Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)
1969-08-01 / 179. szám, péntek
E beden mindenki ismeri őket, a tisztességben megöregedett házaspárt, a két megfáradt embert, akiket megkoptatott és elnyűtt a nehéz életsorsuk. Életük summája: tenyérnyi telken kis házikó, a hegyen hatszáz négyszögöl szelíd szőlő és kilenc élő gyerek: Júlia, István, Gizella. Matild, Anna, Ferenc, Hortenzia, Ilonka és Csaba. Tizenhat unoka fon köréjük díszes koszorút. Tizenkilenc éves a legidősebb és egyéves a legfiatalabb. T öbb mint harminc éve szorultak ide, a falu peremére, le a „gödörbe", az üres telekre. Ide későbben ér el a hajnali napfény, és korábban alkonyodik. Száz koronájuk volt minden vagyonuk, meg hat gyerek. A telekért pedig ezret kértek. Megvették hitelbe. Bíztak a szorgalmukban, a négy dolgos karjukban. A ház előtt földet ástak, sarat gyúrtak, vályogot vetettek, és felhúzták a falakat. Addig földoduban laktak — nyolcan. Két kegyetlen telet meg egy nyarat húztak ki benne. Rettegtek a nyirkosságtól, az esőtől. Hiába toldozták-foldozták a tetőt, beázott. Penészvirág nyílott a falakon, rothadt a dunna... és megkeseredett ajkukon a szó, szitkok és sóhajok fészkeltek a nyelvükön. juli néni erős, egészséges asszony, csak a lábát fájlalja. Nehezére esik már kiballagni a szőlőbe kötözni, kapálni. Napbarnított karja — kilenc gyerek bölcsője, támasza, óvója, kenyérszelője — talán akaratlanul is ölelésre görbül. Bizony megfáradt, bizony néha már megremeg, de a szeme még mindig erős, akaratos, dacos tűzben ég... Ülök az eresz alatti árnyékban egy sámlin. Mellettem fuli néni maimozik az ujjával. Ki tudja, hol jár most gondolatban, jóleső ez a pillanatnyi csend, amit csak a lombok között csivitelő madarak törnek fel. Nézem az udvar vakító homokján totyogó kislányunokát. Félig pucéran rám-rámcsodálkozik nagy, kerek szemével és halvány mosollyal az arcán barátkozik az idegenségemmel. — Hortenzia lányomé a kisbogár ... Üzletvezető a vendéglőben, sok a gondja, baja, rámhagyta ... ideszorultak le a „gödörbe". Déli irányban síkság fut egyenesen neki a Dunának, és ott, mintha óriási medúzaként alámerülne, hogy a túloldalon ismét partot érjen és hullámzó hegykoszorúvá formálódjék. Púpos háta kéklik, mintha tintával locsolták volna le. — Ne türelmetlenkedjék — mosolyog rám fuli néni. — jó az én uram orra, megérzi, ha vendég van a háznál. Megjelenik ő rögtön. Biztosan valamelyik szomszédban tereferél az árnyékban. Valóban: nemsokára nyílik az utcaajtó, s jön a házigazda vékonyan, borostásan, kissé bicegve, jobbjában görbebottal. Nyomban kezet cserél a görbe, hogy üdvözölhessük egymást. Aztán leül fújtatva, elboruló szemmel. — Látja, az asztma, nyavalya ráf Ilyenkor nyáron megkínoz kicsit, de a telet bírom. Zsebében cigaretta után matat. Kínálnám, de elhárítja: — Köszönöm, gyenge az nekem! Kossuthot szívok. — Az meg erős, nem jó az asztmára — mondom. Elmosolyodva legyint. — Fene, aki megeszi! Szegény apám is köhögött egész életében, mégis kilencvenhárom évig élt! — mondja nevetve, Egyezmény a feladatok teljesítésére (CSTK) — Szlovákiában az épületelemeket gyártó tröszt az év végéig 839 000 köbméter épületelemet és 372 millió téglát állít elő, az egyéni lakásépítők számára pedig majdnem 200 millió korona értékű épületanyagot szállít. Az épületelemeket gyái'tó vállalatok igazgatói az elmúlt napokban írták alá az 1969. évi