Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-01 / 152. szám, kedd

O REGGELT! 5 BREDJEN KISASSZONY. •ŕcrtBF 7JÍP' A RÉMÜLT KIALTASRA ÖSSZEFUT MINDENKI A LAPUSSA PALOTÁBAN• = VALAKI NYOMBAN ORVOSÉRT SZALAD. SZE- >

! RENCSÉRENEM KELL I M ESSZ/RE MENNIE. TA- ' LÁLKOZ/K ÜSRLNCZ DOKTORRAL, AKI ÉPPEN BETEGTŐL JÖN. SÍPOS FISKÁLIS GYÁM FIÁNÁL TÖLTÖTTE A FÉL ÉJSZAKÁK A FIATALEMBER MÉRGET VETT BE, CSAK- A GYORS BEAVATKOZÁS MENTETTE MEG. SIESSÜNK DOKTOR UR, A KISASSZONY NAGYON ROSSZUL VAST. MEGMÉRGEZTE MAGÁT.' ^ Kulturális hírek • 1971-BEN NYlLIK MEG Amszterdamban a Van Gogh Múzeum, amely a festő 150 vásznán, 400 rajzán és 600 levelén kívül Gauguin- és ToulouseLoutrec-műveket is bemutat a nézőknek. • EMLÉKTÁBLÁVAL jelölték meg Munkács városában, a Szovjetunióban, azt a helyet, ahol egykor Munkácsy Mihály szülőháza állott. Az avató ünnepségen dr. Solymár István, a budapesti Nemzeti Galéria helyettes főigazgatója mondott beszédet. • HENRY VEREUIL forgatja New Yorkban Auguste Le Breton 1 A szicíliai klán című regényéből készülő filmet. A főszerepeket Jean Gabin, Lino Ventura és Alain Delon játssza. A felvételeket később Párizsban és Rómában folytatják. • LEONARD BERNSTEIN tízévi működés után a napokban távozik a New York-i filharmonikus zenekar éléről. Utódát még nem választották ki. A hírek szerint az esélyesek között van Széli György, Kertész István, Thomas Schippers és Colin Davis. • ÚJRA CSAK egy Eluardverssor lesz Í címe Francoise Sagan legújabb regényének. Mert Eluard-„idézet" a Jó reggelt, búbánat! híres címe is, most pedig egy lábadozó újságíró nagy szerelméről szóló könyvének címéül választotta Sagan ezt az Eluard-sort: Kevéske nap a hideg vtz felett. tgész életemben két dolgot műveltem legszívesebben dolgoztam és utaztam 85 éve született Kisfaiudi Stróbl Zsigmond 1884. július elsején született Kisfaiudi Stróbl Zsigmond, századunk magyar szobrászművészetének egyik kimagasló alakja, akinek neve nemcsak szülőhazájában, hanem annak határain túl is ismerősen cseng. Gyermekkorára felnőtt éveiben így emlékszik vissza: „Az ifjúságom nagy nyomor volt, és ebből küszködtem: felfelé. Az apám falusi néptanító volt s szerette a történelmet és valami húzta kifelé a faluból. Az édesanyám verseket írt: amilyeneket egy magányos aszszony irogat; nekem tetszettek. Az egyik lapban olvastam Munkácsyról, a szegénységből való felvergődésben ő lett a mintám. Valami nagy akartam lenBi, több mint mások ... Tizenöt éves koromban kaptam a döntő impulzust, amikor az udvarunkban kutat ástak és nagyszerű agyagot emeltek ki belőle. Én valahogy ösztönösen megéreztem, hogy ebből gyúrhatnék valamit, de mintázás•JM fogalmam sem volt, hát először megszárítottam az anyagot és úgy faragtam ki belőle késsel a formákat." A falusi környezebtől a századforduló éveiben kerül fel Budapestre, ahol a tizes években Pásztor Jánossal, Teles Edével, Csikász Imrével és többi kortársával együtt új kifejező eszközök és formák megteremtéséért fáradozik. Budapesti tanulmányai után külföldre megy, ahol — átmenetileg — rá is hatással vannak az akkor divatos stílusirányzatok. Bécsi tartózkodását az apró figuráin érezhető szecesszió, nyugat-európai körútját pedig Rodin, Meunier és más nagyságok műveinek tisztelete — és hatása — idézi. Az