Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-12 / 188. szám, kedd

Célunk a termelés növelése Beszélgetés JOZEF MÉSZÁROS elvtárssal, az érsekújvári Elekirosvit igazgatójával 1969. VIII. 12. A nagy hűtőszekrény nem hiánycikk, de akt 40—60 litereset keres, annak gyakran mondták: elfogyott, már csak a lövő hónapban kapunk árut. A Központi Bizottság határozata azt is feladatul adta az üzemeknek: több és főbb minőségű árut adjanak a belföldi piacra. Hogyan teljesíti az F.lektrosvit ezt a feladatot? — Az első félévben a hazai piacra 23, exportra 11,9 százalékkal adtunk több árut a tervezettnél. Néhány éve, amikor még kevesebbet termeltünk, értékesítési gondjaink voltak, ma pedig nem tudjuk kielégíteni a kereskedelem igényeit. Sajnos, a mi termelési kapacitásunk növelésének is van határa. Mi elértük ezt a határt, s a termelést a jövőben csak az üzem bővítésével tudjuk lényegesen "•'élni. — Tudom, hggy a bővítést az elmúlt évben kezdték meg. Mikor lehet termelni az új csarnokokban? — A tervek szerint a jövő év második felében. Persze egy ilyen százmillió korona értékű beruházás nem zökkenőmentes. Számunkra ez az építkezés két szempontból is nagy jelentőségű. Először is hétszáz személynek — főleg nőknek — biztosltunk új munkaalkalmat, ami a járásunkban, ahol a nők ezrei kénytelenek otthon maradni, egyáltalán nem lebecsülendő tény. Másodszor: az új részleget korszerű gépekkel tudjuk berendezni, így a világítótestek gyártását — amelyek iránt óriási a kereslet — lényegesen növelhetjük, ami az üzemnek nyereségnövekedést jelent. A hütőszekrénygyártás bővítését is a kereslet szabja meg. Természetesen szeretnénk kijutni a nyugati országok piacára is. Célunk, hogy termékeink a világpiacon is nevet szerezzenek. — Milyen feladatokat kell teljesítenie az üzem kollektívájának a második félévben? — Javítanunk kell a gazdaságosságot és többet kell termelnünk, mint az első félévben, mert a kereskedelem több hűtőszekrényt és világítótestet igényelt. E termékeket kevés üzem gyártja, így tudjuk, hogy a mi munkánktól lényegesen függ a vásárlók igényeinek a kielégítése. Szerződést kötöttünk a vezérigazgatósággal, s ebben megszabták a bruttó termelést és a béreket, ami lényegében eleve a gazdaságosabb' termelésre kényszerít. Felmértük a lehetőségeinket és tudjuk, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeket csak nagyon kemény munkával tudjuk biztosítani. Ismerjük a kooperációs üzemek közötti kapcsolatokat, így fel kell készülnünk a „buktatók" elkerülésére is. — Mi okozza a legtöbb gondot az üzem vezetőinek? — A kooperáló üzemek és az anyagbeszerzés. Csak egy példát említek. A lounyi Elektroporcelán-üzem 60 000 porcelán foglalattal adósunk. Ezt a fog lalatot csak ők készítik speciális masszából, és semmi mással nem lehet helyettesíteni. Az említett üzem nem tudja kihasználni termelési kapacitását, mert kevés a munkaereje. Kértek, hogy toborozzunk számukra munkaerőket, hiszen nálunk sok a női munkaerőfelesleg. Csakhogy nem ilyen egyszerű, mert ezek a nők elsősorban a lakóhelyükön vagy legalábbis közel szeretnének dolgozni. Ezer korona havi keresetért nem mennek Lounyba. Nálunk viszont a porcelán foglalatok hiánya gátolja a termelést. Az Elektroporcelán először a testvérüzemeknek szállít, s csak aztán nekünk. Ezért kértük a vezérigazgatóságot, hogy legalább a termelt mennyiséget osszák el arányosan a megrendelők között. Nekünk már ez is sokat segítene. — A másik hiánycikkünk a kondenzátor. Ezt a Tesla-üzem gyártja, de