Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-27 / 201. szám, szerda

OLVASÓINK ÍRJÁK Készülnek az ünnepségre A losonci járásban is javában folynak az előkészületek a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának méltó megün­neplésére, írja levelében KONCZ BÉLA, a Csemadok lo­sonci járási titkára. Lovinobá­nyán, Poltáron, Kálnón, Budi­nán, Málinecen, Kokaván, és Ragyolcon lesz nagyobb méretű körzeti ünnepély. Ezekben a községekben emlékmüvet vagy táblát lepleznek le a partizán­harcokban elesett hősök emlé­kére. A CSEMADOK losonci já­rási vezetősége a ragyolci ün­nepély felett vállalt védnöksé­get. A járási vezetőség ezzel az ünnepéllyel egybekötve tartja az ez évi vidám járási dal- és táncünnepélyt, amelyen buda­pesti művészek is fellépnek. Az ünnepély jelszava: A Szlovák Nemzeti Felkelés eszméjéhez híven a szocializmus további fejlődéséért hazánkban. E jel­szó alatt, menetelünk augusztus 24-én Ragyolcon, 27-én járá­sunk székhelyén, Losoncon és 29-én a Felkelés városában Besztercebányán. Ezeken a helyeken fejezzük ki hálánkat és hűségünket azok iránt, akik életüket vesztették szabadsá­gunkért. Ha akkor megértettük egymást, értsük meg ma is — hallani napról napra a ragyol­ci munkások szájából. Csak helyeselni lehet nézetüket, mi­vel a Felkelés idején a szlovák nép legjobb fiai mellett ott voltak az oroszok, a franciák és a magyar partizánok is. Ezt bizonyítja Nógrádi Sándor partizánegysége, mely örömmel fogadta a meghívást Ragyolcra. Az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelésben igen sok ártatlan édesapa és fiú áldozta életét, s mindez arra figyelmeztet minket, hogy legyünk még egységesebbek s ne azt keres­sük, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami még szilárdab­ban összeköt. Ezt fogadjuk meg szlovákok, magyarok egyaránt közős szocialista hazánk to­vábbi fejlődése érdekében. Nyugdijasok kirándulásáról ír BÁRCZY ANDOR kúntapol­eai olvasónk. A Szlovák Mag­nezitüzemek vezetősége a he­lyi szövetkezettel karöltve ki­rándulásra vitte el nyugdíja­sait a magyarországi aggteleki cseppkőbarlangba. Nagyon sok olyan volt munkása az üzem­nek vett részt a kiránduláson, akik jóformán a romokból épí­tették fel 1945 után az üze­met és sokszor szabadságukat áldozták arra, hogy ez mielőbb üzemelhessen. A kirándulás nagyon jöl sikerült és kedves emlékként emlegetik a nyugdí­jasok. Mi érdekli a dolgozókat? Olvasva az újságot, naponta keresem, s tudom, valameny­nyien keressük a minket ér­deklő, a mindennapi életünket közvetlenül érintő témákat — írja SÚLYOM LÄSZLÔ Losonci olvasónk. Ha találunk is ilye­neket az újságban, mégis hiá­nyoljuk, kevésnek találjuk őket. Érdekelne például ben­nünket: miért nincs hús a mé­szárszékekben? Nemcsak a ser" tés- vagy a borjúhús, hanem még a marhahús is kezd eltűn­ni a pultokról. Foglalkozni kel' lene ezzel a kérdéssel, még­hozzá gyakran. Meg kellene kérdezni az illetékeseket, ma­gát a minisztert is, mi az oka ennek az élelmiszerhiánynak? Vagy miért nincs szén a rak­tárakban?, Kokszról már néni is beszélve. A múltban mindig azt hallhattuk, nyáron szerez­zük be a téli tüzelőt. Hát be­szerezhetjük? Közeledik a fű­tési idény, s mí kérdezzük, ho­gyan biztosították a fűtőanya­got? Vagy miért nincs például kellő mennyiségű zöldség és elvétve kis gyümölcs jut ma csak a boltokba. Miért? Nem volt például cseresznye