Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-19 / 194. szám, kedd

Falusi változások Kárpátalján a változás sehol sem olyan szembetűnő mint falun. Valahogy úgy van, hogy városban a változást, legyen az bármilyen jelentős is, az ember nehezebben észleli. Mert az a helyzet, hogy tudom: Munkács és Beregszász terjedelme és lakossága megkétszereződött, hogy itt is, és másutt is új, korszerű gyárak épültek, s mindennek eredményeképpen az ipari termelés megsokszorozódott, de ahhoz, hogy gyárat lássak, el kell mennem oda. Hogyan is néznek ki az új lakónegyedek, azokat is meg kell nézni, körül kell járni. De falun? Falun viszont akarom, vagy nem, megnézem vagy sem, a változás olyannyira szembetűnő, hogy szinte üt. Vonatkozik ez különösen az ilyen magamfajta emberre, aki látta, s kissé ismerte a régi Kárpátalját, s éppen ezért számomra az új ház nem csupán új ház, hanem valami más: a kárpátaljai változás. Mert bármerre jártam: a Tisza-háton, vagy fönt a Verhovinán, a beregszászi vagy az ilosvai járásban, szinte mindenütt ugyanaz a kép fogad: az új házak sokasága. És ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy számomra mi ebben a meglepő, akkor csak azt tudom mondani: az, hogy mindezt Kárpátalján látom. Természetesen mindez, és még sok minden, elválaszthatatlan a mezőgazdaságban bekövetkezett változásoktól, a mezőgazdaság nagyarányú fejlődésétől. És hogy a mezőgazdaság fejlődése milyen arányú, óhatatlanul is arra gondolok, hogy nent is olyan régen itt még faekével szántották — már ahogy szántották — a földet. így hát most az élményösszehasonlítás oly erős, hogy időnként és helyenként szinte hitetlenkedve csóválom a fejem, és többször is visszakérdezek. Kárpátalja nem nagy, mindössze 12 500 négyzetkilométer, ám ennek ís négyötöde hegyvidék és erdő, s a mezőgazdaságilag művelhető terület csak 500 ezer hektár, aminek viszont alig egyharmada szántó. Nem kell tehát különösebben bizonyítani sem azt, hogy itt minden újabb hektár földnek, melyet művelhetővé tesznek, milyen nagy jelentősége van, de az sem szorul bizonyításra, hogy a mezőgazdaság bármely ágában a hozamok növelése mit jelent. Termelés és megélhetés Megint csak csábító volna, és megkönnyítené a dolgomat a statisztikai adatok felsorakoztatása arról, hogy mennyivel nőtt a hektárhozam, meg a fejési átlag, s azt is ki lehetne pontosan mutatni, hogy mennyivel emelkedett a parasztság jövedelme és mindennek eredményeképpen az életszínvonala, de úgy vélem, meggyőzőbb és hitelesebb, ha saját élményeimről adok számot, hiszen sok mezőgazdasági üzemben megfordultam, sok mindent láttam és tapasztaltam. A Csapajev Kolhoz a beregszászi járásban van, jánosi községben, illetve két község határán terül el: Jánosi és Balazsér. Iván Gerevics elnökkel beszélgetek, akit olyan magamféle ötvenesnek nézek, s akivel, miután megtudja, hogy mi célból járok Kárpátalján, igen csak összebarátkozom. Mondom neki, hogy valamikor már jártam e tájon, s hogy mi rögződött meg bennem az akkori benyomásaimból. — Nekem mondja? Munkács mellé való vagyok, Makarja faluból. Nekünk három hektár földünk volt, de harmincháromban, mikor az a rossz termés volt, bizony éheztünk. Folytatásként szinte kínálkozna, hogy most következzék az „ezzel szemben ma...", de az elnök nem ezt teszi, hanem elmondja a kolhoz történetét, mely egyben az ő életének története is, mivel a kolhoznak megalakulásától kezdve az elnöke, és főként tényeket sorakoztat fel, melyek kommentár nélkül is önmagukért beszélnek. Nem mondom el a kolhoz szokásos történetét — mikor alakult, hány tagjuk és mennyi földjük volt stb. —, az viszont ide kívánkozik, hogy 1750 hektáron gazdálkodnak, melyből 1250 hektár a szántó, s míg 1949-ben búzából 11 métermázsa termett hektáronként (a szokásos hozam), ezzel szemben múlt évben már 38,5 métermázsát takarítottak be. Fejési átlaguk a 400 kg-ról már 2000 kg-ra emelkedett, és hogy 100 hektár földre 110 métermázsa hús és 580 métermázsa tej kitermelése esik. A gazdaság lényegében gépesítve van, de mint egy fontos kárpátaljai