nem képes kielégíteni az igényeket, így Magyarországtól kénytelen vásárolni a hiányzó mennyiséget. De a magyar kondenzátorok darabja hat koronával drágább, mint a miénk. Ki fizesse ezt a különbözetet? A megrendelő, vagy a termelőüzem? Egyelőre megegyeztünk a Teslával, hogy megfelezzük a különbözetet. Igy átveszünk 25 000 kondenzátort. De nekünk évente több tízezerre van szükségünk. S nem ez az egyetlen félkésztermék, amit a tervezett árnál drágábban vásárolunk. így a különbözeti költség nálunk nagy összeggel növeli a termelési költségeket. Ml nem emelhetjük termékeink árát, és nem is akarjuk emelni, mert ez kihat a keresetekre. Ezért más szakaszon kell be: hoznunk ezt a nyereségcsökke* nést. — Említette, igazgató elvtárs, a keresetet. Megfelelő a bérek és a munkatermelékenység növekedésének aránya? — Lehetne jobb is, de így sem panaszkodhatunk. Tavaly a gazdasági kapcsolatok lazulásának hatására 1,5 millió koronával fizettünk ki több bért a tervezettnél. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sok olyan feladatot kellett elvégeznünk, amit nem terveztünk, s bizony nagy volt a nyomás a bérek rendezésére is. Sokan úgy gondolták, hogy minden aránytalanságot egy csapásra meg lehet szüntetni. Az idén hasonló eset már nem ismétlődhet meg. A bérek a tavalyi évhez viszonyítva 3, a munkatermelékenység 2,2 százalékkal növekedett. Van némi aránytalanság, de ezt igyekezünk kiegyenlíteni. Persze nagyon jól tudjuk, hogy ez nem csupán tőlünk függ. — A kormány intézkedései, valamint a vezérigazgatósággal kötött szerződés bizonyos gazdasági „szorítást" jelent az üzemnek. Hogyan fogadják ezeket az intézkedéseket a dolgozók? — Azt szokták mondani, hogy nálunk a légkör és a munkafegyelem lényegesen jobb, mint más üzemekben. Ezt azzal magyaráznám, hogy van egy aránylag nagy létszámú középkorú törzsgárda, akik szakképzettséggel, nagy élettapasztalattal rendelkeznek, s magatartásuk, véleményük pozitívan befolyásolja az egész kollektíva véleményét. Természetes, hogy a termelés növelése érdekében népszerűtlen intézkedéseket is kell foganatosítani. Az emberek elvárják, hogy megmondjuk miért tesszük ezt. .Az üzem vezetősége a lényeges kérdésekben kikéri a pártbizottság véleményét, megvitatjuk javaslatainkat, s így biztosítjuk, hogy a termelésben a gazdasági vezetők és az alapszervezeti pártbizottságok közösen, és főként azonos érvekkel indokolják a népszerűtlen intézkedések szükségességét. A mi intézkedéseink a termelés növelését, a gazdaságosság javítását szolgálják, és nem irányulnak a munkások érdekei ellen. Azt akarjuk, hogy mindenki megfelelő bért kapjon elvégzett munkájáért, a teljesítményért. A dolgozók döntő többsége megérti, hogy ezek az intézkedések az ő létbiztonságuk kialakítását szolgálják. CSETÖ JÁNOS JŐ ÜGY SZOLGÁLATÁBAN MI SEM LENNE most könynyebb, mint idézetekkei bizonygatni, hogy azoknak volt igazuk, akik támogatták a párt megújulására irányuló törekvést, következetesen ragaszkodtak a marxizmus—leninizmus alapelveihez, óvták a szocialista tábor egységét és nemcsak augusztus után, hanem már augusztus előtt is felléptek az antiszocialista és szovjetellenes erők ellen. Most mégsem hivatkozunk az irányelvre. Azt a benyomást sem akarjuk kelteni, hogy „ugye, megmondtuk ..." Inkább arról szeretnék elmondani egy-két gondolatot, ami nincs a határozatban, ami viszont gyakori beszédtéma, és ami hozzá tartozik az életünkhöz. Elöljáróban arról néhány szót, hogy az emberek nemcsak nálunk, hanem a kapitalista országokban