az idén. Azt mondták, nincs, aki leszed­je, inkább a fákon hagyták meg­rothadni. Ez talán megoldás? Egészséges, friss, jó gyümölcs alig kerül a boltokba. Néha jön dinnye a piacra. Akinek autója van, az segít magán. Át­megy például Salgótarjánba és ott szerzi be a zöldség- és gyü­mölcsszükségletét. De mit te­gyenek azok, akiknek nincs autójuk? Ezzel a kérdéssel kel­lene a napisajtónak, így az Oj SZÓ-nak is foglalkoznia. Mert most ez érdekli a dolgozókat. Megnyugtatná az embereket s elkerülnénk a sok felesleges szóbeszédet is. Jobb későn, mint soha Ugyancsak SÚLYOM LÁSZLÓ losonci olvasónk írja, hogy rossz az út a Jirásek úton át a Pofana textilgyárig. Fárasztó a tűző napon gyalogszerrel megtenni az utat a vasúti át­járótól a gyár kapujáig. Ezt az utat a gyár dolgozói akár mun­kába menet, akár hazafelé gyalog kénytelenek megtenni. Ezen azonban könnyen lehetne segíteni. Csupán a ki nem épí­tett árok melletti járdát kelle­ne még az útjavításkor oda­hányt földtől, kőtől, az elbur­jánzott gyomtól, fűtől megtisz­títani s a gyalogjárót kellene használható állapotba hozni. Ez a gyalogjáró ugyanis végig terebélyes fátkól van beárnyé­kolva. Nem tudnának az ille­tékesek ebben az ügyben in­tézkedni, — kérdezi levelünk írója. Megszelídített sas Érdekes dolgot ír levelében HEGEDŰS ZOLTÁN kecsői ol­vasónk, aki jelenleg katona. Szabadságon volt odahaza, ter­mészetesen felkereste barátját is, D. Lőrincet. Fiatal sast ete­tett éppen. Természetesen érde­kelt a dolog — írja —, s kí­váncsi voltam rá, hogyan ke­rült a szelídített sashoz. Meg­tudtam, hogy az erdőben fara­kodás közben találta a sasfió­kát, mely kieshetett a fészké­ből. Megsajnálta s hazavitte. Pontosan kapja reggelijét, ebédjét, s vacsoráját. Legjob­ban a húst szereti, főleg az egeret. Így barátom szabad ide­jét kint a határban egérfogás­sal tölti. A sas most négyhóna­pos s máris engedelmeskedik gazdájának, aki délutánonként foglalkozik a tanulékony ma­dárral. Hegedűs elvtárs képet is küldött be barátjáról és a fiatal sasról, melyet közlünk. Nincs ivóvizük Az ŰJ SZÖ egyik nemrégi számárán olvastam — frja Gál j ú 1 i a pádári olvasónk —, hogy jó lenne, ha többen írnának falujuk, városuk prob­lémáiról. Én a Balog-völgy egyik kis falujának, Pádár köz­ségnek problémájával szeret­nék foglalkozni. Lenne belőle több is, de a legégetőbbet vá­lasztottam ki. A községnek mintegy 300 lakosa van, de a falunak nincs ivóvize. Ha van is, csak néha. Már lassan olyan becses lesz a víz, mint a ho­moksivatagon áthaladó kara­vánoknak. A nyolc éve beve­zetett vízvezeték működött égy ideig. Ezért a kutakat elhanya­golták, vagy betömték, mert általában rossz állapotban vol­tak. A faluban pedig egész nyá­ron, sőt tavasztól nincs víz. A hnb a vízadót beszedi, de a vízvezeték karbantartásáról senki sem gondoskodik. Min­ket azonban igen érdekelne, meddig kell még szomjaz­nunk? Balatonfüredi képeslap Nyári élményeit írja le szí­nesen Kanizsa István lo­sonci olvasónk. Az egyik forró júliusi napon — írja — Jókai­nál jártunk Balatonfüreden. A Balaton vidékének ez az egyik legszebb pontja pillanatok alatt lenyűgözi varázsával vendé­geit. Akaratlanul is Jókainak, a nagy mesemondónak szavai ju­tottak eszembe: Egyfelől az édemi táj, másfelől a tündéri tó: olyan fölséges, olyan meg­ragadó látvány..." Derűs a Balaton, környezete viszont Ba­latonfüreden már nem