Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-12 / 215. szám, péntek

Egy panasz nyomában a rimaszombati járásban Albérlő saját házában /•l jog paragrafusai szőtte háló nem szűri meg eléggé a jót a rossztól, a megengedhetöt a megengedhetetlentől. Történtek és történnek oly módon ügyintézések és „ügynemintézések", hogy hatásukra a póruljárt ember áldozata embertársai ostobaságának vagy rosszindulatának. Ilyenkor a póruljárt ember más lehetőségek híján az tlletékes hatóságokhoz fordul és panaszkodik. /Áz illetékes hatóság a mi esetünkben a járási nemzeti bizottság népi ellenőrzési osztályaA panasz hivatalos bejelentése után megindul egy gépezet... az illetékes hatóság egy még illetékesebb hatosághoz fordul... majd hatóságok és fordulások meghatározatlan sora következik. Az eredmény gyakran csak az, hogy sok a bába ... Az idő pedig telik, az idegek egyee megviseltebbek, a panasz meg panasz marad — elintézetlen. Ha bárkinek nekiszegeznénk azt a kérdést, hogy lehet-e vttJaki saját házában albérlő, — minden bizonnyal furcsán nézne. Fejes Imre várgedei tanító vitás ügyé a fogyasztási szövet kezettel (Jednota) azonban sajnos bizonyíték a feltett kérdés egyenes észjárást megkerü'ő igenlésére. pi ellenőrzési osztály közbenjárósára, hosszú huzavona után, a fogyasztási szövetkezet vásárol a községben egy lakást, üzletté alakítás céljából, 1968 októberében azt az ígéretét, hogy a lehető legrövidebb időn belül elhagyja a Fejes-házat, írásban adja. Azóta nem történt semmi, pedig már 1969 októbere sincs „Ez az én nazam ..." Várgede amolyan kopottas gömöri falu a rimaszombati járásban. A falu házai közt sok az öreg épület, bizonyítván, hogy sem a föld nem adja olcsón termését, sem közeli munkalehetőség nem növeli az emberek luxusigényeit. A Fejescsalád, (a feleség is tanító a helybeli iskolában) megúnva az albérletek világbaüldöző szűk falait, házat vettek. Házat vettek, mert sok pedagóguscsaládhoz hasonlóan neki sem jutott tanítói lakás, mert a feleség rendezett háztartásra vágyótt a két gyerekkel. 1964-ben, a vásárlás évében a helyi nemzeti bizottság megígéri Fejes Imrének, hogy a házban levő „Jednota" textilüzlet rövid időn belül kiköltözik. Fejesék türelemmel és optimizmussal telve várnak „rövid időt". Az ígéret azonban ígéret marad, és a fogyasztási szövetkezet legalább annyira türelmesen vár, mint Fejesék. 1967-ben Fejes Imre a kerületi pártbizottságtól kér segítséget, mivel a legszebb ígéretek ellenére a fogyasztási szövetkezet (Jednota) textilüzlete házának felét, az utcai frontot elfoglalja. A kerületi pártbizottság az illetékes járási szervhez továbbítja az íigyet. A járási né(A szerző felv.j messze. Azóta még csak újabb ígéretek sem hangzottak el, Fejes Imre családja pedig albérlőnek érzi magát saját házában. — Legjobban a tehetetlenség fáj — mondja Fejes Imre. — Nem tudom javítani az épületet, mert ha leszedem a tetőt és beázik az üzlet, még velem fizettetik meg a kárt. Különben is, ha már az ilyen kispénzű ember, mint én, házat javít, szeretné egyszerre kijavítani, és nem azért javítja meg, hogy a Jednota szebb helyiségben terpeszkedhessen. Én már el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet lakást szerezni. Ha lakást igénylek, nem kapok, csak tíz év múlva, ha házat veszek, ak< kor... — A gyerekeknek is kellene már egy gyerekszoba — toldja meg a feleség. — A könyveink a kamrában vannak összecsomagolva. Nincs itt hely még egy ruhásszekrénynek senij nem még könyvespolcoknak .. . Fejes Imre háztulajdonosnak a Jednota évi 2570 korona lakbért folyósít! Ebből a pénzből a házigazda jövedelmi adót fizet; Az üzlethelyiségekért 96 koronát