Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-06 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

Évtizedeken át mezőváros jellegű volt Nagykapos. A területi átrendezés előtt földművesszövetkezetét nemcsak az eperjesi kerü­letben, hanem országos vi­szonylatban is a legjobbak között emlegették. 1960­ban a tőketerebesi járás­hoz csatolták s a város la­kossága — mint a többi volt járási székhely — attól tartott, Nagykapos fejlődé­séről megfeledkeznek. Nem így történt. S ez annak kö­szönhető, hogy a szomszédos Vaján­ban felépült a hőerőmű. Sok szak­ember költözött a városba az ország különböző részéből, akiknek lakást kellett építeni. Míg 1961-ben 3100 la­kosa volt a városnak, jelenleg csak­nem hatezer. Az új negyedekben 486 lakás épült, az idén további 72-őt ad­nak át, s 1975-ig az új családi ottho­nok száma eléri az 1350-t. „A lakás még nem minden" — han­goztatják a városvezetők. Osztozunk Kenyhercz Gyula VNB elnök és Ger­mán Lívius titkár véleményében, mert valóban csak akkor teljes értékű a lakás, ha az ehhez tartozó szükség­letek is megvannak a lakónegyedben. Nagykaposon pedig, sajnos, nagyon sok a bosszantó, kifogásolni való. Sorjában, úgy teszünk említést ezek­ről, ahogyan a városi nemzeti bizott­ság elnöke és titkára tájékoztatott, s amint mi is tapasztaltuk. Az első kritikus megjegyzése a ho­monnái Chemkostav címére hangzott el. Ez a vállalat 1961-ben kezdte el Nagykaposon a csatornahálózat építé­sét, s az első szakasszal „már" elké­szült. A befejező, második szakasz munkálataihoz az év utolsó negyedé­ben akarnak hozzákezdeni! — Miért ilyen későn? — kérdezzük az elnököt. — Azt csak a „nagy ég" tudja! — válaszolt Kenyhercz elvtárs bosszan­kodva. — Bennünket nem hallgat meg senki... Egy bizonyos, az ilyen „huzavona", amibe csak a beruházó szerepét gyakorló felsőbb szervek szólhatnak bele, rengeteg felesleges bosszúságot és jelentős anyagi kárt okoz. Az elnök indokol. Elmondja, a vál­lalat vezetőségével tárgyaltak „ér­demlegesen", kérték, fejezzék be a munkálatokat az első negyedévben. Biztatást kaptak, egyebet semmit. Pe­dig több helyen be lehetne fejezni a munkát. Például az Erdélyi János és Füveskert utcán a fővezeték már két éve földben van, csak a házakba ve­zető csövek hiányzanak! A lakosság vállalta, társadalmi munkában elvég­zi a csövek beépítését, csak a hozzá­való anyagot szállítsa le a vállalat. Sajnos, erre nem került sor, s emiatt a nagymihályi Útépítő VáHalat képte­len a megkezdett útépítést folytatni és kétséges, vajon felhasználhatja-e a város az útépítés céljaira kapott több milliót. Vagy építsék ki az utakat, s majd újból bontsák fel, ha a Chemkostav be akarja építeni az összekötő csö­veket? Ez egyenesen felháborító. Mindent összegezve: a fővezetékek két esztendeje a főidben pihennek ki­használatatlanul, s tavasszal és ősszel az említett meg a szomszédos május 1 Utca lakóházainak pincéi megtelnek vízzel. De a Chemkostav a „meddő" kanalizáció beépítését, mint elvégzett munkáért, átutaltatta az ellenértéket! A lakás még nem minden i Sok a ta­lajvíz, nagy az ivóvízhiány ® ígéretek, kiíincselgetések ® A tejüzemben sok a tej, viszont az üzletekben nincs elegen­dő 9 A zöldség is probléma! ® Konkrét javaslatok • Lesz, aki felülbírálja és támogatja? & Mi lesz, ha növekszik a lakosság száma? Sok a panasz erre a vállalatra, amely egyébként másutt jól teljesíti feladatát az utóbbi időben. Az útépítő vállalat is beperelte, mert itt Nagy­kaposon három évvel ezelőtt a Vaján felé vezető Gottwald utca egy részét felbontották a Chemkostav dolgozói, s a mai napig sem hozták rendbe. Beszélgetés közben uborkás üveg került az asztalra, benne sárgás-barna folyadék. — Ez mi? — kérdezem a városve­zetőktől. — Ivóvíz! — mondja az elnök. — Ha egyáltalán annak lehet nevezni. De örülünk, hogy ilyen is van az új lakónegyedekben, az első emeleten felüli lakásokban ... Előfordul, heten­ként néha többször is, hogy nincs egyáltalán víz, még az első emeleten sem, a hatodikon pedig csaknem mindig száraz a vízcsap. A múlt hét két napján Vajánból tartálykocsikkal szállítottuk a vizet a lakótelepekre. Ennek a következményeit nem ne­héz felmérni. Mindannyian tudjuk, mit jelent,- ha az emeleti lakások konyháiban, fürdőszobáiban, mellék­helyiségeiben nincs víz, télen hide­gek a radiátorok s a lakóknak — akik egyébként mindezekért a szol­gáltatásokért havonta fizetnek — kü­lönféle fűtőtesteket kell beszerezni a lakásba, „természetesen" saját költsé­gükön. Ez a probléma ezerhatszáz embert — köztük sok-sok gyereket — érint. Az okokat keresve megtudjuk, a nagykaposi vízvezetékhálózatot a Kas­sai Mélyépítő Vállalat építi, az ere­deti terv szerint 1967 végére be kel­lett fejezni, de még