Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-14 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

EGY KORSÓ SÖRBEN prágai Nemzeti Színház mögötti egyik kis utcában hatalmas, majdcsak kétszáz éves Ö-számtáblájú óra hirdeti: „U Flekü" A nehéz tölgykapun belépve mintha csodálatos lovagvilágba jutottunk volna. Szinte látni véljük a söröző barátokat, a tekintélys polgárokat és ott, valahol a sarokban a vidám kedvű csavargókat és kacér utcalányokat is. Amerika felfedezése előtt ez minden bizonnyal így volt. Ma azonban a külföldiek tarka csevegését halljuk, dicsérik a kiváló 13 fokos fekete sört, és élénken érdeklődnek az 1500 férőhelyes söröző múltja iránt. Az ötven pincér pedig serényen forog, hordja a frissen csapolt, sipkás fleki sört, készségesen tájékoztat, vagy vállat vonva, mosolyogva tudatja, hogy sajnos arabul, hindi vagy éppenséggel valamilyen afrikai néger törzs nyelvén nem tud. Valamikor, még 1400-ban kolostor volt ezen a helyen. A krónika úgy tartja, hogy a rendbéliek már akkor sört főztek a pincében. Mivel azonban a szeszivás bűnnek számított, a jókedvű, kótyagos barátokat az udvar közepén levő mély zárkába vetették és csak akkor engedték ki őket, amikor teljesen kijózanodtak. Azt beszélik, hogy a zárka sötétségétől és a hosszadalmas kényszervesztegléstől nemigen riadtak vissza, így volt értelme a sörfőzésnek. Hogy menynyire igaz ez, ki tudja, egy azonban bizonyos, hógy már 1499-ben névleges tulajdonosa van a háznak, s valóban sörfőzéssel foglalkozik. Hendrich Skfemenecnek hívják Váltakoznak a tulajdonosok már csak az utca viseli a Skremenecék nevét, és a régi jó prágaiak fájó szívvel, száraz torokkal emlegetik a derék özvegyet. 1576-ban Fricék vásárolják meg a sörfőzdét, hamarosan rendbehozzák és máris csapolják az első korsókat. Frlčné asszonyság, Ludmilla igazi csaplárosné, érti a mesterségét és ügyessége szépségével párosulva csalogatja a vendégeket, s mint fiatal özvegy sem .bánkódik sokéig. Lelki gyötrelmeinél fontosabbnak tartja az üzletet, így hát követi Dorottya asszony példáját, csak sörfőzőkhöz megy feleségül — még háromszor. Mit ér azonban a szépasszony igyekezete, ha mások úgy döntenek, hogy a prágai vár ablakából ki kell dobni a királyi helytartókat, ezzel kezdetét veszi a 30 éves háború. Befellegzett a sörfőzésnek! Ludmilla türelmes, de a hosszú háború végét nem sikerül kivárnia, bánatában meghal. Ekkor jönnek Flekék, Apáról fiúra száll a mesterség, rendbe hozzák a portát, megvásárolják a a derék férfiút, aki nemcsak a sörfőzés csínját-bínját ismeri, hanem ért a vendégcsalogatáshoz is. A jólmenő üzlet jövedelméből hamarosan Prága legszebb házait vásárolja meg. A vagyonszaporodást azonban nem sokáig élvezi, hamarosan meghal. Derék özvegye, Dorottya asszony továbbra is kezében tartja a sörfőzdét, sőt még felvirágoztatja. Háromszor férjhez megy, s a hitvesnek feltétlenül sörfőzéssel kell foglalkoznia. Dehát Dorottya asszony is meghal és bizony az örökösök fittyet hánynak a hagyománynak, felélik a tetemes vagyont. A sörfőzdét a családi házzal együtt eladják. nemcsak a kerék maradt, meg, hanem az ökör preparált patája is, amely egy díszes szék felett függ. Jaj annak a vendégnek, aki alá ül! A hagyományok szerint neki kell kiegyenlítenie a helyiségben ivók számláját. ' A falon függő egyetlen fénykép mosolygós, apró arcú, barna férfit ábrázol, aki karját arisztokrata módon mellén összekulcsolja. Ferda-Sirky-Évropa — ez áll alatta, ami körülbelül