Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-20 / 195. szám, szerda

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjaiy egyesüljetek! 1969. augusztus 20 SZERDA BRATISLAVA • XXII. ÉVFOLYAM 195. szám Ára 50 fillér O

RSZÁGOS PÁRTAKTÍVA PRÁGÁBAN Á köztársaságot nem engedjük felforgatni Nyíltan az elmúlt időszak hibáiról • Nagy felelősség terheli a régi pártvezetést • Erélyes figyelmeztetés a szocialistaellenes erők címére • A népi milícia tudja, hol a helye (Tudósítónktól) — A prágai Július Fučík Kultúrparkban tegnap Csehszlovákia Kommunista Pártja Kozponti Bizottságának kezdeményezésére az ipaii ükeinek, az építőipar és közlekedés pártx/.era'fciseíeiuek és kommunista szakszervezetek elnökeinek, valamint a népi milícia kerületi kiildöUségeínak részvételével nagyszabású országos értekezletre került sor. Az értekezlet színhelyén a résztvevők nagy érdeklődéssel tekintették meg azt a kiállítást, amely dokumentumokkal bizonyította az államellenes antiszocialista erők tevékenységét. A több mint tízezer főnyi pártfunkcionárius és munkásőr lelkes fogadtatásban részesítette a CSKP Központi Bizottsága elnökségének küldöttségét, amelyet dr. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára vezetett. A küldöttség tagjai: Ludvík Svoboda köztársasági elnök, Oldrieh Č e r n í k szövetségi miniszterelnök, továbá Vasil B i r a k, E v ž e n Erban, Jan Pilier, Karel P o 1 á č e k, Štefan Sádovský és dr. Ľubomír Štrougal. Az országos pártaktíván jelen voltak Miloš J a k e š, a CSKP KB Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, Rudolf Horčíc, a népi milícia főparancsnoka, a CSKP Központi Bizottságának titkárai, a szövetségi és nemzeti kormányok kommunista miniszterei, továbbá a prágai és közép-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkárai, a néphadsereg tábornoki kara, valamint a politikai és társadalmi élet számos személyisége. Dr. Ľubomír Strougalnak, a CSKP KB cseh pártiroda elnökének üdvözlő szavai után Ludvík Svoboda köztársasági elnök lépett a mikrofonhoz. Besztldét az értekezlet résztvevői többször helyeslő tapssal szakították félbe. A köztársasági elnök beszéde után dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára emelkedett szólásra. Beszédét a jelenlevők nagy érdeklődéssel figyelték, s sokszor lelkes, harcos tapssal jutalmazták. A televízió és rádió mindkét beszédet közvetlen adásban sugározta. A CSKP KB első titkárának beszédét követően több felszólalás hangzott el; a munkásőrség és a nagy ipari központok kommunistáinak képviselői egyértelmű támogatásukról biztosították a pártvezetést abban a szilárd elhatározásában, hogy a párttagság hatékony támogatásával kivezeti az országot a jelenlegi helyzetből, és elejét veszi minden államellenes felforgató tevékenységnek. A felszólalásokban több bírálat hangzott el a régi pártvezetés címére. A vita után az országos pártaktíva résztvevői nyilatkozatot fogadtak el. A szocialistaellenes erők elleni harcban jelentős pártaktíva az Internacionálé hangjaival ért véget. (sm) Gustáv Husák elvtárs beszéde Tiszteit Elvtársak! Kedves Barátaink! Engedjék meg, hogy a CSKP Központi Bizottsága elnökségének nevében üdvözöljem mindnyájukat az üzemek, a közlekedés, az építőipar képviselőit, liogy üdvözöljem a termelésben dolgozó kommunistákat és nem kommunistákat, akik munkájukkal és politikai helytállásukkal becsületesen arra törekszenek, hogy segítségére legyenek népünknek, államunknak és pártunknak. Hogy köszönetet mondjak az ilyen munkáért, és köszönetet mondjak valamenynyi kommunistának, akik ebben a bonyolult időszakban hűek maradtak pártunk marxi—lenini tanaihoz, a párt programjához. Ezekben a napokban országszerte ilyen aktívákon találkozunk pártunk tagjaival, a dolgozókkal, hogy tájékoztassuk őket a jelenlegi problémákról, a jelenlegi kérdésekről, hogy népünk — a párttagok és a többi dolgozók is tudják, miről van szó belpolitikai és nemzetközi politikai téren. Az a válságos helyzet, amelyet Csehszlovákia népei már hosszabb idő óta éreznek, részben egy régebbi időszakban, az 1968 januárját megelőző időben gyökerezik, mind politikai, mind közgazdasági területen, és a múlt év januárja után vált kifejezően láthatóvá. Megmutatkozott