Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)
1969-08-10 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
Ötödször nyerte MONTE CARLO nagydíját A versenyzők a megmondhatói, hogy minden egyes pályának megvan a maga sajátosságp, de varázsa is, Indianapolistól kezdve Monte Carlón , keresztül egészen Targa Florióig. Az utóbbi pl. festői szicíliai környezetben _ íekszik. A.7.2 km-es körpályát számtalan kanyar, emelkedő, vadregényes táj tarkítja s teszi nemcsak igényessé, hanem érdekessé is. Ha lenne a versenyzőknek idejük,'akkor több mint 400 — kanýárt számolhatnának" még. A versenyautókon kívül sportkocsik is indulnak az évente megrendezésre kerülő és nagyon népszerű, változatos versenyen. Targa Florióban győzni — ez minden autóversenyző álm.a, mely azonban csak a kiválasztottaknak, a sors kegyeltjeinek Graham Hiil a világ egyik legjobbja ax idén ötödször győzött Monte Carlóban. sikerül. Természetesen azért „némi" versenyzői adottságra is szükségük van azoknak, akik az elsőségért folyó harcból ki akarják venni részüket. Nem lenne ugyanis eleg, ha pusztán a szerencsére bíznák a sorsukat. •Ilyen versenyzők közé tartozik Graham Hill, az angolosra nyírt bajuszú rokonszenves autóversenyző, aki már évek óta u világ élvonalához tartozik. Ö nemcsak a nagytudású, rutinos, hanem a szerencsés versenyzők egyike. Az idén is volt egy olyan bukása, hogy csak a szerencsének köszönheti, hogy ép hírrel úszta meg. Kivételes tudásáról az idei Monte Carló nagydíjáért immár 21-szer megrendezett versenyen is tanúbizonyságot tett. Az F l-es géposztályok vetélkedőjéből ismét győztesként került ki. Világbajnokhoz méltón vezette a Lotus— Ford kocsiját, annak ellenére, hogy az előző két versenyén Dél-Afrikában és Spanyolország-, ban „idény eleji": '•formában szerepéit, most azonban remekelt. A Monte Carló-i körpálya az előbb említett Targa Floriónak éppen ellenkezője. Nem a szabadban, hanem a város utcáin jelölték ki. A többiekhez viszonyítva, aránylag rövid, de ennek ellenére nagyon igényes, mert házak, parkok között, alagúton és szűk utcákon keresztül vezet. Éppen ezért az egyetlen, amely 300 kmnél rövidebb, pedig az előírás szerint világbajnoki futamokat csak ilyen hosszú távon lehet megrendezni. A mechanikusok különleges körültekintéssel, nagyon lelkiismeretesen készítik elő a gépeket, hiszen a verseny során nagy megterhelésnek vannak kitéve az áttételek, a differenciál, a járdaszélek pedig a kerékköpenyéket és a rúgókat veszik erősen igénybe. A részvevők a rajt után 80 kört tesznek meg, és amíg a célba érnek, több mint 2OOO-szer kell sebességet váltaniuk. , , | Az esélyes ezidén fackie Stewart volt, aki az edzésen a legfőbb időt érte el. Ö rajtolt a legjobban, de Hill fokozatosan felnyomult a második helyre és árnyékként követte nagy ellenfelét. A párharc azonban elmaradt, mert Stewart a 17. körben géphiba miatt a verseny feladására kényszerült, és így Hillnek nem maradt komoly ellenfele. Megismételve tavalyi sikerét, ezúttal ötödször nyerte meg Monte Carlo nagydíját. A remek testi adottságokkal rendelkező Bambuck (a harmadik balról) Európa legjobb vágtázója volt éveken át. » • j o voj e nem rozsa s A mexikói olimpia legfürgébb lábú európai futója - ugyan ki is lehetett volna más — a francia színekben versenyző Roger Bambuck volt. A 24 éves Bambuck ez idén valószínűleg nem fut 10,1 -eí de ennél rosszabb időt sem, mivel erősen készül orvosi szigorlatára. Kétszer már nekirugaszkodott a nehéz sorsdöntő vizsgának, de a „táv" túl hosszúnak bizonyult, nem ért célba. Most még egy utolsó lehetősége van, ha ezt is elszalasztja, akkor befellegzett orvosi pályafutásának. Igy tehát az olimpiás Bambucknak az idén akarva, nem akarva el kell hanyagolnia a sportot, mégpedig azért,' mert az előző években vajmi keveset törődött egyetemi tanulmányaival. Kérdés, ha csődöt mond, megkapja-e továbbra is az élsportolóknak járó stipendiumot, hiszen a müncheni olimpia szempontjából már nem számít esélyesnek. Bambuck a többi francia sportolóhoz hasonlóan az INS (párizsi nemzett sportközpont) lakója. E sportközpontnak Franciaországban nagy jelentőséget tulajdonítanak, s nem ok nélkül. Ez a francia élsportolók melegágya, kivéve a téli sportok űzőit, akiknek hegyekre és hóro van szükségük. Az INS-ben egy stadion, fedett uszoda és fedett sportpályák állnak a versenyzők rendelkezésére. Az egyes szövetségek versenyzőiket, akik elérték a válogatott szintet, az INS-be küldik továbbképzésre, Ide tehát csupán a sportolók „krémje" jut el. Mindnyájuk kitűnő edzéslehetőséghez jutnak, a legjobb, edzők foglalkoznak velük, az ellátás, a környezet kitűnő, és ami a legfontosabb: ideális körülmények között - a sportoláson kívül - főiskolai tanulmányaikkal is foglalkozhatnak. Ebben Bambuck sem jelentett kivételt. Természetesen a sportközpontot nem lehet felelősségre vonni, ha a versenyző nem mutat fel eredményeket. Viszont abban sem játszhat közbe, hogy kiváló teljesítményű sportoló tanulmányai során is kitűnő eredményeket