Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-11 / 161. szám, péntek

Külföldi' voltam Prágában TASKENTBEN megtörtént velem, hogy hazainak — üzbégnek —- néztek. Idehaza, Prágában pedig a minap külföldinek. Talán szintén üzbégnek, de erős a gyanúm, hogy inkább töröknek, aki azért németül is beszél valamicskét ... No, de hadd mondjam el sorjában. A prágai vár előtt a külföldi utazási irodák legkülönfélébb autóbuszainak, idegen rendszámú személykocsiknak tömege áll. Fiaimnak mutogatom a történelmi emlékeket, bár, megvallom, nehéz őket az autókiállításnakbeillő parkolóhelyről elcsalogatni. Végül egy szép felvételt akarok készíteni a srácokról, de olyat, hogy a város látképe is belekerüljön a keretbe. Ide-oda állítgatom a gyerekeket, menj odébb, te meg jöjj errébb, eltakarod nekem a Szent Miklós kupoláját... Mondanom sem kell talán, hogy magyarul beszélek velük. Egyszeresük megszólal mellettem egy jóhiszemű bácsi: — Sprechen sie deutsch? Gondolom, a derék németnek felvilágosításra van szüksége, hát bevallom, hogy a legszükségesebbtől németül is elmondhatom és bólintok. Erre a bácsi nagyon szívélyes és hozzáértő magyarázatba kezd mondván, hegy a várfal alatt a teraszon, ahol a térzenét adják kiugrók vannak, ott nagyszerű felvételeket készíthetek Prágáról. Es feltétlenül vezessem el a gyerekeket az Aranyművesek utcájába, és ide meg oda ... Sajnos, anyanyelvemet nem ismeri, de örül, hogy értek németül ... Es ezt nekem mondja, amikor már megörültem, hogy nemcsak gyermekeimnek, de egy idegennek is mesélhetek Prágáról. Most azonban már késő, ha bevallanám, hogy magyarázatát csehül jobban megérteném, mint németül — talán elrontanám az öröméi. Szemmel láthatólag büszke a városára, éppúgy mint én magam is száztornyú fővárosomra. Élvezi, hogy az idegennek olyan bő és hasznos felvilágosítást nyújt, miért rontanám el tehát az örömét? Maradunk a német nyelvnél, megdicsérem a látottakat és megköszönöm útbaigazítását. A bácsi az amatőr idegenvezető jól végzett munkájának tudatában odébb is menne már, amikor kisebbik fiam, aki németül nem ért ugyan, de a prágai srácoktól ellesett hanghordozást annál jobban gyakorolja, imigyen szólal meg: — Tatí, co to strejda ríká? » » V ilyen tapasztalat után megállapodunk a gyerekekkel, hogy csehül vagy szlovákul csak akkor beszélünk, ha apu ís így beszél, igaz, hogy ezzel elejét vettük a kínos helyzeteknek, viszont távolról sem a félreértések sorozatának. Hazai konfekciós ruhánk, Flexaret fényképezőgépünk senkit sem győzött meg arról, hogy hazaiak vagyunk. Az alkalmi ismerősöknek az utcán és a jóakaratú útbaigazítóknak, akik idegen nyelv hallatára kérés nélkül felajánlották segítségüket, nehezen magyarázhatnánk meg, hogy miért beszélünk egymás közt magyarul, ha tudunk csehül és ráadásul idevalósiak is vagyunk. így hát „inkognitóban" rójuk a fővárost, mint rangrejtett hazaiak — külföldiekként. A vendéglőben azért átkapcsolunk a cseh nyelvre, nehogy skótoknak nézzenek bennünket, ha a nálunk szokásos borravalóval nyugtázzuk a vendéglátást — külföldi nagyvonalúság helyett. * * # A csehszlovákiai magyar Prágában gyorsan rájön, hogy sokkal kellemesebb és előnyösebb számára, ha idegennek nézik. Mint hazai, csupán vidéki vagy a fővárosban. Külföldiként azonban a figyelmesség és a " segítőkészség középpontjában állsz. Erről úton-útfélén meggyőződhetünk. S mi több, az emberre szinte rátukmálj á k, hogy külföldi. Néhány nevezetesség megtekintése után nem álltam meg, hogy dicsérően ne