Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-03 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

Ahány ország, annyi szokás • Miért vannak nagy becsben az európaiak • Akik nem tudják, mi a háború • Kiaknázatlan lehetőségek akkor tizet tehetünk egy ellen, hogy az állást az európai nyeri el. Tehát nem beszélhetünk a nacionalizmussal velejáró idegengyűlöletről, sőt előszeretettel és tisztelettel viseltetnek az európaiak iránt. Európai munkásról, szakemberről, európai származású kereskedőről (általában joggal) nagyobb képzettséget, szaktudást, nagyobb munkaeredményeket és nagyobb kereskedői tisztességet tételeznek fel. Ha egy árura kitehetik az „importado° felírást, ami feljogosltja a kereskedőt, hogy a feleannyival többet kérhessen érte, mint a nemegyszer azonos minőségű belföldi gyártmányért — ez nem nacionalista gondolkodásra vall. Valahogy az egész országnak kisebbségi érzete van a külföldiekkel szemben. Persze ez az érzés más, mint a gyarmati országok színes bőrű lakosságának fehérember-tisztelete. Argentína lakossága — egy távoli, északi tartományok félvér-índián keveréklakosságának kivételével — fehér. A legtöbb dél-amerikai országgal ellentétben itt ritkábban látunk négert, mint mondjuk Bécsben. Az európaiak megbecsülése tehát nem gyarmati hagyományokból, hanem a legutóbbi harminc év tapasztalataiból következik. Az európai bevándorlók itt évtizedeken át jelentős ipari és pezsgő kereskedelmi életet teremtettek. Párizsban vagy New Yorkban türelmetlenek az ország nyelvét törve beszélő idegenekkel szemben, s helyzetükkel sokszor visszaélnek. Argentínában a külföldinek inkább arra kell vigyáznia, hogy ha már meg is tanulta a nyelvet, őrizze meg az idegenes kiejtést, mert tökéletes nyelvtudással sok előnytől esne el. Nagybirtokrendszer Argentína a legtöbb dél-amerikai országhoz hasonlóan a nagybirtokrendszer hazája. Még sincs földkérdés — a földreformtörekvések itt ismeretlenek. Az ország területének elenyésző százaléka a megművelt föld. A többi természetes legelő. Itt nem a föld, hanem a megműveléséhez szükséges munkaerő hiányzik. Aki igazolni tudja, hogy rendelkezik a beruházásokhoz szükséges tőkével és racionális gazdálkodást akar folytatni, ma is kaphat ingyenföldet az államtól. Van elég föld — az alig száz évvel ezelőtt kiirtott indiánoktól vették el. Alig két éve Algériából menekült 30 ezer francia családót telepítettek ide, és bocsátottak rendelkezésükre földet. A 24 milliós lakosság háromnegyed része a nagyvárosokban él. Falvakat itt nem is látni, a mezőgazdasági dolgozók túlnyomó része rosszul fizetett urasági cseléd, tanyákon és pusztákon él, nemegyszer több száz kilométerre a legközelebbi lakott helytől. A gyorsvonat órákhosszat robog, anélkül, hogy az utas egyetlen házat vagy élő embert látna. Viszont annál több szarvasmarhát (mintegy 50 millió van Argentínában), birkát, lovat, nyandut (dél-amerikai struccot) láthat. Öriási gulyák legelnek a szabadban, őrizetlenül. Több ezres állományra mintegy másfél tucat gaucho (dél-amerikai cowboy) ügyel fel. Munkaerő és szállítási lehetőségek hiánya miatt racionális tejgazdaságra, gabonatermesztésre, zöldségkertészetre nincs mód. A munkások új nemzedéke már nem akarja beérni apáik mostoha életkörülményeivel. A gyorsan fejlődő iparú nagyvásárosok felszívják őket. A belterjes mezőgazdaságnak nincsenek távlatai. A marhafelesleget még csak fel lehet hajtani „lábon" a legközelebbi, bár távoli vasútállomásra, a burgonyát, káposztát, répát ős baromfit azonban lakott területeken csak ráfizetéssel üzemeltetnék a vasútat. Túlnépesedettnek minősített földünkön tehát a 150 millió ember eltartására képes Argentína munkaerőhiány miatt nem fejlődhet kellőképpen. Hindut és japánt ugyan milliószámra telepíthetnének le, ám beruházási tökje nélkül csak a nagyvárosok elesettjeinek számát gyarapítanák. BBH—BBWWW