gazdasági feladatok teljesítése céljából a népgazdaság stabilizálását elősegítő egyezményt. Tartalma a tröszt konszolidáló programjából indul ki, szem előtt tartva a CSSZK és az SZSZK Építésügyi Minisztériumai, valamint az épületelemeket gyártó vállalatok vezérigazgatói között megkötött egyezményt. majd nagyot húz a méregerős cigarettából. A szék karján lógó görbére esik a pillantásom. — Fáj a lába? — Nem fáj, csak mióta harmadszor is összetörött a térdem, nem hajlik, kell a segítség ... Tudja, én világéletemben nagybirtokon dolgoztam. Éppen zsákoltam a magtárban, a szétszóródott borsószemeken megcsúsztam, és az ördögé lett a lábam. Akkor összeforrt, gondoltam, erősebb lesz. Fene, aki megeszi: utána még kétszer eltört. doktornők lettek. — Űjab'o cigarettára gyújt, megvakarja a tarkóját. — Bizony nem volt könynyű az életünk. Igaz, ma sem az, dehát mit tehet az ember? — A gyerekek segítik-e? — Nem ... Nem is kívánom. Mindegyiknek megvan a maga baja, terhe ... Nem kívánok én tőlük semmit, csak annyit, hogy becsületes, tiszta életet éljenek ... Gyere ide, kicsi, gyere gyorsan! — mondja az unokájának széttárva a karját, és a kedves teher a térdére röppen, mint kismadár az ágra. Csontos ujjával beletúr a szőke halfürtökbe. — Hát a doktornő lányai segítik-e? — A pozsonyi... Rendszeresen megveszi a téli tüzelőt. Meg karórái is küldött már. Ezt ni! — mutat a csuklója fölött csillogó órára. — E nélkül ugyan ellehetnék, de azért jólesett, hogy küldte ... A zselízi is megLrí togatóban H o r á e h é h ši á I Aztán ismét a múltra terelődik a szó. — Álltak már a falak — kezdi Feri bácsi elgondolkodva. — Mondom, négyezer koronából ráhúzhatjuk a tetőt, és akkor meglesz minden boldogságunk, Volt két hízóm, húsz libám, harminc mázsa kukoricám, gondoltam, hogy eladom, és lesz tető. Mit nem ad Isten, azon az őszön bejöttek a magyarok, odalett a boldogságunk. Á terményért, állatért csak bagóra valót kaptam. Mondtam is magamban: ha megvertél Isten, verj meg olyannyira, hogy ne lássam többé a csillagos eget — vigyél a föld alá! Vitt a fenét, nem kellettem én az ördögnek ssm ... — Mit kell azt emlegetni — szól közbe juli néni. — Miért? Nem szégyen a szegénység, igaz-e? ... Aztán mégis csak kiigazodtunk valahogy. A sok gyerekre kaptam segélyt, később meg tíz hold földdel is megörvendeztettek. Mert úgy van az, kérem, ebben az életben, hogy néha örül, néha meg sír az ember. Én akkor nagyon örültem. Boldogultunk is egy ideig, de mi haszna? Ránkszakadt a háború, negyvenöt után meg visszajött a zsidó birtokos, és odalett a tíz hold. Nehéz évek következtek. A gyerekek szaporodtak, nőttek, az erő fogyott... Azért nem vesztünk el. Elünk. Megvagyunk. Én hatszáznyolcvan korona nyugdíjat kapok, a feleségem meg két'száznyolcvanötöt. A szőlőm szép, jó bort terem .. . — Hát a gyerekek? — Férjhez mentek, megnősültek: öten itt élnek a faluban, egy lányom Magyarországra került. Aztán van két doktornő lányom is: fűlika meg az Annika. Egyik Pozsonyban, a másik meg Zselízen működik a kórházban. —- Miből tudta őket kitaníttatni? - Semmiből. .. Segítette őket az állam, meg segítettek saját magukon, ahogy tudlak. Aztán látogat néha. Kedves szóval jön, aztán visszamegy a kötelességét teljesíteni. Ügy hallom, szeretik ót a betegei ... — Sosem hívta még magához magukat ? — Nem... De hogy őszinte legyek, nem is mennénk. Itt éltük le az