olyan, mint Jókai idejében volt. Vál­tozatosabb, mozgalmasabb és főleg zajosabb. Amiről Jókai csak álmodhatott, az valóra vált. Európai üdülőhely lett Balatonfüred, nemzetközi ven­dégsereg jár sétányain, útjain. Többemeletes, csupaüveg szál­lodák emelkednek az ég felé. Meleg napokon ezrek lubickol­nak a hullámokban, vitorlá­sok, vízitaxik, motorcsónakok borzolják a víz tükrét. A SZOT szanatórium árkádsora alatt csehszlovák turisták fényképe­zik a nagy szlovák költőnek, P. O. Hviezdoslavnak nemrég felavatott emléktábláját. For­galmas a bazár kis üvegfalu postája is. A levelezőlapok szá­zai kelnek innen útra a világ minden tájára, Moszkvába, Var­sóba, Bratislavába, Prágába ... Húsz évig élt és alkotott itt Jókai, akinek fehér mellszobra a villa kertjében illatozó virá­gok között csendesen szemléli látogatóinak százait. A villá­ban ma Jókai-emlékmúzeum van. Itt minden Jókait idézi. A két hatalmas könyvszekrény­ben könyvek sorakoznak több nyelven. Lexikonok, angol mű­vészeti folyóiratok, madártani szakkönyv, diplomák, díszes al­bumok. Az asztalokon vendég­könyvek sok ezer látogató el­ragadtatott soraival. Sok a cseh és a szlovák bejegyzés, ami ar­ról tanúskodik, hogy nálunk, Csehszlovákiában szintén jelen­tős azoknak a száma, akik leg­kedvesebb írójuknak tartják Jókait, a csendes villa egykori tulajdonosát. j ČSTK j — Ez év első felében a Cseh Szocialista Köztársaság polgárai 38,9 millió órát dol­goztak le a „Z" akció kereté­ben. A szlovákiai polgárok 83,7 millió órát dolgoztak le. A vá­rosok és községek szépítését célzó munka értéke Csehország­ban 770 millió 671000 korona, Szlovákiában 1 195 618 000 ko­rona. A polgárok a legtöbb órát az ún. „tavaszi nagytakarításban" dolgozták le a városok és köz­ségek parkjaiban és egyéb ob­jektumain. Jelenleg a nemzeti bizottsá­gok elsősorban arra töreksze­nek, hogy a megkezdett építke­zéseket mielőbb tet 'j alá hozzák s megkezdték már a „Z" akció 1970-es terveinek kidolgozását is. "s; *'•> H-i? Válasz olvasóinknak nyugdíjügyben Mészáros Desző, Nagymihály: az öregségi nyugdíjra való igény a III. munkakategóriájú munkaviszonyban dolgozó fér­fiak számára a 60. életév betöl­tésével keletkezik. Ha a dolgo­zó a 25 ledolgozott év feltéte­lét csak később teljesíti, akkor az igény csak későbbi dátum­mal keletkezik. Továbbá azok, akik nyugdíjigényük keletkezé­se után tovább ls munkavi­szonyban maradnak, erre az időre minden három ledolgo­zot hónap után a nyugdíjigény keletkezésekori átlagfizetés 1 %-ának megfelelő nyugdíj­emelésre van igényük. Valószí­nű, hogy Önnél is az utóbbi esetről van sző. Boró Margit, Holisa: ha Bész­leges rokkantjáradékot kap, betegállománya idejére a dol­1 gozókra vonatkozó előírások értelmében legfeljebb egy évre van Igénye táppénzre az utol­só munkaképtelenségtől számít­va. Részleges rokkantjáradéka alapján az ön által eltartott gyermekeire 1968. július 1-től kezdve nem családi pótlékra, hanem nevelési pótlékra van igénye. Ha ezt rendben nem kapta volna meg, a Társada­lombiztosító Hivatalnál (jára­dékszámára való hivatkozással) reklamálja. Varga Ferenc, Lelesz: a le­velében közöltek szerint önt kétségtelenül megilleti az el­lenállóknak járó magasabb nyugdíj. Kérvényét nyílván a nagy munkatorlódás miatt nem intézték eddig el. Az emelés összegére vonatkozóan a Had­történeti Intézet igazolása lesz a mértéktartó. Ha a