a szervezetet. A szűkszavú közleményből lényegében csak azt tudjuk meg, hogy ennek a sokszorosított folyóiratnak tartalma „eltérő volt a Matica slovenská programjától". — Közelebbit tudunk meg Milos Krno cikkéből, amely a fenti cím alatt a PRAVDA szeptember 18-i számában látott nyomdafestéket. Ezért szükségesnek tartjuk legalább kivonatos ismertetését. A cikkíró rámutat arra, hogy míg a múltban a Matica slovenská a nemzeti öntudat terjesztésének világítótornya volt, addig most a Mladý slovák-ban poros, áporodott gondolatok jutottak szóhoz: a sovinizmus, a vallási fanatizmus és a teljes elszigeteltség az élettől. M. Krno ezt a tételét bizonyítja is, mégpedig a lap első száma néhány cikkének elemzése alapján. Élesen bírálja például a vezércikket, amelynek írója főleg az alábbi gondolatot fejtegeti: „ .. . Ma, a múlttól eltérően. már nem azon mérik le a nemzetek erejét, hogy milyen létszámú hadseregük, hány harckocsijuk és páncélozott csapatszállítójuk vagy más haditechnikájuk van ... Hol vannak már a kóborló avarok, a borzalmat keltő törökök és tatárok s a hozzájuk hasonló hódítók, akik annak idején a legkorszerűbb haditechnikával pusztították őseink otthonát, halomra gyilkolták a védtelen öregeket és az ártatlan gyerekeket? Hová tűntek az agilis mc,qyarosítók?" M Krno nélZétény község egyik új része, ahnl az elmúlt években la? családi láz épült. (Tóthpál felv.) dákkal tanúsítja, hogy ennek a cikknek éppen úgy, mint egv amerikai szlovák szerző harmatgyenge „költeményének" szovjetellenes és nacionalista éle van. Kifogásolja továbbá azt az Írást, amelynek szerzője ecseteli az MS Ifjú Barátai Klubja tagjainak tavalyi „látogatását" Cernovára, ahol a kulturális program után elénekelték a pápai himnuszt, illetve peredi szereplésüket. Hangsúlyozza, hogy még Štefan Moyzes és Andrej Sládkovič, akik tudvalevőleg papok voltak, sem éltek vissza Matica slovenskával annak idején vallási, egyházi célokra. Élesen kritizálja, hogy a folyóirat közli Andrej Hlinka életrajzát (gátlástalanul használja a fasiszta Szlovák Állam idején elterjedt jelszót), mégpedig teljesen elfogadhatatlan forrásból, Karol Sidornak, a ludák fasizmus egyik exponált vezetőjének még 1934-ben megjelent könyvéből. Leszögezi viszont, hogy az ifjúságnak beszélni kell Andrej Hlinkáról is, de csak a történelmi igazságnak megfelelően. Összegezésként megállapítja, hogy a Mladý slovák első számában az idealista világnézetet hirdette és közvetve polemizált államunk vezető erejének, a kommunista pártnak ideológiájával. Nemcsak a Matica slovenská vezetőségéhez Intéz néhány kellemetlen kérdést, amelyekre az már említett közleményében választ is adott. Ezen túlmenően, az önbírálat hangján is felteszi a kérdést: „Vajon mi, a Szlovák Állam és az első köztársaság tanúi, tanítók, újságírók és írók, mindent megtettünk-e annak érdekében, hogy az ifjúságnak megmagyarázzuk — az elmúlt időszak hibái ellenére, egyedül helyes, egyedül járható utunk a szocializmus útja?" (g) A címben felvetett kérdés gyermekkoromban nemegyszer megfordult agyamban. Először akkor, amikor egy fanyelű bicska boldog tulajdonosa lettem — ez volt az első zsebkésem. A világon semmiért sem cseréltem volna el. De hiába őriztem, akár a szemem^ világát, mégis elveszítettem. Ám az is lehet, hogy valaki ellopta, hiszen minden barátomnak szerfelett tetszett. Emlékszem, a cifra nyelű bicska kapcsán merült fel bennem az a vágy, hogy milyen jó is lenne, ha egyszer megnézhetném azt a gyárat, ahol a bicska készül. Ez a vágyam most teljesült. A minap a stószi /kassai járás) bicskagyárba, a SANDRlK-ba látogattam el. Kísérőmet, a fiatal S c h m i d t Károly műszaki vezetőt arra kértem, hogy a gyár egyes részlegeit olyan sorrendben mutassa