is sokat vitatkoznak arról, hogy mi is tulajdonképpen a marxizmus. Tudomány-e vagy csak világnézet? Vannak — méghozzá elég sokan — akik az utóbbi mellett törnek lándzsát. Azt hangoztatják, hogy a marxizmus olyan eszme-rendszer, amelyre elsősorban a világnézet kritériumai jellemzőek. Mások azt mondják, hogy a marxizmus tudomány. Kinek van igaza? Szerintünk azoknak, akik a két fogalmat nem külön-külön, hanem együtt, egymással szoros összefüggésben nézik, határozzák meg, és azt tartják, hogy a marxizmus ez is és az is: világnézet, mert emberek milliói vallják meggyőződéssel és mert pártoknak szolgál a cselekvés irányvonalaként. Tudomány, mert rendszert alkot, törvényszerűségekre épül és a szintézis erejével bír. Az utóbbi évek eseményei azt mutatják, hogy gyakran megpróbálják deformálni, fellazítani, többféleképpen értelmezni és — az egyéni céloknak megfelelően — kisajátítani. Nézzünk csak körül a saját portánkon. A januárt követő időszakban Igazán sokfajta szélsőség nyilvánult meg, szinte minden vonalon. Erről tanúskodnak az egyre gyakrabban napvilágra kerülő és a tények erejével'bíró dokumentumok. Abban a nagy zűrzavarban, amely az elmúlt év több hónapját jellemezte, egy-két kifejezetten abnormálisnak tekinthető anarchistán kívül azonban senki sem lépett fel kifejezetten antimarxista vagy antikommunista nézettel. Ellenkezőleg. Még a közismerten reakciós indításúak ís szocialista jelszavakkal érveltek és azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy ők is szocialistává, marxitsává fejlődtek. Itt elég az egyház képviselőinek a magatartására utalni, akik — mitsem törődve azzal, hogy a marxisták egyben ateisták — eszmeileg is, anyagilag is támogatták az „újmarxistákat". Figyelmen kívül hagyni és nem látni, hogy az ilyesmi és a többi sok hasonló megnyilatkozás tulajdonképpen a szocialista tábor ellen Irányuló politikai diverzió, tudatos aknamunka, — az több mint politikai vakság. A HATÁSOSNAK TÜNT eszmei módosítás „csupán" abban nyilvánult meg, hogy a terminológiában a tudományos szocializLakásokat a szlovákiai tanítóknak (ČSTK) — Az 1968—69 iskolaévben Szlovákiában az 1. és II. fokú iskolák 44 000 tanítójának csak 75 százalékát szállásolták el az iskolák helyszínén. Negyed részük egészségi szempontból ártalmas, kicsi és megrongált házaltban, tömegszállá sokon, az iskolák kabinetjeiben és hasonló „lakásokban" lakott. Legrosszabb volt a kilencéves alapiskolák tanítóinak helyzete. Az elmúlt iskolaévben majdnem 6000 tanító 10 kilométer, körülbelül 3000 pedig 20 kilométer és több mint 1000 húsz kilométeren felüli távol ságból utazott az iskolákba. Az I. és II. fokú iskolák tanítói lakásproblémájának megoldására 1975-ig kb. 11000 lakást kell építeni, ebből a II. fokú iskolák tanítói számára 1300 lakást. Meg kell oldani elsősorban az I. fokú iskolák ta uítólnak lakásproblémáját, főképp a távol eső helyeken és falvakban. A tanítóknak ezekben a helyiségekben való letelepedését szabad házak vásárlásával, vállalati lakások építésével és egyéni lakásépítkezéssel kell megoldani. Az állami terv az 1976—1980. években az új iskolában levő lakásokon kívül előirányozta 2000 lakás építését a tanítók számára, főleg ott, ahol 1975-ig nem oldják meg a sürgős lakásproblémákat. must az „emberarcú szocializmus", a szocialista demokráciát a „demokratikus szocializmus", az alkotó marxizmust pedig a „pluralista marxizmus" kifejezés váltotta fel, illetve a tudományosan indokolt, közismert megnevezéseket tudománytalan, szubjektív fogalmak helyettesítették. E látszatra jelentéktelennek tűnő „újítás", a legtöbb emberre valóban „újítás", a „progresszió" erejével hatott és ezreket tévesztett meg, vezetett vakvágányra. Az „újítók" viszont szentül hitték, hogy jó úton járnak, és egyedül az ő elveik helyesek. Aki más Véleményt próbált képviselni, vagy ragaszkodott a fogalmak tudományos, nemzetközileg elfogadott, eredeti