érjen el. Mindennek van patára, s : csaknem mindig elérkezik az a pillanat, amikor az egyéniség kerül előtérbe. Bambuck nem élt minden tekintetben a lehetőségekkel, s ezért talán most „fizetnie" kell. Persze, nem mindenki Bambuck. Ellenkező, de nagyon pozitív példával szolgált egy másik francia élsportoló, Alain Calmat kiváló műkor* csolyázó. Ö a sportot és a tanulást kitűnően egybe tudta hangolni. A műkorcsolyázás nagymestere nemcsak a sport terén, hanem magánéletben, a tanulásban is példamutatóan haladt a jobb eredmények felé vezető úton. Ma mint dr. Calmat ismert orvos, s jól emlékszünk még, Grenoble-ban ő volt a francia sízők sportorvosa. Igaz, mind a jégen, mind pedig az egyetemen kemény, fegyelmezett, higgadt fiatalembernek bizonyult. Külön klasszist képviselt sportoló társai között. Nem tudjuk, vajon Bambuck tisztán látja-e jövőjét. Ami vizsgáit illeti, azok kimenetele iránt nem táplálhat vérmes reményeket. Ezt, úgy látszik, ő is tudja, s a hírek szerint már lemondott arról, hogy orvos legyen, inkább filmezni szeretne. Ilyesmi azonban nem sikerül mindenkinek. Egy felfelé ívelő karrier története ia »aö <a Š 3 H » s* s • fii íi •a • S 3£ >» I f S a 1945. június 1-én Meenselkiezegenében született. Tizenhétéves korában a 182 cm magas, 73 kg súlyú Louis Josep Merckx már belga bajnokságot nyert. Az újdonsült bajnok 1963-ban nem kevesebb, mint harminc versenyen végzett az első helyen. Az akkori „nagymenő" Goodefroot-val vívott párharca sokat jelentett későbbi pályafutásában. Merckx 1965-ben állt a profik táborába. Első versenyét két tömlőszakadás után feladta, de azóta minden nagyobb versenyét megnyerte. 1967-ben profiviágbajnokságot nyert, majd háromszor győzött a Miláno-San Remo országúti versenyen. 1968-ban első hlyen végzett a Giro d'Itálián, megnyerte a hatnapos versenyt és több kisebb-nagyobb Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban és Spnayolországban rendezett országúti kerékpár versenyen győzött. Az idei évadot remek formában kezdte. Esélyesként rajtolt a Glron, de eddig ismeretlen tettesek megmagyarázhatatlan okból doppingszert csempésztek ételébe vagy italába, s Merckxet, akinél még soha egyetlen eddigi versenyén sem tudtak az ellenőrzés során serkentő szert kimutatni, a zsűri diszkvalifikálta. Az eset nagy port vert fel, amelyről annak idején részletesen beszámoltunk. A belgák üdvöskéje azonban nem hagyta magát. Részt vett a Tour de France-őn — amely a világ legnagyobb országúti kerékpárversenye —-, és fölényes győzelmet aratott. Ezzel százszázalékosan rehabilitálta magát a Glron ért sérelemért. Egész Belgium ünnepelte, sőt a franciák is úgy a szívükbe zárták, olyan elismeréssel adóztak neki, mint egykor Coppinak vagy Kobletnek, PUigeonnak vagy Poulidornak. A 24 éves kerékpározó egy csapásra az egész ország szemefénye lett. Eddy Merckx intelligens* csendes, szerény, rokonszenves fiatalember. Nem öntelt, de egészséges önbizalommal rendelkező versenyző, különösen akkor, amikor a kerékpáron ül. Csaknem minden sportág érdekli. Nagyon szereti a modern zenét, a francia ós az angol énekeseket. Különösen lelkesedik az űrhajósokért. Még a nagyon fárasztó és igényes Tour de Francé versenyei alatt is talált időt arra, hogy naponta tájékozódjék mi a helyzet az Apollo 11. körül. A holdraszállás legalább úgy lekötötte, mint a versenyzése azokat a százezreket, akik a Tour során az útvonalat szegélyezték. Ami pedig a legfontosabb, visszaszerezte az országúti kerékpárversenyeken kialakult nimbuszát. Éveken át Anquetil modern versenystílusáról írtak legendákat. Arról, hogyan küzd naponta ellenfeleivel, milyen taktikát alkalmaz, miként működik együtt a csapat többi tagjával. Nagy fontosságot tulajdonítottak a kerékpárok korszerű kivitelezésének is. Mindezt a belga kerékpározó „egyből megkontrázta". Bebizonyította: végig uralhatja a mezőnyt, ehhez azonban teljes embernek, kitűnő versenyzőnek kell lennie. Természetesen Merckx értéke jócskán megnövekedett, s egy-egy versenyen való részvételért 8000 frank rajtpénzt kap, míg egykor Anquetilnek csupán 5000 frank ütötte a markát. Merckx a maga nyugodt modorával nemcsak a kilométerek tízezreit, hanem a frankok, lírák, dollárok ezreit is hidegvérrel gyűjti. Minden bizonnyal még sokáig. mmpi Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Köiponti Bisottsága. Szerkeszti a szerkegogradská S. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Iván és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 537-1<sztö bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Főszerkesztöhelyettesek: dr. Gálf gazdasági ügyek: 504-3», távirá: 0»30». Journal Kiadóhivatal. Bratislava, Vol, 512-23, 333-40. Főszerkesztő: 332-20. Titkárság: S50-1S, sportrovat: S05-2». Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 351-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Sző negyedévre 13 korona. TerjeszU « Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná eipedícia tlače. Bratislava. Gottwaldovo námestie 40/VII.