útkeresés évei után 1912-ben születnek meg első sikeres kompozíciói, a Finale és a Dávid. Ezekben a művekben már érződik sajátos stílusjegye: az előbbin a lágy, szinte barokkos játékosság az utóbbin — a francia és olasz iskola ellentéteként — a kemény vonásokkal megformált, minden túlzást nélkülöző alkotómódszer. A következő lépés már a különböző hatások túllépése és a sajátos stílus megteremtése. Gazdag részlet megfigyeléseket tartalmazó, a dinamikus lüktetés érdekében a formákat eltúlozó vonásai a Bokszolóban jutnak először maradéktalanul kifejezésre és ez a stílus már magabiztos kifejezésmóddal párosulva az Íjászban éri el csúcspontját. Kisfaiudi Stróbl a portré művelésével is foglalkozik — és különösen a két világháború között ért el e téren kimagasló sikereket. Arcképeiben modelljeinek egyéni karakterét, sajátos jellemét domborítja ki. Az egész világon ismert G. B. Shaw-ról készült arcmása, amelyről az angol drámaíró is elragadtatással beszélt. ' A szobrász nevét idézi számos monumentális, szuggesztív erejű emlékmű is, melyek közül a legismertebb a háború után Budapesten felállított Szabadság emlékmű. Kisfaiudi Stróbl Zsigmond legjobb szobrai nemcsak a magyar, hanem az európai képzőművészet maradandó értékei közé tartoznak. SZ.- J. ÉVEK ÚTA kapunk leveleket olvasóinktól, amelyekben arra kérték a szerkesztőséget, hogy az B Gj SZÚ is közöljön képregényt. Hosszas fontolgatás és vita után elhatároztuk, hogy a nyári hónapokban leközöljük fókái Mór egyik legismertebb regényének képes változatát. Mai számunkban indul a regény és hatvan napig minden nap megtalálják a folytatásokat lapunkban. Reméljük, jól választottunk. Kérjük olvasóinkat, írják meg véleményüket, hogyan tetszett ez a kísérletképpen közölt műfaj. HENRI ETTE NEM MOZDUL. Ň SZO BALÁNY ODALÉP AZ ÁGYHOZ ÉS— Közlekedéstechnikai újdonságok NONSTOP" KÖZLEKEDÉS SZÁLLÍT, TÁJÉKOZTAT, SZÓRAKOZTAT Annak idején az 1967. évi kanadai világkiállításon Montreal központjából automatavasút szállította az utasokat az EXPO-67 színhelyére. A vonat speciális fékberendezése önműködően alkalmazkodott a mindenkori utaslétszámhoz, terheléshez. A hat kocsiból álló vonatszerelvényeken olyan különleges hangosanbeszélő működött, amely állandó kapcsolatot biztosított a vonatvezető és az idegenvezető-informátor között, valamint az utasokat is állandóan tájékoztatta. A modulárrendszerű mikrofonok és hangszórók külön erősítővel voltak ellátva. Mire a vonat a montreali városközponttól a világkiállításra megérkezett, az utasok a vonatkísérő idegenvezetőtől a hangosanbeszélőn keresztül bő információt kaptak a látnivalókról. Az EXPO-67 után a vonat tájékoztató berendezésére új feladatok várnak. Ezt a hangosanbeszélő berendezést az angol AEI-Control cég fejlesztette ki és szállította. Most a készülék általános használatát tervezik a menetrendszerű vonatokon. A cégnek agy másik speciális vonatinformációs berendezése az azonos pályán közlekedő vonatok vezetői között, valamint a vezetők és a központ között létesít kétirányú telefonkapcsolatot. A berendezés az elektromos vontatók felső vezetékeibe 1500 V-os egyenárammal táplált hordozóhullámmal működik. A zsúfolt közlekedés egyre inkább szükségessé teszi az utak korszerűsítését, modernizálását. Ez azonban