Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-17 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

• O- '• Görögországi útijegyzet 171 I r MI asszandrossz, Make­a ' mi dónia királya idő­B l H számításunk előtt k W mintegy 300 évvel M A H feleségéről, Nagy H Sándor nevéről HHIB nevezte el az Égei-tenger partján épülő új várost — Thesszalonikit, a mai Szalonikit Görögország legter­mékenyebb vidékén terül el a város. A geometria őshazájában három hatalmas folyó arányo­san szeli át a nagy hegylán­cot, hogy a tengerhez közeled­ve merőlegesen egyesüljön. Nem volt időnk, hogy a perzselő nap elől csodaszép szőlőskertek árnyékában ke­ressünk menedéket. Beértük azzal, hogy megcsodáltuk a zöldellő dombokat és hegyolda­lakat,' az olajfák és citruszli­getek láttán pedig felidéztük a zsarnok Dioníiszoszról, Orp­heuszról és Euridükéröl szóló, már-már feledésbe merülő ié­géket és mondákat. Ebben az országban minden rendkívüli: zöldarany a szőlő­tőke, az olajfa és a citrusz gyümölcse, a domboldalakon termő dohány, a gyapot és a Pagaion hegységben rejlő va­lódi arany. Nem csoda, hogy a múltban Ide özönlöttek a népek. Hány nemzet vándorolt Makedónián keresztül északról délre, hány hadjáratot vészelt át az or­szág? — Kis földi paradicsomunk­ról a mai hódítók sem feled­keztek meg, — jegyezte meg kísérőnk, Parintasz, a szaloni­ki proletár. A JELEN SZIMBÓLUMA: A RENDŐR Szalonikiben több kilómé tert gyalog tettünk meg. A vá­ros valóban elragadó. Athén után Görögország legjelentő­sebb városa. És talán a leg­szebb is. A hatásos, teraszos építkezés harmonikusan egybe­olvad a környező lejtős vidék­kel, a modern görög építészet könnyedségével, ötletes sokol­dalúságával felülmúlja az ösz­szes építészeti sablonokat, me­lyek a korszerűsítés ürügyén kaszárnyastílust visznek építé­szetünkbe. A város sűrűn la­kott, lakosainak száma három­százezer. Fontos kereskedelmi gócpont, idegenforgalma élénk. A jó ég tudja, vajon az ame­rikai katonákat és tengerésze­ket is turistáknak tartják. És az óriási úszómű, mely gyom­rában a gépkocsik százait szál­lítja és fedélzetén repülőgépek szállnak le, egyáltalán nem egy civil óceánjáró luxushajó benyomását keltette ... Görög barátunk, Parintasz esak hallgat. Idegesen mozgo­lódni kezd, amikor egy vakí­tóan fehér ruhás, fehér sisa­SÉTA AZ ANTIK MŰVÉSZET BÖLCSŐJE KÖRÜL mek, különféle szolgáltatások, közép-európai konyha, sőt, ide­genvezetők, tolmácsok is gon­doskodnak róla. A város védasszonya Pallass Athéné istennő, akit az Akro­poliszon még Hellasz idejéből tisztelnek, szárnyai alá vette a várost. Pompás templomát — a mai Erekhhtetont — a per­zsák időszámításunk előtt 479­ben felgyújtották, ám csoda­szép tarka mennyezetét és freskóit az atomkor emberei is megcsodálják. Agrippa császár kétemeletes színházából óriási szobrok töredékei és freskók maradtak az utókorra, kissé ar­rább, az aiginai Aphaia bizánci templom romjai között, ahol még megmaradtak a kőoltárok és gyönyörű freskóik, a régé­szek tavaly kifogástalan méz­zel telt másfélméteres amfo­rákra bukkantak. Érdekes, hogy az ősregékben sehol sem emlí­tik az élelmiszerek évezredes tartósításának művészetét. A ma embere néma áhítattal