Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-06 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

Harminc évig a föld alatt Mijas dél-spanyolországi falucska lakói közül senki sem ismerte fel azt az öreg, sápadt arcú embert, aki nemrégiben kissé bizonytalan léptekkel végigment a helység piacain. Pedig valamikor a helység polgármes- tere volt. Nem is csoda, ha nem ismerték, mert a ma 63 éves Manuel Cortez fodrászról, más néven Manóimról a spanyol polgárháború befejezése óta semmit sem hallottak. Felesége özvegyasszony ként élt közöttük. Pedig az egykori polgármester egy percre sem hagyta el a falut. Három évtizeden át saját házában élt elrejtve. Amikor végre napfényre lépett, kezében egy újság volt, amely a polgárháborús „bűnöket" elévültnek minősítő törvényt ismertette. Manuel Corteznek nem volt más bűne, mint az, hogy a republikánusok oldalán harcolt l'ranco ellen. 1939 egyik nyugtalan éjjelén, amikor a győztes falangista egységek országos tisztogató hadjáratot folytattak a volt köztársasági katonák ellen, Cortez visszatért falujába. Csak a feleségétől akart elbúcsúzni, hogy aztán valahová elmeneküljön. Az asszony azonban elbújtatta őt a ház egyik üresen álló, senki által nem ismert szobácskájában. Azóta senki sem hallott róla. Felesége, /uliana Cortez egyedül veegődött keresztül az életen. Varrónőként kereste meg kenyerét. Mindig más üzletben vásárolt, nehogy feltűnjék, túl sokat vásárol két személynek. Amikor lányuk, Maria, fé: jhez ment, az após csak a kulcslyukon keresztül nézhette meg vejét. Az első tíz évben a bujdosó még nagy ritkán, éjjelente kimerészkedett az utcára, de csak öregasszonynak álcázva, hosszú fekete ruhában, fekete fejkendőben, fekete fátyollal. De ezt is túl veszélyesnek találta, félt mindentől. Csak otthon, állandóan bezárt szobájában érezte magát biztonságban. Húsz éven keresztül nem mert kimozdulni rejtekhelyéről, és még akkor sem merte elhagyni szobáját, amikor egy este a kulcslyukon keresztül észrevette, hogy tolvaj hatolt be a házba és ellopja az ezüst holmikat. Nehezen gyógyult ki egy súlyos influenzából, s amikor meglepte egy veseroham, a lánya az orvos előtt megjátszotta, hogy neki magának van rohama, hogy gyógyszert szerezzen apjának. Cortez szava halk és rekedt lett, mert évtizedeken át csak suttogva beszélt, arca halálsápadttá vált. A rádió és az újság volt egyedüli kapcsolata a külvilággal. Így tudta meg, hogy harminc év után Franco amnesztiát hirdetett. Cortez ekkor felöltözött, cipőt húzott és kiment a^ utcára. Majd feleségével együtt Malagába utazott, jelent kezett a rendőrségen, személyi igazolványt kért és kapott is. Közben megtudta, hogy nem kellett volna 30 évig várnia, hisz azok a „bűnök", amelyekkel őt vádolták, a törvény szerint már 20 év után elévültek. Cortez azonban nem részesült teljes rehabilitálásban. Noha 1200 aláírással ellátott kérvényben újságírók, papok, írók követelték, adjanak nyugdijat a régi állami tisztviselőnek, a kormány visszautasította a jogos kérést. fELŐRE) Lázadó irodalmárok Több mint 500 svéd iöltö és író rohanta meg a közelmúltban a négy legnagyobb svéd városban a nyilvános könyvtárakat és — így akarván kedvezőtlen gazdasági helyzete ellen tiltakozni — több tonna könyvet elvitt. Az akciót a Svéd Szerzők Egyesülete szervezte és már jóelőre értesítették a stock holmi, göteborgi, malmöi és umeái központi könyvtárakat az írók várható és különös látogatásáról. Az írók eddig minden olyan könyvért, amit az állami könyvtárból az olvasók kikölcsönöztek, 3 őrét kaptak és úgy vélik, hogy legalább 25 öre lenne a méltányos. Ezért egy nap alatt mintegy 30 tonna könyvet „koboztak el". Göteborgban a tüntetők 75 ezer kötet könyvet zsúfoltak egy autóbuszba, amely egy zenekar és az írók kíséretében vonult végig a városon. Egyébként rendzavarás nem történt, és a rendőrök, a könyvtárak alkalmazottal megértő mosollyal szemlélték a lázadó irodalmárokat. (Schweizer lllustrierte

J A XVII. század asszonyainak nem sok gondot okozott ruhájuk mellkivágása — ha a természet telt kebellel áldotta meg őket, akkor szabadon hagyták a természet ajándékát, s ezen nemigen botránkoztak meg. A mai nő bájainak rafinált leplezését már frivolitásnak tartják. (QUICK) E