nyilatkozzam a látottakról. A társaság cseh tagjainak szemmel láthatóan jól esett az elismerés és azonnal viszonozni igyekeztek a dicséretet. De így— Óh, én nagyon nagyra becsiilön a budapesti színművészetet ... — Nekem is nagyon szép emlékeim vannak Balatonról... — Csak ne mondja, az önök halászbástyája is nagyszerű ... ... és így tovább. A prágai viszonzásképpen lelkesen megdicséri a szegedi halászlét, Siófokot és Óbudát, már amennyire emlékeiből telik. Még azok is, akik jól tudják, hogy idevalósiak vagyunk, egy-egy prágai szépség dicséretét valamelyik budapesti nevezetesség elismerésével viszonozzák. Szép tőlük, kétségtelenül. Csak kissé kínos érzésem támad, hogy más tollával ékeskedem. Valahogy jobban esne, ha a komáromi halászlé, a kassai lányok szépsége, a dunaszerdahelyi paradicsom íze vagy akár a tátrai mentőszolgálat számos magyar tagjának segítőkészsége jutna a derék prágai eszébe, ha csehszlovákiai magyart lát. VILCSEK GÉZA ESŐS DÉLUTÁN (Tóthpól felvétele) Az összefogás eredménye Ez idén 100 éve annak, hogy „Élelmiszeri társulás" néven Rőcén megalakult az első szövetkezet. A társulás —• amelyet a mai fogyasztási szövetkezetek elődjének tekinthetünk — kukorica, gabona s más mezőgazdasági termékek értékesítésével, illetve felvásárlásával is foglalkozott. A jubileum és a nemzetközi szövetkezeti nap megünneplésével kapcsolatos kérdéseinkre ján Bielik, a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének dolgozója, az előkészítő bizottság titkára válaszolt. 0 Mikor és hot tartják a jubileumi ünnepségeket? — Rőcén tartjuk meg augusztus 17 én. Az ünnepségek a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója jegyében zajlanak le. Itt említem meg, hogy Gömör eme vidékén a szövetkezeti gondolat mélyen gyökerezik. Jolsván például 1796-ban 14 gyümölcstermesztő életre hívta a Kertészeti Compániát. A z egyesület, a gondosan megírt jegyzökönyvek szerint, 1945 ig tevékenykedett. # Rőcén tehát 100 évvel ez előtt lerakták a mai fogyasztási szövetkezetek alapjait. Sike riilt-e itt ezt a mozgalmat a felszabadulás után étere hívni? — Igen, Bár sok nehézséggel kellett megküzdenünk. Mivel Nöce járási székhely volt, 1949— 1950 ben már Járási fogyasztást szövetkezettel rendelkezett. Az öt venes évek adminisztratív Intézkedései kiszorították a fogyasztási szövetkezeteket a városból. A rőcei járásban 13 üzletet, illetve vendéglőt kellett más, állami intézményeknek átadniuk, arról nem is beszélve, hogy a nagyke reskedelmi raktárakat ts felszámolták. 1955-ben mindössze 2800 tagot tartottak nyilván. "Egyszóval nem a fejlődés útján jártak . . . • Történt-e azóta változás? — A területi átszervezés következtében 1960-ban egyesítették a rozsnyói és a röcei járást. A fogyasztási szövetkezet székhelye továbbra is Rőce maradt. Az említett évben a fogyasztási szövetkezet már 39 800 ember ellátásáról' gondoskodott és 111 millió 176 ezer korona kiskereskedelmi forgalmat ért el. A felvásárlás terén ls csaknem 5 millió korona értéA mindennapi kenyerünkről von szó Mozgalmas időkel étünk, és a nagy gazdasági kérdések megoldása mellett alig vagy csak ritkán figyelünk fel olyan kisebb jelentőségű problémákra, amelyek látszólag nent hatnak ki az ország gazdasági helyzetére. Különösen hajlamosak vagyunk ily módon vélekedni, ha a mezőgazdaságról van szó. Mert a mezőgazdaságban azért rendezettebbek a viszonyok, mint egyebütt. A mezőgazdasági termelésben ugyanis már ősidők óta egy pontosan megszabott rend szerint kell