MW1B Az ide vetődő idegen, miután megállapította, hogy sem az eléje táruló városkép, sem az utcai élet ritmusa, sem a járókelők külseje és öltözködése nem tér el az európaitól, az emberek viselkedését kezdi vizsgálgatni. A jószemű megfigyelőnek rögtön feltűnik, hogy az emberek többet és hevesebben gesztikulálnak, mint KözépEurópában. Ez a latin és általában a déli népek szokása. Furcsán hat az is, hogy az itteni kézmozdulatok európaiak számára ismeretlenek, vagy pedig más jelentőségűek. Például a felemelt és kifelé fordított tenyérrel való intés hívást, nem pedig küldést, búcsúztatást jelent. A szem alá helyezett mutatóujjal meg azt fejezik ki, hogy az a másik vigyázzon, legyen esze. A mutató- és hüvelykujj közé fogott áll együttérzően vagy maró gúnynyal azt fejezi ki: „Te szegény szerencsétlen". Ahol nem gondolnak a holnapra Ha a külföldi ezután közelebbről is megismeri az argentinokat, rájön, hogy az életforma látszólagos hasonlósága ellenére nagy különbség van a délamerikai és az európai mentalitás között. Ez két fó okkal magyarázható. Az egyik _ a megélhetési lehetőségek. Mivel itt nincs európai jellegű tél, a június—július—augusztusi hideg ellen szvetterrel és esőkabáttal védekeznek az emberek Az olcsó mezőgazdasági nyersanyagok meg az élelmezés problémájának megoldását könnyítik meg. Mivel a legutóbbi negyedszázadban Argentínában nem volt nagyarányú munkanélküliség, az argentinok felületesebben, könnyelműbben veszik a dolgokat — lazább a munkafegyelmük, kisebb a teljesítményük, tehát itt a termelés viszonylag drágább, mint Európában. Itt vész el az a többlet, amelynek az olcsóbb megélhetés folytán az életszínvonalban kellene kifejezésre jutnia. így aztán a külföldiek pár nap múlva megállapítják, hogy az argentinok megbízhatatlanok, ígéreteikre, kötelezettségeikre senki sem adhat, a halogatás és a késedelem olyasmi, amire feltétlenül számítania kell annak, aki nem akar csalódni. Az argentinok nem félnek a munkanélküliségtől, a nyomortői, és semmi sem készteti őket pontosságra vagy nagyobb munkateljesítményre. Az érem két oldala A mentalitásbeli különbség másik fő oka Argentínát mind a két világháború messze elkerülte. Argentin föld sohasem volt hadszíntér, nem tudták, mi a jegy rendszer, semmibe sem szenvedtek hiányt, nem szenvedtek bombatámadásoktól, ifjúságukat nem tizedelték meg a csataterek, nem éltek át vagyonokat egyik napról a másikra megsemmisítő inflációkat, kitelepítést, internáló táborokat és megszállást. Lelkivilágukból hiányoznak az európai ember gondolatvilágára erősen kiható háborús élmények. Előnyük, hogy nem kellett átszenvedniük Gustavo Aguirre Buenos Airesi levele BUENOS AIRES FELHŐKARCOLÓI ÉS KIKÖTŰJE. világháborúkat, viszont világképük elmaradott és hamis, sem az őket fenyegető veszélyre, sem jeladataikra nem döbbentek rá. Az argentinok hallottak ugyan arról, ami a világ többi részén történt, szörnyülködtek is rajta, amikor uzsonnakávéjuk mellett a lapokat olvasták, mindez azonban olyan távolinak és fantasztikusnak tűnt előttük, mintha mondjuk egy európai arról olvas, hogy valamelyik csendes-óceáni sziget tűzhányója polinéziai falvakat temetett be lávával. Számukra tehát a világ olyan, mint amilyennek azt 1924ben egy közép európai látta: megingathatatlan szilárd rendszerre épülő valami. Nem érzik, hogy nagy válságok és változások korába élnek, amelyben a gazdasági élet, a társadalmi és politikai rend, a filozófia és a művészetek új tartalmat és megnyilvánulási formát keresnek. Míg az európai ember mozgásban levőnek, változónak látja a világot, tudja, hogy átmeneti korszakban él és húsz év múlva — jobban vagy rosszabbul — mindenesetre másképp fog élni, az argentin ember statikus világképet hordoz magában, s húszéves részletfizetésre ad el telket, házat, mert hisz benne, hogy húsz év múlva ő is meglesz, a vevő is meglesz, s a ház vételárának utolsó részletét is be tudja hajtani. Miért iš ne? Világháborús tapasztalatai ugyan nincsenek, de három-négy évenként ő is átél forradalmakat s azért semmi sem változik. A válságtudat hiánya miatt az argentinok fantáziája eléggé korlátolt, gondolkodásuk naiv és kispolgári, értékeléseik elévültek és hamisak. Európai turista félórás bpszélgetés után megállapítja, hogy hiába ismeri nyelvüket, mégsem tudja magát velük megértetni, mert a szavak csak a szótárban jelentenek azonos fogalmakat, mint Európában, a valóságban azonban roppant különbségek vannak tartalmuk és lényegük között. Amerika-gyűlölet és Európa-szeretet Az argentin sajtó és politikai élet nacionalista szólamoktól fűtött, de szerencsére nem kell ezt komolyan venni, e szavaknak is más az értelme. Nincs talán még egy olyan országa a világnak, amely annyira mentes volna a xenofóbiától (idegenektől, idegen környezettől való beteges félelem — szerk. megj.), ahol a külföldinek olyan tekintélye lenne, mint Argentínában. Külföldieken általában európaiakat értenek. Az észak-amerikaiak, a yankeek, vagy ahogy itt ejtik: „zsankik" nem örvendenek népszerűségnek — talán csak a hadsereg és az uralkodó osztályok rokonszenveznek velük — s ezt az arg'entinok ki is mutatják velük szemben. Viszont ha egy állásra, főként fontos állásra hét argentin és egy európai pályáztk,