egy japán autóbusztársaság gépkocslve zetöi arról híresek, ltogy átlag egymillió kilométert tesznek meg baleset nélkül. Titkuk: egy pszichológiai elmélet, az életritmuselmélet gyakorlati alkalmazása. Az Ohni Tecsudo Társaság 460 sofőrje minden reggel személyi grafikont kap, amelyről leolvasható saját életritmusának görbéje. A grafikon feltünteti. hogy milyen formában lesz az illető a Különleges grafikon szóban forgó napon, a nap minden órájában. Ha vala melyik napszakban előre láthatólag fáradt, vagy szórakozott lesz, reflexei lassúbbak lesznek a szoká sósnál, a grafikon figyel mezteti erre a veszélyre, úgyhogy a sofőr ebben az időszakban fokozott figyelemmel vezet. A grafikon, összeállításánál a születési dátumból indulnak ki. Az életritmust 23 napos periódusokra számítják ki (az érzelmi ritmus állítólag 28 napos, az Intellektuális ritmus pedig 33 napos). Az első 11 nap a legjobb,, ilyenkor van az ember a legjobb formában. Legroszszabb a 14-től 23 napig terjedő időszak. Sigeo Morita, az Ohni Tecsudo Társaság elnöke 1968. Júniusában vezette be ezt az újítást, amely a so f örök tetszését ls meg nyerte. Tény, hogy a tár saság 12 megyei részlege közül a nagahamai részleg gépkocsivezetői átlag két mitliő kilométert tesznek meg baleset nélkül, az országos átlag pedig a társaságnál egymillió kilométer. Meg kell mondani, hogy a tokiói pszIChoanalltlkal Intézetben egyelőre nagyon óvatosan értékelik az ú| módszert. (TEMPO) Meddig köteles az orvos mesterségesen életben tartani koros betegét? Dr. Kenneth O. A. Vickery angol egészségügyi dolgozó véleménye szerint, az orvosoknak le keüena mondaniuk a magas életkorú páciensek mesterséges életben tartásáról. Dr. Vickery a Királyi Egészségügyi Társaság eastbourni értekezletén kifejtette, hogy a nagyon koros páciensek elárasztják az egészségügyi intézményeket, s az orvostudománynak meg kell oldania a mesterséges életben tartás problémáit. t „Elérkezett az az idő — hangsúlyozta dr. Vickery — amikor meg kell határozni azt a legalacsonyabb életkort, amelyen túl a kezelő orvosoknak nem kötelességük mesterségesen életben tartani pácienseket." Az angol egészségügyi dolgozó nézetei szerint az alsó korhatár 80 év lenne. Az idősebb páciensek esetében el kellene tekinteni az eddigi gyakorlattól. Példaként dr. Vickery Eisenhower tábornok esetét hozta fel. „Elképzelhetetlen a mesterséges életben tartásnak ettől megrázőbb esete — mondotta dr. Vickery. — Ha mindannyian ilyen procedúrának nézünk elébe, akkor borzalmas jövő vár ránk". Az Angol Orvosok Szövessenek szóvivője kijelentette, hogy Vickery nem vezető^^Wzícióban dolgozó egészségügyi dolgozó, és a saját nézeteiFfejtette ki. A szövetség nem érthet egyet korhatár megszabásával, tehát az orvos kötelességeinek korlátozásával. Ezzel szemben Ernest Melling, az Agg Nyugdíjasók Nemzeti Szövetségének főtitkára egyetért dr. Vickery jaavslataival, annak ellenére, hogy betöltötte 83. életévét. (INTERNATIONAL HERALD TRIBÜNÉ) Egy konyái (Törökország) kereskedő beszélő macskát tart. A macska több szót, ilyet például: Papa, mama, baba, meg gazdája nevét elég világosan kiejti. Turisták előszeretettel látogatják a kUlönös idomár házát, hogy magnetofonszalagra rögzíthessék a macskabeszédet. (OGONYOK) Egy jövőbelátó megjósolta, hogy San Francisco a tengerbe süllyed, Los Angeles pernyévé és korommá válik, Kaliforniát, az USA legsűrűbben lakott államát elpusztítja a földrengés. A szemfényvesztő jóslatot sokat Idézik napjainkban azok is, akik mit sem adnak a „jóslatokra", mert sajnos, a dilettáns előrejelzéseket a tudományos megállapítások ls valószínűsítik. A kaliforniai televízió egyik munkatársa fanyar humorral Ironizált a teljesen visszavonult életet élő Howard Hughes multimilliomos „bölcs előrelátásáról", amikor Hughes megvásárolta Las Vegast, arra Kalifornia a szakadék szélén? gondolván, hogy Kalifornia pusztulása után ez veszi át San Francisco szerepét. Megállapított tény, hogy Kalifornia alatt észak déli Irányban egy erős földkéreg hasadék húzódik, és például Berkeley az ismert egyetemi város és az iparáról híres Oakland éppen a szakadék szélén terül el. A tagadhatatlan veszély el sősorban a hadügyminiszté riumöt foglalkoztatja, ugyanis éppén Kaliforniában vannak az ország legagyobb repülőgép- és rakétaüzemel, kísérle ti laboratóriumai és telepei, és ezek pusztulása súlyosan érintené az USA véderejét. Emellett például San Francis co, San Diego és Los Angeles kikötői az ázsiai és Csen des-óceáni haditengerészeti operációk életfontosságú bázl sal. Egy katasztrófa esetében azonban a hadseregnek nem lenne ideje a „stratégiai értékek" mentésére, hiszen a hajléktalanná vált milliók ellátásáról és a halottak százezreinek eltemetéséről kellé ne gondoskodnia. A földrengés kísérőjelensége a tűz. Az 1906. évi San I'ranclscó-i földrengés tapasztalatai ls ezt bizonyítják. A katasztrófa akkor sem érte váratlanul a várost. A tűzoltóság főparancsnoka kidolgozta a földrengés és tűzvész pusztító erejének csökkentését célzó előzetes Intézkedéseket, amelyek közül azonban egyetlen egyet sem hajtottak végre. És a veszély első percében a tűzoltók főparancsnoka szívrohamot kapott, és így lett a nyugati világ legnagyobb földrengés-katasztrófájának első halálos áldozata. SCHWE1ZER ILLUSTRIERTE