elvégezni a munkánkat, űsszel jön a mélyszántás, tavasszal a növényápolás, nyáron az aratás... Lényegében semmi sem változott. A munkafolyamatok ugyanazok, csupán a technológiai haladás jelentős; a gépesítés, a vegyszerek alkalmazása megkönnyítette az emberek munkáját. Ezzel egyidejűleg megnövekedtek a terméshozamok. {Jobb talajművelés, szakszerű műtrágyázás stb.) Olyannyira, hogy egy-egy kedvező esztendő súlyos raktározási gondokat okoz. Az idei termés is olyannak mutatkozik, amilyen csak ritkán akad. S itt kezdődnek a bajok. Hogy miért? Azért, mert nem lesz hová tenni azt. ami megtermett. Nincs elég raktárhelyiségünk. Arra, hogyan jutottunk idáig, egyáltalán nem nehéz választ találni. A kukoricatermesztés favorizálása után ismét a gabonafélék termesztése került az előtérbe. Az intenzív búzafajták termesztésével és a korszerű agrotechnikával a terméshozamok majdnem a kétszeresére növekedtek. Már maga ez a tény megkövetelte volna a raktárak befugadóképességének növelését. Sajnos, erre kevesen gundoltak. Ráadásul a szövetkezetek — és ez egyáltalán nem hiba, mert kenyérgabonára és szemestakarmányra szükségünk van — a termőterületet is növelték. Ma már nem ritka Dél-Szlovákiában az olyan szövetkezet, amely 11)00—1500 hektáron termel gabonafélét. Ha pedig 30 mázsás átlagos hektárhozamot számítunk — s ez egyáltalán nem magas szám — akkor már egy-egy szövetkezet gabonatermése is 100 vagonokra rúg. Gabonaraktáraink viszont nincsenek. A termelés intenzívebbé tételének lázában erről valahogy megfeledkeztünk. A termelt gabonát azonban tárolni kell. mégpedig a követelményeknek megfelelő színvonalon, mert különben súlyos minőségi és anyagi káruk keletkeznek. .4 szövetkezetek raktárkapacitása a szövetkezetek belső szükségleteihez mérve alakult. A terményfelesleget ez idáig a felvásárló üzemek raktározták. Most azonban már udáig jutottunk, hogy a felvásárló üzemek a termelt gabonát nem képesek raktározni, fgy sok helyen szükségmegoldásként minden lehető helyiséget — kezdve a művelődési otthontól egészen az istállókig — felhasználnak raktározási célokra. Hogy ily niódon milyen veszteségek keletkeznek, arról nincsen statisztikai adatunk. Ezeket a veszteségeket ugyanis lehetetlen pontosan kimutatni. Az illetékeseknek tehát feltétlenül szorgalmazniuk kellene Dél-Szlovákiában a gabonaraktárak építését. Látni ugyan itt-ott, hogy folyik az építkezés, de mindez kevés ás lassú ütemű. A mezőgazdasági termelés — szerencsére! — nem ehhez igazodik. A folyamatot ajánlatos volna megfordítani. Nem holmi elvont megfontolások szerint, hanem a gyakorlati szükségletek alapján. Ha mindenre nem is tudunk vigyázni, legalább azt próbáljuk megőrizni, ami megtermett. A mindennapi kenyerünkről van szó. Már javában folyik az aratás, az idén sokat már nem tehetünk, mert máról holnapra nem tudunk raktárakat elővarázsolni a semmiből, de illene arra is gondolni, hogy jövőre is lesz aratás. G. S. Friss zöldség és gyümölcs Magyarországról ktí forgalmat mutatott ki. Az elért nyereség 2 millió 284 ezer koronát tett ki, és 64 községben 6452 tag juk volt. # Ez a fejlődés továbbra is emelkedő irányzatú volt? — Erre a kérdésre örömmel válaszolhatok igennel. Ott kezdem, hogy a járási fogyasztási szövetkezetnek tavaly 72 községben 8735 tagja volt. Ma a Röcei Járási Fogyasztási Szövetkezet 41 650 inkos ellátását biztosítja, ami a járás lakosainak több mint 50 százaléka. A tavaly elért kiskereskedelmi forgalom nem kevesebb", mint 172 512 000 koronát tett ki, a