1 meghatározásához, az dogmatikusnak, konzervatívnak minősült, és gyakran könyörtelen erkölcsi terror céltáblájává vált. Az elmúlt hónapokban bizony a sok fény és bizakodás mellett, sok ború és keserűség is övezte életünket. Ezt lehetetlen figyelmen' kívül hagyni és elfelejteni. Ami a múlt év januárja után történt és történik helyenként még ma is, nem elszigetelt jelenség. Szoros összefüggésben van ez a nemzetközi helyzettel, elsősorban azzal, hogy a hidegháború, a bojkott politikája kudarcot vallott. Megdőlt Amerika sérthetetlenségének a legendája, és világossá vált, hogy a nukleáris háború a támadók pusztulását is magával vonná. Fegyveres konfliktustól tehát ma már aligha remélhető a szocialista országok rendjének a megváltoztatása. Annál inkább folyamodik a külső és belső ellenség most más eszközökhöz. A felszámolásra irányuló megváltozott taktika lényege: baráti gesztusokkal, támogatással, a gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítésével, a kölcsönös közeledés jelszavával, a „nyugati életforma" propagálásával megkísérelni a szocialista országok belső egységének a megbontását. Az „új" módszerek között első helyen szerepel a fellazítási politika, amelyre az imperializmus képviselői és támogatói általában úgy tekintenek, mint egy hosszabb „többlépcsős" folyamat alapozására. Az első lépcsőfok a fellazítás, a második a felforgatás, a harmadik a felszámolás. Ellenségeink tavaly már a második fokig jutottak el ... ' A SZOCIALISTA ORSZÁGOK — így Csehszlovákia is — híve a tőkésországokkal való kapcsolat szilárdításának. E szándék és ez az igyekezet azonban nem eredményezheti a tőke restaurációját, a szocialista struktúra megváltoztatását. A dokumentumok sokasága bizonyítja, hogy a marxizmus, valamint a Szovjetunió elleni támadásra és általában a fellazítás! taktika érvényesítésére a politika kalandorjai leginkább a kultúra területét és eszközeit használták fel és igyekeznek esetenként felhasználni még ma is. A kultúra dolgozóinak ezért most jobban, mint a múltban bármikor, ügyelniük kell arra, hogy kinek és minek állnak a szolgálatában. Társadalmunk még mindig átmeneti állapotban van. Egyaránt küzd az elhaló régível, és a keletkezíj új ellentmondásokkal, problémákkal. A régi, az elavult ellen (amely, mint a fentebb említett példák is bizonyítják, gyakran új köntösben, az új élet jelszavával jelentkezik) a mai, a valóban progresszív és korszerű élet megteremtéséért és kibontakoztatásáért folyó harcban egyre nagyobb szerepe van és lesz a jövőben is a művésznek, az Írónak és a kulturális élet valamennyi dolgozó jának. A szocialista kultúre társadalmunk mai állapotában is rengeteg, más által el nem végezhető feladatra hivatott. Nemcsak tükröznie, hanem a saját lehetőségeivel és a saját módján gazdagítania, formálnia, napról napra alakítania kell a társadalom arcultát, a tömegek tudatát. S mindezt nem úgy, ahogy egyesek elképzelik vagy szeretnék: ellentétben a társadalom változásával, „függetlenül", látszólagos területenkívüliségben, pártatla-. nul, dacos magányban, a bizonytalan jövőre alapozva. A művészetnek és a kulturális