állapíthatnak meg négyzetméterenként, vagyis 3518 koronát. A hnb azonban csak 3276 koronát Javasolt, ezt az összeget a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság kereskedelmi osztálya 2570 koronára csökkentette. Ha albérlők laknának az üzlet által elfoglalt helyiségekben, legalább kétszer ennyit kaphatna tőlük. Fejes Imrét nem érdekli különösebben azilyen pénzforrás, ö elsősorban lakni akar, emberhez méltó körülmények közt, méghozzá saját házában! A JNB Népi Ellenőrző osztályán Olajošová Marta jogásznővel beszélgetünk a panaszokról és a panaszosokról. — Az a baj — mondja —, hogy kevés a hatóerőnk. Fejes" Imre ügyében is csak fellebbezni, vagy tovább, felfelé panaszkodni tudunk, de ügyében nem dönthetünk. Pedig egy kis jóakarattal már megoldódhatott volna ... Miért vannak a népi ellenőrzési osztályok a jnb-ken? Hiszen közreműködésük nem oldja meg a panaszosok jogos kéréseit, a panasz panasz marad, a hivatalos bürokrácia pedig egy fizetett hivatallal gazdago dik. Olyan jogerővel kellene megerősíteni ezeket a hivatalokat, hogy azt a bizonyos paragrafus szőtte hálót igazsággal erősíthessék. Ellenkező esetben nem érnek többet a jeruzsálemi zsidók panaszfalánál, hiszen a kollektív bűnbevallás vallásos rítusánál többet nem eredményeznek. Nem tudom, Jeruzsálemből ered-e a szállóige — „mintha csak a falnak beszélnék", mindenesetre nálunk is valóságot igazol. A tény viszont tény: a panaszosok nem csak megértést, meghallgatást, hanem megoldást is várnak! GAGYOR PÉTER Korszerű információs központ (CSTKJ — Szlovákia legnagyobb és Csehszlovákia egyik legjelentősebb szakkönyvtára a bratislavai Szlovák Műszaki Könyvtár, amelynek állománya több mint 1 millió kötet. A Szlovák Műszaki Könyvtár, mint a korszerű adatszolgáltatás központja, komoly bibliográfiai tájékoztató kartotékrendszerrel rendelkezik, amely kb. 2 millió adatot tartalmaz az egész világon megjelenő folyóiratokból. Az érdeklődők írásban, személyesen vagy telefonon kaphatják meg a pontos bibliográfiai adatokat s a könyvtárban megtalálják a külföldi szabadalmak, normák és a külföldi cégek jegyzékét is. A tudományos-műszaki intézetek, a tervezési szervezetek és az iparvállalatok szempontjából Jelentős többlet, hogy a Szlovák Műszaki Könyvtár vállalja mikrofilmek, fotoniásolatok és nagyítások elkészítését is. A könyvtár több mint 100 alkalmazottjának eredményes munkáját bizonyítja, tiogy például az elmúlt esztendőben a kölcsönzések száma 186 510 kötet volt, s emellett számos értékes szolgáltatást is végeztek. Az Idő igaza 12. (Folytatás az 1. oldalról) A legfőbb érdek ma: a párt és a társadalom egészséges erőinek egyesítése. Azok a különböző mendemondák azonban, amelyek holmi leszámolást emlegetnek, tudajdonképpen csak a zavarkeltést szolgálhatják. A jobboldali erők fellépése szükségessé tette az erélyes intézkedéseket, s azr, hogy a politikai harc éle elsősorban ellenük irányuljon. Ezzel egyidőben napirendre került a felelős dolgozók magatartásának felülvizsgálása, s egyes kádervállozások eszközlése. „A jobboldali opportunizmus híveivel való szakítás nélkül — mondja a CSKP KB Ellenőrző- és Revíziós Bizottságának határozata — nem lehet felújítani a párt politikai szervezését és eszmei egységét, s megszilárdítani vezető szerepét." A határozat azonban azt is hangsúlyozza: „El kell kerülni minden hibát, ... és következetesen a párt alapszabályzata, határozatai, valamint a kádermunka alapelvei szerint kell eljárni. Ez tehát eleve más módszereket jelent, mint amit sokan gondolnának... Az elmúlt hónapokban megszoktuk már,hogy az embereket ne a szavak szerint ítéljük, hanem tetteik, cselekedeteik