Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-03 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

mmm^áBmmma^mammmmmmm Olga tizenötig számol A kislánynak széket hoztak, hogy ráállva elérje a táblát. A kékszemű kislány krétát vett a kezébe és egy szempillantás alatt felírta: 4 + 4 = 8. Aztán: „Ólja autóbuszon utazik". „Üszik a gőzhajó". „Megy a lift". Ez utóbbi nehéz szó volt, melynek jelentését az ogyesszai kislány csak itt, Moszkvában ismerte meg. — No most rajzoli egy házat, — kérte az apja. — Ablakról se feledkezz meg. Füstöljön a kéménye, közben eső essék. — ... Felhők ... eső ... — ismétli a kislány és teljesíti feladatát. Pontosan, szabályszerűen végez el minden feladatot, és senki sem hinné, hogy mindössze 3 éves és 3 hónapos. Az apa, Vlagyimir Vasziljevics Nazarov valahányszor Óljával beszél, mindig úgy áll, hogy a kislány jól láthassa apja arcát, ajkainak mozgását. Ólja ugyanis születése óta süket. . A kislány alig múlt féléves, amikor szülei aggódva észlelték, hogy nem reagál környezetére, közömbös volt a hangokra, a legnagyobb zajban is elaludt. Nem ok nélkül ijedtek meg a szülők: az anya nővére ugyanis süket. Az orvosok csak a vállukat vonogatták. Még túl kicsi a kislány, hogy meggyőződhessenek hallóképességéről. Talán, ha majd megjön a hangja, nyugtatgatták a szülőket. Az apa, az ogyesszai tv-stúdió műszerésze azonban nem akart várni. Elhatározta, hogy maga tanítja meg kislányát beszélni. Tudta, hogy Moszkvában a Pogogyin utca 8. szám alatt van egy, defektológiai tudományos kutatóintézet, mely hallásszervi fogyatékosságokkal foglalkozik. Levélben tanácsokat, szakkönyvekre és segédeszközökre való utalásokat kért. Le a kalappal Vlagyimir Nazarov türelme előtt. Minden szabad percét Óljára áldozta. Elsősorban a gyermek figye lemkészségét, megfigye lőképességét igyekezett fejleszteni, sok mozgás utánzó gyakorlatot végeztetett vele. Foglalkozott vele este, reggel, otthon, az utcán, mindenütt. Kétéves és nyolchónapos volt Ólja, amikor kimondta az első szót. Persze egyes hangoknál botladozott a nyelve. A „g" és a „k" kiejtésénél ujjával „igazítja" a nyelvét. De aztán könnyebben ment a dolog, látható sikerek következtek. A . moszkvai tudományos" intézetben bemutatásakor Ólja elmondta a körülölte levőknek, hogy őt Óljának, a mamát Lidának hívják, szeret labdázni, megkülönbözteti a színeket. Ólja ma, fél év elteltével egybefüggő gondolatsorokat ls tud közölni. Csak a figyelmére tá-. maszkodhat. Szájról olvas, nagymama esti meséjét is csak villanyfény mellett „hallja". Ólja beszédképessége még gyengébb, mint kortársaié, de olvasásban, számolásban jóval megelőzi őket, csodálatos, hogy nem vét nyelvtani hibákat. f NEC5YELJA | Claudine Perrot 22 éves francia sztárjelölt 160 ezer márka kártérítést, illetve fájdalomdíjat követel egy filmtársaságtól, amely öt évvel ezelőtt megnyitotta előtte a siker útját. Claudine szadistáknak nevezi egykori felfedezőit. A per tárgya: a hölgy annak idején csak 400 márka tiszteletdíjat kapott egy „Párizs titka" című filmsorozatban azért a „nehéz és piszkos" szerepért, hogy alteste balfelére egy rózsát és Eiffel-tornyot tetováltak. Sőt a filmtársaság mintegy 250 négyzetcentiméternyi felületen be is biztosította a rózsát. A színésznőn a forgatás befejezése után bőrátültetést hajtottak végre. Most pletykák keltek szárnyra, s az az általános hiedelem, hogy Claudine a heggel és a storyval karriert akar csinálni. ' (QUICK) I A náci-biblia angolul is megjelenik. Petúnia