be, amilyenben a gyártás végbemegy, vagyis ahogyan a nyersanyagból kész termék: kés lesz. Először tehát abba az üzemrészlegbe mentlink, ahol a nyersanyagot (különféle lemezeket) tárolják. A pléhek egyrészt hatalmas táblák, másrészt különböző szélességű szalagok formájában érkeznek a gyárba. Ezeket gépek segítségével rövidebb darabokra vágják. Egy másik csarnokban fülsiketítő gépzakatolás fogad bennünket. Itt vágják ki a pléhszalagokból a késpengéket. A tekintélyes nagyságú gépeket asszonyok kezelik. Az egyiknél M. Butkayová ül, aki már 12 éve végzi ezt a munkát. Ö fűzi a pléhszalagot a gépbe s ő indítjta meg lábával a vágószerkezetet, amely egy pillanat alatt kivágja a pléhszalagból a megfelelő késpengét. A mellette levő gépen egy másik aszszony a már kivágott pengéket a követelményeknek megfelelően formálja ...A tágas csarnokban egyébként a késpengéken kívül más „félkész" tárgyak is láthatók — például pecsenyesütő villák, asztalos satuk és feszítő vasrudak — a késeken kívül ezeket is itt gyártják a SANDRIK-ban ... Egy másik gépen vágják az acélr/Sgókat, amelyek a bicska bezárásánál, illetve kinyitásánál játszanak fontos szerepet. HOGYAN KÉSZÜL A BICSKA? Utunk következő állomása a kovácsműhely, ahol hidraulikus kalapács segítségével a oasrudakból evőeszközt vágnak kl. A vasat előzőleg megtüzesítik, majd a késnek megfelelő formára helyezik. Utána ráengedik a hidraulikus kalapácsot, amelynek súlya alatt az acélrúdból kés lesz. Két kalapácsütés kell csupán egy kés elkészítéséhez. A végső formát persze csak a csiszolás során kapja meg a kés. Talán említeni sem kellene, hogy ebben a csarnokban kizárólag kovácsmesterek dolgoznak. Ezután az edzőhelyiségbe látogattunk, ahol az acél hevítésével és lehűtésével elérik annak megfelelő szilárdságát. Ez a munka nagy szakmai tudást igényel. R o t h András, a műhely 59 éves mestere persze jól ismeri a szakma minden csínját-bínját, hiszen ő még kardokat is gyártott. Roth mester stószi születésű. Ezt azért hangsúlyozom, mert a késgyártásnak Stószon gazdag hagyományai vannak. A fényesítő műhelyben szikrázó köszörűkövek zenéje fogad bennünket. Itt többnyire betanított munkások dolgoznak — férfiak és nők. A pengék ' csiszolása két köszörűkő segítségével történik. A két, egymással szemben forgó köszörűkő közé behelyezik a pengét és kifényesítik. Az egész művelet néhány másodpercig tart csupán. Külön gépeken csiszolják a késnyeleket. A csiszolók egyike V. Furman ková, aki egy műszak alatt mindtegy 400 darab kés n""

7'' "i'szolfä simára. Egy másik helyiségben a burgonyahámozó késeket belehelyezik a fából készült nyelükbe — természetesen géppel. Ismét máshol történik a késrye' lek lakkozása. A gyár nevét, vagyis a gyártmány márkáját újabban elektrokémiai úton „írják" a kés pengéjére. A SANDRIK ANT1CORÓ feliratot régebben belevésték a ppngébe. A mostani eljárás olcsóbb. Jelenleg több mint tízféle kést (bicskát, nyitott kést, burgonyahámozót j gyártanak a stószi gyárban. A gyártás nagy mértékben függ a kereslettől. Schmidt Károly megmutatja a gyár késgyűjteményét, amely tulajdonképpen egy késmúzeum. A Stószon egykor és ma gyártott késekből, kanalakból, ollókból, kardokból áll a gyűjtemény. Meglepődöm, amikor vezetőm elárulja, hogy kardot olykor még ma is gyártanak, mégpedig rendelésre. Persze nem harci célokra, hanem a SĽUK, a Szlovák Népi Együttes táncosai számára. A legnagyobb meglepetés persze akkor ért, amikor megkérdeztem a bicskagyár műszaki vezetőjétől, hogy neki van-e zsebkése? Kissé pirulva vallotta be, hogy nincs. Úgy látszik, ebben a szakmában is érvényes az az igazság, ami a cipészekre és a szabókra vonatkozik. Tudniillik az,, hogy a cipésznek lukas a cipője, a szabónak pedig rongyos a ruháfa. FÜLD® IMRE