Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-06 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

1. Egy pohár víz — Párizsban Egy barátom tavaly júliusban Párizsban nyaralt, ö boldogan szállt be a repülőgépbe, én pedig boldogtalan voltam, hogy nem tölthettem néhány napot a Szajna-parti világvárosban. Barátom két hét múlva visszajött, én pedig gyermeki mohósággal kérdezgettem, ml jelentette számára a legnagyobb élményt. A Louvre? Az Ady megénekelte Szent Mihály útja? A bohém negyed? Vagy (bocsánat az Illetlenségért) egy röpke kis szerelmi kaland ... ? Barátom jó ideig titokzatosan mosolygott, hagyta, hadd találgassak tovább, majd elárulta a nagy élményt. Így kezdte: „Nem messze a Diadalívtől történt ..." A íülemet hegyeztem, hogy mi történt, de csak addig, amíg meg nem tudtam, hogy szegény fiú — majdnem szomjan halt. Akkor már az utolsó sout is elköltötte, így a legolcsóbb kis kávéházba se volt már mersze betérni. Aztán csoda történt, mert a háta mögött valaki csehül szólt a társához. Leszólította őket és „kölcsön kért" tőlük egy frankot, amit meg is kapott, mivel az illetők — nem turistaként időztek Párizsban. Az élménybeszámoló végén barátom elkínzott arccal még elmondta: Megesküdött, ott a Diadalívtől nem messze, hogy életében többé májpástétom konzervet a szájába nem vesz. Tizennégy napos franciaországi tartózkodása alatt harminckilenc darabot fogyasztott el ebből a nálunk kétségkívül népszerű élelmiszerből. A negyvenediket hazahozta, és felbontatlanul üveg alatt őrzi a párizsi út emlékeként. Egy további emléktárgy még az a csattos üveg, amelybe abban a helyiségben, ahova még a király is gyalog jár, ivóvizet eresztett, hogy repülőgépe prágai landolásáig ne hajótöröttként érezze magát. Nincs kizárva, hogy a májpástétom konzerv és a csattos üveg egykor bekerül az idegenforgalmi múzeumba, ahol a múzeumi kalauz majd bizonyára felhívja mindkettőre a látogatók figyelmét. Valahogy így: „A XX. század hatvanas éveiben a csehszlovákiai túristák tipikus útikellékei..." Félek azonban, hogy még sok víz lefolyik a Dunán, amíg a májpástétomkonzerv és a csattos üveg a mai turisták nélkülözhetetlen kellékei múzeumi tárgyakká minősülnek át. Némileg megnyugtatott a minap egy újsághír, amely szerint az Állami Bank túristáinkat azért egészen nem hagyja anyagi eszközök nélkül. Fejenként és évente öt dollár jár egy hazánkfia globetrotternek. A semminél — mindenesetre — ez is több. 2. Napsütés a — Duna partján Senkit sem akarok befolyásolni, de én úgy döntöttem, hogy az Idei szabadságomat ezúttal se Párizsban töltöm, de még csak nem is Mamaiában. Hazai tájakon indultam terepszemlére. A Duna partjával kezdtem, mert szeretem a kényelmet és lakásomhoz ez van legközelebb. A bratislavai Duna-parti strand — pontosan úgy készült fel a nyárra, mint az előző években. Tehát rosszul készült fel. A szolgáltatásokat itt egy karámszerű bódé helyettesíti. Itt csapolják a sört. Itt főzik a virslit. Még szerencse, hogy a fövenyes part és a hűs víz minden más mostohaságért kárpótol. És az, hogy ez a fürdőhely a városközpont tőszomszédságában van. Aki nem túlságosan kényelmes és szereti a csendet, az ne sajnálja a fáradságot és Ligetfalu déli részén — erdők és gyümölcsös ligetek között — keresse meg a „bágger-tavakat". Sok embernek ez az egyszerű elnevezés talán kétségeket ébreszt az üdülési lehetőségek iránt. A féltucatnyi mesterséges tó, több hektárnyi víztükröt képez itt. Ezek GONDOLATFOSZLÁNYOK csak az utóbbi egy-másfél évtizedben keletkeztek, mégpedig úgy, hogy a környékbeli, építkezésekhez sok százezer köbméternyi kavicsra volt szükség. Baggeroztak és végül is — kialakultak a tavak. Kristálytiszta a vizük, mélységük pedig különböző. Van, ahol csak félméteres (így a kisgyermekek is jól érzik magukat) de mélységük helyenként a három métert is eléri, tehát akár a mesterúszók számára is megfelel. Ha az ember akár csak egyszer megfordul itt, akaratlanul is felteszi a kérdést: miért nem törődik ezzel a város vezetősége? Ma, amikor már megszüntették itt a kavics kitermelését, ideje lenne megkezdeni a tereprendezést, hogy így legalább kétszeresére növekedjék