Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-10 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

A nagy darab masina dübörögve közeledik a szövetkezet gazdasági udvarához. Többen ís várják. Seffer Pali kombájnos talán a legjobban, mivel még egy évben sem sikerült megelőznie vetélytársát, Trnavszki Lászlót. Az idén azonban úgy alakult a helyzet, hogy tegnapig ő vezetett. Ugyanis Trnavszki SZK-4-ese a második napon elromlott, és amíg javították, Seffernek sikerült az élre törnie. Az eddig még mindig győztes Trnavszki — amikor csak lehetett — még éjszaka is hajszolta a masinát, hogy behozza a kiesést. Szorongatta is erősen társát, persze Seffer sem hagyta magát. De mit rejtegetett számára a sors, tegnap estére az ő kombájnja romlott el. Nem lehetett valami kellemes éjszakája. Most is savanyú képpel várja a „győztest". Megint Lacinak kedvezett a szerencse. Azért a szeme sarkából odasandít, ml tükröződik a vetélytárs arcán. Egyelőre még semmi. A gép néhány méterrel a bejárat előtt megáll egy diófa hűvösében. Trnavszki meztelen felső teste csillog az izzadságtól. Most déltájban még árnyékban is 33—34 fok meleget mérnek, őrá a nap is tűzött, a motor is melegítette. Kényelmesen ereszkedik le a masináról. Valamit még nézeget a gépen, csak aztán fordul felénk. Észreveszi Seffert, elmosolyodik. Int neki. Seffer Pali kissé kelletlenül mozdul, de hát Illő gratulálni a „győztesnek". Kéri is a sört, (ott árulják a mázsaházban, ne kelljen a szomjazóknak messzire menni.) Odaballag Trnavszkihoz, egy kis kényszeredett mosolyt is erőltet az arcéra, nyújtja a sört meg a jobb kezét. — Hát akkor gratulálok — mondja, miközben kezet szorítanak. — Te nekem? — kacag a vetélytárs, és most ő rázza meg a Pali kezét. — Megelőztél, hát én gratulálok. Seffer Paliban nehezen oldódik a korábbi feszültség. Arcán inkább az tükröződik: ez a Laci most kinevet, ugrat. Talán Trnavszki is észreveszi a bizonytalanságot, magyaráz hát tovább. — Bizony barátom, hiába tapostam a gázpedált, mert taposták a többiek is. Nem jutott rám anynyi, hogy behozzalak. Néhány mázsával lemaradtam, mert elfogyott a gabona. Most már felderül Seffer Pali arca, és szokás ide, szokás oda, összekoccan a két sörösüveg. Ferencz Pál elnököt is jó hangulatban találom. KEMENDI HELYZETKÉPEK Félreértés ne essék, nem a vendéglőben, hanem az igazán szerényre méretezett irodában. Itt van Benefi Péter is, az efsz ellenőrző bizottságának elnöke. Gyakran akad megbeszélni való. Most nem valamilyen fogyatékosság, hanyagság a téma, inkább a gabonatakarítás sikeréről társalognak. Igaz ugyan, hogy az örömbe egy kis üröm is vegyül. Annyi, hogy a Mironovi búzából és az árpából 6—7 százaléknyi szemet kivert a vihar. De számításukat így is megtalálták. Kívül az udvarban folytatjuk a beszélgetést, amelybe már Velena József agronómus és Józsa Sándor csoportvezető is bekapcsolódik. — Eddig igen sok borsot tört az orrunk alá az időjárás — szól az agronómus. — A késel tavasz. mésliozamunk. Árpából pedig a 30 mázsás tervvel szemben 32,28 mázsa. Az elnök, meg az ellenőrző bizotttság elnöke mosolyog. Dehogy sértődnek meg. Tetszik nekik ez a dekás pontosság. * A nagy meleg gyorsan érleli a szövetkezet dohányát. Igen ám, ez rendben lenne, de nincs mesterséges szárítójuk. Már csak azért sincs, mert sajnálják a jó minőségű dohányt erőltetett szárításnak alávetni. Így hát nem maradt más hátra, minthogy a szövetkezet építő csoportja félretéve egyéb — szintén sürgős — munkáját, hozzálásson egy dohányszárftó építéséhez, hogy a gazdagnak ígérkező termést már várja a pajta. Az egyik, a ...mert elfogyott a gabona a hideg, majd a szárazság már-már elvette kedvünket, lemondtunk a rekordtermésről. Június elején már felcsillant a remény, de aztán az újabb, teljesen szokatlan hideg és a szünet nélküli esőzés újra tetézte a gondokat. Az aratást is két héttel később kezdtük a szokásosnál és nem hanyagságból. Ezt is a parasztot örökké üldöző időjárás rovására kell írni. — No, de ne panaszkodjunk — mondja Ferenc elvtárs —, hiszen 13 nap alatt learattunk. A betakarítási veszteség sem számottevő. 