nyereség pedig 1 millió koronával volt több a tervezettnél. A kiskereskedelmi forgalom a számítások szerint ez idén meghaladja a 186 millió koronát. • Befejezésül mondana néhány szót az idei szövetkezeti nap ünnepségeiről? — Csaknem minden járási székhelyen a fogyasztási, a termelőés a lakásépítő szövetkezetek a nemzeti bizottságokkal karöltve méltó keretek közt emlékeztek meg, illetve emlékeznek meg e nagy jelentőségű nemzetközi eseményről. Szlovákiai méretben augusztus 30-án és 31-én az országos aratási ünnepség keretéljen ünnepeljük meg ezt az eseményt. NÉMETH JÁNOS Magyarországról importált zöldséget és gyümölcsöt árulunk — olvashatja az ember a štrkoveci zöldség- és gyümölcsbolt kirakatában. • Mennyiben igaz ez, kérdezem Karasová elvtársnőt, az üzletvezető helyettesét. — Teljes mértékben. Már egy hónapja hetente kétszer, szerdán és pénteken rendszeresen közvetlenül Budapestről kapjuk az árut, és ezt kínáljuk vevőinknek, mindenkor a hazai zöldség és gyümölcs árával megegyező áron. • Hogyan jutottak a külföldi árubehozatal gondolatára? — Prágában, Brnóban és Kassán már régebben van ilyesmi. Vezetőink a télen Kassán jártak és személyesen tapasztalták az ilyen jellegű import előnyeit. Kassán például egész télen lehetett almát kapni. Egy nőnap rövid idő, ennek ellenére már mi is tapasztaljuk újításunk előnyeit. • Például? — Vásárlóink elégedettek, nagyobb a forgalmunk. Gazdagabb az áruválasztékunk Már a múlt héten kapható volt boltunkban őszibarack. Piros ribizlit és málnát is árultunk, amit a hazai felvásárló központokból eddig nem kaptunk. A közeli napokban várjuk az első nyári alma-, körte- és dinnyéi szállítmányt. • További tervek? Szeptembertől bővítjük kapcsolatainkat. Másnaponként kapjuk majd Budapestről a friss zöldséget és gyümölcsöt. Mit fűzhetünk az elmondottakhoz? Csak annyit, hogy a Zelenina vezetői helyes úton haladnak. Ezentúl nincsenek kimondottan a hazai felvásárlóüzemre utalva. Ennek éppen ezért a felvásárlási és a továbbítás terén a jövőben rugalmassabbá kell tennie munkáját, ha a gyümölcs és a zöldség frisseségében lépést akar tartani a konkurrenciával. Mert amint Karasová elvtársnő elmondotta, nem zárkóznak el a hazai gyümölcs és zöldség eladása elől sem. Csak legyen korábban, mint külföldön és legyen annál jobb minőségű. Egyszóval: verseny, konkurrencia. Gazdasági életünk és kereskedelmünk minőségi javulásának egyik fontos feltétele. Ezért kell a Zelenina vezetőinek tettét nagyra értékelni. {Egri Ferenc) Egy fiatal szervezet tevékenysége Az első negyedévben alakult meg az Építők Szlovákiai Szövetsége. Feladatairól, munkájáról és célkitűzéseiről a napokban tájékoztatták a sajtó képviselőit. A mintegy 42 üzemet, építővállalatot, tervező- és kutatóintézetet egyesítő szervezet csaknem 120 ezer dolgozó érdekeit védi. Állandó bizottságai a sokoldalú és szerteágazó feladatok közül ebben az évben elsősorban a szakszerű vezetés, valamint az ezzel összefüggő munkafegyelem, a bérpolitika, a külföldi vállalkozások és az építészetben tapasztalható munkaerővándorlás problémájával foglalkoznak. Különösen ez utóbbi jelent nagy gondot, mivel a munkaerővándorlás következtében kihasználatlan marad a géppark, felhasználatlanul hever az építőanyag, az átadás időpontja sem biztosítható. Ami a szervezet jövőbeni céljait illeti, szorosabban együttműködik majd a helyi építővállalatokkal és az építőanyagokat gyártó üzemekkel, amelyek ez Ideig még nem tagjai az Építők Szlovákiai Szövetségének. 1969.