a városiak üdülési lehetősége. Persze, ez pénzbe kerülne, méghozzá sokba. De vajon a nyaralás máshol nem kerül pénzbe? Ez ugýan nem tengerpart, viszont a tengerparti nyaralást nem minden család engedheti meg magának. A kis fizetésű, vékonypénzű — rendszerint sokgyermekes — családokra is gondolni kellene. Olyanokra/ akiknek esetleg csak egy-egy hétvégi kirándulásra telik. Ilyen célokra az Oroszvár és Ligetfalu közötti tavak — eszményi terep lenne. Ma még csak autóbuszjárat se köti össze ezt a várossal. Pedig sok kis nyaraló-ház, vagy sátor elférne ezen a területen és sokan kipihenhetnék itt magukat. Lehet, hogy akik az ügyben tehetnének valamit, azok a szabadságukat a tengerparton töltik minden évben ... Lehetőség máshol is van. A Dunapart egész hosszában. Körvélyesen a dunaszerdahelyi jednota már egész kis nyaralótelepet létesített. Ivóval, halászcsárdával, étteremmel, zenegéppel, kisebb-nagyobb nyaraló-lakokkal. Ogy tűnik, hogy ez az „üzem" végre már befutott vagyis, leküzdötte a gyermekbetegségeket." Néhány esztendeje még csípős glosszákat Irtunk az itteni halászcsárdáról, ahol sokszor bizony csak a rántott hús és az ehhez hasonló „különlegesség" szerepelt az étlapon. Az utóbbi időben megváltozott a helyzet. Szinte éjjel-nappal, télen és nyáron állandóan kapható itt friss halétel. És a szolgáltatások is lényegesen Javultak, így a fővárosban már sokan tudnak erről a nyaralóhelyről. Még többen pihenhetnének itt, ha — legalább víkend idején — rendszeresen autóbuszjáratot létesítenének. 3. Csárda a csallóközi országúton A csárda a gelei szövetkezet égisze alatt épül. Igaz, hogy még csak az alapozásnál tartanak, de a szövetkezetesek komolyan gondolják a dolgot. Tudják, hogy a nyári turistaidőszakban naponta százával suhannak el az országúton az autók. Utasaik szívesen megállnak majd egy-egy tál tájjellegű ételre vagy egy pohár borra. Akárcsak a már kész örsújfalusi camping-táborban, ahol az eddig felépült turistaházak iránt már jelentős érdeklődés nyilvánult meg. Tovább folytathatnánk a felsorolást. A megvalósult elképzelések és a ma még csak esetleg tervekben szunnyadó lehetőségek felsorolását. Ott van például a pati termálvíz, amely minőségét, gyógyhatását tekintve a pőstyéni fürdők vizével vetekszik. Ott van a még csak épülőfélben levő dunamocsi campingtábor, amelyről egyelőre szinte még csak beszélnek. Ezek eddig még mind kihasználatlan vagy csak félig kihasznált lehetőségek. 4. Egy kis ökonómia Egy ismert orvos véleménye szerint a szívinfarktus ellen a legjobb orvosság a jő levegőn való pihenés, sportolás, úszás, más szóval: az üdülés. A jó értelemben vett üdülés. Viszont én olyan családapát is ismerek, aki éppen az üdülés miatt kapott Infarktust. Jobban mondva az üdülés előidézte anyagi gondok miatt. Ha az illető kezelőorvosa lennék á diagnózis mellé az illető kórlapjára zárójelbe azt is odaírnám, hogy „úrhatnámság". Egy átlagos kéthetes tengerparti üdülés testvérek között is belekerül háromezer koronába. Amíg ezt az összeget valaki nagyobb megerőltetés nélkül elő tudja teremteni, minden rendben van. Ilyenkor a mamaiai üdülés vagy a földközi-tengeri sétahajózás valóban pihenést jelent. Viszont ha az Illető a szükséges összeget csak fogcsikorgatva, nélkülözés árán képes előteremteni, megtakarítani és a tengerparti üdülést csak azért tartja fontosnak, mert „a szomszéd is ott nyaral", akkor az igyekezet célt téveszt. Nem mondom, szép dolog világot látni, de csak akkor, ha az ember nem szenved folyton kisebbségi érzésben. Félreértések elkerülése végett hadd mondjam meg: anyagi jellegű kisebbségi érzésben. Ha az idegenforgalom fejlesztéséről beszélőnk, rendszerint megjegyezzük: „Hogy a külföldiek jól érezzék magukat ..." Szerintem azonban valahogy így kellene ezt a mondatot kezdeni: „Hogy a mi dolgozóink és a külföldiek..." Mert üdülésre alkalmas hely van éppen elég. A Duna-parton, a Garam völgyében, a Tátrában, az Oriáshegységben. Egyszóval szinte mindenütt, ahol víz, erdők és rétek vannak. Itt ugyan a nehezen összekuporgatott pénzen nem lehet leértékelt nyugati árút vásárolni, de az egészséget, azt vissza lehet nyer. nL TÓTH MIHÁLY S