414 hektáron termelt búzát a szövetkezet, árpát pedig 200 hektáron. — Búzából 32,60 mázsás hektárhozam volt a terv — jegyzi meg az elnök — és 36,40 mázsát értünk el. Az agronómus nem állhatja meg, hogy mint illetékes, illetve érintett ne legyen egy kis helyreigazítást. — Hektáronként csak a banknak terveztünk 32,60 mázsa búzát. A belső tervünk 33 mázsa volt és nem 36.40, hanem 36,42 mázsás az átlagos tertavaly épült 10x43 méteres pajta ugyanis már csaknem megtelt, a termés pedig olyannyira érett, hogy mielőbb zsinórra kívánkozik. Nos, Tóth Zsigmond építész megpróbálkozott a lehetetlennel. Saját tervezésű pajtájának (10x43 méter) alapjait július 21-én rakták le, Illetve kezdték lerakni. Mire e sorok megjelennek, már a dohány szárad a pajtában. Pedig mindössze 5 kőműves és 5 ács állt Tóth Zsigmond rendelkezésére. No meg a szövetkezet fűrészgépe. A cementet meg a szükséges vasholmikat már korábban megvették, de hiányzott a faanyag. Ezt — rönkfából — maguk készítették elő. Gyorsan és olcsón. Feleannyiba se kerül az építkezés, mintha valamelyik vállalat készítette volna el. Cs nem kellett senki jóakaratára várniuk, hogy tető alá hozzák a minden tekintetben szükséges épületet. Nem hiszem, bogy a járáson mindenkinek tetszik ez a nem mindennapi probléma-megoldás, de azt mondhatom, hogy jómagam a dorgáló szavak helyett Inkább elismeréssel adóznék az építkezés kivitelezőinek. HARASZTI GYULA A kertészetben is kell számolni Csala Dezső hat évvel ezelőtt vette át a méhi szövetkezet kertészetét. Akkor még húsz hektáron termeltek zöldséget. — A felvásárló szervek nem tudtak (vagy nem akartak) lépést tartani a fejlődéssel — mondja —, s így a kertészet évről évre összébb zsugorodott. Ma 13 hektárnál tartunk. Egy üvegházi csarnok, 10 000 melegágyi ablak áll rendelkezésünkre. A múltat emlegetve egy érdekes tényre lettem figyelmes. Amikor 20 hektáron gazdálkodtak, a pénzügyi terv évi 400 000 koronát tett ki, s ma a 13 hektárról 500 ezer korona értékű árut akarnak termelni. Vagyis hét hektár földet más termelési célra adtak át, de ugyanakkor százezer koronával emelkedik — a hat évvel ezelőttihez mérten a bevétel. — Megszerveztük az állandó kertészeti brigádot — tájékoztat Bene Zoltánné csoportvezető. — Így idejében el tudjuk végezni a munkákat. — S ez minden? — vetem közbe. — -A, dehogy ... Mindketten hallgatnak, végül is a kertész töri meg a csendet. — Az embernek számolnia kell. Nem elég megtermelni az árut, hanem azt értékesíteni is kell, mégpedig minél kedvezőbb áron. Például nálunk egy fej saláta átlag ára az Idén 1,35 koronát tett ki. Mindjárt meg kell mondani, hogy Csala Dezső minden hónapban, sőt naponta szigorú s áttekinthető kimutatást készít a zöldség eladásáról. Nem csoda, érti a módját, hiszen 14 évig zöldségfelvásárló kirendeltségen dolgozott. Talán ez az oka, hogy 28 vagon -zöldséget a rozsnyói Járásban (s nem a rimaszombatiban) értékesítenek, s 7 vagont a RISO konzervgyárnak adnak el. — A rozsnyói járásban 11 zöldséges boltot mi látunk el áruval, ami azt jelenti, hogy a megrendelések alapján hetente kétszer saját gépkocsinkon „házhoz" szállítjuk a zöldséget — mondja a kertész. A kertészet re ndelkezésére áll egy Robur gépkocsi, s ez kifizetődik. A szállított áruért persze felvásárlási árat kapnak. Erről nem is érdemes sok szót ejteni, mivel mindenki tudja, hogy az eladási ár ennek többszöröse. Ebből indultak ki talán a méhiek is akkor, amikor a tornaijai élelmiszeráruházzal léptek egyezségre, hogy az általuk megrendelt áru után rabatot fizetnek. Ez a szövetkezet részére előnyös. Két év óta az említett városban saját üzletük ls van. — Május közepén Dobšinán is nyitottunk zöldségüzletet — mondja a csoportvezető. — Hetente háromszor friss zöldséggel látjuk el. — Kifizetődött? — Azt hiszem, hogy igen — válaszolja Csala Dezső kertész. — Hogy milyen kiskereskedelmi forgalmat érünk el, az maradjon üzleti titok. Elég, ha annyit elárulok, hogy mérlegeljük jövőre a harmadik zöldségelárusító megnyitását. — A saját elárusítóhelyek előnye — veszi át a szót a csoportvezető —, hogy kisebb mennyiségű korai zöldséget előnyös, áron dobhatunk a piacra, s ami a legfontosabb, kiskereskedelmi áron! A méhiek cselekedetét útkeresésnek nevezhetjük. A kertész szaval szerint ez nem jelenti azt, hogy az üzletfeleket, a fogyasztókat becsapják. Igyekszenek elégeBENE ZOLTÁNNÉ ÉS CSALA DEZSŐ dettséget s kölcsönös bizalmat teremteni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy jövőre a rozsnyói vendéglátóipar is velük akar szerződést kötni, hogy friss zöldség kerüljön a vendéglők konyháiba. Tehát jó híre van a méhi kertészetnek. Azt latolgatják, hogy a következő évben ismét húsz hektáron termelnek zöldséget. — Ez idén eladtunk már vagy 250 000 korona értékű zöldséget, s egészen bizonyos, hogy meg lesz a tervezett évi bevétel. Üzleteink részére télre is tárolunk zöldséget — mondja búcsúzóul Csala Dezső kertész. — Az állandó munkacsoporton kívül hattagú előkészítő csoportot ls szeretnénk létesíteni. Ök készítenék elő a piacra, üzleteinkbe, illetve a zöldségfelvásárlási kirendeltségeknek szállítandó árut. Szerintem ez rugalmasságot, no meg nagyobb bevételt eredményezne. Bizonyára ez így ls lesz. NÉMETH JÁNOS