azt jelenti: Európai Gyufás Feri. Alig másfél méteres, süketnéma, törvénytelen gyermek valóban negyven évig gyufát árult, itt látható a faládikója is. S liogy a gyufaárusítás nem kevésbé jövedelmező, mint a sörfőzés, ezt bizonyítja az a lény is, hogy Ferda két hatalmas emeletes házat vásárolt Prágában, s folyószámláján tetemes összeg volt. Szegény feje hatvanéves korában feleségül vett egy 18 éves lányt, aki azután mindenből kiforgatta és otthagyta. Nyomorban, egy pincében halt meg. Nevét azonban világszerte ismerték, még Amerikából is kapott lapokat: FerdaSirky Evropa, Praha, U Flekű címre. A híres inultü sörözőhöz szervesen hozzátartozik a már említett kabaré. Régi dalokat énekelnek itt, még az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből. Kánkánt és simít táncolnak a napernyős, magassarkú cipőt viselő kisasszonyok. Engelsmann Árpád, aki már ötven éve pincér, s aki egyformán beszél csehül, szlovákul, magyarul, németül és franciául, mosolyogva figyeli mindezt. Ügy hozzátartozik ő a Flekhez, akár a sör. A sörözőben reggeltől csapolnak, a konyhában reggel óta készítik az ételkülönlegességeket, s a vendégek már kora délelőtt érkeznek. De a hangulat valójában csak este tíz után ' éri el a tetőfokát, amikor a főkötős kislányok belépnek a fokhagymás pirítóssal. Ilyenkor több mint ezer darab kerül a tálcákra és egy jó félórán belül valamennyi elkel. Éjfélkor nehéz rábírni a vendégeket a távozásra, de a pincérek mindenkitől azzal búcsúznak: holnap is nyitva tartunk ... Ez némi vigaszt jelent, hiszen fleki sört csakis az „U Flekü" sörözőben lehet inni. OZORAI KAŤALIN felfedezik a fekete sört" — amit még ma is iszunk. Nemcsak a berendezés, felszerelés, a technológia is megmaradt. Flekék 120 évig voltak tülajdonoSspk. Érdemük, hogy megőrizték a hagyományt, mindazt, ami az elődökre emlékezteit, összpontosították, létrehozzák a mulatót és a kabarét. A sörözőnek nyolc helyisége, hatalmas udvara és kabaréja van. A hátsó traktusban, a „háztetőn" valamikor a gazdag polgárok iddogáltak. Ettől nem messze áll az a kőszobor, amely egy apácát ábrázol, aki állítólag kivezette Innen áz utolsó berúgott barátot. A faloii egy fekete ördög. A vendégek gyakran kérdezik: „Miért van ott?" A pincérek mosolyogva felelik: „Ha az úr keltőt lát belőle, akkor azt jelenti, hogy nyugodtan mehet az ördögbe". A hátsó, keskeny, hosszú helyiséget, Emauzinak nevezik. Ez állítólag az épületkomplexum legöregebb része. Három méter széles falait francia zászlók díszítik. A Moszkvából visszavonuló napóleoni hadsereg hagyta itt, a pihenő „söristen" szpbra alatt. A faasztalok és székek több mint 300 évesek, mindegyikük támláján egy-egy város faragott címére látható. A falat díszítő két hatalmas kép a régi sörivók hangulatát ábrázolja. Az Académia helyisége, kicsi, intim, eldugott, a kerti zaj alig hallatszik oda. Még 50 évvel ezelőtt is a művészemberek tanyája volt. A faburkolatú fal teli van portrékkal. A művészek maguk festették ide képmásaikat, jókedvükben hirdetve „szakniai_fejlettségüket". Hašek is itt kezdte írni Svejkjét de mivel nagyon hangos, sörkedvelő és ritkán fizelő vendég völt, állítólag a tulajdonos kitessékelte. A falon levő kép, „a berugottak álma" 200 éves és tulajdonképpen a sztriptíz hű ábrázolása. A mennyezeti lámpa kocsikerékből készült. Még 80 étivel ezelőtt a kerék körül forgott egy ökör, s a'sörfőzéshez szükséges „energiát" termelte. Különben s ami a leglényeszomszédos házakat, — gesebb