áll meg az időszámításunk előtt 336-ban festett freskók előtt, a jón és a dór oszlopso­rok között. Az ókori görög fi­lozófusok és művészek halha­tatlan elgondolása, a demokrá­cia márványba vésett megsze­mélyesítése Görögországban azonban ma már csak legen­da. LÁNIK ÉVA let-Makedónia római korából itt maradt Fehér-toronyhoz. Khalkidiké félszigetén állítólag abban az időben alakult At­hosz, a szent állam. Ez Euró­pában, s talán a világon is az egyetlen önálló, önrendelkezé­sű szerzetési köztársaság. A félsziget igéző környezetében húsz kolostor őrzi a történel­mi műemlékeket, a bizánci kin­cseket. Athosz legősibb, s leg­szigorúbb törvényét Konsztan­tínosz Monomakhosz 1060-ban adta ki, és ez a törvény, az „Avaton" még ma sem veszí­tett érvényességéből. Tiltja az asszonyoknak és lányoknak a kolostorok megközelítését. Ez minden, amit a szent államról megtudtam. Nem voltam ott. Megtekintési engedélyt ugyan­is a görög külügyminisztérium ad Athénban, ahová még csak készülődtünk. A MŰLT ÉS A JELEN A görögök Európa legrégibb, de valószínűleg a legjobb ke­reskedői. Páratlan kultúrtörté­neti műemlékeikből alapos hasznot húznak. Az Akropo­lisznak köszönhetőleg egyre fokozódik az idegenforgalom. Évről évre több százezerrel emelkedik az Akropollszt meg­Földi paradicsom • Megelevenedett mitológia • Férfi „köztársaság" • A demokrácia őshazájában már csak monda a demokrácia tekintő turisták száma. Athén felkésztit erre. A gazdag turis­ta kénye-kedvére mindent meg­találhat itt, — utazási irodák, légiutak, hajók, vasúti hálózat, autóbuszjárat, szállodák, étter­akar látni. S így jutottunk ei a IV. évszázadból származó vá rosi erődítmény romjai mellett a bizánci sáncokig. Az út me redek, a hőség elviselhetetlen Az ember néha levegő után kapkod, meg-megáll. De nem a meredek út miatt. A régi erő­dítmények vastag falaiban em­beri szállások vannak. Nem­csak a város szegényei laknak itt, hanem a kikötőmunkások is, akik közül sokan Olaszor­szágban és Németországban ke resnek megélhetést. Itt közvet­len szívélyességgel fogadtak; tiszta, friss vízzel kínáltak, amit nem a vízvezetékből csa­poltak, — Szalontkinek e ne­gyedében ugyanis nincs ivó víz. NŐKNEK TILOS A BELÉPÉS Egy-egy jó szó, egy korty víz, és tovább mehetünk a Ke­AZ ORSZÁG MOSTOHAGYERMEKEI Ne higgyék, hogy egy turista üdülővendég. Időt és fáradsá­got nem kímélve minél többet kos, fehér kesztyűs és fehér ci­pős napbarnított fiú tart fe­lénk. Már-már azt hittem, itt áll végre az első, jól öltözött görög, egy modern Apolló ké­pében. A paszomány és a gu­mibot azonban kiábrándított, — rendőr volt az illető. - f "•' :. V - - :• • . •'- > • r DAN JEHUDA 1 olaszországi útijegyzete * •-szak-Olaszországban sok szép nagyváros tárja r DAN JEHUDA 1 olaszországi útijegyzete • arlró\\r 7r»lrlHf>l futtatták ho Ttt lflkntt ót/Q^á^firinlr W"íll r . — Q ~ .. ".u... ,'iIUUUddĹC nbl 1111 pot töltöttem a vidék legszebb városában, Ve­ronában, pedig félév sem elég ahhoz, hogy alaposan megnézhessük és megismerjük. Megszeretni azonban két nap alatt is megszerettük. Élmények sora kezdődik, amikor a pályaudvar előtt autóbuszra szállunk. Szűk utcákon tartunk a város központjába. Az atóbusz alig fér