a belpolitika egész területén, népgazdaságunk szakaszán, külpolitikai kapcsolatainkban, és következményei nem kis mértékben láthatók az emberi kapcsolatokban. Ebben az időben, de különösen az utóbbi másfél év alatt megrendült ebben az államban a fő politikai erő, Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely belsőleg is megoszlott. Ez az ellentét és belső küzdelem érintette a tömegszervezetiket, a szakszervezeteket, az ifjúságot. Jelentősen meggyengült nálunk a dolgozó nép államhatalma, meggyengült vagy úgyszólván nem is létezik a gazdasági vezetés stb. Ez év tavaszán a helyzet kiéleződött azáltal, hogy két út között lehetett választani: vagy folytatni a válságot, a káoszt, a bomlasztást, kalandorakciókkal nemzeti és állami tragédiát okozni, vagy pedig népünk nyugodt élete és munkája érdekében a konszolidáció útját. Harmadik út nem létezett. Pártunk Központi Bizottsága áprilisban annyi nehéz, hosszadalmas és mindnyájunk számára fájdalmas tapasztalat után a világos politikai és gazdasági konszolidáció mellett döntött, és elhatározta, hogy megküzd azokkal az erőkkel, amelyek ezt a konszolidációt akadályozzák. Az új vezetőség, amelyet a Központi Bizottság áprilisi ülésén választottak, becsületbeli kötelezettséget vállalt azért, hogy kivezeti pártunkat, népünket és államunkat ebből a válságos helyzetből. Ez azonban nem olyan egyszerű feladat, különösen akkor, ha a válság okai hosszan tartóak, régiek és sokoldalúak. Az ez év áprilisától eltelt négy hónap alatt — megállapíthatjuk — ezen a téren jelentős haladásra tettünk szert. Igaz, hogy ismerjük mai nehézségeinket is. Nem következtetünk elhamarkodottan, tudjuk, hogy ez az egész konszolidációs folyamatnak a kezdete és nem a vége. De ennek ellenére ez a haladás számos lényeges területen jelen van, és döntő fontosságú további munkánk száméra. Pártunkban, mint a fő politikai erőben sikerült elérnünk a politikai szempontok eszmei tisztázásait. A Központi Bizottság májusi plénumának realizációs irányelve világosan visszatérítette pártunkat a marxi—lenini pozícióra, tisztázta útját, módszerét, hazai és nemzetközi alapállását, s ezzel megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a pártban egyesítsünk valamennyi becsületes, tisztességes párttagot. Négy hónap alatt jelentős haladást értünk el. Ezt abban ls láthatjuk, hogy gyors ütemben nő pártunk aktív, egészséges, elkötelezett magva, és megmutatkozik, hogy mi benne az egészségtelen, a beteg vagy a romlott és mitől kell elbúcsúznunk. Pártunk bár lassan és nehezen, de ismét harci erővé válik, amely képes és hajlandó a népet kivezetni a válságos helyzetből. Jelentős mértékben javulnak a viszonyok néhány tömegszervezetben is, különösen a szakszervezeti mozgalomban, bár még sok a hiányosság. Intézkedéseket hoztunk, hogy a tömegtájékoztatási eszközök, a sajtó, a rádió és a televízió az ország népének érdekeit szolgálja, nem pedig egyes, senkinek sem felelős — legalábbis itthon senkinek sem felelős — emberek csoportját. Tudjuk, hogy e téren is vannak még hibák, gyakran a hivatásból eredőek, lényegében azonban elmondhatjuk, hogy ma a rádió, a televízió és sajtók döntő többségben a nép érdekeit szolgálja. Megerősödtek az államhatalom szervei, a munkásosztály szocialista hatalma, és ez nem csekélység. Amennyiben személyi változások voltak szükségesek, ezt kulturált módon hajtották végre, kulturált államhoz illően, az emberek megsemmisítése nélkül, lehetőséget adva a becsületes létfenntartás(Folytatás a 2. oldalon) A köztársasági elnök beszéde Elvtársaki Mindenekelőtt őszintén üdvözlöm aktívájukat, annak valamennyi résztvevőjét. Az egész köztársaságból sereglettek össze, mint Csehszlovákiai Kommunista Pártja üzemi szervezeteinek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervezeteinek és a népi milíciának képviselői. Ezért ebből az alkalomból nemcsak közvetlenül Önökhöz, hanem szervezeteik valamennyi tagjához, üzemeik kollektíváihoz és az összes dolgozókhoz fordulok nemcsak a párt vezetőségének tagjaként, hanem mint a köztársaság elnöke. Kijelenthetném, hogy ebben a bonyolult helyzetben és e napok sürgető, halaszthatatlan feladatai közepette nincs idő az ünneplésre. Számunkra azonban nemcsak a múlt események felidézése fontos. Ezekből elsősorban tanulságot kell leszűrnünk a jelen számára. A történelmi tapasztalatok érthetően bizonyítják, hogy a szocializmus útja lett köztársaságunk számára az egyetlen kiút. A burzsoázia mint uralkodó osztály mindenképpen megfeneklett. Nem tudta megoldani az állam belső problémáit, nem tudta biztosítani annak biztonságát. Népünk szabadon, saját akaratából választotta a szocializmust. A második világháborúban vérrel megpecsételt tapasztalataink meggyőzően szólnak arról ls, hogy hazánk függetlensége és biztonsága, nemzeteink léte Európának ebben a részében elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a Szovjetunióval való szövetségünkkel és együttműködésünkkel. Még egy alapvető tanulságra szeretném felhívni a figyelmet: Nemzeteink egész újkori történelme elválaszthatatlanul és döntő mértékben eggyéforr Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldetésével. Az első köztársaságban a párt haladt a dolgozók jogaiért vívott küzdelem élén. Csehszlovákia Kommunista Pártja a háború után az állam vezető politikai erejévé vált. Éspedig azért, mert ezt a pozíciót küzdelmével és munkájával vívta ki. Azért, mert programja, szándékai és céljai megfeleltek a nép tapasztalatainak, szükségleteinek és vágyainak. Csehszlovákia Kommunista Pártja és egész országunk ma fejlődésének egyik legbonyolultabb időszakát éli. A párt ideológiai és politikai egységének fejújításáért küzd. A csehszlovák kommunisták már számos neiiéz próbának voltak kitéve. A lenini elvek azonban mindig megmutatták a megbízható irányvonalat. Ezért erősen hiszem és meg vagyok győződve arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja ma is becsületesen teljesíteni tudja küldetését. Gondunk és munkánk több a soknál. És ezt még a jelenlegi események is megtetézik. Ez azért van így, mert a szocializmus ellenségeinek itthon és külföldön nincs más gondjuk, minthogy kiagyalják és megszervezzék problémáink elmélyítését, megnehezítését, hogy eltorlaszolják viszonyaink konszolidálásának útját, hogy lehetetlenné tegyék belső és külső viszonyaink nyílt kérdéseinek pozitív megoldását. Szeretném ezen a helyen újra — ugyanúgy, mint azelőtt — kifejezni szilárd bizalmamat népünk megfontoltságában és bölcsességében. Abban, hogy a helyzetben tájékozódni tud, hogy felismeri, ki akarja, javát és ki az ellenkezőjét. Ez főleg a következő napokban lesz fontos, amikor egyesek — hazafias frázisok leple alatt és a nemzeti érzelmekkel való visszaéléssel — ki akarják élezni a válsághelyzetet a termelőüzemekben, a közlekedés ben, az ellátásban, egyszóval mindenütt. Ezek címére szeretném kijelenteni, nem engedjük meg, hogy kalandos akcióik következményei az egész nemzetet érintsék, ezek következményeit majd saját maguk vise>lik. Ott, ahol felforgató tevékenységet fejtenek ki, határozottan kell válaszolnunk. Ezt országunk és annak jövője érdekében tesszük. Erre irányul valamennyi intézkedésünk, melyeket e napokban a vezető pártszervek és a kormány elfogadott. Ezekről hasonlóképpen emlékeztem meg a breclavi aratóünnepélyen elmondott beszédemben. Jelenlegi gondjaink megoldásának halaszthatatlansága közepette is szeretném felhívni figyelmüket néhány nagyobb horderejű kérdésre. Elsősorban közgazdaságunk fejlődése terén. Legfontosabb feladatunk most népgazdaságunk állapotának a rendezése. Hiszen mindnyájunk létérdekéről van szó. Meg kell oldanunk az ellátás, a lakásépítés, a városi közlekedés, a szolgáltatások problémáját. És e feladatok gyors megoldásakor megfontoltan a szocialista országok tapasztalataira kell támaszkodnunk. A párt e feladatokat nem oldhatja meg egyedül, programja számára meg kell nyernie az embereket, kimeríthetetlen tehetségüket és munkakészségüket. Amint tudják, a CSKP Központi Bizottsága ősszel előterjeszti gazdasági problémáink alapos elemzését és megoldásuk konkrét programját. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy a párt vezetősége, élén Gustáv Husák elvtárssal, sikeresen megbirkózik ezekkel a feladatokkal is, és hogy a XIV. pártkongresszus elé olyan programot terjeszt, amely hazánk felvirágoztatására mozgósítja a pártot és a nép. egészséges erőit.