a számítások szerint csak a kisebb városokban segít a közlekedési problémákon, és egyáltalán nem kifizetődő, ha az utakat főként személykocsik használják. Egy új, 3 méter széles közút kapacitása személykocsikkal kb. ezer személy óránként, építési költsége pedig kilométerenként (angol számítások szerint) hatvanezer angol fontba kerül. Ha ezt a pénzt bizonyos kis, automata szállítóeszközök létesítésére fordítanánk, ötször vagy tízszer annyi személyt lehetne rajtuk szállítani a városkép sokkal csekélyebb megbontásával. Itt nem a függővasutakról vagy az egysínű nyeregvasútról van szó — ezek ugyanannyi utast visznek csak, mint a szokásos villamos és ugyanannyi helyet foglalnak el — amellett költségük kilométerenként hatszázezer font. Az ideális városi tömegközlekedési eszköznek először is a lehető legkisebb helyet kell elfoglalnia a városkép megbontásának minimumra csökkentése miatt. Egy ülő embernek kb. másfél méter magas, 60 cm széles és 1 m mély térre van szüksége. Ennélfogva egy körülbelül két méter széles útnak alkalmasnak kell lennie kétirányú közlekedés lebonyolítására, s ha a rajta megépí tett közlekedési rendszer mindkét irányba óránként tízezer vagy több szémélyt képes szállítani, akkor annál már nem is kell több. Az utas ajtótól autóig szeretne utazni ésszerű kényelemben. Ezt kapja meg a személyautóban és erre kell a tömegközlekedési eszközök esetében is törekedni. A gyakorlatban fontosabb az utazási idő tartama, mint a sebesség, ezért a gyakori, bár lassúbb közlekedési eszközök, megfelelően elhelyezett megállókkal egyesek szerint többet érnek. Londonban pl. az autók átlagsebessége 9,30 és 16,30 óra között alig haladja meg óránként a 16 kin-t, ezért ha egy sűrűn közlekedő rendszer óránként mondjuk kb. 32 kilométerrel haladna, az már kielégíthetné a szükségletet. Az elmondottakból következik, hogy mind az utasok igénye, mind pedig a gazdaságosság kis járművek sűrű forgalmát követeli. Elképzelhető lenne pl. a mozgójárda is, amelyről az utasok állandóan le- és felszállnának, ennek a sebessége azonban csak igen kicsi lehetne. Többsávos, fokozódó sebességű mozgójárdarendszer is megoldhatná a problémát, de az óránkénti 32 kilométeres sebesség eléréséhez tíz párhuzamos mozgójárdára lenne szükség. Ha a mozgójárda helyett kis kocsikat üzemeltetünk, megkapjuk a „nonstop"-vonatot. Még 1964-ben a lausanne-i svájci nemzetközi vásáron a svájci tervezésű Télécanapé szerelvénye 10 kocsiból állt, és a kocsikban hosszirányban helyezték el a 97 üléses padokat. Az állomások közelében a vonat kb. 3 km/ó. sebességre lassít, és enyhén nekiütközik az előtte levő vonatnak, nem hagyva hézagot. Az állomást elhagyva a vonatok 10—12 km/ó. sebességre gyorsulnak fel Ismét, majd elválnak egymástól. A sebesség különben minden további nélkül növelhető lett volna. A kocsik 70 cm-es nyomtávon haladnak, 1 méter szélesek és 2,4 m magasak. A teljesen automata jelző- és vezérlőberendezések a vezetőt feleslegessé teszik. A Télécanapé óránként 8300 személyes kapacitással működik, de a kivitelezők szerint ezzel a maximális teljesítményét még korántsem merítették ki: az óránkénti 20 000 személyes forgalmat is lehetségesnek tartják. Képünkön egyébként a montreali EXPO-n megvalósított nonstop szerelvény kocsiját látjuk.