a mai napig sem sikerült. . . Közben ezzel a vállalattal Is folyt az egyezkedés. Ján Filo, a Kelet-szlovákiai Vízvezetékek és Ka­nalizációk Vállalatának igazgatója hivatalos 2749/67 számú levelében — amelyet Vincent Ondrušek elvtárshoz, a kerületi nemzeti bizottság elnöké­nek írt s másolatban Nagykaposra is megküldött, közli, hogy a Kassai Mélyépítő Vállalat igazgatójával, Vébr mérnökkel kötött megállapodás szerint a vízvezeték, a víztároló stb. felépítése 1968 márciusában komplett befejezést nyer. Saját szemünkkel győződhettünk meg ez év júniusában az ellenkezőjéről. A minap a kerületi napilapban 'megragadta a figyelmemet egy cikk címe: „A Kassai Mélyépítő Vállalat felajánlja szolgálatait..." Érdeklő­déssel olvastam, s közben akaratla­nul a mennyezeten akadt a tekinte­tem, miközben morogtam valamit az orrom alatt. Hogy miért? Mert a cikk írója szerint ez a vállalat „több­re képes, nincs kihasználva a kapa­citása" stb.. . Ehhez csak annyit fűznék hozzá a Kassai Mélyépítő Vállalat címére: Menjenek el Nagykaposra — de más­hová is, mondjuk a Magas-Tátrába, ahol befejezetlenül áll a munkájuk — és végezzék el becsületesen, amit vállaltak! Akkor majd megszűnik a panasz, mert Lekárdon — ahonnan a vizet kapja Nagykapos — van víz bő­ven. Viszont a vállalatnak kellene gondoskodnia a vízvezetékhálózat teljes kiépítéséről, a szűrőállomás za­vartalan üzemeltetéséről, a víztároló felépítéséről A határidők már régen lejártak. Például a víztároiótorony építését — már a módosított határidő szerint is — régen be kellett volna fejezni. Sze­rény véleményem szerint, még sok az elvégezni való ezen az építkezésen. Ezek után nem csodálkozhat az ember, ha a városi nemzeti bizottsá­gon egymást érik a panaszok, s a la­kók közlik, nem hajlandók lakbért fizetni... Sajnos, van bőven mire hi­vatkozni. Semmivel sem jobb a helyzet az üzlethálózat építése s a beruházások más szakaszán sem. Újból igazat kell (Vojtech y.eseíý^pivételei) adnunk a városvezetőknek: a megnö­vekedett lakosság ellátottságának biz­tosítása, az üzletek, közszolgáltatások hálózatának létesítése nem haladt párhuzamosan, jóval elmaradt a la­kásépítés mögött. Nincs a városban egy rendes üzlet, pedig már lehetett volna, de a Jed­nota Népi Fogyasztási Szövetkezet gálszécsi elnöksége, a Tőketerebesi Járási Nemzeti Bizottság kereskedel­mi osztálya és a kerületi nemzeti bi­zottság addig-addig levelezgetett, egyezkedett egy népszerű áruház ügyében — amelynek már 1967-ben fel kellett volna épülnie —, hogy a végén csak 1970-ben kezdik el építé­sét. Ezek után érthető, hogy a városban sok a nehézség a közellátásban, ami részben a Jednota üzlethálózatá­nak szervezetlenségében kereshető. Ezért ragaszkodnak Nagykaposon in­kább az állami üzletekhez, melyekkel jobbak a tapasztalataik, mint a je­lenlegi szövetkezeti üzletekkel. Kenyhercz elvtárs elmondja, hogy a városban három üzlet árul tejet reg­gel 5—11 óra között, de fél nyolc­kor már elfogy a tej. Viszont a tej­üzemben annyi a tej, hogy nem győ­zik feldolgozni! Péküzem is van a városban, a ke­nyéreladás körül mégis sok a hiba. A zöldségellátásra is sok a panasz. Mindezeket az üzleteket a Jednota irányítja. — Félreértés ne essék — jegyzi meg az elnök —, mi nem vagyunk a Népi Fogyasztási Szövetkezet ellensé­gei, viszont a lakosság érdekében nem tűrhetjük szó nélkül a szerve­zésben és áruelosztásban észlelt hiá­nyosságokat. Szeretnénk, ha példát vennének a kassai Jedn'otátől... Vé­leményünk szerint az lenne a leghe­lyesebb, ha minden terméket a válla­lat árusítaná saját üzleteiben, ame­lyik felvásárolja. Elgondolkodtunk ezen a javaslaton, s helyénvalónak, céltudatosnak tart­juk, iegalábbis Nagykapos esetében. De talán általánosságban is. Egy ilyen intézkedés leszűkítené a kereskedelmi láncolatot, közelebb hozná az árut a vevőhöz, fogyasztóhoz, mert teljesen érdekelt cég gondoskodna termékei értékesítéséről. Megszűnne a vállala­tok közti gyakori és kölcsönös mu­lasztásokból eredő civakodás is ... Városnézés közben megtekintettünk több építkezést, láttuk az épülő óvodát, huszonnégy-tantermes iskolát. Ezeket is megkésve építi a Kassai Magasépítő Vállalat. Már 1968-ban át kellett volna adni rendeltetésének. Talán az idén elkészülnek. KULIK GELLÉRT A mulasztások, problé­mák nem a nagykaposi vá­rosvezetők, az ott élő em­berek hanyagságából fa­kadnak. Erről cáfolhatatla­nul meggyőződhettünk. Ezek alapján mi is a fel­sőbb szervek felé vezető ajtókon kopogtattunk, s azt javasoljuk, az eddiginél még nagyobb figyelmet fordítsanak Nagykaposon a városfejlesztési problémák rendezésére. Ne feledjék, épül a második hőerőmű és a város lakosainak száma rövidesen eléri a nyolcezret. w m i s i

Next

/
Oldalképek
Tartalom