sajátosságot meg kell jegyeznem, hogy ott a mezőgazdaságban — a vidék adottságainál fogva — a ló továbbra is nélkülözhetetlen állat maradt. Hogy mást nem mondjak: hegyekbe föl, s le a szállítást ló nélkül egyszerűen lehetetlen volna megoldani. Mennyi a tagok keresete? A havi átlag 70 -80 rubel. Az elnök maga mondja, nagyon hiányzik a melléküzemági termelés mind a foglalkoztatottság, mind a keresetek növelése céljából. Persze, a kolhoztagok keresete nem választható el a háztáji gazdálkodástól, amely itt mind a termelésben, mind a jövedelemben komoly szerepet játszik. A háztáji föld 25— 50 ár, ehhez jön még 600 négyzetméternyi háztelek és kert. A háztáji földön is, meg a kertben is rendszerint gyümölcsöt és szőlőt telepítenek, aminek termését aztán piacon értékesítik. Bár egységes előírások szabályozzák, hogy a háztájiban milyen állatállományt lehet tartani, de ahol csak megfordultam, azt tapasztaltam, hogy ezt főleg a helyi lehetőségek határozzák meg, s abból az egészséges elgondolásból indulnak ki, hogy kinek rossz az, ha valaki termel. A Csapajev Kolhozban a háztáji gazdaságokban tartanak öt tehenet, tíz juhot a szaporulatával, és annyi sertést, amennyit etetni tudnak. A kolhoz nyárra legelőt biztosít az állatállománynak, a téli takarmányt pedig úgy oldják meg, hogy a kolhoznak van 450 hektár évelőtakarmánya s ennek kaszálását tizedikért adják ki — a munkadíjat ezenkívül még rendesen megfizetik —, úgyhogy a tagok tehenenként 5—6 métermázsa takarmányt tudnak szerezni. A tagok a tejet és a tejterméket, valamint az állatok szaporulatát a szabadpiacon értékesítik. Beregszászra járnak piacolni, és hogy ez anyagilag mit jelent, csak egy példát említek. A tej állami felvásárlási ára literenként 16 kopek. A piacon nyáron 20—25, télen pedig 30 kopekért árusítják. Kuriózumnak hagyták Ha az ember mindezt összeveti és összeadja, akkor azért a tagok jövedelméről más képet kap. És hogyan látszik meg mindez a falu életében? 1948tól a házak 70 százalékát úffá építették, és akkor még 40 szalmafedeles ház volt, ma már csak egy van, azt is Inkább kuriózumként hagyták meg. Megkérdeztem: láthatnám ezt a házat? Miért ne? — vonta meg a vállát az elnök. Sajnálom, hogy ezt a látogatást egy hirtelen jött eső elmosta, de az igazat megvallva, nem is törtein magam nagyon, hiszen abban a meggyőződésben voltam, hogy kárpátaljai utamon, ha nem is sokat, de látok még egy-két szalmatetős házat. Alapos tévedés volt! Gyárak a földeken A kárpátaljai mezőgazdaságból, az általános fejlődésen túl, két dolog érdekelt különösképpen. Az egyik: a háztáji gazdaságok, mégpedig abból a szempontból, mennyiben befolyásolja a tagok jöveaehnét, s ezen keresztül életszínvonaluk alakulását. A második: a kolhozok melléküzemági termelése, — a foglalkoztatottság és a jövede lem növelése szempontjából. Az előbbiről, a háztáji gazdaságok szerepéről, már röviden szóltam, most hadd mutassak be egy olyan kolhozt, melyben a melléküzemági termelés eléggé domináns szerepet játszik. Ezt megelőzően fontosnak tartom megjegyezni, hogy Kárpátalján a kolhozok melléküzemági termelése nem valamilyen spontán fejlődés eredményeképpen alakul ki, hanem átgondolt koncepció és szervező munka eredményeként. Mikor furij llnickij elvtárssal, a kárpátontúli területi pártbizottság első titkárával beszélgettem, erről a kérdésről is szó esett, llnickij elvtárs elmondta, hogy a kolhozok melléküzemági termelése csupán 2—3 éve indult meg és a legközelebbi években erőteljesen fejleszteni kívánják. Több minden tényező is szól e mellett. Az egyik: a kolhoztagok téli foglalkoztatása, és általában a foglalkoztatottság kérdése. A másik: a he lyi adottságok hasznosítása. Ugyanis a vidék adottságai szinte kínálják az ilyen irányú tevékenység fejlesztését. (Téglaés festékgyárak, népművészeti termékek termelése, konzervgyárak stb. J. A nagypaládi Bolsevik Kolhoz fertősalmási üzemegységében (nagyszőlősi járás) a konzervgyárban éppen a szokásos évi javítási munkákat végezték. Ez rendszerint a nyár elejéig tart, mert június elején — közepén