non ©let A pénznek nincs szaga — mondja a régi közmondás és ezt igazolja a londoni Hutchinson könyvkiadó vállalat, amely elhatározta, hogy kiadja Hitler Adolf „Mein Kampf" (Harcom) című művét angolul. A könyv a tervek szerint „My struggle" címen, az első kiadásban 2000 —3000 példányban jelenik meg. Róbert Lutsy, a kiadóvállalat igazgatója visszautasította a tisztességtelen pénzszerzés vádját, mert — amint kijelentette —, ha még egy évet várnának a kiadással, akkor a kiadás jogáért a jelenlegi 25 százalék helyett csak 10 százalékot kellene fizetniük a jogos örökösnek, nevezetesen a bajor kormánynak. A bajor kormány viszont tiltakozik: „Mi még soha nem adtunk engedélyt a könyv kiadására. Viszont nem helytálló, hogy ilyen esetben csak 10 százalék illet meg bennünket, továbbra is a 25 százalék az érvényes!" Hitler politikai programját azonban minden engedély nélkül már eddig is kiadták a világ több pontján (többek között a dél-amerikai országokban és Mexikóban is). Lutsy igazgató úr azzal indokolja vállalata perverz és szennyes ötletét, hogy „még ma is vannak, akik elismerik a Mein Kampf politikai alapelveit, tehát kötelességük a könyvet ismét hozzáférhetővé tenni!" A kefebajuszú diktátor 1933ban kötött szerződést az angol céggel könyve kiadására és a vállalat szerint ezt a szerződést a mai napig sem érvénytelenítették. A kiadó hosszasan magyarázkodik, a bajor kormány számtalan nyilatkozatban jelentette ki, hogy nem adja meg a kiadási engedélyt, közben Londonban a szedőgépek zavartalanul zakatolnak és már elkészültek az első levonatok ls. (SCHWEIZER 1LH1STR1ERTE) A cölibátus és a rák Az amerikai National Cancer Inštitúte egyik munkacsoportja megvizsgálta 31 658 római-katoltkus apáca halálának okát, és ennek alapján megállapította: a vastagbél-, mell-, petefészekés méhrák lényegesen gyakoribb volt az apácáknál, mint a többi hasonló korú amerikai nőnél. A munkacsoport egyidejűleg megerősítette azt a korábbi megállapítását, amely szerint a méhnyakrák feltűnően ritkább az apácáknál, mint a többi nőnél. Éppen ezért a nemt érintkezéssel összefüggő külső befolyást — esetleg a vírusfertőzést — -tartják a betegség okának. Dr. Joseph F. Fraumeni, dr. William Lloyd, Elisabeth M. Smith és Joseph K. Wagoner tanulmányukat a Journal of the National Cancer Inštitúte áprilisi száfriában tették közzé. A tanulmány feltételezi, hogy az apácáknál gyakrabban fellépő rákfajtákat a női nemi hormonok befolyásolják. Az állapotosság idején fokozott hormontermelés valószínűleg csökkenti a mell-, a petefészek- és a méhrák megbetegedést. (DIE ZEIT) Ki javára dönt a brooklyni bíróság? Hnranam A brooklyni szövetségi bíróság előtt bonyolult per folyik a nyugatnémet kormány, a weimari múzeum, egy weimari nagyhercegnő, valamint egy bizonyos mannhattanl jogász között. Ez utóbbit azzal vádolják, hogy megvásárolt, vagy más módon megszerzett kőt rendkívül értékes Dürer-festményt, holott tudhatta volna, hogy a képek eladója nem becsületes úton szerezte a több százezer dollár értékű alkotásokat. A két szóban forgó kép a második világháború idején Schwarzburg várában volt elhelyezve, s a szövetséges csapatok megérkezésekor rögtön kutattak utánuk. A New York Times 1966 márciusában a két kép értékét egymillió dollárra becsülte. A brooklyni bíróságon a vád azonban hangsúlyozza, hogy olyan rendkívüli alkotásokról van szó, amelyek értékét nem lehet pénzben kifejezni. A képek jelenlegi tulajdonosa megtagadta azok visszaszolgáltatását. (NEW YORK REUTER)