szerint... Csak így kerülhetjük el ma is az újabb torzulásokat, s azt is, hogy a hangoskodók, sokarcú politikusok, vagy a konjunktúralovagok jussanak szóhoz azokkal szemben, akik következetes, elvhű és internacionalista magatartásukkal biztosítékai lehetnek a társadalmi helyzet gyors konszolidálódásának. Mert erre van most a legnagyobb szükség! S ha ma külön nyomatékkal hangsúlyozzuk az elvszerűség és a következetesség igényét, tesszük ezt elsősorban azért, mert az elmúlt hónapok drágán szerzett tanulsága, hogy ezek az elvek nem szenvedhetnek kárt... S ezek érvényesülése nemcsak a biztonságérzet izmosodásának alapja, haném a kibontakozó pártpolitikának is az erőssége. A lenini politika, melyet oly sokszor emlegettünk, az erőre épít. S ezt az erőt: NÉP-nek hívják... A történelem során egyes politikusok számára ,,a nép cél volt vagy eszköz, felszabadítandó tömeg, vagy elméletcsinálta bálvány." Lenin számára olyan realitás és jelzőrendszer, melyre figyelni kötelesség, s a döntéseknek a tíz ezrek érdekein -kell nyugodnia, s az általuk fogalmazott igaz Ságnak kell érvényt szerezni ... 'És ez a legfőbb, legfontosabb ma is. „Az idő igaz — mondja Petőfi — s eldönti, ami nem igaz"... A tapasztalatig alap ján joggal mondhatjuk: érdekünk az is, hogy ne kerülőutakon, mulasztások árán jussunk el az igazsághoz, hanem vargabetűk és buktatók nélkül. Az igazság elhallgattatásával s a valóság kendőzésével szemben a mi felfogásunk azzal a nézettel rokon, melyet Husz János néhány évszázaddal ezelőtt így fogalmazott meg: Keresd az igazat, hallgasd az igazat, • tanuld az igazat, szeresd az iga zat, mondj igazat, őrizd az igazat, óvd az igazat mindhalálig. FONOD ZOLTÁN Akinek múzeummá avaHák a munkahelyét A „hírmondónak" meghagyott hámor ^ Denevérek a kéményben Az óriás kalapácsot a víz folyása hozza működésbe A A kézi munka az kézi munka A technika rohamos fejlődése egyes iparágakat, foglalkozásokat olykor teljes mértékben feleslegessé tesz. Ez vonatkozik egyes műszaki eszközökre, szerszámokra, gépekre, berendezésekre is. Például az egykot óriási jelentőségű vízimalom ma már teljesen kiszorult a használatból. A mai gyerekek bizony már csak az idősebbek meséiből tudhatnak meg róla valamit. Talán a vízimalomnál is kevesebbet tudunk az ugyancsak vízzel meghajtott hámorokról. Pedig régen rendkívül nagy szerepet játszottak a vasmegmunkálásban. Ezért csak helyeselhető, hogy a „hírmondónak" megmaradt alsómecenzéfi (kassai járás) hámort a régészeti hivatal múzeummá avatta. így az utókor is megismerheti az egykor virágzó iparág e különös műhelyét. Sót, a műhelytitkokból is elleshetnek valamit a látogatók. Mégpedig a legbeavatottabb egyéntől, a hámor volt tulajdonosától, Tischler Józseftől. A múzeum őre ugyanis nem más, mint az egykori tulajdonos. De talán nyissunk be a „Műszaki múzeum" feliratú, mintegy 10X15 méter területű deszkaépületbe. Elöl megy Tischler mester, aki a sötétben is Jól tájékozódik. Gyorsan kivilágítja a hámort, ami azt jelenti, hogy egyegy lelógó kötél segítségével kinyitja a tetőn levő két deszkaablakot. Utána tüzet gyújt a kovácstűzhelyben. A tüzet kézifujtatóval éleszti. A felforrósodott kéményből denevérek repülnek elő, és kétségbeesetten keresik a kijáratot. Közben Tischler mester megmagyarázza, hogy a vízmeghajtású, óriási vaskalapács működtetéséhez" egy ember nem elegendő. Ezért szalad a szomszédokért. Azok azonban nincsenek odahaza. Egy 15 éves fiúval tér vissza, aki segít majd neki. A fiú is ért a kalapács működésbe helyezéséhez, hiszen sokszor megbámulta már a felnőttek munkáját. Tischler mester kiveszi a tűzből az izzó vasat és rohan vele u mintegy 