megindul a* idény, és a munka egészen február végéig eltart. Mit termelnek, illetve dolgoznak fel a kolhoz konzervgyára ban? Gyümölcsöt és zöldséget, s kompótot, savanyúságot, salátát és szirupokat készítenek. Tavaly 3500 métermázsa nyersanyagot dolgoztak fel, amiből 1 millió 200 ezer üveg árut ké szítettek. Mint mondták, nincs az a mennyiség, amit ne tudnának értékesíteni. Természetesen a gyümölcs és a zöldség feldolgozása nem jelenti azt, hogy csak erre a célra termelnének. Csupán azt dolgozzák fel, amit nyersen már értékesíteni nem tudnak, illetve, ha az értékesítés pillanatnyi nehézségekbe ütközik, s fennáll az áru romlásának a veszélye. Éppen azzal, hogy a feldolgozás révén semmi sem megy kárba, sok terméket megmentenek. A kolhoznak nemcsak konzervgyára, hanem téglagyára is van. Ezt csak 1967 augusztusában helyezték üzembe, és akkori termelése 1 millió tégla volt, tavaly már 3 millió, az Idén pedig 10 millió lesz. Ezenkívül 1 millió alagcsövet is készítenek, ami 400 hektár föld alagcsövezésére elég. A téglagyár beruházási költsége két év alatt —• tehát már az idén — bőven megtérül. Mit jelent ez a melléküzemági tevékenység a kolhoz életében? Tavaly a kolhoz jövedelme 600 ezer rubel volt, és ebből 230 rubelt a konzervgyár és a téglagyár hozta. A két gyár 200 embert foglalkoztat, az átlagosnál lényegesen főbb ftzetéssel. Olyan tények ezek, amelyek önmagukért beszélnek. „Én, az élet vidítója" Kárpátalja mezőgazdaságában jelentős helyet foglal el a szőlőtermesztés. Az itteni boroknak mindig jő nevük volt, s a szakszerű talajművelés, a nemes fajok telepítése és elterjesztése ezt a jő hírnevet még csak öregbíti. Jártam a Nagyszőlősi Szovhozban [állami gazdaság), amely nemcsak gazdasági eredményeivel, hanem borainak kiválóságával is jó nevet szerzett magának. Miután Beszélgetés a Töketerebesi Járási Nemzeti Bizottság elnökével Hasznosnak ígérkező A töketerebesi járás falvait járva tudomást szereztünk arról, hogy a járási szervek közvélemény-kutatást végeztek, kérdőíveken kérték véleményt a lakosságtól a szolgáltatásokra vonatkozólag/ Ezzel kapcsolatban beszélgettünk MICHAL MICHALClK elvtárssal, a járási nemzeti bizottság elnökével. • Mi a célja ennek a közvélemény-kutatásnak? — A járási nemzeti bizottság tanácsának határozata alapján a járás hetvenegy községében nyolcszáz kérdőívet osztottunk szét azzal a céllal, hogy kikérjük a lakosság véleményét az alapvető szolgáltatások színvonaláról, konkrétan az autóbuszforgalom, a közúti hálózat, az egészségügy, a kereskedelem és helyi gazdálkodás szakaszán. A beérkezett válaszok, vélemények alapul szolgálnak a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások ér-tékelése és továbbfejlesztése során. • Hány kérdőív érkezett viszazaT — Mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, megjegyzem, hogy a megkérdezettéktől nem kértük nevük, lakhelyük feltüntetését, tehát teljes mértékben megtartottuk az anonimitást. A kiadott nyolcszáz kérdőívből hétszázhúsz érkezett vissza, abból huszonegy kitöltetlenül. • Milyen tapasztalatokat szűrtek le például a kereskedelem vonalán? — Sok-féle vélemény, kifogás és javaslat érkezett. Legtöbben azt javasolták, Hogy az illetékes szervek bővítsék az áruválasztékot, biztosítsák az elárusítóknak a vevőkkel szembeni udvariasabb magatartást, az üzletek, raktárak tisztaságát, szüntessék be a pu-H alatti árusítást, alkalmazzanak képzett munkaerőket stb. Mások kifogásolták az árucikkek minőségét, a hiányos csomagolást. A Királyhelmec környéki élelmiszerüzletekben pedig az elégtelen áruellátás textil- és zöldségfélékből. Bőven akadnak, akik a számlázott árak szigorúbb ellenőrzésére hívták fel a figyelmet. • Hogyan értékelték a megkérdezettek a helyi gazdálkodás tevékenységét? — Már az első kérdésre adott válaszok utalták a helyi gazdálkodási üzemek által nyújtott szolgáltatások miatti elégedetlenségre. A válaszok több mint 61 százalékában javasolták a szolgáltatások jelenlegi hálózatának kibővítését és a műhelyek nyersanyagellátásának Jakörüljártuk a gazdaságot, s az