el bennük. Minden száz méter után úgy érezzük, száz évvel ka­nyarodtunk vissza a történelmi múltba. A mesevilágból kilépő régi házak — egyesek kö­zépkori krónikák illusztrációiként hatnak. A nagy utcasarkon vallási éreklyék — a hívők tiszteletének tárgyai. Külön élrtény, ahogyan eljutottunk szállodánkba. Az utca, az udvar, a bejárat, a lépcsőház a közép­korra emlékeztet. Ml, jeruzsálemiek évezredes emlé­kek és az utóbbi évtizedek modern ltéesítményeí kö­zött élünk, a mi életünkből kiesett a középkor, amely Veronában máig is él. A folyosó hosszú és homályos, időnkint két-három lépcsőfok változtat egyhangúságán. Jobbra — balra fülkék a folyosó falábaii. A szállodaberendezés azonban modern: villanyvilágítás, központi fűtés, a fürdőszobában du­gaszaljzat a villanyborotva működtetésére, telefon, televízió. Veronában sok a látványosság. Az Adige partján áll a város középkori urainak vára -— ma múzeum. Egy másik városrészben római kori amfiteátrum. Teljesen épségben maradt. Ma is használják, színi­előadások, hangversenyek, fesztiválok rendezésére. Verona Igazi szenzációja azonban a Via Capello utca. Az idegenvezetők minden külföldit ide kalau­zolnak. Egy lirtz fölött tábla: Casa di Giulietta, va­gyis Júlia-ház. Régi ház, tágas, s mindig zsúfolt udvarral. Az egyik falon emeletnyi magasságban A VERONAI JÚLIA • A veroric.i Júlia-ház udvara ezelőtt a Capulet család. Lányának, Júliának udva­rolt itt a Capuletokkal viszálykodó Montagu család sarja, Romeo. Ezen az erkélyen fogadta Júlia sze­relmesé udvarlását, s az idegenvezetők szerint itt játszódott le a híres erkélyjelenet. Élt-e a szerelmespár, valóban ez volt-e az a bizo­nyos erkély? — nem mi döntjük el. Shakespeare a dráma színhelyét Veronába helyezte. Bizonyára ráakadtak Veronában a tragédiát felidéző emlékekre. Az irodalmárok szerint Shakespeare, Marlow, Ben Jonson és mások rendszerint krónikákból merítették drámáik anyagát. Valószínű, hogy nyoma volt egy ilyen szerelmi tragédiának, melyet a kor írói meg­örökítettek, és Shakespeare feldolgozása volt a leg­kiemelőbb. Ez persze még nem bizonyítja, hogy a szerelmi tragédia hőseit valóban Rómeónak és Jú­liának hívták, s hogy a nagyjelenet éppen ezen az erkélyen játszódott le. Mégis megilletődve állunk az udvaron. Kifelé menet visszazökkenünk a XX. szá­zadba: fogorvosi tábla a kapu alatt. Rendel minden délután. A mese azonban vonzóbb a valóságnál. Veronának nemcsak múltja, hanem élő jelene is van. Negyedmilliós lakosságának fő megélhetési for­rását éppen az idegenforgalom biztosítja. Van azon­ban a városnak ipara is: gépgyára, dohánygyára stb. Mit csinálnak a mai veronai Júliák? Tanulnak vagy dolgoznak, szabad idejükben Rómeójukkal sé­tálnak az Adige festői partján. A mai veronai lá­nyok térdik érő szoknyát viselnek, nem festik ma­gukat. Bizonyára tisztelik a szüleiket, de nem csi­nálnak nagy ügyet abból, ha a szülők nem látják szívesen a fiatalok együttlétét. A szülőpárok között sem lehet ellenséges viszony, legfeljebb szomszédi per­patvar. Így a fiataloknak nincs okuk tragédiába me­nekülni. Nincs is, aki Shakespeare-t utánozva hal­hatatlan drámát írna ... 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom