Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-14 / 190. szám, csütörtök

N E V E L Ő K FÓRUMA A SERDÜLÖK ÉS A VISELKEDÉS A SERDÜLÉST kompié* folya matként kell felfognunk, amelyben a testi fejlődés különböző oldalai éppúgy érvényesülnek, mint a lelki érés legkülönfélébb tényezői. A fejlődést megbatározó tényezők között dialektikus kölcsönhatás figyelhető meg. Ez a kölcsönhatás, s általában az egész fejlődés bizonyos szempontból irányított: egyrészt a családban, másrészt az iskolában folyó rendszeres, céltudatos neve lési hatások következtében. Azonban bármilyen mértékben fs irányított a serdűlők fejlődése, ha megfelelők is a nevelési hatások, mindig számolnunk kell olyan negatív viselkedésformákkal, amelyek teltétlenül helyesbítésre szorulnak, amelyeknek erőteljesebb kibontakozását elsőreadű feladatunk megakadályozni. A helytelen viselkedésformák megjelenése érthetőnek tűnik, ha figyelembe vesszük azt, hogy a serdülés során bekövetkező rendkívül erős hormonális változások következtében labilissá válik a személyiség, fokozódik az érzékenység és intenzív önállóságra való törekvés figyelhető meg. Azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a serdülő idegrendszere még nem fejlett tökéletesen, alakulóban, fejlődésben van. Éppen ezért még nem mindig képes elviselni a hosszantartó és erős ingereket, s azok hatására olykor viszonylag gyorsan a gátlás állapotába kerül és megfordítva. Különösen a serdülés kezdeti szakaszában figyelhetünk meg bizonyos egyensúly-felbomlást az alapvető idegfolyamatok — a serkentés és a gátlás — között. A serkentés! folyamatok olykor annyira túlsúlyba kerülnek, hogy * serdülő nem képes meggátolni a helytelen cselekedetek létrejöttét. Természetesen a fejlődés ebben a korban is — normális körülmények között — pozitív irányban halad. Az agykéreg fokozatosan átalakul és elnyeri azt a struktúrát. amely a felnőtt embert jellemzi. S ami jelentős a viselkedés irányítása szempontjából: megnő az agykéregnek az ösztönök és az emóciók feletti ellenőrzése. Tökéletes ellenőrzésre, a második jelzőrendszer egyértelmű dominációjára csak a serdülőkor végén kerül sor. Addig azonban még sok olyan viselkedési forma alakulhat ki, amelyek — rögzülés esetén — veszélyeztetik az egászságes személyiség kialakulását. AZ ESETENKÉNT kialakuló ne gatív viselkedési formák különböző fokozatokat mutathatnak. Ennek megfelelően a kiváltó okok, valamint az elhárító eljárások is különbözők lesznek. A negatfv viselkedésformák: 1. Idegrendszeri és 2. helytelen nevelési eljárásokból eredők lehetnek. Ezek természetesen együtt is előfordulhatnak súlyosbítva az adott esetet, illetve az egyik alapot adhat a másik létrejöttéhez, kialakulásához. A nehezebb, kimondottan kóros eseteken kívül a mindennapi gyakorlatban találkozhatunk ideges és hisztériás serdülőkkel is. Az ideges gyermekre fokozott Ingerlékenység és csekélyebb teherbíró képesség jellemző. Gyakran gyors felfogású, feladatait hamar elkészítő, de többször kapkodó és fáradékony. Jelentéktelen dolgok is hamar felizgatják és utána nehezen tud megnyugodni. Az idegalkaton kívül e jelenségnek a helytelen nevelés vagy erős testi illetve lelki megrázkódtatás is forrása lehet. Az ideges gyermek főbb tünetei a következők: ideges félelmek (álmok), várakozási félelmek (drukkolás), dadogás, dacolás, elkeseredett lemondás, kisebbrendűségi érzés, lelki süketség a parancsokkal szemben, kényszerképzetek stb. A hisztériás gyermek legjellemzőbb vonása a túlzott önérvényesítés. Rendszerint ez vezeti őt negatív viselkedésformákhoz, különösnek tűnő cselekedetekhez. Feltűnésből különleges eljárásokhoz folyamodik, pl. hatásvadászatból elájul, ha nehéz helyzetbe kerül betegségbe menekül stb. A hisztériásnál ezek a tünetek védekező jellegűek, mivel az élet nehézségeit sokszor nem tudja egészséges formában leküzdeni vagy a csalódásokat elfelejteni. Ezekkel a tünetekkel most nem kívánunk bővebben foglalkozni, inkább vizsgáljuk meg azokat a viselkedésformákat, amelyek első sarban a helytelen nevelési eljárások következtében jönnek létre. HA NAGY ÁLTALÁNOSSÁGBAN akarjuk megfogalmazni a problémát, azt mondhatjuk: legtöbb esetben a tartós negatív pedagógiai hatások következtében rögzülhetnek bizonyos negatív lelki tuljadonságok, illetve az eredeti lelki tulajdonságok negatív irányban torzulhatnak el. Ezek természetesen a viselkedésben ls negatívan realizálódnak. Várkonyi (A lelki élet zavarai) a következő negatív pszichikus tulajdonságokat említi meg, amelyekből helytelen viselkedésformák alakulhatnak ki: 1. az önuralom hiánya vagy gyengesége, 2. érzelmi tompultság és a 3. túlzott érzékenység. Böttscher tíz személyiségjegyet, illetve ezeknek megfelelő típust ismertet, amelyeknél könnyen adódhatnak nevelési problémák illetve alapút nyújthatnak különböző helytelen viselkedésformák rögzüléséhez, 1. Nyugtalan, állhatatlan, „nyüzsgő" típus, 2. túl szigorúan nevelt agresszív gyermek, 3. az önfejű, konok gyermek, 4. a csipkelődő, mások kínzását élvező típus, 5. a félénk, gátlásos, bizalmatlan gyermek, 6. az elkülönítve nevelt, ambiciózus, „arisztokrata" típus, aki a többieket lenézi, 7. a beleié fordult álmodozó, 8. a bűntudattal (szexuális) kUzdő gyermek, 9. a túlzott igényű (szeretet, érvényesülés) tipusú és 10. a magát túlértékelő gyermek. A serdülőkorban leggyakrabban a következő negatív viselkedési formákkal találkozhatunk: go rombaság, szemtelenség, Ingerlékenység, dacosság. Mit tehetünk ezek elnyomásának, megszüntetésének az érdekében? HA MEG AKARJUK ELÓZNI a serdülő goromba, szemtelen magatartásának létrejöttét, feltétlenül ügyelnünk kell kérésünk, uta sításunk vagy nemtetszésünk megfogalmazására, illetve a közlés módjára. A serdülőnek éreznie kell, egyenrangú félként kezeljük, s tudjuk: már nem gyermek, megvan az önálló véleménye, akarata s mi ezt elismerjük! Ügyeljünk a nyugodt hangsúlyra: az ideges, durva hangnemre a serdülő hasonlóképpen reagál. A goromba, szemtelen magatartás nem egy esetben a helytelen erkölcsi ítéletek következtében alakul ki. Ugyanis ezek az ítéletek még a serdülőkorban is viszonylag erősen szubjektivek, s ezért a fiatal sok esetben nem tudatosítja: ez vagy az a viselkedésforma megfelel-e az általában elfogadott erkölcsi normáknak. Nem egyszer éppen azt tartja jónak, helyesnek, ami elitélendő. Az Ilyen ítéletek, képzetek átépítése is tapintatot követel. Elsősorban gyakorlati példák bemutatásával, illetve az adott viselkedési mód következményeinek a feltárásával hatunk a serdülőre. Rossz példaadás esetén igyekszünk a serdülőt kivonni a helytelen példát adó személy hatásköréből. Talán mondani sem kell: az egyszerű eltiltás aligha segít! Helyesebb, ha átépítjük a serdü lőnek, az illető személyről alkotott képzeteit: megfelelő forrná ban rámutatunk azokra a hibákra, amelyeket — tudjuk — a serdülő is elítélne, s ennek ellensúlyozására más példát állítunk eléje. A makacsságot, a dacot is meg felelő nyugalommal kell kezelni. Semmiképpen sem szabad elmélyíteni. Pillanatnyi kimerülés s fokozott ingerlékenység is kiválthat makacsságot, truccot. Ha személyiségvonásról van szó, akkor rendszeresen, következetesen oldjuk meg azt a konfliktust, amely a dacot létrehozta. Milyen elvek betartására van szükség: 1. A makacs, dacos serdülőnél inkább a buzdítást alkalmazzuk, mint a büntetést. Z. Tartózkodni kell attól, hogy éppen a makacskodás kellős közepén érvényesítsük nevelési szándékunkat. 3. Szüntessük meg ízt a helyzetet, amelyben a dacosság kialakult. 4. Ne követeljük (hacsak féltétlenül nem szükséges), tanácsoljunk és Irányítsunk! 5. Hosszabb határidejű feladatokat jelöljünk ki. Időt kell adni a serdülőnek, hogy felkészülhessen a feladatok megoldására. Magától értetődik: nevelési eljárásainkat csakis az adott serdülő mentalitásának megfelelően szabad alkalmazni. Ex a siker egyik (igen fontos) záloga. A HELYTELEN viselkedésformák megszüntetése mindig összefügg az egész személyiség nevelésének különböző kérdéseivel. Párhuzamosan kell alakítani a serdülő erkölcsi profilját, jellemét, akaratát, tudatát; csakis ezek relatíve egyidejű, pozitív Irányú fejlesztése hozza meg a kívánt sikert: a sokoldalú, lényeges negatív vonásoktól mentes személyiság kialakulását. —kz— A pulai fesztivál margójára Pulában augusztus elején ért véget az idei jugoszláv filmfesztivál, mely néhány újdonsággal szolgált: elsősorban megváltozott a Jellege. Eddig ugyanis az volt a szokás, hogy a bemutatásra szánt filmeket bizottság válogatta ki, vagyis eldöntötte, mely filmek mutathatók be a fesztiválon. Ez előzetes kiértékelés alapján történt, s helyességét sem a külföldi kritika, sem a közönség nem ellenőrizhette. Ez állandó súrlódásokra adott okot. Ebben az évben ezt a módot elvetették s a fesztivál programján szerepelt minden film, melyet a stúdiók bejelentettek (több mint 30 alkotás, gyakorlatilag tehát az egész évi jugoszláv filmtermés j. Aki a bemutatókat szorgalmasan látogatta, lehetősége volt, hogy képet alkosson magának nemcsak az élvonalbeli és az átlagon felüli filmekről, hanem a filmgyártás egészéről is. Megváltozott a produkciók jellege is. A partizán-téma — mely még mindig igen nagy százalékban szerepelt — két irányvonalat képvisel: egy kommersz-vonalat (hazai méretekben), ez a megszokott feketefehér sablon alapján készül s kalandelemeit a rosszabb westernekből veszi át. Ezt az irányzatot Krvavec alkotása, a Híd képviseli, mely amolyan színes hazai szuperprodukció, melyben a németek a partizánok géppisztoly-sorozatai alatt úgy hullanak mint a legyek, s az egyes hőstettek a Winnetousorozat huszárbravúrjaira emlékeztetnek. Azonban ezekben a filmekben is kifejezésre jut egy jellegzetes motívum — mely Jugoszlávián kívül az ilyen típusú filmekben nem található meg, de az új jugoszláv partizánfilmekben igen gyakran — a rejtett, jól álcázott árulás, esetleg a kétkulacsos politika motívuma, mely azt akarja bizonyítani, hogy ébernek kell lenni. Van azonban a partizánfilmeknek egy másik, filozófiailag és kultúrpolitikailag igényesebb típusa is, mely etikáját és művészi értékeit tekintve az 1956 utáni korszak „lengyel iskolájának" a legjobb alkotásaira emlékeztet. Ezek etiSzerelmi jelenet Petrovics Nemsokára itt a világ vége című díjnyertes filmjéből.. A felvételen: Annié Girardot francia színésznő és Ivan Palúch szlovák színész. kája kimondotttan kép- és mítuszromboló. Az ilyen filmek közül ezúttal Pavlovics alkotása, a Csapda figyelemre méltó, mely érzékelteti a partizánharcok legendás időszakát, s azokat az időket, amikor sokan már jövendő pozíciójuk útját egyengették, mások hátán és érdemein