életünket, itt is szeretnénk meghalni. Meg aztán, mit is kezdene nála a magamfajta egyszerű ember. Más az ő világa, társasága, nem illenénk közéjük, csak a terhére lennénk. Isten ments! Csontos, barázdált arca megkeményszik, nagyot szí a cigarettából. aztán hirtelen felnevet. -— Mondanék én még valamit: ha lenne ötven-hatvanezer koronám, tudja mit csinálnék? Építenék egy helyre kis házat fenn a faluban vagy a szőlőm végiben a hegyen. Isten látja a lelkemet, más kívánságom nincs is. — Ha még egyszer újra kezdhetnék, tudva azt, hogy mi vár magukra, végigcsinálnák-e? — teszem fel az utolsó kérdést. — Isten ments! — mondja ki juli néni gyorsan, szinte megijedve még a gondolattól is. Kovács Feri bácsi kissé neheztelve veti rá a tekintetét, majd rám néz: — Én meg azt mondom, hogy igen.. . Mert, tetszik tudni, nagy dolog ám fiatalnak lenni ... Fiatalnak, erősnek ... Szeretni, gyereket nevelni, és gürcölni, gürcölni rogyásig . .. Egyszóval azzal a tudattal élni, hogy sok van még hátra a kapa földig . . . Látja, ezt nem tudják eléggé értékelni a mai fiatalok ... — Kissé rekedten újra felnevet. — Igaz, akkoriban én sem gondoltam arra, hogy egyszer a gürbebot segítségére szorulok . . . Kikísértek a kiskapuig és sokáig néztek utánam. Néztek, néztek fel a faluba, ahová egész életükben vágytak ... LOVICSEK BÉLA Egyenlőtlen partnerek A vidéki lakosság ellátásában fontos szerepet kapott a fogyasztási szövetkezet. Bár Szlovákia lakosságának majdnem kétharmadát látják el a fogyasztási szövetkezetek, nem rendelkeznek saját nagykereskedelemmel, az áruszállításban tehát az állami nagykereskedelemre vannak utalva. A Jednota szövetkezezetek hátrányos helyzete évek óta tart, a piac ellátásának az utóbbi időszakban bekövetkezett rosszabbodásával a városi üzletekhez, viszonyítva érezhetően roszszabb lett a vidéki fogyasztási szövetkezetek helyzete. Az állami nagykereskedelem és a termelővállalatok egyre nagyobb mértékben kiélezik, megbontják a szállítói-rendelői kapcsolatokat. Gazdasági előnyeit a nagykereskedelem a fogyasztási szövetkezetek rovására tett egyoldalú intézkedésekkel szerzi meg és saját kiskereskedelmi hálózatát részesíti előnyben. A termelővállalatok és a nagykereskedelem önkényesen, a szövetkezetek rovására csökkenti a kereskedelmi különbözetet. Ugyanakkor a fogyasztási szövetkezetek követelményeinek árufedezésében egymilliárd négyszázhatvan millió koronával adósak maradtak. Ez a tény természetesen a kiskereskedelem forgalmában tükröződik viszsza. Az állami kiskereskedelem 1966 első negyedében az előző év azonos időszakához viszonyítva 18 százalékos emelkedést mutat, ezzel szemben a fogyasztási szövetkeze-, tek 1 százalékos emelkedést értek el, holott nem csökkent sem a fogyasztás, sem a vásárlóerő. Az aratás napjaiban — amikor a vidéki embereknek minden gondja az idei gazdag termés haladéktalan betakarítása, s ezzel a lakosság ellátásának a biztosítása — a közellátásban uralkodó helyzet különösen súlyos. A szövetkezetekben nem kapni friss húst, iidítő italokat, főteg sört, szódavizet, limonádét, ásványvizet. A keletszlovákiai kerületben például a Potraviny élelmiszeripari vállalat ragaszkodik a kereskedelmi különbözetnek egyszázalékos csökkentéséhez, máskülönben a megegyezett kereten felül nem hajlandó árut szállítani. Hasonlóan károsítják meg a szövetkezeteket a termelővállalatok is. Például a turanyi