egyik faluban, Sáradon, szinte hitetlenkedve csóválom a fejem, mivel a 320 házból 260 új, és azt ls elmondják, hogy tavaly búzából 40 métermázsás hektárhozamot értek el, engednem kellett a kapacltálásnak, hogy márpedig anélkül el ne menjek, hogy a borospincét meg ne nézzem, őszintén megcsodálom a hatalmas hordókat, a kádár munka e remekelt, s az egyiknek a feliratát még fel is jegyzem: „Én, az élet vidítója, — ez áll a hordón, amely 2087 literes, s Kulmann mester készítette még 1930-ban. De nem ez az érdekes, hanem ami benne van, mert a pincemester lopóval a hordóhoz megy, és a bort a poharakba engedi. Elmondja, hogy ez a kárpátaljai Heresz, a Furmint szőlőből készül, 19—22 fokos, kétéves ez a bor, de három év az érési ideje. Gyomorbajos ember lévén, évek óta semmit nem iszom és ezt meg is mondom, amit respektálnak is, csupán arra kérnek, hogy egy kortyot ízleljek meg, hogy megismerjem az aromáját és az illatát. A bor valóban remek és annyira kínáltatja magát, hogy sürgősen felállók és elbúcsúzom, mondva: a kísértés nagyon erős. BÁTKY LÁSZLÓ vitását. Az eddiginél a több ruha- és feliérnemütisztító, cipőkészítő és — javítóüzem, borbélyüzlet, televíziójavító és más hasonló üzem létesítését javasolták. A jelenlegi szolgáltatási üzemek munkájának minőségéről a kérdezettek 60 százaléka kedvezően nyilatkozott. Amint Ismeretes, járásunkban a helyi nemzeti bizottságok kisüzemei is hasonló tevékenységet fejtenek ki. A kérdezettek több mint 40 százaléka nem értékelte tevékenységüket, valamennyivel kevesebb százaléka elégedettségét fejezte ki. Többen, az Itt dolgozók szaktudásának fejlesz tésére és a javítási árak, költ ségek csökkentésére tettek jii vaslatot. • Az egészségügyi szolgáltatásról mi a véleménye az ankét résztvevőinek? — A beérkezett válaszokból kitűnik, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége, köeel 63 százaléka a körzeti orvosok segítségét veszi igénybe, akiknek munkájáról megoszlanak a vélemények. 30—30 százalékuk kielégítőnek, illetve jónak minősíti az egészségügyi körzetek dolgozóinak tevékenységét, közel 26 százalékuk viszont elégedetlenségét fejezi ki. Nagyon sokan javasolják a körzeti orvosok számának növelését. MŽsok — elég jelentős számban — azt kifogásolják, hogy házhoz hívás esetén az orvosok és mentőkocsik megkésve érkeznek a betegekhez. Bőven érkezett javaslat is, amely az orvosoknak betegekkel szemben tanúsított magatartásának megjavítását szorgalmazza. • Feltehetően sok bírálat érte az autóbusz- és közúti hálózatot. — Valóban ez az igazság. Főleg a közúti hálózat állapotára vonatkozóan érkezett sok megjegyzés. Jelentős számban hívják fel a figyelmet a meglevő közúti hálózat bővítésére, korszerűsítésére, gondosabb és céltudatosabb karbantartására, az utak téli Időszakban történő rendszeres szórására stb. Valamivel kevesebb bírálat érte az autóbuszközlekedést, viszont számottevő javaslat érkezett a jelenlegi hálózat bővítésére, újabb megállóhelyek létesítésére, az utazás kultúráltabbá tételére. Nagyon sok a konkrét javaslat, és úgy vélem, ezen a helyen külön-külön nem foglalkozhatunk mindegyikkel. • Beszélgetésünknek nem is ez a célja, hiszen a felsorolt problémák rendezése, a beérkezett javaslatok felülbírálása és a lehetőség szerinti megvalósítása az erre hivatott szerveknek a dolga. Inkább az érdekelne, hogyan biztosítják ezt a járásban? — Amint már említettem, az ankét folyamán beérkezett válaszokat az egyes kérdés csoportok szerint összegeztük,, értékeltük és ezeket eljuttattuk'az illetékes vállalatok vezetőihez azzal a kéréssel, hogy alapos elemzés és megtárgyalás után dolgozzák ki javaslataikat — a lakosság véleményeinek figyelembe vételével —, és terjeszszék á járási nemzeti bizottság tanácsa elé, hogy milyen formában tudják biztosítani az általuk nyújtott szolgáltatások színvonalának emelését, és mit tesznek a kifogásolt hiányosságok kiküszöbölése érdekében. Végezetül megjegyzem, hogy derűlátók vagyunk és jelentős eredményt várunk ettől az akciótól. Az igaz, tennivaló lesz bőven... (kulik) 1969 VIII. 19.