élet egészének — mint a társadalom többi, valóban progresszív erejének — internacionalista szellemben, a szocialista országokkal szoros szövetségben és barátságban, a párttal, a néppel, egymásért agyütt kell munkálkodnia egyebek között azon is, hogy megoldódjanak problé,máink és mielőbb konszolidálódjon gazdasági és társadalmi életünk. A kibontakozás és a Jobb, a maitól nyugodtabb és magabiztosabb élet megteremtése érdekében nélkülözhetetlenül fontos, hogy a maga módján mindenki támogassa a párt áprilisi és májusi plénuma határozatának a megvalósulását, a társadalmunkban hónapok óta vájúdó problémák békés rendezését. Fontos, hogy ehhez a munkához — a jó ügy szolgálatában — döntő segítséget nyújtson a sajtó, a rádió, a televízió, a tömegtájékoztatás és nevelés minden eszköze. A JELEK AZT MUTATTAK, hogy a téveszmék hatóköre egyre szűkül és a megtévedtek ezrei térnek helyes útra, fordulnak ismét a tudományos szocializmushoz, az alkotó marxizmushoz, a szocialista demokráciához. A polgári-kispolgári ideológia azonban, amely tavaly olyan intenzíven éreztette hatását, nem semmisült meg, hanem csak módosította megjelenési formáját: lappangva tovább él és a nézeteltérések, va-r lamint az „érvényesülés" új lehetőségeit keresi. A szocialista építéssel és rendszerrel szemben álló erők most röplapakciókban, fenyegetőzésekben, a válsághelyzet fenntartásában és más, a megnyugvást fékező megnyilatkozásokban élik ki magukat, és megpróbálnak ismét halászni a zavarosban. E kísérlet számukra nem sok eredményt ígér. Mint zavaró jelenséget azonban, mely ismét sok embert téveszthet meg és sodorhat bizonytalanságba, egy pillanatra sem szabad lebecsülni. » Részünkről az eszmei harc feladatai változatlanok: lépésről lépésre kell megvívni a küzdelmet a pártosság, az internacionalizmus, a szocialista hazafiság, a kulturális forradalom és számos más elvi-gyakorlati kérdés helyes értelmezése és alkalmazása érdekében. Tudomány is, világnézet ls — állítottam a marxizmusról Írásom elején. Ezt a gondolatot itt még annyival szeretném kiegészíteni, hogy az alkotó marxizmus nem az egymáshoz lazán kapcsolódó vagy éppenséggel egymással szemben álló elméleti tételek heterogén halmazán, hanem az állandóan továbbfejlődő, egymással szerves összefüggésben levő gondolatok rendszerén alapul. Gyakran Integrál, sok mindent kritikusan értékelve magába olvaszt és felhasznál. Ám ez a jelenség sem szorítja az átvevő vagy a paszszív szemlélő szerepére. Mivel csak azt veszi át, amit belső logikája következtében magának is ki kell alakítania, integráló gyakorlata tulajdonképpen szükségszerű és logikus továbbfejlődése: lépéstartása a mai élettel, a korszerű ismeretekkel. Megértésének és egyedül helyes alkalmazásának kulcsa az a felismerés, hogy benne a tudomány és az ideológia külön nem választható — egymást kölcsönösen feltételező és kiegészítő. — egységet alkot A marxizmus tanítása és új korszakot nvltó gvakorlata: a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségének felfedezése egyrészről, a proletariátus osztálvérdekeinek a tudománvos megfogalmazása másrészről — ugvanannak a tevéken vséjenek a kétféle kifejezése, a marxista tudoménv illetve a marxista világnézet egv-e^v diagnózisa. HA GAZDAG KINCSESTÁRA BŐL állandóan merítünk — erőt és szilárd hitet kapunk ahhoz, hogy sikerrel megvívjuk azt a harcot, amely a hibák leküzdése érdekében társadalmunkban a kulturális é>= H7 deológiai élet területén ma * ténvféges marxisták mindegekére vár. BALÁZS BELA