döntést nem találja majd esetleg he­lyesnek, annak kézbesítésétől számított 30 napon belül adjon be ellene fellebbezést. A felleb­bezésről — hacsak a Társada­lombiztosító Hivatal saját maga nem tenne ennek eleget — a kerületi bíróság dönt. Dr. F. J. A pártmunka színvonalát a gazdasági eredmények tükrözik A termékeny Kisalföldön több mint három és fél ezer hektár területet művel az Űrföldi (Slo­venské pole) Állami Gazdaság. A galántaí járás déli részén több száz embernek ad állandó munkát. Működése elválasztha­tatlanul összekapcsolódik a környékbeli községek fejlődésé­vel, a lakosság életének alaku­lásávul. A pártszervezetnek ilyen nagy üzemben a politikai tevé­kenységen kívül jelentős szere­pe van a gazdasági feladatok megvalósításában is. Ezt igazol­ja az a tény is, hogy minden hatodik alkalmazott kommunis­ta, akik különféle munkahelye­ken tevékenykedve nagy befo­lyással lehetnek munkatársaik­ra. A pártmunkáról, a gazdaság pártalapszervezeteinek tevé­kenységéről beszélgettünk el a pártbizottság több tagjával: Tonko Pál mérnökkel, az üze­mi pártbizottság elnökével, a gazdaság igazgatójának helyet­tesével, Csandal Istvánnal, a szakszervezeti tanács elnökével, Vojtech Spánikkal, a géppark vezetőjével, az igazgatósági pártalapszervezet elnökével és Štefan Bobor mérnökkel, a gaz­daság zootechnikusával. Az állami gazdaságban három alapszervezet működik, az igaz­gatóság mellett és a két gaz­dasági részlegen. Tevékenysé­gük kiterjed a közeli közsé­gekre, Királyrévre és Alsóha­tárra is. Gyakran halljuk azt a megál­lapítást, hogy a múlt év és ez év eleje tele volt szélsőségek­kel. Az úrföldi gazdaság párt­szervezetére ez nem vonatkozik. Nyugalom, rendezett helyzet uralkodott itt mindenkor. A pártszervezet rendszeresen te­vékenykedett, v következetesen végezte munkáját, ellátta fel­adatait. Józanul, megfontoltan, marxista—leninista szellemben, internacionalista szempontból nézték a helyzetet és elítélték a szélsőségeket. Ebből követ­kezik, hogy örömmel fogadták a CSKP Központi Bizottsága áprilisi és májusi plénumának eredményeit, amiben a válságos helyzetekből kivezető utat, a po­litikai és a gazdasági élet fo­kozatos rendeződésének remé­nyét látták. A Központi Bizottság plénu­mának májusi irányelvei alap­ján, az egyes alapszervezetek konkrét szükségleteinek figye­lembevételével dolgozta ki az üzemi pártbizottság az elkövet­kező időszakra konkrét munka­programját. Ebben a pártszerve­zet politikai tevékenységével kapcsoltéban öt pontban foglal­ták össze a legfontosabb tenni­valókat. Leglényegesebbnek tartják a pártegység megszilár­dítását. Nagy súlyt vetnek a kommunisták eszmei-politikai nevelésére és a helyes káder­politikára. A tömegszervezetek, elsősorban a szakszervezet és a pártszervezet együttműködése eddig is zavartalan volt, a to­vábbiakban azonban még inkább el akarják ezt mélyíteni. Ennek érdekében rendszeresen előadá­sokat rendeznek nemcsak a párttagok, hanem a pártonkí­vüli tisztségviselők részére is. Célul tűzték ki a pártcsopor­tok működésének felújítását, hogy üléseiken mélyrehatóan foglalkozhassanak az egyes munkaszakaszok konkrét prob­lémáinak megoldásával. A prog­ram kiterjed a pártépítés fela­dataira is. Az igazgatóság mel­lett működő pártszervezetben tavaly tizenkét új tagot vettek fel, a másik két alapszervezet­ben azonban csak kettőt. Az új tagok felvételénél