kapaszkodtak felfelé; ez az irányzat támadást intéz azon etikai profil ellen, amit a jelenlegi jugoszláv filmgyártás a „vörös burzsoázia" jelszava alatt támad. Egyáltalán a szocialista vállalkozás elleni támadás már néhány éve úgy látszik vörös posztó a jugoszláv filmek tematikájúban s ez az áramlat egyre inkább erőre kap — számbelileg is. Ez évben már komédiát is produkált (ami egyébként a jugoszláv filmgyártás legérzékenyebb pontja). Az ilyen jellegű filmek közül a művészi csúcsot Petrovics Nemsokára itt a világ vége című alkotása érte el. A film tele van intenzív és kegyetlen folklórral — e tekintetben Jakubisko Szökevényekjére emlékeztet — s az események „Brecht nyelvezetén" eredeti népdalokkal vannak aláfestve. Ugyanilyen érett művészetről tanúskodik Dzsordzsevics lírai hangvételű Mezei futás-a is, melyet szinte lehetetlen egy rövid cikk keretében részletesen elemezni. A másik pólust Zselimir Zsilnyik godardi stílusú pamflettje, a Korai alkotások képviseli. S van még egy harmadik variáns is, a mély dühbe torkolló reményvesztettség, melyet Draskovics kiváló Horoszkópja képvisel. Az utóbbi két film elsőfilme. sek alkotása, s az újfilmesek jelentkezése talán a legjellemzőbb az utóbbi év produkciójára. Tehetségeket hozott felszínre, ám puszta professzionalitást, sőt egyszerű utánzást is — de a fiatal filmesek alkotásai a jugoszláv filmgyártás erősségei. Az említett filmeknek tömör jellemzése is erős szociális és etikai kriticizmusról tanúskodik. Ezt a kriticizmust ugyan a filmkritika (s a politikai körök is) az utóbbi években kedvezően fogadta (a zsűrik az ilyen filmeket rendszerint díjakkal jutalmazták), az utóbbi hónapok azonban fordulatot hoztak. A konzervatív kritika „fekete hullám" kifejezéssel bélyegzi meg ezeket a típusú filmeket és éles harcot indított ellenük. A zsűri az idén is konzervatívnak bizonyult s a vitathatatlanul kiváló alkotásokat (melyekről beszámoltam) „vigaszdíjjal" intézte el, míg a fő díjakat az ún. „pozitív filmeknek" ítélte oda. A bíráló bizottság egy nehezen lefordítható című filmet (szószerinti fordítása Lefelé a vízen a nap felől) a nagydíjra érdemesített. A film éles vonásokkal ábrázolja a mai jugoszláv élet realitásait s elsősorban a jó forgatókönyv és a dramaturgia az erőssége, míg maga a feldolgozás csak középszerű, vagyis a film „tegnapi típusú". S így a zsűri döntése a vélemények heves összecsapását váltotta ki, amelyből nein az ízlésbeli különbségek, hanem a konzervatív és dinamikus életfelfogás közti alapvető eltéréseket lehet kiérezni. A kritikai irányzat szerencséje, hogy a „fekete hullám" elleni támadások netn a hivatalos helyekről érkeznek — ezek a művészet autonómiájával szemben egyelőre toleránsak. A vélemények még a pártlapok hasábjain is megoszlanak, így például Novakovics, az elismert kritikus a párt elméleti folyóiratában, a Kommunyisztban elítéli a fekete hullám elleni támadást és egészen másként ítéli meg a kritikai irányzat fejlődését. Összegezve: a jugoszláv film művészileg továbbra is nagy erőt képvisel, és mivel a körülötte kialakult vita az egyenrangú polemika síkján zajlik, hatalmi beavatkozások nyilván nem veszélyeztetik a fejlődését. Igaz, a gazdasági bázisát illetően sok minden fenyegeti, erre a filmesek nyílt levélben hívták fel a figyelmet, — ez azonban olyan fejezet, amire a fesztivál-beszámolókban nem szokás kitérni. PAVOL BRANKO >4 PÁSZTOR AZO/VBAiV HE M JÖH(T SEGÍTSÉGÉRE AN/CÁMK. TOLTENYTARTÖJABAN E£LRO&&ANT A LOPOK ÉS... Cl. aoivátn TIIOI SIĎVIBI % tllOl I M R S RAJZA