80 centiméter magas kalapácshoz. A kalapács nyele körülbelül olyan vastag, mint egy férfi dereka. A nyél közepéből erős vastengely áll ki, azon fekszik az óriási szerszám. A nyél másik vége egy fogaskerékkel van összekötve. A fogaskerék tengelye pedig a hámor épülete mellett folyó patak vizével meghajtott „malomkerék" tengelye is egyben. Ha mozgásba jön a malomkerék, akkor forog a benti fogaskerék is, mely emelgeti a kalapácsot. A kalapács a saját súlyánál fogva esik az ülőre, melyen a mester tartja az izzó vasdarabot. Azaz nem tartja, hanem páratlan ügyességgel forgatja: lapítja, formálja. Az óriási kalapács fülsiketítőén csattog. Az ütések sűrűsége attól függ, milyen gyorsan engedi a fiú a malomkerékre a vizet. Ez a művelet egy hosszú fakarral szabályozható. Az ütések sűrűségét és a szerszám megállítását jelző parancsot Tischler József balkezének mozdulataiból érti meg a fiú. Azért kézmozdulatokkal jelzi, mit akar, mert a csattogástól nem lehet hallani a szót. A mester egyébként egy szarvasbőrrel letakart facsökön ülve tartja az üllőn a szikrázó vasdarabot, melynek alakja közben szemmel láthatóan változik. Már látni, hogy kapa lesz belőle. Amikor a vas már nem izzik, a mester újból visszadugja a tűzbe. Amíg fújtat, ráér emlékezni is a régi időkre. — Apámtól tanultam a szakmát tizenhárom éves koromtól. Ketten dolgoztunk. Minden reggel fél háromkor kezdtük a munkát. Reggelihez csak akkor ültünk, amikor elkészítettünk tizennyolc kapát. Ebéd előtt to vábbi tizennyolc kapa volt a norma. Délután pedig hat darab. Beszéd közben sem teljesen tétlen: vizes seprűvel meglocsolja a tűzre rakott faszenet, fújtat, utasítja a fiút, milyen szerszámot vegyen a kezébe. „Ideiglenes" segédjével egyébként németül beszél — a faluban és környékén vegyesen élnek németek, szlovákok és magyarok. — Valamikor 104 hámor működött itt a környéken — mondja. — Mindegyikben négy-négy ember dolgozott. A vasat mindig máshonnan szereztük be. A monarchia alatt Diósgyőrből, utána Korompáról, legutóbb pedig Vítkovicéről. A kapa fejét — melybe a nyél kerül majd — kézi kalapáccsal készíti el. Utána egy vágószerkezettel egyenesre vágja a kapa szélét és végül az óriás kalapáccsal megadja a szerszámnak a végső, homorú alakját. Az egész művelet körülbelül két óra hosszat tartott. Ha figyelembe vesszük, hogy Tischler József már idős ember, s csak egy fiú segített neki, akkor is be kell látnunk, hogy ez a tempó a mai időkben bizony már nem felel ínég. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy valamikor nem volt ilyen rohanás, mint ma. Viszont a hámorokban gyártott kapáknak, ásóknak, lapátoknak és egyéb szerszámoknak van egy olyan tulajdonságuk is, mely a a géppel gyártott szerszámoknak is „becsületükre" válna: a jó minőség. Ezt az idős mester így fogalmazta meg: — Ja, kérem, a kézi munka az kézi munkai Ez persze kevés a hámorok létjogosultságához. S hogy Tischler József hámora mégis megmaradt, az kizárólag muzeális értékének köszönhető. A mester azonban így is elégedett. A pénz ugyan, melyet a hámorért kapott, valóban kevés (3600 korona), mégis jobban örül neki, mintha házhelyként adta volna el. Űgy többet kapott volna érte, de akkor lebontották volna a hámort. így viszont megmaradt. Nem is szabad lebontani. Nem is szabad elfelejteni. Miután elbúcsúztam a műzeumőrré lett mestertől, még soká eltűnődtem azon, vajon néhány évtized múlva hány mesterség jut hasonló sorsra. Az igazat megvallva, sokkal jobban örültem volna, ha Tischler József fegyvergyáros lett volna, s múzeumként egykori üzemét mutogatni rUL0P IMRE Tischler József a műhely, azaz a múzeum ajtajában. (A szerző felvételei)