a következő alapelvet követik: „Nem a tag­létszám bővítése a lényeg, ha­nem az, hogy jól megnézzük, kit választunk ki. Mert annak, aki a pártba kerül, értékes, közmegbecsülésben álló ember­nek kell lennie". A pártszervezet rendszeresen törődik az ifjúság tevékenysé gével. A gazdaságban hatvanöt tagja van a Falusi Ifjúság Szer­vezete helyi csoportjainak. A fiatalok tevékenysége ígérete­sen bontakozik ki. Gazdag mun­kaprogramot dolgoztak ki, ame­lyet eredményesen megvalósíta­nak. A gazdaságban az elmúlt idő­szakban is megszakítás nélkül tevékenykedett a Csehszlovák­Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezete. Működését a párt­szervezet tovább akarja fejlesz­teni. Többek között kirándulást terveznek a Szovjetunióba, melynek részvevői tájékoztat­nák élményeikről a gazdaság többi dolgozóját is. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulójára különféle verse­nyeket készítenek elő, s az ün­nep előestéjén tűzijátékot ren­deznek. Az ideológiai tevékenység te­rületén a munkaprogram min­denekelőtt a nevelőmunka je­lentőségét emeli ki. A párton belüli nevelés szervezett for­máival biztosítják a kommunis­ták eszmei felvértezettségét. Az Ä ideológiai munkának hozzá kell járulnia a párt- és a munkafe­gyelem megszilárdításához, va­lamint a helytelen nézetek le­küzdéséhez is. A pártszervezet alapos meg­fontolás alapján tűzte ki a gaz­dasági feladatok megoldásával kapcsolatos teendőit. Ebben a gazdaságosság növelésére fek­tetik a fő súlyt, hogy, amint mondották: „Állami támogatás nélkül is létezhessünk". A mun­kafegyelem következetes meg­szilárdítására is gondot fordíta­nak annak ellenére, hogy ezen a téren nagyobb kilengések nem fordultak elő. Ogy érzik azon­ban, hogy a régebbi állapotok­hoz viszonyítva a fegyelem bi­zonyos mértékben meglazult. Márpedig a szilárd fegyelem a jó munka nélkülözhetetlen fel­tétele. Gazdasági téren a legna­gyobb figyelmet a takarmány­termesztés fejlesztésének szen­telik. A múltban ezt a termelé­si szakaszt eléggé lebecsülték, úgy tekintettek rá, hogy nem befolyásolja közvetlenül a bevé­teli terv alakulását. „Pedig ha azt nézzük, hogy gazdaságilag milyen hatékonyságot lehet el­érni a takarmány feletetésével, akkor egészen más képet nye­rünk a takarmánytermesztés je­lentőségéről" — hangoztatták a gazdaság dolgozói. A szálas takarmány termesz­tése az utóbbi időben lényege­sen megjavult. Ez megmutatko­zik az állattenyésztési termelés felfelé ívelő eredményeiben is. Az egy tehénre jutó átlagos na­pi fejés ma nyolc és fél liter, míg tavaly ugyanebben az idő­szakban egy literrel kevesebb volt. A takarmánytermesztés bővítése az alapfeltétéle a szarvasmarha-tenyésztés továb­bi fejlesztésének. A gazdaság­ban ugyanis ma még nem meg­felelő — a mezőgazdasági terü­let nagyságához viszonyítva — az állatok száma. Jelenleg 1600 szarvasmarhát, ebből 550 tehe­net tartanak. Most van folya­matban egy nagy kapacitású borjúnevelde kiépítése, amely­ben a járás déli részén működő mezőgazdasági üzemek részére nevelnek majd borjakat. A pártszervezet vezetősége a gazdasági feladatok megvalósí­tásával kapcsolatban azt az el­vet követi, hogy „a termelési eredmények a pártmunka szín­vonalát tükrözik. Az a cél, hogy teljesítsük kötelességünket, s dolgozóink is elégedettek le­gyenek". GAL LASZLŐ A „Z" akció első félévi eredményei

Next

/
Oldalképek
Tartalom