Drevina a kereskedelmi különbözetnek 2 százalékát tartja meg a megegyezett szállítmányokból, 3 százalékot pedig a terven felüli szállítmányokból. Az építőanyagipari fogyasztási szövetkezetek valamenynyi 115 kereskedése kénytelen elfogadni a kereskedelmi különbözetnek ilyen elosztását a szállítás beszüntetésétől való rettegésében. Amikor például a Jednota-Stavebniny szövetkezet az egyéni házépítők számára téglát akart biztosítani, az Észak-szlovákiai Téglagyáraknak a kereskedelmi különbözet 4 százalékát volt kénytelen felajánlani. A losonci Ipolymenti Téglagyárak még nagyobb követelményeket támaszt, — a kereskedelmi különbözetnek 5 százalékát követelik, ugyanakkor az elszállítás is a rendelők gondja. A szövetkezetekben rossz a helyzet az iparcikkekkel való ellátásban is. Hiánycikk a zománcedény, a papíráru, a jellegzetesen falusi kertészeti, ipari és mezőgazdasági szerszámok, fahordók és más árufajta. Felmerül a kérdés: Tudomása van-e az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumának a fogyasztási szövetkezeteknek a többi kereskedelmi szervezetek szembeni egyenlőtlen helyzetéről? A minisztérium a vidéki lakosságunk folyamatos és zavarmentes ellátása céljából lényeges intézkedéseket tehetne a szövetkezeti kereskedelem egyenjogúsága érdekében. LÄNIK ÉVA A vasmű bizonyított Kelet-Szlovákia néhány ipari üzemében — a meglazult munkafegyelem következményeként — ez év első felében eléggé érezhetően csökkent a termelés színvonala. Ezzel a problémával — amint erről már hírt adtunk — behatóan foglalkozott az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottsága is. A Kelet szlovákiai Vasmű — hazánk egyik legjelentősebb kohászati üzeme —• nem tartozik a termelésben lemaradozó üzemek közé. A Vasmű féléves gazdasági eredményei — melyekről <i vállalati vezetők tájékoztatták a sajtó képviselőit — nagyon biztatóak, s ahogy megtudtuk, az ország kohászati üzemei közül a Vasmű a legsikeresebb. A Vasmű dolgozói az idén hat hónap alatt terven felül 85 000 tonna acélt — s jelenleg a legolcsóbbat az országban — 42 000 tonna nyersvasat, s ami a legörvendetesebb, 31000 tonna hengerelt anyagot gyártottak. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva az árutermelésben 40, a munkatermelékenység terén pedig 27 százalékos növekedést értek el. A bérek 8,4 százalékkal emelkedtek. Ezek az eredmények anná! inkább figyelemre méltók, mivel — a múlt évhez hasonlítva — az idén kétszázzal kevesebben dolgoznak a Vasműben, s közben átadták rendeltetésének a második kokszolót, a harmadik nagyolvasztót és néhány további, kisebb üzemrészleget. A vállalati vezetők szerint az említett sikerek elérését a vállalat irányító tevékenységének javulásában, tökéletesítésében, a termelőüzemek kapacitásának jobb kihasználásában kell látni. A Vasműben elért többtermelés kedvezően érezteti hatását a hazai és a külföldi piacokon egyaránt. Az exportfeladatokat a Vasmű, főleg a szocialista országokba, jóval túlteljesítette. A kapitalista országokba több mint 11 millió dollár értékű árut szállított. Megvan a feltétele annak, hogy az év végéig elérik a 20 millió dollár exportértéket, ami 2 millió dollár terven felüli teljesítményt jelent. Elárkezett hát az idő, amikor a Kelst-szlovákiai Vasmű termelési sikerekkel bizonyít létjogosultsága mellett. —ik. 10BM VIII. 1. Felvétel a zólyomi vasúti felüljáró építéséről. lllaško felvétele)
